Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)

1986-05-26 / 143. szám

1986. május 26., hétfő Dunöntűii napló 5 11B éve Európában és a világon a második volt Elképzelhető-e katasztrófa a Kertvárosban? Még mindig félünk! A tűz — közelebbről a la- kóházaktüzek - a témája annak “a filmnek, amelyet ma este mutatnak be Pé­csett, a kertvárosi kábeltévé­ben. Emlékezetes eset adta az okot a filmkészítéshez: a pár évvel ezelőtti budapesti lakóhóztűz, a 10 emeletes épületben tomboló lángok­nak több halálos áldozata is volt. Egy imitált katasztró­fát, tűzoltási gyakorlatot vettek filmre, címe sokat­mondó: ^,Még mindig fé­lünk!" A filmet követően fórum lesz a stúdióban, a telefo­non feltehető kérdésekre (18 órától az adás végéig él a 41-820-as számon a vonal) a PIK kertvárosi házkezelő- ségének vezetője, Só/yí Má­ria, Török Béla tűzoltó-alez­redes, megyei parancsnok és dr. Horváth Endre tűzoltó­főhadnagy adnak válaszo­Fórum a lakóháztüzekről kát. A téma természetesen a lakóháztüzek. Tudni kell, hogy számos háztartásban keletkezik ki- sebb-nagyobb tűz, s lakóte­lepeken korántsem kizárt például katasztrofális méretű tűzkár. Ezért is szükséges a szabályokra, az előírásokra terelni a lakók figyelmét, a megelőzés lehetőségeiről, fontosságáról meggyőzni őket. Erre szolgál a „Még mindig félünk!" bemutatása, az ezt, követő fórum, illetve az a TOTÓ-játék, amelyre a választokot ugyancsak az előbb említett számon lehet bemondani, s a kisorsolt nyertesekért gépkocsi megy, hogy a stúdióban vehessék át jutalmukat. A kérdések: 1. A lakások­ban üzemeltetett- gáztüzelő­berendezést milyen időkö­zönként köteles a tulajdo­nos felülvizsgáltatni? 1.: hö­rögi óv; 2.: öt év; x.: hat év. 2. Lakásokban és a kapcso­lódó helyiségekben hány li­ter I. fokozatú festékanyagot vagy hígítót szabad tárjolni? 1.: egy liter; 2.: két liter; x.: öt liter. 3. Szabad-e a konyhai gáztűzhelyet fel­ügyelet nélkül üzemeltetni? 1.: igen; 2.: nem; x.: két- óránként ellenőrizni kell. 4. Hány helyet kezelhető a 10 emeletes lakóépületben levő füstelvezető berendezés? 1.: egy helyen; 2.: két helyen; x.: három helyen. 5. Panel­szerkezetű épületben megen­gedett-e a pb-gázzal üze­melő berendezés használata, vagy pb-palack tárolása? 1.: igen; 2.: turistapalack igen; X.: nem. / Nyitás előtt az állatóvoda vlagy sikere volt a gyerekek körében a négynapos póni kancának * Apróságok a pécsi IOO-ban Indulás előtt a Budavári Sikló Á feltételes időpontok váltak határidőkké Tíz és öt forint a viteldíj Ha angol, vagy olasz tévé­rendező lennék, bizonyára csi­nálnék sorozatot a világ nagy siklóiról, és abban elmonda­nám, hogy a múlt század má­sodik felében számos műszaki újdonságot meghonosító Ma­gyarország építette meg a bu­dai várhegy Pest felőli oldalán Európa és a világ második sik- ló-vasútját. Természetesen szó lenne arról is, hogy az elsőt Lyonban épitették, s azt vízierő működtette, míg a budait gőz; no és azt is el kellfene monda­ni, hogy jelenleg kb. 500—600 ilyen hegyipálya lehet világ­szerte ... Dehát nem vagyok angol, vagy olasz tévés, kilátás sincs egy sikló-sorozatra, ezért ma­rad egyetlennek az a Budavári Sikló, ami éppen most készü­lődik felébredni 41 éves Csip­kerózsika-álmából. — Az előd — hallom Gulyás Lászlótól, a Fővárosi Tanács közlekedési főigazgatóságának csoportvezetőjétől — 1944 de­cemberéig közlekedett, akkor bombatalálat érte, kisebb ká­rok keletkeztek, s ezért is, meg az ostrom miatt is megszűnt a közlekedés. Az ostromot vi­szonylag simán átvészelte a sikló, de a felszabadulás után mégsem indult meg, hiszen nem volt miért. A vár romokban hevert, s egyébként is előbbre- valók voltak a közlekedés egyéb gondjai. Amikor később napirendre került a sikló ügye, kiderült, hogy sem pálya, sem kocsi nincsen. Aztán egyre sű­11yen az alsó állomás rűbben jelentkezett ez a dolog — a Közlekedéstudományi Egyesület sikló-bizottsága tar­totta ébren —ám anyagi okokból egyik tervciklusról a másikra tolódott. Most, a he­tedikben valósul meg ... Az alsó állomásnál nézelő­döm. A 102 méteres pályán — 30 fokos lejtéssel 50,5 méteres szintkülönbséget fog át — vé­gig dolgoznak a mesterembe­rek, a szó igazi értelmében az utolsó simításokat végzik. Eze­ket Igtván arra következtetek, hogy az emlegetett korábbi határidők — május mindjén he­tére jutott egy — egyike sem lehetett komoly. Legalábbis Gulyás László állítja: az ő fel­tételes módjuk változott a köz­leményekben határozott állí­tássá. Hétfőn születik végleges döntés az üzembehelyezésről, az eredményes üzemi próbák végeztével. Tehát nézelődöm, s ugyanezt teszik a járókelők is. Körbejárják az üvegezett épü­letet, be is lépnek közelebbről szemügyre venni a hármas lép- csőzetű, 24 személyes kocsit, ami hű mása az eredetinek. Egy idős hölgy még meg is kérdezi: jár-e már a sikló?... A felső állomáson — a Szent György téren, a Sándor-palo­ta mellett (aminek a felújítá­sát végre megkezdték) — moz­galmasabb minden. Itt Takács Ákos, a METROBER létesítmé­nyi főmérnöke van a segítsé­gemre. Megtudom, hogy mind­két épületet ő tervezte; a felső csaknem olyan, mint a régi, az alsót viszont újra kellett komponálni. Az eredeti jelleg­telen volt, s megbújt a 0 km helyén volt egykori kereskedel­mi minisztériumi épület mögött. Most az egész együttes jól lát­ható a túlpartról is, ez is in­dokolta az igényességet. Az új, villanymeghajtású sik­ló minden tekintetben iparko­dik túlszárnyalni az elődjét, bár a biztonságosságot tekint­ve kevés a túlszárnyalni való: az előd háromnegyed száza­dos léte alatt mindössze egyet­len baleset fordult elő. Az uta­sok három széles lépcsőről szállnak be majd a fülkébe, s nem többen, mint 24-en, mert a jegykezelő automaták csak j?4-ig számolnak. Ha végre megindul a sikló, kora reggel­től késő estig 3—10 perces idő­közökben járnak a kocsik, a fel­nőtteknek 10, a gyerekeknek pedig 5 forint lesz a viteldíj. Számoljunk mi is, és rögtön megtudjuk: nem az az igazi tömegközlekedési eszköz a sikló. Viszont az utast a Vár legszebb pontjára viszi, ami egyre többet hagy el a hábo­rús emlékeiből. H. I. Vb az Olimpiában A labdarúgó-világbaj­nokság alatt délutántól hajnalig üzemel egy színes televízió Pécsett, az Olim­pia étteremben. A MÉV Szolgáltató üzemének egy szocialista brigádja egy speciális antennát készí­tett, így a jugoszláv adó­kon közvetített mérkőzések is kifogástalanul foghatók. Belépődíj nincs, de a ter­vek között szerepel, hogy a magyar válogatott mérkő­zéseire újságírók, ismert labdarúgók töltik be a kommentátori szerepkört. Gyermeknap volt tegnap a Mecseki Állatkertben is. Igaz, délig csak 1200 belépő fo­gyott, ebéd után azonban va­lósággal megrohamozták a főpénztárát a legfiatalabbak. Minden gyerek a csimpánz­bébit akarta látni, de Judy, a 13 éves majomanya féltőn dugdosta a csicsergő gyerek­had elől háromhetes, első­szülöttjét. Két vetélés után, a szakemberek nem remélték, hogy megmarad a csimpánz­kislány, most azonban már biztosra veszik, s rövidese.: a névadóra is sor kerülhet. Ha a nagyragadozókat — párduc, oroszlán — nem szá­mítjuk, az idén is világra jött egy óvodára való kölyök a pécsi óllatkertben. A legfia­talabb lakó, egy háromnapos izlandi póni csikó, tegnap már virgoncán ficánkolta gyerekek nagy örömére. A patások megint kitettek magukért, négy shetlandi és három iz­landi, összesen hét idei póni- csikó vár az óvodai behatás­ra. Az egyhetes gímszarvas- borjak is szépen cseperednek, nem is szólva a kisrókák és kisfarkasok népes csoportjá­ról. Ők, az örvös mackók, a mosómedvék, gibbonok, no meg g tarajos sül társaságá­ban, a hétvégén vidéki tut- néra indultak a zoo IFA-ko- csíjával, hogy a múlt heti sásdi és szentlőrinci bemutat­kozás után, ezen a vasárna­pon a mohácsi .gyerekeknek szerezzenek örömet. Az ötlet új és nemes, célja házhoz vinni a zoológiái ismereteket. Maradt azért látnivaló a Mecseken. Galléros páviánék is megszaporodtak, náluk ez mindennapos dolog, nemúgy, mint csimpónzéknál. Tavaly óta kibővült a madárház is, a volt akvárium—terrárium épü­letében most a legváltozato­sabb ausztráliai papagájok­ban gyönyörködhetnek az eg­zotikus madarak kedvelőid Napóleon a pécsi zoo kedven­ce, a majomfélékhez tartozik. Gibbon létére olyan végtele­nül szelid, hogy gyakran ki­engedik, s ott sétál gondozó­ja kezét fogva a járókelők között. — Rné — Az áruház előtti padokon néhány korosabb, csomagos asszony üldögél buszra vár­va, egy nő apró gyermekét altatja az ölében, a szem­közti üres pádon idős, aszott arcú férfi igazítja maga mellé a két mankót. Vászonnadrágot visel, fehér •inget, fekete csokornyak- kendőt, és szakadozott — szalmából font - kertészka­lapot. Drótkeretes fekete szemüvegét leakasztja a fü­léről, hogy megtörölje. Le­ülök melléje, mondom neki, hogy megismertem, kutatva néz az arcomba. „A klini­kán ... Jó tíz éve már ... a sebészeten . .. Meg aztán azt megelőzően is...! Této­vázva mosolyog Andor úr, - így hívták a vendéglők, éttermek törzsvepdégei a jómodorú, udvarias, gyors pincért. Tudta, melyik asz­talhoz mit varázsoljon pil­lanatok alatt, kinek-kmek szokása szerint: dupla kávét, üveg sört, vagy vetrecét cit­romkarikával, foszlós ke­nyérszelettel, zónában. — Hát látja, ez történt velem ... Maga már kijött a klinikáról, amikor az orvo­sok úgy döntöttek, mégis vánosházbeli lány volt sze­gény csórikám.- Emlékét? — Nem kelt föl egy reg­gel. Álmában állt meg a szíve, mondta az orvos. Én még jóformán mozdulni sem tudtam nélküle, ő tanított menni mankóval.. . Andor úr - ezt is a klini­kán mesélte akkoriban — jól keresett, nem az alap­Andor úr - csokornyakkendőben amputálni kell a lábo- mat... — Emlékszenv a feleségé­re is. Ugye, Jolánkának hívták? Bejárt magához a-kórterembe ...- Igen, de ő nem volt a feleségem, csak együtt él­tünk. Most már megmond­hatom magának, egy drága asszony emlékét őrzöm, pe­dig valamikor még Pesten csapódott hozzám, egy nyil­fizetéssel, mert az semmi, és most arról kap meghök­kentően kevés nyugdíjat -, hanem a borravalókból. De az elment, őszintén szólva sokba kerültek a lányok, zárás után képes volt el­taxizni Kaposvárra, sőt, néha Pestre is, ha szabadnapja következett.- Az a kis ötszáz négy­szögölnyi szőlőm maradt, amit még Jolánkával müvel­gettünk, de aztán amikor egyedül maradtam, elcse­réltem egy néhány méternyi kis kerttel, szoba-konyhás kis házzal. Valamit fizettek még rá, de az is elfogyott. Van egy cigány férfi, feles­ben műveli a kertemet, amit tudok, palántázni, kannával öntözni, megcsinálom én magam. De fárasztó. Szóval tíz éve tanult meg újra járni, pontosabban bo­torkálni. ülve mossa a hol­miját, egy lábon állva a konyhaasztalnak támasz­kodva készíti az ebédjét, a bolti pénztárnál előreenge­dik, hetente egyszer korsó sörre tér be hol ide, hol oda. Rácváros felől érkezve ül fel a buszokra és man­kózva járja a belvárosi ut­cákat. Keresi a régi szak- társoit, de ha ritkán össze­fut velük, csak rohannak tovább, némelyik fel sem is­meri, annyira megváltozott. Az igazi jó ' vendéglőkbe, éttermekbe nem mer belép­ni. Abból a világból Andor úrnak csak a csokornyakken­dője maradt meg és Jolán- ka emléke. Rab Ferenc a török hódoltsáaról ötnapos tudományos ülés­szak fejeződött be a hét végén Szigetváron* a várbéli dzsámi­ban. A magyarországi török hódoltság struktúráját elemez­te az elhangzott húsz előadás. A százhúsz résztvevő között szép számmal voltak a fiatal szakemberek, az egyetemi hall­gatók, s eljöttek a hazai böl­csészkarok, az Akadémia e korral foglclkozó szaktekinté­lyei. A Magyar Tudományos Akadémio, a HNF Országos Tanácsa, továbbá Szigetvár vá­ros Tanácsa, és a Szigetvári Vár- baráti Kör által szervezett or­szágos konferencia képet adott a 150 éves török uralom szinte valamennyi történeti, kulturális vonatkozásáról. * így a korabeli magyar törté­netírás, az ötvösművészet kér­déseiről, a hódoltságkori Ma­gyarországon fennállott török iskolákról, az itt született török költészetről, vagy török jöve­vényszavainkról. Az előadók beszámoltak a kor városi kul­túrájáról, a török börtönökbe került magyar rabokról, az itt élt szerbek és zsidók életéről, kultúrájáról. Közben városnéző sétát tettek a résztvevők, meg­hallgatták az Ars Renata Együttes műsorát, kirándulást tettek az Ormánság és a Zselic vidékére, hogy végül a neveze­tes Zrínyi-lakomán vegyenek búcsút Szigetvártól. A lakoma étkeit, mint a „ponty kocson- ka citromos babsalátával, a toros lév" vagy a „mandola mártással trágyázott mozsár fánk", a várbaráti kör által felfedezett Zrínyi-korabeli sza­kácskönyv alapján készítette el Berényi Imre mesterszakács. A lakomán Günay Karaagac, az ELTE török lektora mondott po­hárköszöntőt, és Mi le Krajina eszéki guszlár szolgáltatta az asztalizenét. I y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents