Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)
1986-05-13 / 130. szám
1986. május 13., kedd Dunántúlt napló 3 Stollogén festék Sellyéről A színmester brigádvezető Szabolcsi Sándor Dr. Soós Attila, a Sellyéi Agrokémia Ipari Szövetkezet elnöke habozás nélkül Szabolcsi Sándort, a festéküzem csoportvezetőjét és színmesterét, ibrigádvezetőt és gmk-vezetőt ajánlja mint olyan embert, akinek a munkájával elért tekintélye példamutató. Amikor rákérdezek, hogy miért, sorolni kezdi: — Ö az az ember, aki mindazt megcsinálja, amit a gazdasági vezető egy csoportvezetőtől elváthat és maximálisan jól csinálja ezt. Maguknak szervezik meg a munkát, az embereit határozottan irányítja, megkövetel, szómon kér. * Nagydarab, erős, jókedélyű fiatalember Szabolcsi Sándor. Eredetileg szürke munkaruhája és inge a Stollogén festék azt hiszem minden színárnyalatát magán viseli. — Mindenki úgy hív, hogy én vagyok a Stollogén-király. Tizenkét éve jöttem át ide a szövetkezethez, az induló Stol- logén-gyártáshoz színbeá Kitártak. Az eredeti szakmám szobafestő és mázoló — mondja a parányi kis „irodában", amit maguk építettek társadalmi munkában, hogy legyen hol kávét főzni, megbeszélni a tennivalókat, meg rágyújtani. Lipcsei József színmesterjelölt lép be és letesz két megfestett műszaki rajzlap darabot. Én úgy látom, hogy a drapp szín egy vöröses árnyalata. Szabolcsi Sándor előveszi a 200 lapos Stollack színkártyát, kiválasztja a 8 S 15-ös színt, hozzáilleszti a két frissen kikevert színmintához. — Ez egy kicsit vöröses lett, keverj még bele 10 kiló sárgát, akkor jó lesz. Forgatom a színkártyát: 25 szín, mindnek 8—8 árnyalata és a hátukon ráírva a színszámuk, mert a megrendelésnél és a gyártásnál ez a mérvadó. Legtöbb árnyalat alig tér el egymástól. — Honnan ez a szinérzéke? Veleszületett, vagy gyakorlással elért tulajdonság? — Ez is, az is, de főleg a gyakorlatnak köszönhetem, hogy ilyen biztosan meg tudóm különböztetni a szín- árnyalatokat. Amikor idejöttem, az első évben még csak 40 tonna Stollogént gyártottunk 74 színben, a következőben már 80 tonnát kevertem ki, tavalyelőtt már 1760 tonna került ki tőlünk 200 színben. — Melyik a kedvenc színe? — A lila. — És a megrendelőknek? — A 498-as számú tört fehér. Az teszi ki az éves termelésünk több mint egynegyedét. — Mennyi a legkisebb tétel egy-egy színárnyalatból?- A megrendelésekre 300 kiló alatt nem keverünk, bár volt már arra példa, hogy néhány kilót is kikevertem. A legnagyobb tétel egyszerre tízezer kiló. Minden színből kis üvegben mintát teszünk el és azt három évig őrizzük. Hogy mi a titka a mind népszerűbb külső homlokzatfestéknek, a Stollogénnek? A külföldi porokból és adalékanyagokból a hazai lakkbenzin hozzáadásával már nyolc éve Sellyén gyártják a fehér alapanyagot, amit nekik kell a keverőgéppel megfelelő sűrűségűre kikeverni, úgy, hogy a szemszerkezet nem lehet nagyabb 3 mikronnál. A színezőüzemben aztán a színezőpasztákkal — azoknak csak a ,,T" komponensét kapják az osztrák Stollack cégtől — kikeverik, azaz beállítják a kívánt színt, az előzetes receptúra szerint. — A receptúra csak irányadó, de nem vehető készpénznek, mert az holtbiztos, hogy nem adja ki a kívánt színárnyalatot. A színt nekem kell beállítanom a végén, hogy senki se csalódjék. Pedig ezek a színek gyakran megtévesztik a vevőt, de még sokszor a tervezőt is.- Miért? Nem azt az árnyalatot kapják, amit megrendeltek? — Ilyen nem fordulhat, nem is fordult elő. Én addig keverek, adagolok, amíg pontosan a színkártyán meghatározott szín jön ki. Inkább a felhasználók csapódnak be, azaz tévesztik meg önmagukat. — Hogyan? — Kiválasztják a számukra legkedvezőbb színt, megkapják és reklamálnak, hogy nem ilyen erős színárnyalatot kértek. Kevesen tudják, hogy felfestve, tehát nagy felületen erősebben érvényesül a szín, mint a színkártyán. Vagy ha az alapvakolat nem tökéletesen sima, akkor is színhatás- eltérés mutatkozhat a vakolat egyenetlensége miatt. Azt is kevesen tudják, hogy a Stollogén színek összehasonlítását sose szabad napon elvégezni, de neonnál és lámpafénynél sem, mert az is megtévesztő lehet. Nyolcán vannak a Stollogén- üzemben, melynek ő a csoportvezetője, tíztagú az általa vezetett József Attila szocialista brigád, mely utcahosszal vezeti a brigádlistát az értékelések alkalmával. Tavaly alakították meg a csak alapanyagot és hígítót gyártó, tízfős Co- lor-85 gmk-t, melynek ugyancsak Szabolcsi Sándor a vezetője. — Nem sok ennyi feladat? — Az jó, hogy minden egy kézben van, tehát nem érhet meglepetés. Hajtom magam és azt elvárom az emberektől is. Tudják, hogy csak annyit követelek meg tőlük, amit magam is el tudok végezni. így fogadtak el, és ezért lehet velük jól együtt dolgozni a brigádban, a társadalmi munkában és a gmk-ban. Büszkén beszél a brigád eredményeiről, hogy mennyire és miben segítik nap mint nap egymást, a közös mókákról, a társadalmi munkában évente elvégzett strandfestésről amely mindig családi és szinte majális jellegű. A gmk-ban tavaly átlagosan megkeresték a 34 ezer forintot — ez is jól jött a konyhára. És a Sellyéi Általános Iskola 5. b. osztályáról, brigádjuk „fogadott” gyermekeiről. — Lesz utánpótlása a szín- beállításban? — szegezem neki a kérdést. — Kell hogy más is meg tudja csinálni. Ha szabadságon vagyok, a többiek csak a törtfehéret keverhetik, 1000 kiló alapanyaghoz kell 70 deka citromsárga paszta és kész. Tanulgatja a színbeállítást Lipcsei József, évek kellenek, hogy nyugodtan rábízhassam a kikeverést . . . Az Agrokémia termelési értékének mintegy 40 százaléka a Stollogén termék. Szabolcsi Sándor évente majd 420 millió forint „gazdája". Murányi László Géppel peremezik rá a Stollogén festékkel töltött dobozokra a tetőt (A szerző felvételei) Ismét szalma a hízók alatt Természetesebb körülmények a nagyüzemi sertéstelepen Értékes tápanyag a növénytermesztésnek „Nincs új a nap alatt" —le- gyinthetnek sokan. Az almostartás visszatérése, lassú térhódítása azonban mezőgazdasági nagyüzemeinkben nem csupán nagyapáink módszerének visz- szacsempészése, hanem annak egy magasabb technikai szinten történő megvalósítása. Ezért érdemel figyelmet a nagype- terdi Egyetértés Termelőszövetkezet szakosított sertéstelepének trágyakezelési módja, és azért is, mert országosan még mindig négyötödös arányt képvisel a sertéságazatban az igen sok gondot felvető hígtrágyás technológia. Nagypeterden már több mint egy év tapasztalatait összegezheti Cseh Károly sertéstenyésztési szakmérnök, a sertéságazat vezetője, hiszen a szarvasmarhatelepből átalakított szakosított sertéstelepet 1984-től kezdték benépesíteni állatokkal. Jelenleg 75 százalékos a kihasználtsága a rövidesen évi 10 000 hízót kibocsátó épületeknek. A hét elletőterem és a batériás malacnevelő-épületek hígtrágya-kibocsátása csekély, napi 15—17 köbméter összesen, az almostartás csak a hizlalási szakaszban kezdődik. Itt, és a tenyésztés épületeiben a több mint ötezer állat után már csaknem 100 köbméter hígtrágya keletkezne naponta, s okozna gondot a szövetkezet vezetőinek kezelési igényével és elhelyezésével. Tároló medencék és fázisbontó berendezések létesítése jelentene beruházási igényt, s a keletkező lé és trágya fogadása, folyamatos kijuttatása még így is gondot okozhatna a növénytermesztők számára. Az almos tartás bevezetésével a nagypeterdi telepen ezekkel a nehézségekkel nem kell szembenézni. Pluszban két ember, egy traktor és állatonként napi másfél kilogramm szalma szükséges a feladatok ellátásához. A szalmaigényt — napi három-négy pótkocsival — a tsz 1000 hektár körüli kalászos területe minden évben biztosítja, a naponta keletkező 40 tonnányi jó minőségű trágyát pedig a növénytermesztési ágazat szívesen fogadja. A telep közelében lévő tárolótérről ősszel kiszórásra kerül, biztosítva ezzel több száz hektáron a táp- anyagutónpótlást. — Az almos tartásra való átállást bátran ajánlom azon telepek számára, melyek már amúgy is igényelnék a rekonstrukciót — mondja az ágazatvezető. — Azt a többletköltséget, amely a plusz két fő és a traktor alkalmazása okoz, számtalan, forintban sokszor nehezen Bükkösdi Generál Javítják az egyik munkagépet a szövetkezet telephelyén Építőipari kisszövetkezet Egy év határidő az életképesség bizonyítására Baranya megyében megalakult a harmadik kisszövetkezet. Generál néven jegyezték be ezen a tavaszon építőipari profillal. Telephelye a bükkösdi sport kombinátban található. A 21 alapító mindegyike szakmunkás. Egy időben 8—10 helyen építenek, tataroznak, szerelnek fő- vagy alvállalkozóként a Dél-Dunántúlon. A dolgozóka távoli településekre a közös busszal vagy saját autóval jutnak el bükkösdi és dombóvári lakásukból. A kivitelezés és az anyagellátás kitűnően szervezett. Szinte valameny- nyi feladatot a 10 főállású, valamint a 11 mellékállású alapító tag látja el. De az utóbbiak csak akkor állnak munkába, ha hívják őket. Segédmunkásokat is alkalmaznak. Az anyagszállítással bedolgozók foglalkoznak. Jelenleg Orfűn kemping- faházat, Kaposváron, a Finommechanikai Vállalat helyi gyárában üzemépületet alakítanak ki, a bükkösdi cipőüzemben vízvezetéket szerelnek. Dombóváron a Color Ipari Szövetkezetnek, Alsómocso- ládon a Vetőmagtermeltető Vállalatnak, Helesfán a szociális otthonnak tetőt, Kaposváron a Volánnak homlokzatot újítanak fel. Kezük nyomán megszépülnek a Pestbudai Vendéglátó Vállalat dél-balatoni egységei is. A nagyfokú hatékonyság oka egyebek között az, hogy egymást bármikor helyettesítik, nem restellik a segédmunkát. így például a kőműves fest, burkol, tetőt fed. A villanyszerelő asztalosként és kifejezhető előny ellensúlyoz. Az alomnélküli istállópadlók — beton — azon túl, hogy drágák, gyakran végtagbetegségeket, s ezzel termeléskiesést okoznak az állatoknál. Mi ilyen betegségeket már nem tapasztalunk. Érezhetően javult az épületek hőháztartása, légállapota is, a száraz alom csökkenti a pára tartalmát, javítja az istálló levegőjét. Megfigyeltük azt is, hogy a jó minőségű, friss alom táplálékul is szolgál az állatoknak. Ezzel rosthiányukat tudják pótolni. Természetesen az sem elhanyagolható, hogy lényegesen javulnak az ilyen telep víz- és áramfelhasználási mutatói, s ami szintén nem lényegtelen, értékes, műtrágyát kiváltó tápanyagokat tudunk biztosítani növénytermesztési főágazatunk számára. Mindent összevetve, az almostartás szövetkezetünkben beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Balog N. bádogosként is megállja a helyét. A több szakmához értés természetes. A munkahelyi kiscsoportok maguk szervezik a munkát, -határozzák meg a feladatokat, a normákat. A fizetést teljesítmény után kapják. A személyenkénti órabér 40-50 forint, ami jelentős hajtóerő és a napi eredménytől függően emelkedik, vagy csökken. A későbbiekben a kis közösségek az egyes célfeladatok megvalósításához pénzt kapnak és ezzel gazdálkodnak, biztosítják a rezsi, a munkabér költségeit. Az ellenőrzés, az anyag- és alkatrészbeszerzés, a megrendelések biztosítása a mindenkori szövetkezeti vezetés dolga, amely négy fős az adminisztrátorral együtt. Létszáma nem nő. Egyedül a munkások lesznek többen, év végére már harmincán. Bőséges az utánpótlás, hisz hetente 5-6 érdeklődő fordul meg a bükkösdi telephelyen. A csak férfiakból álló kisszövetkezet jól startolt, sikeresen teremtette elő az induláshoz szükséges 200 000 forintot. Az alapítók személyenként 3—20 000 forintot adtak össze vagy ehelyett célrészjegyet vásároltak. A pénzt elsősorban anyag ^s részben munkaeszköz vásárlásra fordították. A nagyobb gépeket bérlik. A tagság azzal a céllal társult, hogy egy év alatt bizonyítsa életképességét. Vagyis ennyi idő alatt megötszörözik az alaptőkét, a mostani 90— 95 százalékos kapacitáslekötöttséget 100 százalékosra javítják. Megőrzik az alacsony általános költséget, az ütemes lebonyolítás érdekében tartják az 1—5 hónapos vállalási időt. Ha ezt nem sikerül elérni, feloszlik a 30-35 éves vállalkozókat tömörítő kisszövetkezet. A társulok közül többen már egyszer próbálkoztak az azóta megszűnt Generál Team önálló építőipari gmk-ban. Nagy a tét, ugyanis megélénkült a versenyszellem. Dombóváron és Bonyhádon is építőipari kisszövetkezetek szerveződtek. A hasonló profilt választó gmk-k száma Dél- Dunántúlon több mint ötven. Csuti J.