Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)

1986-05-02 / 120. szám

SIKER e .rí, Z\ ZÜ&&£?*J. Az éneklés öröméről Tillai Aurél SZOT-díjas A díj: siker, összefoglaló­ja, hitelesítője egy pálya, egy életszakasz kisebb-na- gyobb sikereinek. Tillai Aurél karnagy SZOT-díja, amelyet szerdán vett át Budapesten, harmincöt éves művészi, pe­dagógiai tevékenységet mél­tat: eseményekben, vállalko­zásokban, elismerésekben gazdag három és fél évtized volt ez. A Kodály útján induló má­sodik nemzedék tagja: előtte Agócsy László, Antal György, Hegyi József jártak, utána a Pécsi Tanárképző Főiskolán végzett énekszakos hallgatók százai — gyakorló énektaná­rok, számos tehetséges, ki­váló karnagy. Tillai Aurél elsősorban karnagyként ismert, neve összeforrott a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusával (,,a Dobos Lászlóval való együtt- munkálkodás életem legtar­talmasabb élményei közé tar­tozik", mondta, amikor a kó­rus megalapításáról beszél­gettünk), de zeneszerzőként is számon tartják, és újabban itthon is, külföldön is több­ször állt szimfonikus- zenekar élén. A nagyközönség kevés­sé tudja, de a szakmában is­mertséget és tekintélyt szer­zett számára a különböző ze­nei műhelyekben, ateliere-k- ben való részvétel. Nem kis mértékben azért, mert a hangképzésről, hangzás- és előadói kultúráról kialakított elméletét saját kórusaival próbálhatta ki és mutathatta be a gyakorlatban. A Neve­lők Háza Kamarakórusa mel­lett vezeti a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárkép­ző Karának együttesét és a Mecsek Kórust is. Módszerét, művészi magatartásának pél­dáját tanítványai és a kórus­tagok vitték tovább. Nemcsak hazai énekkari stúdiókban, előadássorozato­kon vett részt, (Kodály Inté­zet, békéstarhosi nemzetközi mesterkurzus stb.), hanem külföldön is: felmérhetetle­nül nagy szolgálatot téve a magyar zenének. S itt ismét vissza kell kanyarodnunk a Nevelők Háza hivatásos szín­vonalon működő kamarakó­rusához, amelynek két leme­ze készült el eddig itthon, egy mór kiadásra vár Fran­ciaországban; Budapesten az ősszel flamand mesterek mű­veit éneklik lemezre, a nyáron pedig Bárdos Lajos kórusait rögzítik egy francia stúdió­ban. Három kórust vezet: főis­kolások, egyetemisták az egyikben, pedagógus, nyom­dász, orvos, villanyszerelő, könyvtáros, tudományos ku­tató, tanácsi dolgozó a má­sikban. A kórustagság szem­pontjából diákok, amatőrök, majdnem profik —, de az éneklés öröme tekintetében nincs különbség köztük. — A kórusban való ének­lés nemcsak művészet, hanem mozgalom is, elég utalni tör­ténelmi hagyományainkra. Érzik-e ezt a mai kórusta­gok is? — Ha nem értékelnék az együttlét szép élményét, nem maradnának együtt velünk tíz—húsz évig. örülök, hogy sok olyan emberrel dolgoz­hattam együtt, akik hisznek a zene embert boldogító vol­tában. És ezt a bizonyságot tovább adják a barátaiknak, gyermekeiknek is. G. T. Pécsi kisiparos találmánya Ultrahangos vakvezető Már folynak a tárgyalások a hasznosításáról A krokodilok a legveszélyesebbek Patkányt reggelizik az óriáskígyó Kvarcainak a hüllők a pécsi terráriumbán Vannak a világon olyan óriási barlangok, amelyekben többmillió denevér tanyázik: Szürkületkor csapatokba verőd­ve indulnak éjszakai vadászat­ra. Tökéletes biztonsággal ke­rülik ki a fákat, kőfalakat, csapnak le a repülő rovarra. Szuperhanggal tájékozódnak. A denevér-elven alapul Ven- czel Tibor pécsi kisiparos ta­lálmánya, az ultrahangos vak­vezető. Az ultrahang a hallható hangnál 16 kHz-nél nagyobb frekvenciájú mechanikai rez­gés. A gyakorlatban használt ultrahangok egyúttal majdnem mindig szuperhangok is. Ész­lelésével, előállításával a ter­mészetben is találkozunk. A kutya, a tengerrmalac, a pat­kány pl. még a 38—40 kHz ma­gasságú hangot is hallják: A denevér 25—70 kHz frekven­ciájú ultrahang impulzusok se­gítségével tájékozódik. A vakvezetőt a denevér agyában lévő tökéletes adóve­vő mintájára készítette el Ven- czel Tibor. A denevér az ult­rahangot a torkában lévő el­csontosodott hangszalag segít­ségével bocsátja . ki impulzus- kötegekben. A fülében van egy záróizomzat, amely a ki­bocsátáskor lesüketíti, ihogy megvédje az erős hangtól. A másodpercenkénti ismétlődés frekvenciáját változtatni tudja, attól függően, hogy milyen gyorsan kapja a visszaverő­dést. Húsz méterre lát az ult­rahanggal, érzékeli a tárgy fe­lületét, keménységét. Ez a vakvezető készülék ugyanazt teszi, mint a dene­vér. Feltalálója egy elektroni­kus áramkört szerkesztett, amely a távolságnak megfele­lően szaggatottan bocsátja ki az ultrahangokat. . . Mivel min­den távolságra különböző hangmagasság adódik, azokat ki kell kísérleteznie, meg kell tanulnia, hogy mi okozza a hangszínezetet. A készülékkel 5 méterre tud tájékozódni, vagyis egy lassú kerékpáros „gyor­saságával". A szerkezet egy cigarettás doboz nagyságú elektronikus részből áll, vala­mint két közepes kabátgomb nagyságú adó-vevőből, amelyet szemüvegre, botra, kalapba le­het szerelni. De mások is hasz­nosíthatják, akik sötétben sze­retnének tájékozódni. Például barlangászok, éjszakai halá­szok. Ekkor nem fejhallgató ke­rül a végére, hanem *egy be­osztásokkal ellátott műszer, amelyen mutató jelzi, hogy mi­lyen távolságra van például a barlangfal, vagy egy másik csónak a vizen. A vakvezető készülék hasz­nosításáról már folynak a tár­gyalások a Vakok és Gyen- génlátók Országos Szövetségé­vel. M. Gy.- A nagyobb kockás piton tavaly augusztustól idén már­ciusig nem evett — mutatja Lippenszky Gábor a négy és fél méternél is hosszabb kígyót -, azóta viszont tizenöt nyulat nyelt el. Ez még nem is külön­legesen hosszú böjt, feljegyez­tek már 900 napos koplalást is ennél a fajnál. A pécsi akvárium és terrá- rium állatai között a reggeli nyitás előtt az intézmény cso­portvezetője kalauzol végig. Sajátos bemutató ez: miköz­ben az állatokról magyaráz, végzi napi rendes munkáját. Az itt dolgozók felosztották egymás között a területeket. Lippenszky Gábor a kígyókkal foglalkozik. A kockás nitonok harciasságát azzal hűti le, hogy amikor belép hozzájuk, letakarja azokat. Ettől persze megrettennek, és amíg ő a terráriumot takarítja, szinte szelíden öltögetik a nyelvüket a műanyag lap mögött.- Nem ezek a legveszélye­sebbek - próbál nyugtatni -, hanem a krokodilok. Bár itt is vigyázni kell, mert hegyes és nagy fogaik vannak, fájdal­mas a harapásuk. A legtöbb munkát egyébként a vedlés adja a minden reggeli ablak­pucolás mellett. Mert bizony a fiatalabb állatok évente hét­szer is levetik bőrüket. A kedvencek következnek: három hatalmasnak tűnő tig- rispiton. A három méter feletti hím egy cirkuszból került ide nagyon leromlott állapotban. A szelídítő ugyanis csak fél­évente etette, azt hitte, ennyi­szer is elég. Hosszú idő telt el, mire sikerült talpra (?) ál­lítani. Az óriáskígyó patkányt reggelizik. Hatalmasra tátot* szájában percek alatt tűnik el az eleség. Járunk a takar­mányállatok — egerek, csirkék — között is. Számba vesszük az új szer­zeményeket: most érkeztek az Usti Nad Labem-i állatkert ajándékai, a kígyófejű halak, nyolc is van belőlük, érdekes­ségük, hogy saját testméretük­kel megegyező nagyságú táp­lálékot is bekapnak. Most en­gedik a többi közé az új zöld gyíkot - a régi lakók harcia­son támadják. Kevesebben vannak viszont a kirgiz teknő­sök, közülük hármat nemrégen loptak el a látogatók. Az or­szágban egyedül itt látható hegyes orrú krokodilt meg elő­szeretettel dobálják tíz-húsz filléresekkel, pedig a pénzek kiemelése még a gondozók­nak is veszélyes. Nehéz elkép­zelni is, hogyan tudják — nap­fény hiányában — időnként kvarcoltatii a hüllőket. A pá­paszemes kajmánnak biztos nem kell napszemüveg sem. Sz. Koncz I. Móllá Naszreddin Azerbajdzsáni török anekdota Egyszer Timur, hogy meg­ijessze és megszégyenítse Móllá Naszreddint, a teljes udvar előtt ráförmedt: — Tudomásomra jutott, hogy tegnap egy társaságban, ahol engem dicsértek, és igazságos uralkodónak neveztek, te is je­len voltál, de egy szót sem szóltál jóságomról. Móllá hidegvérrel válaszolt: — Nem, uram, nem, ez ha­zugság! Nemhogy tegnap, de soha az életben nem voltam olyan társaságban, ahol a te jóságodról és igazságosságod­ról beszéltek volna . . . (Dr. Mándoki László fordítása) 4L vasárnapi Fiatalkorú betörők a Pécsi Rendőrkapitányságon Csak a balhé! f Erre nem számítottam. Be­szélgettem ezzel a két fiatal gyerekkel, már vagy húsz per­ce próbálkoztam valami témá­ra terelni őket — éjetükre, környezetükre, történetükre, a buktatóik megfogalmazására —, de csak nem jutottunk elő­re. Kínomban már azt kérdez­tem egyiküktől — mert hogy mindketten még innen vannak a 18 éven -: melyik a kedvenc együttese, milyen zene érdek­li, leköti-e. A válasz ugyan nem volt meglepő — Modern Talking —, de hogyan írják le a banda nevét, azt már nem tudta. — Legalább ezzel lennél tisz­tában! •— mondtam neki, de legnagyobb elképedésemre fel­háborodott: ebből ugyan nem következik, hogy ők üres fe- jűek . . . — Hát akkor — erőltettem to­vább —, mi érdekel?- Csak a balhé ... - mond­ta ez a kékszemű, gyakran vi- horászó gyerek, egyébként pé­csi —, akivel a későbbiekben, ha már kihűlnek végképp a szemében a gyerekkori fények, nem szeretnék találkozni. Barátja azonban megpróbál rajta segíteni. Ö tudja, hogyan írják az együttes nevét, ő sok mindenről tudna nekem be­szélni — erősítgeti —, csak tisz­tában van azzal, hogy egyrészt nem hisznek neki, másrészt úgyis elferdítik, amit mond. — Inkább akkor hallgatok. Ö is pécsi. Ezeken túl kö­zös még bennük: mindketten intézetben nevelkedtek, mind­ketten voltak már büntetve, a börtönben ismerkedtek meg, a közelmúltban találkoztak ismét Pécsett, ahogy lenni szokott: se kaja-se pia-se pénz. Be kell törni valahova. Mindjárt le is buktak az Irá­nyi Dániel téren, ahol a kö­zelmúltban, késő estén egy lángossütő bódéját nyomták fel — elvrhorászgatnak azon azt mesélve, hogy melyikük is sza­kította ki a zsalut, ki dobta be kővel az ablakot —, találtak néhány szem bonbont, virslit a hűtőszekrényben.- Pénzt nem kerestetek? — Nem volt rá idő . . . Mert nagyon rövid időn be­lül a helyszínen volt a rendőr­ség, a vécében találták a két srácra, az egyik a kagylón ült, a másik mellette a föl­dön. Épületes látványnak nem Panoráma Svájci Medea Az élénkülő svájci film­gyártás egyik alkotásaként , Euripidész Medea című tragédiáját veszik cellu­loidszalagra. A féltékeny­ségében saját gyermekei­nek gyilkosává váló asz- szony, Medea szerepét Bri­gitte Geiger (képünkön) alakítja. Körút­Kismartánból Ausztriában indul euró­pai kiállításkörútra a kül­földön látható, eddig leg­nagyobb spanyol grafikai tárlat. Eisenstadtban (Kis­martonban) áprilisban zá­rult a rendkívül szép gra­fikai anyag kiállítása, ez­után Ausztria több városá­ban, majd az NSZK-ban és Belgiumban láthatják a né­zők. Varsóban németül A béke jegyében rende­zik meg Richard Wagner: Niebelungok című négyré­szes operasorozatának elő­adását Varsóban. A máso­dik világháborúban a len­gyel nép ellen elkövetett hitlerista bűnöket elfeled­ve, eredeti nyelven, néme­tül adják elő a sorozatot, s ez lesz az első német nyelvű operaelőadás a má­sodik világháború óta Var­sóban. Az augusztusban kezdődő próbákra már a szocialista országok legki­válóbb, s németül is éneklő operistáit szerződtetik le. A Niebelung-sorozatot a Teatr Wielki-ben adják elő. Európai színiiskola Georgio Strehler, a mi­lánói Piccolo Teatro rende­zője az 1970 óta renovált, s most újra megnyíló pá­rizsi Vieux Colombier-ban jövőre európai sziniiskolát szervez. mondható, de ezeket a fiúkat ez aligha érdekli.- Addig lehet csinálni a bal­hékat — 'mondja az alacso­nyabbik, tömzsi karjai vannak, tömpe ujjai, gyanakvó tekin­teté -, amíg az ember le nem bukik . . . Ez pontosan így van. Most a Pécsi Rendőrkapitányságon várják ügyük vizsgálatának be­fejezését, mert egyszerű lenne az eset, ha csak a bódéról lenne szó, de van még a fü­lük mögött egyéb is, gépkocsi­feltörések, kis balhék, egyszó­val: olyanok, amiket jobbára gyerekek követnek el, ám most két olyan tizenévesről van szó, akik esetében kicsi a remény, hogy a kapott büntetések majd nevelő hatásúak lesznek. — Mit fcsináljak? — kérdi tő­lem a kékszemű. - Engem tényleg csak a balhé' érdekel! M. A.

Next

/
Thumbnails
Contents