Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)

1986-05-18 / 135. szám

Panoráma FURCSA PILLANGÓKISASSZONY Clara Negri játssza Puccini: Pillangókisasz­szony című operája sajá­tos revűváltozatának cím­szerepét egy római szín­házban. A képünkön lát­ható énekesnő színpadi járása tipegőén keleties, hangja azonban szép tiszta koloratúrszoprán. AZONNAL TÜZET NYITNAK Az idei, sorrendben har­minckilencedik cannes-i filmfesztiválra 16 500 mű­vész és más filmszakma­beli érkezett. A köztük levő mintegy kétszáz vi­lághírességet közel 500 testőr, rendőrnyomozó, il­letve titkosszolgálati ügy­nök őrzi. Roman 1P0- lansz'ki filmrendező, aki­nek feleségét régebben bestiálisán meggyilkol­ták, kijelentette: „Test­őreimet azért fizetem, hogy a legelső gyanús mozdulatra villámgyor­san tüzet nyissanak!" FINN JUBILEUM Idén 75 éves Finnország nagy nyári művészeti ren­dezvénye, a Savonnlinai Operafesztivál. Ezen a nyáron Mikó András ren­dezi színpadra Verdi Aida című operáját, fő­ként finn énekesekkel. A TÁNC HATÁRTALAN A világ táncművészete határtalan: a szovjet Bol- soj Balett dél-amerikai szambatáncosnőket szer­ződtetett egy különleges prodükcióra. i A férfi már túl volt a jó né- hányadik poháron, amikor egy fiatal fiú lépett az asztalához: „Akarsz nőt — olcsón?" „Mi­ért ne?” — válaszolta az, egy kellemesnek ígérkező estére gondolva. A Rigó Jancsi cuk­rászdától a találkahelyig veze­tő út még vidám hangulatban telt el. Sőt még az első per­cek is, amikor beléptek a la­kásba: a hölgy, akire az „üz­let köttetett”, ott feküdt csá­bosán az ágyon. Pubi: — Mi, Csövessel a konyhá­ban maradtunk. Néhány perc elteltével hallottuk, hogy V.- né — Csöves élettársa — és a férfi között szóváltás tá­madt. Ekkor már gondoltuk, hogy az üzletből nem lesz semmi. Bementünk, s láttuk, hogy a férfi olyan részeg, hogy dülöngél az ágyon. Be­lenyúltam a belső kabátzsebé­be, s kivettem a pénztárcáját. A vendéget Csöves felelős­ségre vonta, amiért kikezdett élettársóval, és homlokon ütöt­Szép arcú, csinos, jó meg­jelenésű, magabiztos. Szí­nésznőnek is nézhetné az ember. S nem is járna mesz- sze a valóságtól. Illés Ilona öt éve dolgozik a Bóbita Bábszínházban, 1983 óta már mint hivatásos bábszínész szórakoztatja a közönséget. Két éve ő a leg­foglalkoztatottabb bábosa a színháznak, azóta csak fő­szerepeket játszik. — Miben különbözik a bábszínész a színésztől? — Több kollégámmal együtt én is a Színművészeti Főiskola kétéves kihelyezett tagozatán szereztem a báb­színész képesítést. A színé­szekhez hasonlóan nekünk is jól kell beszélni, énekelni, mozogni, gesztikulálni, és nemegyszer fordul elő, hogy az arcjátékunkra is szükség Boszorkány, krampusz — vagy kisördög? Illés Ilona bábszínész van. A különbség mégis nagy. Míg o színész önmagát alakítja a színpadon, addig a bábos egy élettelen dolog­ból szólal meg, mozdulatokat ad neki, tulajdonságokkal ruházza fel. — Hogy tölti napjait? — Délelőtt, délután próbá­lunk, heti három előadásunk van a Bóbitában. Az épü­letben tartott előadásokon kívül rengeteget tájol a cso­port, az ország minden vi­dékét bejártuk már így ki- sebb-nagyobb utakon. Van olyan nap, hogy három kü­lönböző helységben adjuk elő műsorunkat, közben uta­zunk, felállítjuk és lebontjuk a színt, és ha jut rá idő, eszünk és alszunk is. A hét­fő szabadnap a színházban, de nekem mégsem szabad. Ezeken a hételeji napokon ádom elő saját műsoromat többnyire óvodásoknak. Az évad szeptembertől júniusig tart, csakúgy mint a diákok­nak, áldásként szokott jönni a nyári szünet. — Család? — Férjem szintén a Bó­bitában dolgozik, így vele az elfoglaltság ellenére is több időt tudok tölteni. Két gyere­künk van, 7 és 6 évesek. Rá­juk többnyire a nagymama vigyáz, ezért szinte azt lehet mondani, ő is szerződésben van a színházzal. — Milyen a kapcsolata „munkatársaival", a bábok­kal? — Mindent szeretek, ami velük kapcsolatos. Éppúgy kedvelem mozgatni a mario­netteket, mint a botos bábo­kat, de nagyon a szívemhez nőtt a kesztyűsbáb és az élő­játék is. — Köztudomású, hogy ál­talában naiva szerepeket ját­szik. — így van. De azért még nem adtam fel magamban a változás lehetőségét. Nagyon szeretnék már egyszer boszor­kány, krampusz, vagy éppen kisördög lenni. Biztosan sikere lenne így is. Az előadásokon arcát rej­tő kapucni ellenére azonban a gyerekek még úgy ismerik meg az utcán mint Ágacska, Cirmike, a kecskegida, vagy a mókus. K. E. Megszakadt az összeköttetés a világjáró magyar vitorlással Smarnifőzés Sydney felé Fortuna bőségszaruja Biztos telitalálat negyvennégymillió szelvénnyel Makacsul hallgat a Szent Ju- pát. A két magyar világjáró hajós ott van valahol az Indiai óceánon, az ausztráliai Sydney kikötőjébe tartanak. Mi Kovács- hidán Tankó Ferenc rádióama­tőr navigációs szobájában ülünk, s keressük őket az éter hullámainak segítségével. Az előbb próbált segíteni a kere­sésben Chris, egy indonéz rá­dióamatőr, aztán bekapcsoló­dott egy ausztráliai világítóto­rony ma már nyugalmazott őre is •— ő sok hasznos tanáccsal segíti a magyar fiúkat, főleg ami az időjárási viszonyokat il­leti —, de nem találták meg Fa Nándorékat. — Három hete talán én be­széltem velük utoljára — mon­dotta Tankó Ferenc. — Óriási viharban voltak, vitorla nélkül úgy repítette őket a szél, hogy még visszafordulásra sem gon­dolhattak, pedig mindenki azt tanácsolta nekik, hogy menje­nek vissza Dél-Afrikába. Nán­di azt mondta, hogy 8—10 mé­teres hullámok hátán repülnek, ami gyakorta átcsap felettük is. A sós víz tönkretette az adót működtető nagygenerátort, egy pótakkumulátor pedig kimerü­lőben volt... A visszafordulásra késztető ok: istenkísértés adóvevő nélkül óceánt járni. Nem szerezhetnek tudomást éjszaka a közelgő ha­jókról, nem tudnak adott eset­ben segítséget kérni, vészjelet adni. Ráadásul villanyuk sincs; sötét fantomok csupán. A nagy kérdés, amire egyelőre nem tudunk válaszolni: a pótakkú meddig bírja? Mert lehet, hogy ők hallanak minket, csak nem tudnak válaszolni . . . — Hallhatnak? — Igen. Úgy szólt a meg­egyezés, hogy takarékoskodva az energiával, minden kerek órában bekapcsolnak néhány percre. Egy darabig beszélni is tudtunk . . . Tankó Ferenc szinte napról napra figyeli a két bátor vál­lalkozó útját. Nemrégiben — amikor a kapcsolat még meg­volt —, tisztázódott, hogy Tan­kó Ferenc szakács. Fa Nándor azonnal megkérdezte, hogyan lehet smarnit csinálni? Ugyanis ez a kedvence. Főzés közben valahonnan az Amsterdam-sziget környékéről Gál Jóska visszaszólt Kovács- hidára: — A HG 4 SEA/MM hívja a HA 3 MQ Ferit, Kovácshidát! Nándit eszi a fene, ez a smar­ni nem akar szétesni. — Olajat vagy zsírt tettetek alá? — Azt is kell? Nem sokkal a smarni elfo­gyasztása után Fa Nándi le- diktólta a Szent Jupát teljes élelmiszerkészletét, kérve a ba­ranyai rádióamatőr-szakácsot, próbáljon változatos recepteket kitalálni. — Negyvenhatféle receptet írtam meg mindebből, de már nem tudtam leadni. — A smarni — ? — Vidám dolog lehetett: a hajót dobálja a víz, van egy darab egykarikás gáztűzhelyük, Nándi kikötve, a tűzhely kiköt­ve, a palacsintasütőben az olajmentes smarnitészta, Gál Jóska meg tölti rá az olajat... Tojássárgát előtte liszttel, tejjel elkeverni, került bele só, cit- romhéjreszelék, mazsola . . . meg biztosan tengervíz is. Ez különben a smarni receptje, — ott az Indiai óceánon. Kozma Ferenc Szerencsejátékokat kedvelő nép vagyunk. Hiába is tagad­nánk, a tények egyértelműen bizonyítanak. E szenvedély 'ki­élésére viszonylag kevés a le­gális lehetőség — totó, lottó, borítékos sorsjegy, lóverseny —, de ezek közül a lósportot le­számítva mindegyik össznépi játék. A lottó és a totó külö­nösen. Baranyában 1986 első ne­gyedében minden eddiginél több totó- és lottószelvényt vásároltak: kerekített számok­kal összesen 12 675 000 szel­vényt. Mindez azt jelenti, hogy — a borítékos sorsjegyet szá­mításon 'kívül hagyva — 62 375 000 forintot költöttünk negyedév alatt szerencsejáté­kokra. Ha ez a tendencia foly­tatódik, az óv végére az az összeg meghaladja majd a negyedmilliárd forintot. A lottó a népszerűbb. A lot­tószelvények száma is növekvő, ugyanakkor stabil mennyiség, nem változik 'hétről hétre, hó­napról hónapra lényeges 'kü­lönbséggel a játékban részt­vevők száma. Például idén ja­nuárban Baranyában 2 286 000, februárban 2 287 000, március­ban 2 295 000 lottószelvényt vásároltak. A lottó közkedvelt­ségének még az sem árt - bár azt a játékban részt vevők túl­nyomó többsége nem tudja —, hogy a nyerési esélyek rosz- szabbak mint a totónál. A lottó­nál ahhoz, hogy biztosan telita- lálatos eredményt érhessünk el, 43 949 268 szelvényt 'kellene ki­tölteni. Ha ez nem lenne ön­magában fizikai képtelenség, hiszen legalább másfél évtize­dig tartana az X-ek behúzása. Egyébként is közel 220 millió forintba kerülne. Egy biztosan telitalálatos totótippsorért vi­szont „csak" 4 782 963 variá­ció kell, s ez 2,5 forintjával számolva néhány tízezer forint híján csak 12 millió forintba kerülne. S elég lenne hozzá mindössze három kollektív szel­vény kitöltése. Egyébként a kollektív totószelvény magyar találmány. Persze, egy ilyen biztosra játszás még akkor sem érné meg, ha volna rá ennyi pénze valakinek. Ugyanakkor a totó népszerűségét növeli az a né­hány rekordnyeremény, ame­lyek az utóbbi hónapokiban egymást múlták felül. Az év elején Fortuna igazán bősége­sen juttatott pénzt a baranyai totózóknak is, hiszen az előbb említett egyik rekordnyere­ményt — a második héten kö­zel 6,5 millióval - Pécsett fi­zették ki. Ezenkívül az első ne­gyedévben volt egy 2,5 milliós nyeremény is, sőt olyan is, hogy valaki 30 azonos tippsor- ral nyert 913 410 forintot. Ez utóbbi sikert ugyan egy So- |mogy megyei illetőségű sze­mély érte el, de Szigetváron dobta be a szelvényeket. Nem csoda, hogy a nagy nyeremények megnövelték az érdeklődést Baranyában a to­tózás iránt. Tavaly januárban 963 000, februárban 1 731 000, márciusban 1 705 000 totószel­vényt vásároltak megyénkben, az idén ugyanezen hónapok­ban a következő mennyiségek szerepelnek a statisztiká­ban 1 560 000. 1 843 000 és 2 204 000 szelvény! D. I. ABcarsx nőt — olcsón? Palimadarak te. Ezután elosztották a pénzt, 3200 forintot. A férfi kérte, hogy legalább száz forintot adjanak vissza belőle — taxi­ra. Adtak, majd Pubi visszakí­sérte a Rigó Jancsiba. Pubi: — Mondtam neki, add visz- sza a százast, én bemegyek és hozok piát. Mire kijöttem — piát ugyan nem hoztam — eltűnt. Sejtettem, hogy a rend­őrségre ment, mert amikor ki­jöttünk, megnézte a házszá­mot. Pubi, Csöves, Macskás és Balogh tavaly novemberben derekasan „végigdolgozták" a hónapot, sorozatban követ­tek el bűncselekményeket: no­vember 9-én, 11-én, 13-án, 15-én, 16-án és 23-án. Pubit, Csövest, Macskást december­ben, Baloghot idén, januárban tartóztatták le. Nem először állnak bíróság előtt. Ami társaságukat ösz- szehozta: mindannyian foglal­kozásnélküliek, lakásuk — Pubi kivételével — nincs, kö­zülük a legfiatalabb 19, a leg­idősebb 28 éves. Többszörös visszaesők. Egy másik férfit — egy hét­tel az előbbi eset után — a Csillag étteremben szemelt ki Pubi és Csöves. Pubi: — Megkérdeztem tőle, hány óra van? —ö csak tátogott, s ebből tudtam, hogy néma. Mutattam neki, hogy akar-e ...? Visszamutogatott, hogy benne van. A süketnéma útja csak a ta­lálkahely előszobájáig tartott. Itt rájöttek, hogy nincs pénze. Amikor a férfi eltávozott a la­kásból, mégis utánamentek, a kapuban elkapták. Csöves ököllel arcul ütötte, Pubi pe­dig kivette nadrógzsebéből a pénztárcáját, s belőle a zsák­mányt, tíz forintot. . . A nőüzleteken kívül: November 9.: Pubi és Ba­logh meglátogatták S. E.-t, aki megvendégelte őket. Figyel­metlenségét kihasználva elvit­ték „Erika" írógépét és „Sa- luta" rádióját. November 11.: Pubi és Macskás ellopták barátnőjük fülbevalóját, nyakláncát, gyű­rűjét. November 13.: Pubi és Macskás betörtek a POTE Honvéd utcai bölcsőde-óvoda épületébe, elvittek egy asztali rádiót, ollókat, kötszereket. Tá­vozáskor még Macskás feltört egy 126-os Polski Fiatot, el­vitte belőle a szerkszámkészle- tet. November 15.: Pubi betört a ledinai ABC-be, de megza­varták. A Pécsi Városi Bíróság Pu- ber Ferenc, többszörös visz- szaesőt 4 év, Zomi Tibort, mint visszaesőt 2 év 10 hónap, Harsányi József többszörös visszaesőt 10 hónap, Balogh Józsefet, mint különös vissza­esőt pedig 3 év és 4 hónap szabadságvesztésre ítélte. Marton Gy. / Eles anya­nyelvűnk A szolgálati út nem le­het kerülő. * Ha savanyú a szőlő, a vágy édes mindegy. * Nem minden fahangú ember lesz nótafa. * Előbb csak egy szál mindig, azután mind egy szálig. * Mindenki jól jár, csak az üzlet sántít. Egyik csomagolja a mondanivalót, a másik ki­bontja. * Előbb harcban áll, utóbb békében fekszik. Kerekes László vasamapi

Next

/
Thumbnails
Contents