Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)

1986-05-02 / 120. szám

Csepkőbarlang a g/űdi hegyben Huszonöt éve tárták fel Határzár Hegyeshalomnál Részlet Baranya megye ter­mészetvédelmi albumából: Az 1950-es évek végén Gergely Pál siklósi ’középiskolai tanár és lelkes diákjai tárták fel a gyűdi cseppkőbarlangot. Kik lehettek a hódítók? Em­lékszik-e valaki rájuk? Már a nevükre is kevesen. Az egykori amatőr barlangászok nagyon szétszóródtak. Gergely tanár úr Szekszárdra került, Túrós Sándor ma a beremendi tsz elnöke, Mogyorósi József Boly­ban, Svéda Pál Sellyén mező­gazdász, Nős Lajos a siklósi Szék- és Kárpitosipari Válla­latnál dolgozik. Aki pedig ren­delkezésünkre állt^és vállalko­zott rá, 'hogy megmutassa c barlang bejáratát, és felidéz­ze a negyed századdal ezelőt­ti emlékeket, őt Túrós László­nak hívják, és a vajszlói erdé­szet vezetője. Erdőmérnök. Már a helyre is nehéz ráta­lálni, különösen ha az ember 25 éve nem járt erre. A bejá­rat nedves hasadékait moha és aranyos fodorka lepi.- Ezen a kilenc méter mély 'kürtőn ereszkedtünk le azzal a kötéllel, amelyet a gyűdi kocs- márostól kaptunk. A kürtő hegy felőli oldalán nyílik az első terem, ez viszonylag elég keskeny, magas, és északnyu­gat—délkelet irányú. A máso­dikhoz L alakú, szűk kürtő visz, ez nehezen járható. A hasadék egyszerre északra fordul, és kútszerűen kiszéle­sedik. Ez olyan 7—8 métert tesz ki. Innen balra a második, ki­sebb terem nyílik, jobbra pe­dig rövid közlekedőn jutunk a legnagyobb terembe, amely­nek magassága talán több, mint tíz méter. 1956 végén ennek déli sarkában találtunk egy keskenyebb nyílást, itt vél­tük a barlang folytatását, mint ahogy meg is tdláltuk. A lyu­kat szerszámokkal kiszélesítet­tük, de négy—öt méter utón el­fordult, és ezen az újra észak felé haladó szakaszon megle­hetős nehéz volt továbbjutni. Végül 30—40 centis szikladara­bokat hasítottunk le, és azokat lavórba raktuk. A résből csak lábunknál fogva tudtak kihúz­ni bennünket társaink, a ke­zünkben pedig ott szorongat­tuk a lavórt. így jutottunk vé­gül a legutolsó kis terembe, ahol 10 centis víz is állt. Vá­gyaink persze sokkal nagyob­bak voltak ennél, de a bar­lang feltárásában mégis ezek voltak a döntő lépések, annak ellenére, hogy azóta - amint a szögek is jelzik — járhattak benne már mások is. A csepp­kövek talán az abaligetiekhez hasonlóak. Magunk készítette, a fejünkre erősített bányász­lámpával dolgoztunk, végül már kötélre sem volt szüksé­günk, tudtuk, hogy melyik kőre léphetünk, és melyikre nem. 1960-ban lehettem lenn utol­jára. Mi lenne, ha lemennék megint? - kérdezte végül Tú­rós László. És lement... Sz. Koncz I. A burgenlandi földművelők és szőlőtermelők május elseje előestéjén ismét megbénították Hegyeshalom és Sopron határ­átkelő forgalmát. Mint ismere­tes, az elmúlt hét végén több mint 24 órán át szünetelt a ki- és beutazás Hegyeshalomnál, az ország legforgalmasabb közúti átkelőhelyén. Osztrák te­rületen nemcsak a határra ve­zető főútvonalat torlaszolták el a burgenlandi mezőgazdászok, hanem még a dűlőutakat is le­zárták. Szerdán, a késő délutáni és a kora esti órákban újabb, a korábbinál nagyobb gondok jelentkeztek. Hegyeshalomnál már délután öt órakor, Sopron­nál pedig este hét órakor állt le a forgalom úttorlaszok kö­vetkeztében, s csupán a kóp- házi átkelőhely működött. Ide, valamint a Vas megyében lévő átkelőhelyekre irányították át a forgalmat a két ország rendőri szervei. A Sopronba vezető utat el­záró traktorok és más földmun­kagépek csütörtökre virradó éj­szaka elvonultak, s már a kora reggeli órákban ismét zavarta­lan volt a nagyforgalmú átke­lőhely működése. Hegyesha­lomnál azonban tovább tart a halárzár. A megfelelő úti ok­mányokkal rendelkezők Rajká­nál léphetnek Csehszlovákiába, s Pozsony érintésével juthatnak el osztrák területre. Az Útinform jelentése szerint az Ausztria felé vezető többi határátkelőhelyen zavartalan a forgalom, de a nap folyamán ezeken a helyeken is kisebb várakozásra kell számítani. Az időleges úttorlaszok miatt Sopronban és környékén sok százan töltötték gépkocsiban az éjszakát. Napközben sokan jötek át bevásárolni, szórakoz­ni Burgenlandból és Bécsből, s meglepetésükre nem tudtak éjszakára hazautazni. POP LES Néhány héttel ezelőtt dicsérő* leg ejtettünk szót a Zizi Labor­ról. A pár éve központilag meg­hirdetett ,,új-hullám hadművelet" sikertelensége után üde színfoltot jelentenek — irtuk már egy-két felvételük ismeretében is, s most hogy két közgázos hallgató segít­sége révén egy DEMO-kazettá- jukhoz is hozzájuthattunk, csak megerősíthető a kijelentés. Kár, hogy csak ritkán hallhatók, s az méginkább, hogy akkor is csak a ,,Kakukkmadár a szív" című felvételüket játszók. Más. Kritikát kaptunk egy hét­tel ezelőtti lemezismertetőnkkel kapcsolatban, mely szerint a Zappa LP nem is olyan új, mint ahogy azt a POP LES hirdeti. Jogos a felvetés, hiszen a lemez friss ugyan, e felvételek viszont már régebben is megjelentek. Azzal viszont, hogy Jimi Hendrix és John Lennon ,,most felvett" korongját is bevettük ismerte­tőnkbe, úgy gondoltuk egyértel­mű: nem csupán friss felvételek­ről, hanem újra nyomott, hiányt pótló lemezekről, esetleg mixelé- sekről is szó lehet. Hogy következő hetünk újra gazdag lesz könnyűzenei műso­rokban, azt a DOZSO-nak kö­szönhetjük. Sajnos a május 8-ra tervezett Cseh Tamás koncert el­marad, meg lesz tartva viszont a Makóm folkkal, jazzel dúsított előadása (május 7-én 20 órakor) és a Hobo Blues Band új, „Észt- rád” című műsora is (május 9-én 20 órakor). Mindkét előadást a DOZSO-ban rendezik. S hogy a beat-nemzedék se unatkozzon, a HBB-koncerttel egyidőben az Olimpia étteremben ,,Elvis-bált" is rendez a DOZSO, fellép Fa­ragó Judy és Komár László. Pauska Zsolt Baranya örökös teniszbajnoka Tamásy Lia Asbóf-h Józseffel a vegyespárosban Ma edző, gyerekeket- haníh — Nem mindennapi élmény­ben volt ma részem — hívott fel ismerősöm, — Tudod, ki az a Tamásy Lia? Sorra veri a fiatalokat, pedig ma ünnepel­tük annak évfordulóját, hogy 50 éve kezdett versenyezni. Amikor becsöngettem Fibón- né Tamásy Lia lakásán, azt hit­tem, hogy aki ajtót nyitott ro­kon vagy ismerős. Gondoltam, ugyan, hogy egy korához ké­pest jókarban lévő valakivel találkozom, de ilyen fiatalos külsőre nem számítottam. A szobában a széthúzott ebédlőasztalon még mindig ki­rakva a számtalan győzelemért kapott érem, plakett, serleg, váza, de díjak láthatók szek­rények tetején, kandallón, sőt egy nagy bőröndben is. Vannak közöttük mindenféle országos bajnokságok első díjai, az 50- es évek elejéről Magyar Nép­köztársaság bajnoka emlékér­mek. A falon oklevél: Baranya megye örökös teniszbajnoka. E cím elnyeréséhez az kellett, hogy valaki tíz éven át minden ver­senyt megnyerjen. Az oklevél dátuma 1961, és ezután még tíz évig csak győztesként került ki a tehetségesnek tartott fia­talokkal vívott játszmából is. — Az édesanyám is verseny­szerűen teniszezett — meséli — én majdnem hogy ott nőttem fel a pályán: Székesfehérváron laktunk és 1934-ben indultam először egy házi varsenyen. Az első jelentősebb győzelmet 1936-ban értem el Dunántúl if­júsági bajnoka lettem. Ezután sorozatosan nyertem a bajnok­ságokat és engem is utolért az, ami már akkor is szokás volt, felvittek Budapestre. Ez 1938- ban volt. Az első budapesti si­kerem az ez évben rendezett Szent István 1000 éves évfor­dulója emlékverseny megnye­rése. Szép élményeim voltak. Sokat játszottam Körmöczy Zsuzsával, évekig Asbóth József volt a vegyespárosban a part­nerem, minden játszmát meg­nyertünk. Pécsre 1946-ban ke­rültem. Tamásy Lia élete valóságos sporttörténelem. Volt, hogy fő­állása mellett egyszerre négy mellékállása is volt, amellett szervezte a versenyeket, az utazásokat, a helyfoglalást, s mindent, ami ezzel járt. Közben teniszezett és nyert. Volt, hogy ugyanazon a napon megnyerte női egyénit, a női- és a ve­gyespárost is. Azt mondja 5—6 órát játszott egyfolytában fá­radtság nélkül, sajnos ma már „csak” két és fél, három órát bír. A hivatalos nyugdíjkorra 9 évet dolgozott rá és ma is min­dennap fut, ugrókötelezik és játszik. Partnerei a korcsoport nélküli mérkőzéseken az uno­kái lehetnének. Azt mondja, most már illene inkább az Old Lady bajnokságokon indulni, de hiába, ebben a mezőnyben nincs ellenfele. A DÉDÁSZ sportkörnek edzője, gyermeke­ket tanít. — Nekem a tenisz volt az egyetlen nagy és igazi szerel­mem. Ez segített át a csalódá­sokon, a problémákon. Ha fájt is valami, ha bántottak, a pá­lyán elfelejtettem. E szere­lemért cserébe a kiegyensúlyo­zottságot adta a tenisz, az aka­raterőt, art, hogy a problémá­kat meg kell tudni oldani, azt, hogy nem szabad semmin el­keseredni, hogy örülni kell az életnek. S. Is. Látcsövek és matrózlányok Szabadstrand Baján Vica presszó a Sugovica-parton A bajai Sugovica-partról már­cius óta már szép fejeseket lát­ni. Olyankor', koratavasszal, a szépívű vízbeugrások utón a forróvérű bajai srácok legföl­jebb némi libabőrrel lépkednek ki a partra. Mindez hagyo­mány! Az újdonság ezúttal más: a vízparti rend! A városi taná­cson ugyanis aláírták az erről szóló szerződést. Igaz, szabad strand volt ez a part mindig, s most is ez a szabadság az egyik vonzereje. Csakhogy annoda- cumál igen kevés bekerített, s illemhellyel, tusolókkal, öltözők­kel ellátott része volt, közülük a legszebb a ciszterci gimnázium jegenyefás vízitelepe. Máskü­lönben a többcélú bokrok töl­tötték be hivatásukat. Mostanában sokat vitatkoz­tak róla: kerítsék-e be a stran­dot vagy sem. Pénz nem volt rá, a bajaiak meg a turisták is így szokták már meg évtizedek óta: szapant, törülközőt meg egy plédet a hónuk aló és csak úgy fürdőruhásan végig az ut­cán, irány a Sugó-part. A dön­tés: a bajai Sugovica megma­rad az ország egyik kellemes szabad strandjának. Belépődíj nincs! Ám a városi tanács jó­voltából öltözők, illemhelyek, tusolok, büfék épültek a víz­parton. A héten pedig a tisz­taság végett született meg a szerződés. Jávor László, a Ba­jai Városi Tanács műszaki osz­tályának vezetőhelyettese el­mondja az ügyes megoldást: — Szerződést kötöttünk a vá­rosgazdálkodási vállalattal, de ebben a szerződésben tizenöt másik vállalat is résztvesz. Utóbbiaknak saját vízparti strandjuk van. így vállalaton­ként ötezer forintot fizetnek, s a tanácsnak a 475 000 forintos költségű egységes vízparti rend, állandó takarítás ebben az idényben 75 000-rel olcsóbb. Megszerveztük a vízi mentőszol­gálatot is. A szerződés május 15-én lép életbe és szeptember 15-ig érvényes. Más kedvesebb és nem any- nyira kedves újság is akad Ba­ján. A kedvesebb: a parton megnyílik a Vica presszó, a vá­ros alatti Duna-ág névadójára emlékezve. A part északi ré­szén, a vízügyi főiskolánál vár­ja a vendégeket. A nem annyi­ra kedves: a bajaiak megsér­tődtek, mert a márciusi buda­pesti „Utazás’ 86" kiállításon senki egyetlen kiadvánnyal nem népszerűsítette a város turiszti­kai lehetőségeit. Továbbá né­hány patinás bajai néni fel­háborodott, mivelhogy az Érsek- csanád felé húzó dunai part­szakaszon ádámkosztümben na­poznak a népek, a hajókról meg nem is matrózok, hanem matrózlányok látcsöveznek ki­tartóan és ennyi víz mellett ezen már a Szodomái tűzeső sem segítene ebben a mai mo­dern világban. Földessy Dénes Vasárnapi szakácstanács Salzburgi töltött szelet a Rózsavölgyi kisvendéglőben A közelmúltban nyílt meg a Rózsavölgyi kisvendéglő ürög- ben, pontosabban az Éger­völgy 1. szám alatt, Pécstől néhány kilométerre. Az éger­völgyi kirándulóhelyet mosta­nában „fedezik" fel a termé­szetkedvelők és persze azok is, akiket vonz a jó konyha hí:- neve. A 22-es, 23-as és a 24- es busszal elérhető vendéglő nagymértékben pótolja az évekkel ezelőtt bezárt — el­avult — Istenkúti turistaházat. A magyar—német nyelvű étlap feltűnően gazdag: a borjúhús­ból, baromfiból készült kímélő ételek között megtalálható a rántott lazac is, csakúgy, mint a diétás — és rostlapon sütött- bélszínszelet. A napernyős asztalokkal ellátott teraszról szép kilátás nyílik a környező szőlővidékre és hegyekre. Ró­zsavölgyi Károly üzletvezető mondja, hogy a terasz melletti kis területen rönkfából készült asztalokat, padokat helyeznek majd el és a környéket járó „bakancsos turisták" hazulról hozott elemózsiájukat is elfo­gyaszthatják, amelyhez a ven­déglő evőeszközt, tányért, egyebeket biztosít. — üdítő italainkat bővítettük rostos körte, őszibarack, illetve szilvalével és paradicsomlével: ezeknek manapság nagy a ke­letje — mondja az üzletvezető. 'Két ifjú szakács, a 23 éves Gólyák Csaba, és a 19 esz­tendős Biros Ákos „uralja" a konyhát. Eddigi tapasztalataik szerint legnagyobb sikere — vendégkörökben — a Salzburgi töltött sertésszeletnek van, ezt ajánlják a háziasszonyoknak is. • Hozzávaló - öt főre számít­va - a következő: 70 deka csontozott karaj, 10 deka trap­pista sajt, 30 deka máj, 30 de­ka velő, 5 deka metélőhagy- ima és póréhagyma, petrezse­lyemzöldje, só, illetve liszt, to- ' jós, és zsemlyemorzsa a paní­rozáshoz. Elkészítése: az öt szeletre vágott húst behasít­juk, kinyitjuk és vékonyra ki­verjük, majd félretesszük. A metéltre vágott májat hagy­mával, kevés borssal és piros- paprikával, illetve majoránná­val fűszerezve lepirítjuk. A ve­lőt már korábban előkészítet­tük: babérlevéllel, egész­borssal, köménymaggal, fél hagymával és fél citrom levé­ve! megabáljuk. Amikor kihűlt, leszűrjük és a hártyáitól már megszabadított velőt apróra vágjuk. Ezután kevés hagymá­val, cseppnyi pirospaprikával ezt is lepirítjuk. A hússzele­tekre először a pirított velőt kenjük, majd a már kész pirí­tott májat, összegöngyöljük, a hús szélét tojásfehérjével meg­kenjük, majd panírozás után bőséges zsiradékban kisütjük. Rizst és sültburgonyát adunk hozzá köretnek: a középre he­lyezett göngyölt húsokat me­téltre vágott póréhagymával, illetve metélőhagymával és zöldpetrezselyemmel díszítjük, ízesítjük. R. F. vasárnapi

Next

/
Thumbnails
Contents