Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)
1986-05-31 / 148. szám
HÉTVÉGE 7. Pirisi Jánosné Menet az osztály Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című kötetének írásait nemzedékek egész sora ismeri és szereti. Klasszikussá vált történeteinek egyik titka valószínűleg az, hogy az ember élete során sokszor gondol vissza az iskolában töltött napokra, a diákélet örömeire. Kétségtelen, a jó szellemű iskola tanárt, diákat egyaránt gazdagít. Az élmények között ott vannak a tréfás, derűs, mosolyt fakasztó történetek is, hiszen a diákhumor elengedhetetlen kelléke az iskolának. A pedagógusnap alkalmá- bóf az iskolai élet derűs történeteiből, vicceiből válogattunk egy csokorra valót. * Számtanórán mondja a tanító:- Peti, ha egy mázsa szén 100 forint, és a szenes 500 I forintot kap, hány mázsa szenet fog szállítani? — Körülbelül négy és fél mázsát. — Ez nem helyes. — Tényleg nem helyes, tanító bácsi kérem, de mit tudunk tenni? — Na fiacskám, én most neked be fogom bizonyítani Pitagorasz tételét! - szól a tanár a diákhoz.- Teljesen feleseleges, tanár úr, én bizonyítás nélkül is elhiszem! Iskolai történet távirati stílusban: A dolgozat címe: Látogatás a nagynéninél. Kidolgozás: a nagynéni nem volt otthon.- Tanító néni, kérem - szólal meg Ferike az órán —, apukám tegnap azt mondta, hogy mi a majomtól származunk. — Ne zavard az órát ilyen butaságokkal, Ferike! Különben sem vagyok kíváncsi a családotok történetére! ,,Ha én lennék az igazgató” címmel dolgozatot írnak az osztályban. Telik-múlik az idő, s a tanár észreveszi, hogy az egyik diák még egy sort sem írt.- Te miért nem dolgozol? - kérdi tőle. — Várom a titkárnőt. Majd neki lediktálom. Az órán a tanár lelkesen magyaráz, s közben látja, hogy az utolsó padban ülő srácok kártyáznak. Odamegy az egyik kártyázóhoz, és lekever neki egy nagy pofont. v/- Remélem fiacskám tudod, hogy ezt miért kaptad? — kérdi.- Hogyne tudnám! Elfelejtettem bemondani a negyvenet! — A feladat az volt, hogy írd össze a világ tíz, leghíresebb emberét. Miért tizenegy nevet írtál? — Tanár úr kérem, az a helyzet, hogy a balszélsőt sem akartam kihagyni. * Kiállításon történt: — Péter, gyere onnét, ne nyúlj az oroszlánhoz! — De, tanár úr kérem, az oroszlán ki van tömve! — Azért nem árt ha vigyázol. Hátha rosszul tömték ki! — Gyerekek — mondja a földrajztanár —, ma este ritka látvány részesei lehetetek. Húsz óra ötven perckor nézzétek meg a holdfogyatkozást! A hátsó padban megkérdi valaki: — Melyik csatornán? Gyűjtötte: Kiss György Mihály GYEREKEK Borka meg van illetődve. Olyan halkan vólaszolgat, hogy alig érteni. Pedig az őszszel már iskolás Tesz. Annyit azért sikerült megtudni, hogy a füzeteket és a táskáját neki és ikertestvérének az anyu majd a nyáron veszi meg és hogy már alig várja, hogy iskolás lehessen. Az óvodában az énekfoglalkozást kedveli a legjobban, de rajzolni is szeret, leginkább fákat, virágokat meg babákat. A másik nagycsoportos hölgy Bujdosó Zsuzska — így mondja magát — felnőtt nőként komolyan bizonygatja, hogy vagy kozmetikus lesz, vagy óvónő. A tesója már hatodikos, fiú, és ezért ő már tudja, mit fognak majd tanulni az iskolában és hogy már alig várja. Az óvodában a testnevelést szereti a legjobban, mert ott sokat lehet mozogni, játszani pedig legjobban a 'társasjátékot szereti meg a babaházat. Szerinte az a rendes gyerek, aki nem verekszik. * — Hogy hívnak? — Rumi Csaba. — Hova jársz iskolába? — A Belvárosi iskola 5/A osztályába. — Melyik tantárgyat szereted a legjobban? — — A testnevelést. A Tapaszt! János bácsi tanítja. — A tanáraid közül kit sieretsz a legjobban? — A Fóth Éva nénit, oki a németet és a Mohay tanárnénit, aki a környezet tantárgyat tanítja. — Miért szereted őket?- — Hát, mert rendesek. - Mit jelent az, hogy rendes 'egy tanár? - Nem kivételeznek, az óráikon nevetni is lehet, nem olyan szigorúak és érdekes is az óra amit tartanak. — Milyen a nem rendes tanár? — Túlságosan szigorú, kivételezik. — Rossz az ha szigorú egy tanár? — Nem rossz . . . de. . . szóval az a jó szerintem, aki tantárgyilag szigorú, de egyébként rendes. Nem szeretem aki igazságtalan. — Mit szeretsz szabad idődben csinálni? — Horgászni és olvasni, Verne Gyula könyveket és kalandregényeket, meg sakkozni is szoktam a testvéremmel. Hétvégén meg kirándulni szoktunk az anyuékkal. Az is nagyon jó. Meg tudnád-e mondani, milyen felnőtt szeretnél lenni? — Olyan, aki szereti a gyerekeket, nem állandóan csak szidja őket. Olyan, aki igazságos és hogy akinek igaza van, azt meg tudja védeni. Védőügyvéd szeretnék lenni. Azt szeretném, hogy az igazságot mindig meg lehessen védeni. * Nádor Norbert ugyancsak 5. osztályos. — Én a németet, a testnevelést és a környezet tantárgyakat szeretem. - Melyik tanáraidat kedveled? — Akik ezeket a tantárgyakat tanítják. Akik nem kivételeznek, akik igazságosak. — Mi szeretnél lenni? — Orvos, Sebész. — Szabad idődben mit szeretsz? — Biciklizni, horgászni. Meg azt, mikor az apu a kocsit bütyköli és én segítek. Az anyunak is szoktam segíteni a főzésben. Húst is tudok sütni. * Pfeifer Evelinnek hívnak, a a 6/B osztályba járok, a Belvárosi Általános Iskolában. Van egy bátyám, aki elsős gimnazista. Én legjobban szeretem a németet, a matematikát, a magyart. A tanárok közül nekem a legjobb a Fáth Éva néni, a Homolai Erzsi néni, meg az osztályfőnök a Makrai Klári néni. A Klári néni azért a legjobb, mert nemrég végzett, még közel van a gyerekkorhoz és tudja, hogy egy gyerek mit szeret és mit Emlékszem egy fölszólalásá- ra. Néhány éve, mint a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja, egy régóta hú- ’ zódó ügyben, konkrétan a kultúra munkásainak pécsi leve- I lező oktatása ügyében tette le a maga garasát, főképp a minisztérium jelenlevő képviselőjéhez címezve. Hogyan, hogyan se, az évek óta haloga-j tott döntés pár hét múlva megszületett. (Azóta a régióban működő népművelőknek nem kell Szombathelyre, Szegedre utazgatniok, Pécsett is elvégezhetik tanulmányaikat.) Pirisi Jánosné itt a közművelődés ügyéért emelt szót eredményesen. Hivatása, munkaköre azonban kezdettől a pedagógiához köti. Jelenleg igazgatója a Megyei Pedagógiai Intézetnek, amely lassan másfél évtizede szervezi és intézi Baranya mintegy 6-7 ezer nevelőjének továbbképzését s a megyében folyó pedagógiai kísérleteket: óvodáktól a középiskolákig. És sok mást. Az intézet rendkívül sokrétű, szerteágazó tevékenysége rendkívüli fölkészüitséget és szervező készséget föltételez. Vajon honnan merített hozzá? — „Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy pedagógus leszek" - mosolyodik el kérdésemre. Mégis így alakult. Pusztai kisiskola tanítójához ment férjhez, s nem sokkal később, míg férje katonáskodott, elvállalta a helyettesítést. S közben valahogy megtetszett. . . Levelezőn megszerezte a képesítést; tanított pusztán, falun, majd Szigetvárott, ahol már megyei vezető szak- felügyelő is. Közben elvégzi az egyetem pszichológia—pedagógia szakát; a hetvenes évek elején pedig már óraadó a Pécsi Tanárképző Főiskolán. Akkortájt szerveződött a mostani intézmény elődje. Ennek a feladatával bízták meg, ennek az irányítója 1973-tól. Később hozzákapcsolták a megyei pályaválasztás feladatkörét is; ide tartozik a szakfelügyelet és a továbbképzés. Továbbiakban, ősztől pedig új, korszerűsített formában, szaktanácsadóként működik a Megyei Pedagógiai Intézet. Ezúttal módszereiben lesz más; korábban tartalmában változott sokszor és sokat ez az intézet, ahogyan az oktatónevelőmunka technikájában is jelentkeztek az egyre újabb és újabb elemek, irányzatok, feladatok. Mindemellett Pirisi Jánosné intenzív közéleti munkásságot fejt ki. Úgy tartja, megyei tanácsi vb-tagsága, részben igen jótékony horizonttágulóst hozott számára. Ugyanakkor — tágabb összefüggésekben látva sok mindent — döntéseket előkészíteni, s a döntésekben részt venni — intézmény- vezetőként — bizony nem ment konfliktusok nélkül. .. Belátva, hogy van megannyi más fontos is a megye életében, ezek a döntések nyilván nem születtek vívódások nélkül. Ha valamiben igent, egyidőben más valamiben nemet is kellett mondania.- Hogy van a család? Afféle udvarias, bemelegítő kérdésnek szánta ezt dr. Romlási Sándor, mielőtt az újságíró előveszi jegyzetfüzetét, hogy a munkáról beszéljenek, arról a több mint negyvenéves munkáról, amelyet most az Apáczai Csere János-díj minősített. De a kérdéssel már a lényegre is térhettünk, hiszen — miként azt a Pedagógiai Lexikon írja Komlósi Sándorról, a neveléstudományok kandidátusáról — „főbb kutatási területe a családi nevelés, a család és az iskola kapcsolata".- Már debreceni egyetemista koromban és pécsi tanárként is tapasztaltam, hogy a leendő pedagógusokat nem készítik fel eléggé a családdal való foglalkozásra. Ekkor kezdtem el kidolgozni a csalód megismerésének pedagógiai módszereit. Azt, hogyan lehet megnyerni a szülőt és közvetett eszközökkel az iskola vagy óvoda felé hajlítani. Sajnos, mindebből kevés valósult meg: a tanító, tanár ma sincs előkészítve a családra, sem pedagógiailag, sem szociológiailag, sem pszichológiai szempontból: ez nem szerepel sem a képző, sem a továbbképző intézmények programjában. — Pedig lehet szót érteni a családdal és szükséges is. A hatvanas évek elején az Akadémia támogatásával végeztünk kísérletet, amikor hosszú időn át intenzíven foglalkoztunk a családdal. És kiderült: a szülők nagyon is igénylik az iskola, a pedagógus segítségét, nemcsak a gyerekék érdekében, hanem sajgt szemé,* lyes életükben is, Csakhogy ehhez idő és energia kell, ami a mai magyar pedagógusnak egyre kevesebb. Én az alapvető konfliktust abban látom, hogy a család egyre elfogultabb, a szülőnek egyre kevesebb .ideje jut törődni a gyermek szellemi, erkölcsi fejlődésével — és egyre többet vár el az iskolától. Az iskola viszont egyre rosszabb körülmények között dolgozik. Mégis: fel kell készülnünk arra, hogy a pedagógus meg tudja erősíteni a szülőt szülői szerepében és kötelességvállalásában. Dr. Komlósi Sándor munkásságának jelentős része a ne- ♦eléstörténethez kapcsolódik: számos tanulmányban dolgozta fel a hazai történet pécsi, baranyai, országos eseményeit. Jövőre nemzetközi nevelés- történeti konferenciát szervez Pécsett, elnöke a Magyar Pedagógiai Társaság családi nevelési szakosztályának, titkára a PAB társadalomtudományi szakbizottságának, és számos más tudományos fórum állandó munkatársa. És természetesen tanár: a JPTE Tanárképző Karának neveléstudományi tanszékén tanít. Sok száz, sok ezer volt tanítványának teheti fel ezt a barátságos kérdést: hogy van a család. Ezúttal az újságíró — volt tanítvány — kérdez visz- sza, különös tekintettel a beszélgetés témájára: „Hogy van a család, Komlósi Sándor családja?” — Mindenféle tudományos munkát csak addig végeztem, amig nem ment a családi élet rovására. A gyereknek is, o feleségnek is meg kell adni magunkból, ami jár. Négy gyerekem van: a lányom pszichológus, egyik fiam matematikus, a másik pedagógus, a harmadik nyelvész: a fiúk itt tanítanak az egyetemen. Útban van a nyolcadik unokám. Hatvanhat éves vagyok, a koromat nem érzem, és ennek titka a kiegyensúlyozott családi élet és a kert, ami egészséges mozgásra ad alkalmat. G. T. Intézményvezetőként, irányító munkássága hosszú időn át korlátokat szabott elméleti, illetve kutató munkájának, elképzeléseinek. Nemsokára azonban új lehetőségek várják Pirisi Jánosáét. Szeptembertől átadja az intézet igazgatását, és önálló területen mélyedhet el régóta melengetett kutatási terveiben. * — „Mindig valamilyen ügyért dolgoztam - mondotta. - Mégis, van olyan ézésem, hogy ezek a közügyek nem mentek előbbre olyan mértékben, miként egyéni életem, amelyben elismerésekkel, kitüntetésekkel egy kissé el is kényeztettek. .. Amíg azonban a pedagóguspálya presztízse nem jut vissza méltó helyére, úgy gondolom, van mit tennünk. S az ügyért, ügyekért való kiállás felelőssége nem csökkenhet az én számomra sem..." W. E. Dr. Komlósi Sándor nem. Hogy mi szeretnék lenni? Idegenvezető. Először elvégzem a Leöwey Gimnáziumot, aztán a főiskolát — mit tetszik kérdezni? Mi lesz, ha nem vesznek fel? Ezen még nem gondolkodtam. De remélem sikerül. Én otthon azt szeretem legjobban, amikor , a család együtt van és beszélgetünk, ha mindenki elmondhatja a panaszát. Ha hazaérünk időben, akkor együtt vacsorázunk és utána együtt maradunk beszélgetni. Ez a legjobb. Nagyon szeretek Pécsen lakni, de azt nem szeretem, hogy olyan sok a szemét. Nagyon sokan szemetelnek. * . Polgár Beáta 8/B osztályos. — Végzel az idén, hol szeretnél továbbtanulni? — A Leö- weyben. Zoológus szeretnék lenni, nagyon szeretem az állatokat. Jártam a Zoó-iskolá- ba is a madár szakkörre. Nagyon érdekeseket tanultunk. — Melyik tantárgyakat szereted? — A biológiát, matematikát, fizikát, kémiát, meg a rajzot is szeretem. — Melyik tanárodat kedveled a legjobban? — Az osztályfőnökömet, a Homolai Gyulánét. — Miért? — Mert a matekot nagyon jól tanítja. Igaz, szigorú, . de' a véleményeinket azért meghallgatja, egyszóval nekem jó. — Szerinted milyen a rendes felnőtt? Te milyen szeretnél lenni? — Elsősorban családszerető. És szeretnék valami újat is felfedezni. Nem tetszik, hogy az emberek sokszor durvák. Hogy a boltokban az eladók a gyerekekkel sokszor kiszúrnak, nem a legjobb árut adják, és ha szólunk, gorombák. A buszon lökdösődnek és udvariatlanok. Ez nagyon nem tetszik. S. Zs. Beszélgetések a „jövőről”