Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)
1986-05-04 / 121. szám
SZOT-dfjas aZsolnay tervező csoportja < 3: oldal Ceruzával vezényelt kereskedelem (3. oldal) Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúli napló XLIII. évfolyam, 121. szám 1986. május 4., vasárnap Ara: 1,80 Ft Mintegy hatvanezer felvonuló a pécsi május elsején Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Felvonulások és majálisok Jó hangulatban köszöntötték a munka ünnepét Baranya dolgozói Magyar és lengyel bányászok együtt ünnepeltek A zászlók közül a kékek, a ■béke színét viselők lobogtak talán legnagyobb erővel május elsején a világ felvonulásain: soha nagyobb szükségünk a békére, az atomfegyverektől mentes világra, mint ezen a gyönyörű napon. S a kékek mellett a vörösök, idézve a chicagói munkások száz éve kiontott vérét, jelképezve mindazokét, akik a munkások szaváért, érdekeiért, hatalmáért készek voltak vérüket hullatni, életüket adni. S a nemzetiszínű lobogók szárnyalása, hogy bízunk rakéták árnyékában is a jövőnkben, mert bízunk magunkban, munka ün népén az értékteremtő tevékenységben. Elkoptatott szavak: impozáns, színpompás, erőt demonstráló — most május elsején igazán értelmük szerint valók, ha körbepillantunk a világban, az országban, megyénkben. Százezernyien vonultak fel Baranyában, s ennél is többen vettek részt a majálisokon, május elseje régi-új rendezvényein. Hagyománnyá lett, hogy a sorokat a párt-, állami és társadalmi szervezetek vezetői, s a munkásmozgalom veteránjai vezetik: így történt ez idén is. Pécsett Lukács János, az MSZMP KB tagja, a Megyei Pátrbizottság első titkára és Horváth Lajos, a Baranya Megyei Tanács elnöke is ott volt a felvonulók között, 'hogy aztán a tribünről fogadják sokadmagukkal - köztük kitüntetettekkel - a pécsiek felvonulását. A megyeszékhelyen s a városokban; Komlón, Mohácson, Siklóson és Szigetváron többnyire a hagyományokat követve, munkahelyenként együtt vonultak a dolgozók, s így lehetett külön is köszönteni azokat a kollektívákat, akik a jubileumi és kongresszusi munkaversenyben élenjárók voltak, de egyre inkább légjogosultságot vív ki magának az a megoldás, hogy nemcsak a családtagok, de másutt dolgozók is színesítik a sorokat. Diákok és nyugdíjas veteránok között ezernyi foglalkozású, s munkáját, hivatását ezerféleképpen megmutatok voltak a városi felvonulások. Erb János felvétele S hogy felvonulás után ne kelljen csak úgy szétszéledni, örvendetesen nagyon sokhelyütt és sokféle módon szerveztek majálisokat szakszervezeti bizottságok, népfrontosok, művelődési központosok: divatbemutató és halfőzőve; - seny, a délelőtti fúvósindulókat felváltó, s másfajta lábmozgást megkívánó zene; néptánc és karatebemutató, utcabál és jó ízű beszélgetést keretező sörözés tette az ünnep rendjét az élet rendjéhez iga- zítóvá: a Tettyén és a Mandulásban, a szigetvári vár körül és a sikondai völgyben, a szigeti fák, ,s a Duna-part hűvösében; 1986 tavaszának harsogó, életakaró zöldjében. Melegforrás Ha a család valóban a társadalom alapsejtje, akkor arra kell következtetnem, hogy jó néhány civilizált ország már-már élőben oszlásnak indul: elsorvadóban, zsugorodóban a sejtjei. Nyilván okkal. Egyetlen ok a felsorolható száz közül: a civilizált világot alapjaiban megrendítő feminizmus — anyagyilkos feminizmusnak szoktam nevezni — olyan emancipációt erőszakol, olycn ,,női felszabadítást", mely a korábbinál is nagyobb, már-már elviselhetetlen terheléseket zúdít az anyákra, kiváltképp a többgyermekesekre. Látható, tapasztalható, statisztikával mérhető az eredmény: az élet „újratermelése” jó néhány civilizált országban elégtelen; a mennyiségi, a minőségi .mutatók egyaránt társadalmi öngyilkosság vészjeleit ismételgetik, évről évre hangsúlyosabban. Kialakulóban vagy már ki is alakult az új női státus a civilizált világban, de nem tudok rá példát, hogy valahol is sikerült volna ezt az új státust összhangba hozni az anyaság érdekeivel. Márpedig az alapsejtben az anya a sejtmag. S ez a sejtmag egyre inkább a tudathasadás állapotába kerül. Már csak ezért is gondban vagyok az anyák napjával. Olyanokat is ünnepelünk ezen a napon, akik talán meg sem érdemlik, és nem ünnepelünk esetleg olyanokat, akik bizonyára megérdemelnék.. Mert ha belegondolok, kiket is ünnepiünk mi voltaképpen? Az anyákat? Tehát azokat a nőket, akik egy nagyon fontos — az ember számára kétségkívül a legfontosabb — biológiai funkciót teljesítve gyermeket, gyermekeket szültek — továbbadták az életet? Akkor is — a nyilvánvaló bűnesetekről itt nem szólva —, .ha a gyereket azután eldobták maguktól? Ha. nem törődtek vele, ha elkényeztették; ha elzüllesztették, ha a társadalomnak nem hasznára, hanem kárára, terhére nevelték? Az anyákat ünnepeljük? Tág fogalom ez, nem szívesen ünnepelnék minden biológiai anyát. Másfelől meg szűknek érzem a fogplmat, mert kiszorulnak belőle olyan gyermektelen nők, akikből árad az anyás szeretet melege család- beli, lakóhelyi, munkahelyi környezetükre. Legszívesebben az anyák napján az anyai természetet, az anyai hivatásérzetet ünnepelném, amely ugyan legelső sorban a szülőanyák, az édesanyák sajátja — noha nem mindegyiké —, viszont sok olyan nő magatartására, tevékenységére, érzelmi világóra is jellemző, aki valamilyen okból nem szült, nem szülhetett. Lehetséges, a tudománynak akar élni, lehetséges, a mozgalomnak, a politikának, a közéletnek, a termelésnek, a szakmai előmenetelnek, talán hangsúlyozottan közérdekből — nem, semmiképp sem igazságos ezekre a nőkre általánosítva rásütni az egoizmust. Inkább mondanám így: vannak anya típusú, anya természetű nők, és vannak nem anya típusúak, nem anya természetűek. Hol szembeszökő a különbség, hol elmosódó, de — ezt levelek is bizonyítják — a megkülönböztetés kétségkívül jogos. Ha nem bomlik meq természetes arányuk, ha tehát az anya típus feltétlen uralkodó marad, egészséges társadalomban nem okoz gondot a kétféle női természet. Megbomlóban az arányok? Hátha nem is az anya típusú nők fogyatkoztak meg, csupán a többszörös leterhelés szorításában sokan nem vállalhatják — nem merik, nem képesek vállalni —, hogy megismételhetetlen fiatalságukat mindennél inkább, teljes értékűen a vágyott anyaságnak szenteljék? Nyilvánvalóan ma is, olykor háttérbe szorulva is, sok az anya természetű nő, aki a katedrán, az írógépnél, a futószalag mellett is százszor naponta családjára, gyermekeire gondol. De túlszaporodtak, és úgy tetszik, átvették a vezérszólamot a nem anya-természetűek, akiket a gyesen is, aprócska gyerekük mellett is „megöl az unalom". Én, szívem szerint az anyai természetet, hivatásérzetet köszöntőm anyák napján. Az anyahelyettes nagymamák, nagynénik érzelmi-anyaságát is, meg azokét a nőkét is, akik örökbefogadott, nevelt gyereküktől kapják az anyák napi csokrot. Meg azokét is, akik 20—30—40 gondjaikra bízott és egy kicsit sajátjuknak érzett gyereküktől nem is igen kaphatnak csokrot, nem lévén ezen a napon üzemben sem bölcsőde, sem óvoda, sem iskola. De mindenek előtt az édesanyákat illeti a főhajtás. És mert a legnagyobb értéket a legtöbb áldozattal ők hozzák létre: az életüket az anyaságra szánó több gyerekes édesanyákat. Akikben a legteljesebben valósulhat meg az anyai természet, az anyai hivatás, az anyai szeretet — annyiféle kórral-betegséggel küszködő emberi világunk éltető melegforrása. Fekete Gyula Nyitnak a strandok, benépesednek a kempingek. (írásunk a 2. oldalon). Kosárlabda Konzum Kupa A Szovjetunió B-válogatott nyerte a tornát Csonka mezőnnyel folytatódott pénteken, és fejeződött be tegnap a Komzum Kupa nemzetközi férfi kosárlabdatorna, A távolmaradt finnek helyett ugyan a SÁÉV- re épülő Somogy megye válogatottja beugrott negyedik résztvevőnek-, de eredményei a pontversenybe nem számítottak be, így ez az együttes csak edzőpartnere volt a norvég, a szovjet B és a magyar válogatottnak. A tornát végül is a szovjet B-vólogatott nyerte, amely a kupa utolsó mérkőzésén simán legyőzte a magyarokat. Komlón, pénteken a szovjetek 40 ponttal bizonyultak jobbnak a norvégeknél. Eredmények. Péntek: Szovjetunió B-Norvégia 136-96 (72-42). Komló, 200 néző. Látványos dobópárbajt hozott a találkozó, amelyen a védekezéssel keveset törődtek a csapatok. A szovjetek 10 perc után könnyedén húztak el, s magabiztos győzelmet arattak. Legjobb dobók: Szokk (32), Babenko (28), Lindin (26), ill. Avstefjord (35). Beck (13). Szombat: Szovjetunió B— Magyarország 95-74 (48-37). Pécs, városi sportcsarnok, 200 néző. V.: Muhin (szovjet), Hajniss. Magyarország: Kiss (—), Likán (-), Góczán (3), Horváth (6), Heinrich (19). Cs.: Hosszú (9), Berkics (24), Kovács (7), Judik (4), Farkas (2), Bartók (-). Edző: Mészáros Lajos. A szovjétek legjobb dobói: Szokk (31) és Babenko (20) voltak. A torna végeredménye: 1. Szovjetunió B 4, 2. Norvégia 3, 3. Magyarország 2 pont. A tornán legtöbb pontot dobó szovjet Szokk kölöndí- jat kapott, a kupa legtechnikásabb játékosa címet a norvég Avsterfjord nyerte el, míg, a közönségdíjat a magyar Berkics kapta. A legsportszerűbb csapat az utolsó pillanatban a rendezőket kisegítő Somogy megye válogatottja lett. „Zsákolás" — szovjet módra. Babenko 20 pontot dobott szombaton, ebből ezt a kettőt látványosan szerezte. Tóth László felvétele
