Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)

1986-04-12 / 100. szám

Gyarapodjon, szépüljön a falunk! — Olyanok a község adott­ságai, hogy nem lehet elsor­vasztani. Mi, akik itt élünk, ezt korábban sem engedtük, — mondja Merk János Bár elöl­járója, miközben körbejárjuk a falut. Kevés település fekszik ilyen gyönyörű helyen! A falu enyhe ívű domboldalon ereszkedik alá a Dunáig. Egyre több új épület között, szerényen bújnak meg a régi, tornácos, fehérre me­szelt házak. A kertekben koros gyümölcsfák várják a késlekedő tavaszt. Ezt a természeti szép­séget a városiak is felfedezték. A dombtetőről jól látszik, hogy a Duna-parti üdülők már szinte a faluig érnek. Volt olyan időszak a község életében, két-három évtizeddel ezelőtt, amikor a fejlesztés kor­látái miatt sokan főleg fiatalok elköltöztek a községből, más­hol keresve boldogulásukat. Maid háromszázan hagyták el szülőfalujukat. Most, ha lassan is, emelkedik a lélekszám. Je­lenleg 809-en laknak Bárban. S hogy ez így történt, abban nem kis érdeme van Merk Já­nosnak, aki az elöljáróság lét­rejötte előtt, mint tanácstagi « csoportvezető munkálkodott a faluért.- Manapság egyértelmű, hogy a falusi emberek is meg­közelítőleg olyan körülmények között akarnak élni, mint a vá­rosiak. Ezt meg kell teremteni! De nemcsak úgy, hogy várjuk, mit kapunk. Szerencsére nálunk ezzel nincs gond, mindenki ott segít, ahol tud. Hihetetlenül sokat fejlődött a falu. Az 'elmúlt tíz évben vala­mennyi utat leaszfaltozták, jár­dákat építettek, sportpályát hoztak létre. S mindezt nagy­részt társadalmi munkában. Szerdán jártam Bárban, s ezen a napon kukaedények so­rakoznak az utak mentén. He­tente egyszer, a Bólyi Költség- vetési üzem kukáskocsija gyűj­ti össze a szemetet. S a víz? — Az ötvenes évek végén épült ugyan törpevízmű, de az már nem képes kielégíteni az egy­re növekvő igényeket. Nitrá- tos is. Elhatározták: Mohácsi­szigetről vezetéken dunavizet hoznok. A tett sem késlekedett sokáig: májustól már egészsé­ges vizet ihatnak a báriak. A könyvtár mellett megyünk el, bepillantunk az udvar&a: — A fiataljaink már rendbe- tették a területet. Itt egy sza­badidőközpontot alakítunk ki, Új lakótelep épül a falu északi részén Läufer László felvételei ahol hasznosan tölthetik el szabad idejüket. Ez létkérdés, mert ha a fiataloknak nem biz­tosítjuk a feltételeket, nem is kérhetünk tőlük. Kondicionáló­termünk ugyan van, de ez olyan épületegyüttes lesz, amit többcélúan kihasználhatunk. Hogy mást ne mondjak, még lakodalmat is rendezhetünk. Terveink között szerepel, hogy új óvodát, bölcsődét építünk, lelújitjuk az iskolát, két szolgá­lati lakást létesítünk. Ezt 1990- ig szeretnénk megvalósítani. De utána elkerülhetetlen egy ABC- áruház épitése, hisz az üdülő- területről is a faluba jönnek az emberek vásárolni. . . A dombtetőn, a Hunyadi út északi részén buldózerek dol­goznak, hatalmas mennyiségű földet megmozgattak, most már a területet egyengetik, — ter­jeszkedik a falu. — Huszonhat házhelyet ala­kítunk ki, amott pedig — mutat Merk János lefelé, az új épü­letek irányába — szintén lehe­tőség lesz építkezésre. Az a cé­lunk, hogy azok az emberek, akik innen elmentek, jöjjenek vissza. , Kérdem az elöljárótól, válto­zott-e valami azóta, hogy elöl­járóság működik a faluban. Szinte azonnal rávágja, mint tanácstagi csoport, is hasonló feladatokat láttak el, de most mégis jobb. — Sokkal nagyobb a döntési jogunk, s a dunaszekcsői köz­ségi közös tanács is több fel­adattal bíz meg minket, mint korábban. Ez találkozott a bá­riak óhajával, hisz valamennyi­en érezzük, hogy az eddigiek­nél is többet tehetünk a falu ügyeiért. A tanáccsal nagyon jó az együttműködésünk, min­den segítséget megkapunk. Az emberek felkeresnek minket a gondjaikkal, mert tudják, nem feleslegesen teszik. De azt is el kell mondanom, hogy Bár­ban meghatározó szerepe van a Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nátnak és a dunaszekcsői ter­melőszövetkezetnek. Az ő tá­mogatásuk nélkül nem tarta­nánk itt, ahol vagyunk. Merk János a kombinát bári baromfiüzemének termeltetési ágazatvezetője, a háztájiban folyó munkát integrálja. Nap mint nap találkozik a báriak­Merk János kai is. Nem kell fogadóórát tar­tania, hogy megismerje az em­berek problémáit. . . Nagy része van óbban, hogy a báriak 97 százaléka megszavazta a 800 forintos településfejlesztési hoz­zájárulást. — Értelmes célokért az em­berek hajlandók áldozatot hoz­ni, s mi azon vagyunk, hogy gyarapodjon, szépüljön a falu. Roszprim Nándor Várostakarítás Nem hiszek különösebben az intézkedési tervekben, vo­natkozzon az bármire, mert nem ritka tapasztalatom, hogy a terv elkészítésével az érintettek le is tudták kötelezettségüket. Ha konk­rét tennivalókra kérd sor, az mindig vérszegényebb, mint az intézkedési tervben megfogalmazottak. Vagyis a tennivágyás — látszólagos. A napokban a Pécsi Vá­rosi Tanácson több mint húsz vállalat, intézmény képviselői gyűltek össze egy megbeszélésre, amelynek té­mája a város tisztasága volt. Pontosabban az utaknak, járdáknak, közterületeknek, s nagyon sok épület falának Pécshez méltatlan állapota, piszkossága, elhanyagoltsá­ga. A három együtt — utak—járdák, közterületek), épületek — már összbenyo­mást szül, azaz az itt élők és a vendégként ide ér­kezők ennek alapján fogal­mazzák meg maguknak: milyen a város arca. Hogy jön ide az intézke­dési terv? Az említett válla­latok, intézmények mindegyi­ke kidolgoz egy tervet, s azt április végéig eljuttatja a városi tanácsnak: miként szeretnék alaposabban, körültekintőbben csinálni tisztaságot célzó munkáju­kat, mégpedig folyamatosan törődve a renddel, rende­zettséggel. A kérdés tehát itt is az: mennyit érnek majd ezek az intézkedési tervek? Mi valósul meg belőlük? A cél ugyanis-mint azt már néhány nappal koráb­ban jeleztük — egy, o. szo­kásosnál szélesebb körű vá­rostakarítás. Nem néhány hétről van szó. Felhívta erre figyelmünket Lovas Attila, a városi tanács csoportvezető­je, amikor jelezte: olyan fel­adatok várnak — például — a PIK-re, amelyet a tavaszi hónapok alatt befejezni nem lehet. Lássuk kicsit konkrétab­ban, hol kell elsősorban ja­vítani a város arcán!. Itt van például még az utakon a téli síkosságvédelem ma­radványa, a homok, a salak. Nincs eltakarítva. Külön gond a szilárd burkolatok állapota: ezt is felmérik ezekben a napokban, mert vagy a tél vagy a hanyag­ság, a nemtörődömség siral­mas állapotba hozta az utakat, s ezeket mielőbb rendbe kell hozni. (Hirtele­nében lehetne tucatszám említeni olyan kátyúkat, amelyek már balesetveszé­lyesek, s tesznek tönkre nagyértékü járműveket.) Az­után az épületek fala: arra igyekszik ösztönözni a váro­si tanács a PIK-et, hogy le­galább az épületek külse­jét „adják vissza", s felszó­lítják a magánházak tulaj­donosait is, hogy hozzák rendbe portájukat, ha kell, kényszertatarozást rendelnek el. A nagytakarítás lényegé­ben már el is kezdődött: a Köztisztasági és Útkarban­tartó, illetve a Kertészeti és Parképítő Vállalat már ,,föi- pörgetett” ritmusban dolgo­zik, jeleit tapasztalhatjuk a városban. A két tanácsi vál­lalat fogadja minden kollek­tíva és egyén, a város tisz­taságát célzó társadalmi munkavállalását — erre fel­készültek —, eszközeikkel, lehetőségeikkel messzeme­nően segítséget adnak, év­szaktól függetlenül. Sőt, ha valaki a háza előtti busz­megálló takarítását folya­matosan vállalja, a köztisz­tasági fizet is érte. Várható, hogy a PIK is szigorúbban néz mostantól a házfelügyelőire: a rendőr­ség, a közterület-felügyelet ugyanis figyelemmel kíséri, hogy a házmesterek kötelező feladataikat ellátják-e. El­vileg tehát nem maradhat piszkos a járda. Ha . már a járdáknál tartunk: újdonsá­ga a város köztisztaságáról szóló tanácsrendelet, hogy a kiürített bontásra vagy fel­újításra váró épületek előtti járdaszakasz tisztántartása a kivitelező feladata. Lapunkban rendszeresen visszatérünk erre a nagylé- lekzetű munkára. Figyelem­mel kísérjük a jó, de a ki­rívóan helytelen magatartást is. Példákkal mutatjuk majd be, hol dolgoznak rosszul, s kik nem törődnek a város arculatával. A közeljövőben újabb megbeszélés lesz e témában a tanácskozási központok vezetőivel, o Ha­zafias Népfronttal, a Vörös- kereszttel. Ettől is remélhető, hogy az intézkedési tervek közelebb kerülnek a járdá­hoz, az úttesthez, a közterü­letekhez, azaz konkrétan meg lehet jelölni: hol kell alaposan takarítani és hol mulasztják ezt el. M. A. Virágdíszben a Balaton-part A nagy késéssel, de szinte nyárias meleggel berobbant ta­vaszban egyik napról a másik­ra virágba borultak a Balaton- partján az elmúlt hét végén még zártan rügyező mandula­fák. A sok ezer halványrózsa­színbe öltözött mandulafa való­ságos virágkoszorút von a tó köré. A szakemberek vizsgálatai szerint a rövid, de kemény tél ezúttal is megtizedelte az e vidéken rendkívül elterjedt csonthéjas gyümölcs termő rü­gyeit. A terméskilátások azon­ban még így is jobbak a tava­lyinál, és ha a virágzás ide­jén, tehát a következő napok­ban nem lesz fagy, közepes mandulatermésre lehet számí­tani a Balaton vidékén. Feslenek a rügyeik, néhány nap múlva felöltik párját ritkí­tó tavaszi virágpompájukat a híres kiskunsági kajszisok is. Az először szirmot bontó korai faj­tákat követve összesen csaknem egymillió barackfa virágzik ezen a tájon. A gyümölcster­mesztők szerint itt főleg csak a hidegre érzékeny fajták rü­gyeiben tettek kárt a kemény téli fagyok. Emiatt gyér virágzá­suk nem ígér jó termést. A töb­bi fajták termésének becslésé­vel is nagyon óvatosak, mert, mint mondják, a termékenyülés és a későbbi időjárás még gyö­keres változást hozhat. A mánfai kovácsmester „Papp Domonkos, mánfai lakost, aki 1923. évben Kisgör- gény községben született, a Pécsett működő kovácsipari mestervizsgáié bizottság előtt 1946. évi október hó 10-én si­kerrel letett vizsgája alapján ezennel kovácsmesternek nyil­vánítjuk, mihezképest az egyéb törvényes kellékek fennforgása esetében a kovácsiparban ipar- engedélyt kaphat. A kovácsmes­ter megjelölést iparával kap­csolatban cégében, nyomtat­ványain és hirdetéseiben jogo­san használhatja." így szólt egy mesterlevél 1946-ban. Aki ezt megkapta, műhelyt nyithatott. így tett négy­évi inaskodás után Papp Do­4. HÉTVÉGE monkos is. Budaiénak és Mán­iának dolgozott, lovakat pat­kóit, szekereket vasalt, megren­delésre szerszámokat készített, vagy bármilyen kovácsmunkát elvállalt. Büszke rá, hogy a falu legszebb kerítései és ka­pui az ő kezemunkái.-- Amikor volt munka bőven, szerettem csinálni. De aztán, főleg az ötvenes évek végére, hatvanas évek elejére egyre kevesebb lett a ló. Másrészt a gyárak vették át a feladatun­kat. A nagyüzemi termelés mennyiségben, minőségben — a méreti pontosságra gondolok — és gyorsaságban is megelőz­te az egyedi mesterek teljesít­ményét. Ennek ellenére úgy érzem, a kisközségekben, fal­vakban szükség van ránk. Az a nagyobb gond, hogy nincs utánpótlás. Ma már a fiatalok nem szeretik a nehezebb fizi­kai munkát. Nekem is itt van a régi műhelyem, tele értékesebb­nél értékesebb, régi de még mindig kiváló szerszámokkal, s nincs, aki folytassa. A műhelyét és a benne lévő kohót, amely a kovácsmester legfontosabb „munkatársa'', Papp Domonkos maga építette negyven évvel ezelőtt. A kis fé­szerhelyiségbe belépve, jobb­oldalon áll a kohó, amelynek még működik a fújtatója. Mel­lette a tőkén az ország egyik legrégibb üllője, áll — 300 éves körül jár. A falon 150 különbö­ző kalapács lóg, 25 fogó, s a kovácssatu is van már 150 éves. Szemben, a munkapad mellett még kézi hajtású fúrógép. Ta­lálható itt köszörűgép, hegesz­tő és dróttonó is. — 1982 óta nyugdíjba va­gyok, azóta csak a családnak, barátoknak, ismerősöknek dol­gozom. Konyhakéseket, kapáló­gép késeit, baltákat élesítek. Ami vasszerszámot a házban talál, de a kaput, a kerítést, a korlátot, a virágtartókat is mind én csináltam. Amíg az egészségem engedi, dolgozni fogok. Németh A. BAR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents