Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)
1986-05-28 / 145. szám
e Dunántúli napló 1986. május 28., szerda Hagyomány A reformkor vízmérnöke 200 éve született Beszédes József Jerney János keleti utazásai A siófoki Vízgazdálkodási Múzeum névadója, Beszédes József születésének kettőszázadik évfordulóját ünnepelhettük a közelmúltban: a reformkor egyik legjelesebb vízmérnöke 1786. február 12-én látta me-j a napvilágot a -Bács-Bodrog vármegyei Magyarkanizsán. Apja írástudatlan parasztember, a tehetséges fiút csak úgy tudta iskoláztatni, hogy a szegedi piarista gimnázium szegények részére fenntartott egyik ingyenes tanulóhelyét elnyerte. Előbb teológiai tanulmányokat folytatott, majd 1805-től - kilépve a rendből — 'Pesten -házitanítóskodott s II. József mérnökképző intézetében tanult. A fiatal mérnök gyorsan haladt előre pályáján: előbb az Esterházy uradalom vezető mérnöke, majd az országos jelentőségű Sárvíz Társulat főmérnöke lett. 1810 és 1840 között Beszédes majd mindenütt működött, ahol a folyók, vizek szabályozásán, hasznosításán dolgozni kellett. Részt vett a Nádor csatorna építésében, a Sió szabályozásában, a Sárköz víz- mentesítésében, a Duna Baja és Báta közti szakaszának rendezésében — és még egy sor más, fontos vállalkozásban, melye'k nyomán Magyar- ország vízi földrajza megváltozott. Dolgozott, tervezett a Dunántúlon kívüli országrészben: a Felső-Tisza szabályozásánál és a Latorcán. 1839- ben előterjesztett egy tervet, mely a már meglévő és leendő víziutakkal egy, az egész országot behálózó csatorna- rendszer megvalósítására irányult. Bár az 1840-es ország- gyűlés törvénybe iktatta megvalósítását, máig is csak terv ma radt. Élete utolsó ÍO esztendejében figyelme megoszlott a vízügyi problémák és a kezdeti stádiumban levő magyar vasútépítés gondjai között: a Központi Magyar Vasúttársaság szolgálatába lépett. Ezekre az évekre esik a Balaton szabályozásában való részvétele is. A szabadságharc idején a Középponti Vasút műszaki Múzeumba a tiszadobi Nem mindennapos körültekintéssel, még a melléképületek legapróbb darabjaira is gondosan ügyelve bontottak el nemrégiben egy megüresedett lakóházat Tiszadobon. A múlt század első feléből származó, a jellegzetes nyírségi—mezőségi építészeti stílusjegyeket viselő épület ugyanis ma már szinte egyedülálló emlék, s eredeti állapotában a NyírBeszédes József mellszobra a siófoki múzeum előtt igazgatója, 1849-ben önként) visszavonult: nem 'kívánta szolgálni a forradalmat eltipró osztrákokat. Dunaföldvárra költözött s még három évet élt: 1852. február 29-én tüdő- gyulladásban halt meg. Beszédes a reformkor egyik legtermékenyebb, legnagyobb hatású vízi és vasúti mérnöke volt. Munkái, könyvei a feledésbe vesztek, ipedig sokat köszönhetett az ország népe ö vizeket megrendszabályozó, fáradhatatlan mérnök terveinek, tehetségének. költöztetik házat •gyhózi-Sóstói Múzeumfaluban állítják újra össze. Az építmény nádtetős, hátul eresztett végű, elöl csonka kontyos, deszkával díszített tüzfalú, fából faragott, szép tornácoszlopokkal. Szobájában kemence van mellé épített berakott tűzhellyel, a pitvarban pedig egy másik berakott tűzhely katlannal. Jerney János híres tudós, akadémikus, utazó halálának 130. évfordulója volt pár hónapja. Sírjánál a Magyar Tudományos Akadémia is lerótta tiszteletét a Mező Imre úti temetőben. A Pécsi Egyetemi Könyvtár a sok ritkaság között őriz egy hatalmas kétkötetes művet, melyet ő írt: „Keleti utazás a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett. I—II. Pesten, a szerző tulajdona, 1851.” Életéről röviden annyit, hogy 1800-ban született Dorozsmán. Apja mérlaki Jerney József főbíró, földbirtokos volt, aki a szegény zselléreknek ingyen gabonát osztott szét aszályos időkben. János fia Pesten bölcsészetet és jogot tanult, majd ügyvédi vizsgát tett. Főleg a nyelvészet, a történelem és a régészet vonzotta őt, ez utóbbit Bécsben tanulta. 1824-ben a Nemzeti Múzeum nyelvészeti pályadíját elnyerte. József nádor alügyésszé nevezte ki. Ekkor sokat járt-kelt a kiskun és jász vidékeken, a levéltárakban kutatott és tanulmányokat írt. Dorozsmán mély barátságot kötött Horváth Mihállyal, a szabadságharc későbbi kultuszminiszterével, a történettudomány összehozta őket. Jerneyt az Akadémia 1838-ban rendes taggá választotta. Ekkor már Pestre, abba az utcába költözött, amely jelenleg a Jerney János utca nevet viseli. Barátságot kötött a reformkorban Klauzál Gáborral is. 1844—45-ben tette meg egyéves nagy keleti utazását, amelyről 640 oldalas művében számol be. A Királyi Kamara által kimustrált régi oklevelekből rengeteget vásárolt, és ezeket hangyaszorgalommal 25 foliáns kötetben rendszerezte. Sok tanulmányt, könyvet írt, a székely rovásírással írt szövegeket is megfejtette. 1848- ban belügyminisztériumi szolgálatba lépett. A szabadságharc leverése után kizárólag a tudománynak élt. Utolsó 10 íves művét már súlyos betegen „imádott nemzetének" ajánlotta. 1855. december 24-én, szélütésben hunyt el Pesten. Jerney még jogász volt, amikor Körösi Csorna Sándor 1819- ben elindult Ázsiába a magyarok felkutatására. Oly korban élt ő, midőn a történetírásban a romantikus „pánmagyar” nyelv- és őstörténeti szemlélet terjedt el. Könyve elején ezt írja: „Keletre kell utaznod, megvizsgálandó azon földet, a-mely- lyen a szép hazát szerzett hős elődök egykoron laktak." Vasszorgalommal tanulta a nyugati és keleti nyelveket, aztán edzette magát a fizikai megterhelésben, hogy tűrni tudja a hideget, meleget, éhezést és szomjúságot. Egy akadémiai ülésen 3000 pengő forintról szóló saját váltót tett le a magyarok őshazájának felkutatására, így az utazás előjoga az övé volt. 1844. április 24-én indult el Pestről, és pontosan egy év múlva tért vissza. Nagy útján utazott gőzhajón, öszvér- és lóháton, csónakon, szekéren, és karavánokhoz csatlakozva gyalog is, súlyos fáradalmakat elszenvedve. Május 20-án a Vaskapu szikláihoz ért hajója. Utjának állomásai: Turnu Severin, Cernavoda, Braila. Itt már csángókkal is találkozik, „üd- vöz légy Etelköz, Árpád vezér előbbi hazája!” — kiált föl lelkesen, partra szállva Galacban, ott, ahol a Szeret és a Prut a Dunába torkollik. Tovább sze- kerez a Szeret folyó felé, de a hidat elsodorta a felhőszakadás, ezért lovával átúsztat a folyón. Magyar nyelvű csángó falvakat talál: Szabófalva, Tamásfalva, Miklósfalva stb. Ja- $i-t Jászvásárnak hívja, és fo - rásokra hivatkozva megállapítja, hogy a jászok alapították. Itt sokáig gyengélkedik. Július 1-jén átkel a Dnyeszteren Lebé- diába. Sok csángó falut bejárt, és beszélgetett az ott élőkkel. A Moldva folyó menti Baia-ba érkezvén (ő Bajának hívja), a templomtoronyból elérzékenyül- ve néz nyugat felé, „a havasokra vetém szemeimet, amely- lyen át a tömösi és gimesi szoroson Magyarhonba vezettetik az utas . . . Csak rövid ideig élhettek itt a honfoglaló magyarok.” Bacau-ban (Bákó) a temetői fakereszteken magyar neveket talál, de ezek újabb korból valók. „A moldován nyelvben föllelhető magyar nevek régi időktől lakott magyar ajkú tömérdek népek, t. i. a románok közé olvadt besenyő, jász, kun, magyar, székely ágazatokból veszik származásukat." Úgy véli, hogy az egykori Lebédia „valahol a Krím félsziget fölött a Don és a Dnyeper között lehet." Az odesszai múzeumban és a sztyeppéken számtalan kőszobrot talál, „nem lehet ez egyéb skytha-magyar hős szobránál", — írja lelkesülten. A kőszobrok feltűnő hasonlóságot mutatnak a régi magyarok ruházatához. „A három üstökben lecsüngő hajfonat pegóny őseinknek vala tulajdona. A fej előrészének leborotválása a mai csángóknál is divat.” összesen öt tudósítást küldött Pestre. Két szoborfőt haza is küldött az Akadémiának, amely meqállapította, hogy a híres emlékek ha nem is a magyaroké, de rokon népé lehettek, (talán a kunoké). Utazásának utolsó állomása az Azovi tenger északkeleti öblének városa, Taganrog volt. Itt a cserkeszek forrongásáról kapott hírt, meg Mihály vajda fenyegető magatartásáról is, a legénye is hűtlenül elhaqyta, pénze is foqytán volt, ezért elhatározta, hoay nem megy a Kaukázusba. Pedia úqv véli, hoqy az egykori Parthus birodalom sok reményt nyúitott volna a magyar őshazáról. Műve utolsó részében — melyet már Pesten írt meg, — úgy tartja, hogy Perzsia vidékén lakott az ősi magyar nép. Ez megfelelt az akkori történeti felfogásnak. Annyi igaz, hogy az ősmagyarság a perzsákkal- kereskedelmi kapcsolatban állhatott. Az iráni alánok (másként jászok) pedig csakugyan bejöttek hazánkba a 13. században. Ezeket Bárczi Géza is tanúsítja. Milyen érdemei vannak Jer- ney Jánosnak? Ö kísérelte meg a komplex kutatás módszereinek alkalmazását először hazánkban: a forrásvizsgálatot, a nyelvtudomány összehasonlító módszereit és a régészeti ásatások emlékeinek feltárását. A székely rovásírás legnagyobb ismerője volt a maga korában. Különösen értékesek a Moldvában végzett vizsgálódásai, melyeket a csángók között végzett. Sokoldalúan megvizsgálta e szétszóródott népcsoport helyzetét, statisztikailag felmérte létszámát. Ő 40—50 ezerben becsülte fel a csángók lélek- számát (száz évvel később Ig- nácz Rózsa kb. 70—80 ezerben, ma már tudjuk, hogy jóval többen vannak). Mór Moldvából felhívta a magyar uralkodó osztály figyelmét erre a népcsoportra. Jerney nyomán indultak meg lassan a csángóknak hazánkba való áttelepítési kísérletei. Ignácz Rózsa szerint „Jerney János munkáit az eredetünket vizsgáló egyetlen kutatónk sem nélkülözheti, ezek elévülhetetlen forrásmunkák maradnak." Jerney sokat foglalkozott a kunokkal is. Ide tartozik a kun helységnevek szorgalmas ösz- szeírása, és az ún. „Tatár Miatyánk" szövegének lejegyzése is. Érdekes annak bizony- gatása is, hogy „a palócok (oroszul és lengyelül palovce) törzsei Árpád vezérrel hont foglalva a kunok leszármazottjai”. Gyárfás István akadémikus Jerney János feletti emlékbeszédében „kiváló tudósnak és hazafinak” nevezi őt, akinek munkássága „kivívta számára az utókor előtt, hogy neve, emlékezete a magyar történelmi irodalom lapjain méltó elismerésben részesülve időn s enyészeten keresztül fennmaradjon,” Dr. Szántó Károly Felveszünk • kőműves, villanyszerelő szakmunkásokat, valamint , # fűtésszerelők mellé segédmunkásokat. t ' . PÉCSI ÉPÍTŐ és tatarozó vallalat, Pécs, Tímár u. 23., munkaügyi osztály. A PÉCSI MEZŐGÉP VALLALAT közgazdasági érettségivel könyvelőt vesz fel JELENTKEZÉS A SZÁMVITELI OSZTÁLYVEZETŐNÉL. TELEFQN: 10-822 Verebics János Pécsi utcák- híres emberek Fáy András Kissé megkésve, de nemrégiben mégis utcanevet kapott a reformkor kiváló irodalmi és közéleti írója, a Kisfaludy Társaság első igazgatója, az Akadémia tagja, a 32 fiákkal rendelkező Pesti Haza) Első Takarékpénztár alapítója. ^ Nemcsak születésének -kejt- századi-k évfordulója (1786. május 30-án született) sugallja a róla szóló rövid megemlékezést, ‘hanem az a közmegbecsülés is, -amely már életében felé sugárzott. Széchenyi 1838- ban az egyik Pest megyei közgyűlésen kijelentette: „A honi reform teendőire az első eszmét, akaratot, önelszánást Fáy meséi ébresztették bennem”. Pedig Fáy András meséin kívül mással is hatott: társadalom- bíráló elbeszéléseivel, az első magyar társadalmi regény, A Bélteky-ház megírásával is. Népszerűsége oly nagy volt, -hogy Mikszáth -Kálmán ekként jellemezte: „Ha Széchenyi nincs, őt illeti a .legnagyobb magyar’ titulusa; ha Deák nincs, ő nevezhető a ,'haza bölcsének' - így azonban maradt végig a .nemzet mindenese’." Fáy András a Zemplén -megyei Kohányban született - ősrégi székely családból. Édesanyja, Kácsándy Erzsébet, nővére volt annak a Rhédei La- josnénak, akinek temetésere írta meg Csokonai Vitéz Mihály utolsó nagy művét, A lélek halhatatlanságát. Pár év múltával a család a cserháti dombok tövében fekvő Gomba községbe települt át. Itt sok csínytevés fűződik a nagymama .által elkényeztetett „aranygalamb” nevéhez. Iskoláit Sárospatakon végezte, majd négy évig a -pozsonyi líceumban tanult a német nyelv elsajátítása végett. Az ügyvédi vizsga letétele után a pesti, majd a váci járás szol- gabírája lesz. Pestre költözik. Cigány nyelvi tanulmányt és cigány verseket irt. Utóbbiakat oly- sikerrel, hogy sokan azt hitték, vérbeli cigány írta. A Bokréta című gyűjteménye dalokat, epigrammákat, meséket tartalmaz. A korabeli nőkérdésről A különös testamentum c. elbeszélésében „szurkáló- dik”. 1820-ban Bécsben jelenteti meg Fáy András eredeti meséi és aforizmái című munkáját, amely rövidesen -három kiadást ért el. Bár -meséihez Aiszóposz, Phaedrus, La Fontaine szolgáltak mintául, mégis sikerüket annak köszönhették, hogy bennük az erkölcsi tanulság -mellett erős társadalo-m'bírálat is kicsend-ü-1. Meséit áthatja a patriotista szellem, a közélet következetes kritikája, az emberi hibák leküzdhetésének igénye. „Tanregényében", A Bélteky- hózban, a régi -és az új nézetek küzdelmén kívül -kertészeti problémákkal, nevelési elvekkel is foglalkozik. Ma már ezek a hosszú „mega-kasztáso-k”, szélsőségesen romantikus ,,-bá- jolgások” -fáradságossá teszik regényének olvasását, de saját korában nagy sikert arattak. Fáy fáradhatatlanul munkálkodott a közért. Beadványaiban állást foglalt egy tudós társaság alapítása ügyében, pénzügyi, börtönügyi kérdéseikben, a céhrendszer, a ko-ldulás megszüntetése érdekében. „Szociálpolitikai -írásai, takarékpénztári agitációja — írja egyik méltatája, Wéber Antal — a korabeli közgondolkodás fontos orientálói.” Reformtevékenysége nem radikális eszmék hirdetésében vált jelentőssé, hanem főleg a közéleti tisztaság -hirdetése, a közgazdasági, a nevelésügyi, a színházügyi kérdések felvetésében. 1864. július 26-án temették el a -Kálvin téri templom sírboltjában. Az Akadémián Arany János szép beszédben méltatta munkásságát: „Legyen áldott és örök életű a valódi ember és a valódi honpolgár emlékezete!" Tóth István dr. jZhKSt JANÓ*.
