Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-09 / 97. szám
e punantaii napló 1986. április 9., szerda Nemzetközi magazin Bonn - vidéki szemmel Maga a hírmagyarázó is csodálkozott, amikor meglátta a legutóbbi nyugatnémet tartományi választások eredményeit. Igaz, számítani lehetett a jobboldal visszaesésére és a szociáldemokrata-zöld előretörésre, de nem ilyen mértékben, s nem ily országos visszhang kíséretében. Az ember azt gondolná, hogy a falvakban és a kisebb városokban (túlnyomórészt ilyen az NSZK legészakibb, mezőgazdasági jellegű vidéke, Schleswig- Holstein) az embereket sokkal jobban érdekli a csatornázás vagy a közlekedés, mint az országos és a világpolitika. Ám mint utólag kiderült: helyesebb az is. HABOZÓ SZAVAZÓK Ezekben a hónapokban, és ez már így lesz 1987 januárjáig, minden menetet az egy esztendő múlva esedékes országos parlamenti választások próbájának tekintenek majd. Talán kissé fokozottabban, olykor hisztérikusabban is, mint az indokolt lenne. De optikailélektani szabály: ha a sajtó azt harsogja, hogy egy tartományban elszenvedett helyi vereség a Bonnban irányító kereszténypárti-sza badde- mokrata kettős munkájának, háromévi kormányzásának megítélése is, akkor mindenki elhiszi, függetlenül attól, hogy eredetileg valóban fosjalkoz- tatja-e például a schleswig- holsteini szavazókat a főváros helyzete. Ezzel el is jutottunk Bonn- hoz, igaz-e, hogy ha most tartanának országos választásokat, akkor a Kereszténydemokrata Unió és a Keresztényszociális Unió csak 43,5; a kisebbik koalíciós társ Szabad- demokrata Párt mindössze négy, a szociáldemokraták az új fellendülést jelző 41,5 és a Zöldek a jó eredménynek számító 6,5 százalékot hoznák? Nem tudni. Hátra van még az idén három tartományi választás, bár lehet, még ezek sem nyújtanak majd biztos előtájékoztatást 1987. január 25-re. Meglehetősen hullámzó a közhangulat, vegyes képet mutatnak a felmérések, mintha a szavazók is bizonytalankodnának. Vannak feladatok (mint például a szociális gondoskodás), amelyek megoldására a többség a szociáldemokratákat tartja alkalmasabbnak; más témakörben (mint a gazdasági lehetőségek gyors felismerése) a kereszténypártiaknak tulajdonítanak jobb képességeket. A KANCELLÁRKÉP MEGKOPOTT Felbukkant azonban egy tényező, amely talán eldönti a mérkőzést, s ez — a kancellárról kialakult vélemény. Any- nyi bonyodalomba keveredett Helmut Kohl, annyi botrány- szagú ügy kavarog körülötte, hogy tekintélye erősen megkopott. Először fordul elő az NSZK történetében, hogy egy kormárfyfőt hamis tanúzással vádolnak. De a személyes bot- ladozásokon kívül is sok minden terheli a kormány számláját. A szakszervezetek felháborodottan tüntetnek a sztrájklehetőséget csökkentő törvény- tervezet ellen; makacsul tartja magát a munkanélküliség; rossz benyomást tesz a nyilvánvaló ellentétek sorozatos kirobbanása a koalíción belül. Igaz, van mit írni a másik oldalra is. Ami a külpolitikát illeti, a Kohl-kormány sikeresen ápolja viszonyát az NDK- val; igyekszik fenntartani a jó kapcsolatokat a szocialista világgal. Gazdasági eredményekkel is dicsekedhet: szinte megállt az áremelkedés, csökKohl kancellár A népszerűbb Johannes Rau kent az államháztartás deficitje, rekordokat dönt az export. ROSSZ NYELVEK SZERINT Milyen tehát a mérleg? A jobboldal aggódik, a múlt három évben szinte minden választáson vesztett. Néhány hónappal ezelőtt még ezt mondták: nem lehet kétséges 1987 januári győzelmük. Ma már nem ilyen magabiztosak. Tatár Imre Olasz bor(zalom) A rosszból is megárt a sok. Borhamisítók mindig voltak, mindig lesznek, de régebben Olaszországban még visszafogták magukat a kotyvasztok, hamisítási tevékenységük kimerült az egyszerű „sikkasztásban”: nyolc egység víz, egy egység bor, egy egység etilalkohol. Azután veszélyesebb szerekhez nyúltak, mint például a metilalkohol, és alkalmazásában már nem ismertek mértéket. Olaszországban most egyértelműen bebizonyosodott, hogy tizenkilenc halálesetet okozott az elmúlt hetekben a metilal- kohollal „kezelt" bor. De ki tudja, hogy mielőtt a botrány kitört volna, hány hirtelen elhalálozásnak lehetett ugyancsak ez az oka? Először több mint két héttel ezelőtt csak Milánó környékéről érkeztek halálesetekről szóló jelentések. Azután napról napra egyre többen haltak meg „bormérgezésben”, a kórházakban a betegek szeme világáért küzdenek az orvosok, mert a metilalkohol először a látószervet támadja meg. A tévében bemutatták a kerülendő borfajtákat. A tájékoztatási eszközök figyelmezették a lakosságot, hogy „ne vásároljon feltűnően olcsó bort, de különösen őrizkedjék a címke nélküli palackoktól”. Metilal- koholos bor literjét mindössze két-háromszáz lírából elő tud állítani a hamisító (egy kávé ára öt-hatszáz lira), így a végtermék valóban „versenyképesebb” a természetes úton termelt bornál, amely csupán a termelőnek legalább ezer lírájába kerül. A figyelmeztetések azonban nem hozták meg a kívánt elrettentő hatást, az újabb és újabb halálesetekből ítélve a mérgezett bor továbbra is zavartalanul fogyott és fogy talán ma is. Lombardia, Piemonte, Liguria, Veneto, Puglia, Emilia-Romagna tartományokban, de a fővárosban, Rómában is találtak mérgezett bort. A hatóságok eddig negyvennyolc borforgalmazó céget . tettek „feketelistára”, gondosan megnevezve a kerülendő borfajtákat, több vállalkozót vittek el a rendőrök megbilincselve. A csendőrség körülbelül 300 ezer hektoliter „alapoAmerikai fegyverkezés Egy szűk kör érdekei Egy nemrégiben napvilágot látott tudósítás szerint lassan, de biztosan, egyre süllyed az amerikai hadügyminisztérium ötszögletű betonkolosszusa. Hogy miért? A magyarázat egyszerű: a Potomac folyó partján emelkedő hatalmas épület altalaja vizenyős, mocsaras, Így hát nem csoda, ha az irdatlan súly alatt kissé megroggyant az alapzat. A szakértők úgy mondják, az elmozdulás nem számottevő, az utóbbi 40 esztendőben mindössze tíz centiméternyi volt. SZÁZMILLIÁRDOK FEGYVEREKRE Csábító lenne eljátszadozni azzal a gondolattal, hogy amíg a tábornokoknak ez a fellegvára négy évtized alatt folyamatosan, milliméterről milliméterre süllyedt, addig az Egyesült Államok katonai költségvetése sohasem ment lejjebb, sőt mind meredekebben iveit felfel r. Dehát a valóság jóval elkomo* rítóbb annál, semhogy valamiféle csattanós poénnal elintézhetnénk. Nem kell túl messzire kalandoznunk a múltban. Vegyük csak Reagan elnökségének eddigi öt évét. Az 1980 és 1985. közti időszakban a hadügyi kiadások szinte már csillagászati rekordot értek el, és meghaladták az 1400 milliárd(l) dollárt. Az 1980-as 160 milliárdos „induló” pénzügyi keretet ösz- szehasonlítva az 1986—1987- es 313,7 milliárdos előirányzattal, azonnal bárkinek a szemébe tűnhet, hogy a kormányzat csaknem kétszerezése tornászta fel a katonai felkészülésre szánt összegeket. És ha hinni lehet az előrejelzéseknek — márpedig, sajnos, hinni lehet —, akkor ez 1988-ra jóval túllépheti a 400 milliárdos szintet. Azt az amerikai építészek szakszerűen meg tudják indokolni, mitől süllyed a Pentagon. Arra a kérdésre azonban az óceánon túlról nincs elfogadható és meggyőző válasz, miért van szükség (ilyen gyors ütemű fegyverkezésre, amikor a Szovjetunió a következő évezred kezdetéig teljes leszerelést javasol minden hatalomnak. Az Egyesült Államok világ- elsőségének, azaz abszolút hadászati fölényének kiharcolását célzó nagyravágyó elképzelés némiképpen magyarázatot adhatna Washington erőfeszítéseinek meghatványozódásá- ra. Vajon ez lenne a legfőbb vezérlő motívum? Avagy ezenkívül még más is? POLITIKAI ÉS ÜZLETI SZEMPONTOK Amerikában a katonai tényező aránytalan felértékelődése szoros kölcsönhatásban van a mind agresszívabbá váló külpolitikai törekvésekkel, az erőszak alkalmazására való képességgel bárhol és bármikor. Amennyiben ennek a képességnek megszerzésekor akadályba san gyanúsítható” bort kobzott el. A veszély azonban korántsem múlt el: a rendőrség tudja, hogy valamelyik borcégnél még mindig ott van mintegy 3200 hektoliter metanol, de nem tudják, hogy melyiknél. A mérgezett bor esetét a minisztertelnöki hivatal, a képviselőház a legsürgősebb témaként tartja napirenden. A mezőgazdasági miniszter rendeletére ezután csak minőségjelző címkével ellátott bort lehet külföldre eladni., Pan- dolfi miniszter címkéjében azonban nemigen bíznak Nyu- gat-Európában: Dánia éppen a napokban állította meg határainál az olasz szállítmányokat, és nemcsak a borokat, de mindenfajta olasz szeszes italt kirekeszt. A héten az NSZK is hasonló módon cselekedett. Ausztria és Svájc még befogadja az olasz borokat. . . Garzó Ferenc ütköznek — ilyennek tekintik a szovjet békeprogramot —, azt minden módon igyekeznek megkerülni, vagy félrelökni az útból. Ezért van az, hogy az enyhülést ellenző szélsőséges körök nyíltan és burkoltan támadják Genf szellemét, erkölcstelennek, károsnak bélyegeik a fegyverzetkorlátozási megállapodásokat, s a legkevésbé sem kívánják a múlt év novemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozón megfogalmazott fontos elvi tételek gyakorlati érvényesítését. A legkeményebb mag, a katonai-hadiipari hatalmi csoportok képviselői attól félnek, ha a tárgyalások a gorbacso- vi javaslatoknak megfelelően mérsékelnék a konfrontációt, sőt, egy idő után tényleges leszerelési intézkedések kidolgozásához vezetnének, úgy nemcsak az amerikai katonai nézetrendszer alól húznák ki a gyékényt, hanem egyúttal a sokmilliárdos nyereséggel kecsegtető üzleteknek is véget vethetnének. Nos, éppen itt rejtőzik a helyzet megértésének kulcsa, itt van az a mélyebben gyökerező ok, amiért a feszültség nem csökken, amiért az emberekben állandósul a veszélyérzet. Az SZKP XXVII. kongresszusán szovjet részről nyíltan, kendőzetlenül feltárták a háborús fenyegetés forrását: „A fegyvereket gyártó monopóliumok, q tábornoki kar, az állami bürokrácia, az ideológiai gépezet, a hadiipari ágazatokba bevont militarista tudomány, miután katonai-ipari komplexummá olvadtak össze, a kalandorság és az agresszió politikájának legodaadóbb kiszolgálóivá és szervezőivé váltak”. EGY HÚRON A KENYÉRADÓKKAL Ebben a szerteágazó, rendkívül befolyásos komplexumban azok az erők egyesülnek, amelyeknek elsőrendű érdekük a kiélezett nemzetközi légkör fennartásához, mert csakis így biztosíthatják — mint vélik — a legkedvezőbb táptalajt az újabb és újabb katonai programok beindításához. A Pentagon megrendeléseit teljesítő mammut-monopóliumok számára valóságos kincsesbánya a fegyverkezés. A folyamatos megrendelésekben és- a halálgyárak zökkenőmentes működtetésében a sajátos személyi összefonódások jelentik a legfontosabb láncszemeket. Példaként említhetjük meg: a kormányban, a kormányzati szervekben se szeri, se száma azoknak qz embereknek, qkik hivatalba lépésük előtt nagy konszerneknél vezető pozíciókat töltöttek be. Érthető, ha ezek egy húron pendülnek egykori kenyéradóikkal. Az áramlás azonban nemcsak a politikai hatalom csúcsai felé, hanem ellentétes irányban is megfigyelhető. Az utóbbi három évben a hadügyminisztériumból legalább 2200 magas beosztású katonai és polgári személy került azokhoz a nagyvállalatokhoz, amelyek most a leghúsosabb falatokat jelentő hadimegrendeléseket kapják. Ennek a „váltógazdálkodásnak" köszönhetően a ranglista élén álló 12 amerikai hadiipari cég közül a McDon- nel Douglas 1984-ben 7,7, a Rockwell International 6,2, a General Dinamics 6, a Lockheed 5, a Boeing pedig 4,6 milliárd dolláros tiszta haszonra tett szert. Hosszabb távon legalább ilyen vagy még busá- sabb nyereséget ígérnek a Reagan-kormány űrháborús tervei, amelyeknek megvalósítására az: október 1-jén záródó idei pénzügyi évben 2,7 milliárd dollárt irányoztak elő, 1987-ben viszont már 4,8 milliárdot. Serfözö László A BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT Pécs, Bem u. 2. sz. alatti boltja ♦ antik érméket, ♦ régi pénzeket, ♦ kitüntetéseket, «SS* bankjegyeket, ♦ plaketteket. A FELVÁSÁRLÁS IDŐPONTJA 1986. ÁPRILIS 9—10. pécsi építésvezetőségünkre építőipari középfokú végzettséggel rendelkező fiatalt, • TECHNIKUS BEOSZTÁSBA JELENTKEZNI LEHET: DÉLVIÉP II. Főépítésvezetőség, Pécs, Engel J. u. 15. „Ágyút vagy vajat” — veti fel a kérdést a hadügyminisztériumhoz közel álló U. S. News and World Report. A Reagan-kormány választása természetesen nem a vajra esik ... w/mmmmmMaUk. * *. t w ° hhmwibi. ... mii iiiwiiiiiiiiiiiiiMiiwiiiiiiii imiiii1 mi ............ imi mm mm> t ss A sztrájkjog tervbe vett megnyirbálása ellen tiltakoznak Frankfurtban