Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-26 / 114. szám
Makay Ida Kárhozottak csöndje A Dies Irae végszava, rekviemje a hűlt világnak. Halott csillagok havazása. A tenger, amely végleg véget ért. Az özvegy part. S az olthatatlan alkony. A föloldhatatlan hallgatás: A kárhozottak izzó csöndjét hallom. Bálint V. Ágnes „Nárcisz” U. Tóth László emlékezetére* * * 1. Nárcisz a kCiíba néz Felélénkül a kör s körbeszaladja újra önmagát. Micsoda ritka alkalom. Micsoda meg-megváltozó barát. Háromszázhatvan forma hordozza háromszázhatvan szavát. Van-e méltóbb társ a szerelemre? 2. Nárcisz kérdései Kikörképéhez Hiszed-e szavaimat? (Hiszem.) Megbocsátod-e tétovázásom? (Megbocsátom.) Lennél-e bírája tetteimnek? (Lennék.) Hallod-e könyörgésem? (Hallom.) Akarsz-e érezni valami szépet? (Akarok.) Néma vagy-e mondd! (Néma vagyok.) Lehoczky Károly Téged kutatva ‘ Borostás utcák rejtenek nyomod hepehupákba veszett elindulok megtaláljalak valahol topogva várjalak vénasszonyok nyarában kérjelek jelöld meg ajtód ablakod ne kocsmákban keresselek s add meg ha megadhatod hogy higgyek még az éjszakának októberem indulatának és magamtól se féltselek beletúrhassak hajadba ne csomózzalak szavakba estétől estig nézzelek karom legyen az otthonod épüljek köréd mint falak örömöm örömöd hozza s ha végül kiérdemeltelek békénk senki el ne orozza. Vallató Géza G ráfit gondolatok között robbantja fénylő rügyeit — Kibomlik a rószaszin és az azúr és szállingózni kezd a meggyvirág-hó És eljön És hirdeti őt Hirdeti kettős ive a hétszinü fénytörésnek — Szerelem Ó szerelem Méhes Károly Leírva... a történet olyan szép s meleg mint homokban az árnyék forgatják szemeidet a mozduló képletek | „a történet" mondogatják megismerhetetlen a kézből röppenő mozdulat kelések fekvések arcodon , ... .*3- • • Kelle Sándor rajza Béres Attila: Neszkávé, bájeraszpirin- Fáradt vagyok! - az asz- szony elrántotta a vállát, és hátat fordítva kigördült a franciaágy túlsó szélére. Vándor Béla visszahúzta a kezét. Nyitott szemmel feküdt a sötétben.- Már két hónapja fáradt vagy. Az asszony nem felelt. Vándor felgyújtotta az éjjelilámpát, kiment cigarettáért, aztán a húszezer forintos ágy szélén ülve várta a veszekedést. A régi házban nem volt külön hálószoba, ott gyújtott rá, ahol akart.- Te-meg tíz éve — mondta az asszony. - Tíz éve vagy fáradt. Az új házban csak a földszinten szabad dohányozni. A köves előcsarnokban. Akkora, mint egy mozi. Amíg a gyerek meg nem nősült, ott videózott a haverjaival.- Te tíz éve vagy fáradt, hót én két hónapja. — Más volt ez, nem a megszokott rikácsolás. Mintha imádkozna magában. — Az ember lánya tűr. Túlóra, vadászat, vendégek a megyétől, hetekig nem láttalak. Vándor elvtárs főelvtárs! Reprezentálni! De engem szégyelltél odavinni. Titkárnők meg diszkókurvák! — A munka az munka. Ha az ember jutni akar valamire, mutatni is kell valamit. Mire jó ez a beszéd?- Az egész falu rajtunk röhögött. Kell valami? Küldd el a lányod a bagzó-Vándorhoz, mulasson valamit, mindjárt lesz járda az utcátokban. A férfi újabb cigarettát vett elő. Kár volt villanyt gyújtani. Két év alatt tető alá hozta az új házat. Mert ennek nem volt jó az öregeké. Parasztszagú. Két év alatt egy emeletes ház. Hogy közben mindenki azt leste, megy-e feketefuvar, lopott anyag a tanácselnök építkezésére, dolgozik-e ingyen brigád? Még a megyei Népi Ellenőrzés : is.- Mit kell hánytorgatni. . . egyenesbe jöttünk, az ember, nyugalmat akar...- Azért, mert hallgattam? Hányán jöttek, istenem, de hányán. A Béla bácsi így, meg a Béla bácsi úgy! Vencelnével a Kutas csárdában, a Fitos Rózái, meg a szerenádok ...- Beszélnek! Akkor nem ad- - tál rá, most jut eszedbe? Min- ; dent megkaptál. Amire csak ; kinyitottad a szád, ezt az is- ■ tenverte házat, hobbikertet ; üveges terasszal, amit csak ,i akartál, mindent! Mi kel! még? Az asszony hirtelen felült az I ágyban. Hunyorgott, az olaszhálóing lecsúszott egyik válláról. Kilencven kiló, rószaszínben. Iskolaigazgatót csináltam belőle - gondolta a férfi. — Hogy utálhatják a gyerekek! — Csak az, hogy élni akarok! Ez nem élet melletted! Nekem diplomám van ... belőlem akármi lehetett volna valahol!- Valahol ... Ne bolondulj meg, Rózsi. A jólét, az ment az agyadra . .. — Azt hiszed, hogy az minden? Egy emberi szót nem hallok! A gyerekek, a tantestület, félnek tőlem, vagy utálnak, a kölyök a szemembe röhög, nélkülem tartják a névnapokat... azt mondtad, a csillagokig repülünk! Gyűlölöm ezt az egész hazugságot, ez a te jóléted, ebbe mentem tönkre, mikor néztél rám utoljára!- És én? Én mit csináltam egész életemben? Gürcöltem, hogy nektek minden meglegyen! Nem lehet menet közben kiugrani! Mit gondolsz, olyan könnyű volt becsületesnek maradnom?!- Hülyének, inkább azt mondd! A téeszből, az Áfésztól, mindenhonnan kirúgtak! Tudod, mit mondanak az emberek? Hogy azért raktak a Tanácsba, mert ott kevés kárt tudsz okozni! És ha a sógorod nem a megyénél lenne, már rég ... A hamutartó nagyot csattant a virágmintás holland tapétán. — Primitív vadállat! — visította utána az asszony, majd amikor meghallotta, hogy Vándor a szekrényajtókat csapkodja a gardróbban: ■«- Lövöldözni nem aakrsz?! Hadd tudja meg a világ, ki az a Vándor Béla! * A rendőrautó szirénázva, villogva megelőzte a Ladát, leintették, amikor megállt, egy fiatal rendőr hátrajött, tisztelgett. Neki kellett kinyitnia a kocsiajtót, mert a férfi a volánnál nem mozdult, az ablakot se tekerte le, csak nézett maga elé.- ön személygépkocsijával túllépte a megengedett sebességet, országúti fényszórót használt lakott területen, nincs bekapcsolva a biztonsági öve, kérem az iratokat! — Ki kellett volna ... — motyogta Vándor. A rendőr megfogta a vállát. — Szálljon ki kérem, alkohol- ellenőrzés. Vándor végre felnézett.- Ki kellett volna tekerni a nyakát... - mondta. — Tessék? — Rég ki kellett volna ... most már túl vastag. — Szálljon ki! — mondta a rendőr keményen. — A francba — legyintett Vándor —, olyan mindegy, öcsi. Itt nem lehet... — Hogy beszél? Mit nem lehet? Akkor ért oda a másik rendőr. Ketten emelték ki a férfi elnehezült testét az autóból. — Akarni — mondta Vándor a kocsinak támaszkodva. — Véralkohol vizsgálatra? - nézett az idősebb rendőrre a fiatal. — Ismerem. Beteg - mondta az öreg rendőr. — Vigyük át hozzánk. — Dehát idáig érzem — mondta a fiatal. Az öreg legyintett. — Beteg, ha mondom. — Vándorhoz lépett: — Fogd át a vóllam, Béla bátyám. Gyere szépen. — Ezt jelenteni kell - idegeskedett a fiatal. — A gépkocsit lezárjuk? — Nem kell lezárni. Jössz vele utánunk, előbb segíts berakni. Vándor eldőlt a rendőrautó hátsó ülésén. — Ezt jelenteni kell, zászlós elvtórs. Hova visszük, a megyei kórházba? Az öreg rendőr a fiatal kezébe nyomta a Lada kulcsait. — Ne idegeskedj. Tudom én a kórházát. — Dehát a szabályzat. . . — Szabályzat, szabályzat . . . rám bíztak, nem? Tanulj, Pista fiam. Te tudod a szabályztot, én meg tudom az életet. Na, gyerünk! Vándor megpróbált felegyenesedni a hátsó ülésen. — Az ember azért ember, hogy ember legyen! A kávé illatára nyögve felült, hasogatott a feje. A fia állt tálcával a heverő mellett. A víkendház spalettáján csíkokban vágott be a fény. — Neszkávé, bájeraszpirin, másnaposságra, lelki bánatra kitűnő. — A fiú vigyorgott. — Mi? — Vándor zavartan elnézett. — Volt egy kis összejövetel. — Pizsamában? — röhögött a fia. — Ugyanis pizsamára húztad a nadrágot meg a pulóvert. — Hát azt mondom — nyúlt a kávéért a férfi. - Kicsit ösz- szejöttünk anyáddal.- Nem bírja a súlyát, mi?- Hogy beszélsz anyádról? A fiatalember legyintett. Uj- ján megcsillant a vastag jegygyűrű- Tudjuk mindketten. Inkább lökjed, most mi a votsz-prob- lem. Vándor nézte: STARS WAR trikó, PUMA melegítő, RELAX papucs, hanyagul hátradőlve a fotelban rágyújt, mosolyog, elfoglalta a világot, és semmit nem érez, én itt minden téglát, minden rohadt deszkáért, ami ide beépült, szombaton, vasárnap, mint egy rabszolga... dehát a fiam, a saját gyerekem, én adtam neki, és mindent megadtam, gyűlölhetem ezért?- Mikor jöttél ki?- Még az este, kis kiruccanás — fújta a füstöt a fiú. — De te aztán jó állapotban voltál. Alig bírtunk lefektetni.- A feleséged is kint van?- A vízből — röhögött a fia. Vándor kortyolt a kávéból. Híg lötty. Műanyag.- Apukám - hallotta -, minek hoznám ide azt a bontott csirkét?- A feleséged!- Mért, te anyát hordtad a vadásziakba?- Fogd be a szád, mert megpofozlak!- Vedd be az aszpirint! Jót tesz. Egyforma az ízlésünk, meq- látod . . .- De én dolgoztam. Mi még a jövőért, téglát téglára . .. Csikordult a csigalépcső. Fehér frottírban a körzeti orvosnő jött lefelé a fenti hálószobából. Harmincöt éves. Micsoda asz- szony! Telivér. És ezzel a tak- nyossal...- Csókolom, Béla bácsi.- Csókolom, Mariann. Legalább zavarban lennének. A nő egy cetlit nyújtott Vándornak.- A rendőr, aki az éjjel idehozta magát, azt írta, hogy feltétlen adjuk át. - Aztán a fiúhoz fordult. — Gyerünk, Béla, kilencre a rendelőben kell lennem. üdülőkörzet — gondolta Vándor Béla —, végszükségben ez a vityilló is megér egy milliót. Aztán a cédulára nézett: „Béla bátyám, feltétlen beszélnünk kell, holnap megkereslek". HÉTVÉGE 9.
