Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)

1986-04-04 / 92. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja XLIII. évfolyam, 92. szám 1986. április 4., péntek Ara: 2,20 Ft Köszöntjük felszabadulásunk ünnepét! Ünnep és munka írta: Szabó István, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke Megemlékezések a történelmi sorsfordulóról Fellai József tartja megemlékező beszédét Fotó: Läufer László Ünnepségek, koszorúzások Pécsett és Baranya megyében 945 tavaszának eseményei a magyar nép történel­mének jeles napjai, ün­nepi érzéseink elválaszthatat­lan része a barátság és hála, amelyet felszabadítónk, >.• Szovjetunió és népe iránt érzünk. A felszabadulás sors­forduló, mellyel történelmi esély nyílott meg népünk és állama előtt az elmaradott­ság leszámolására, a fejlett népekhez és országokhoz va­ló felzárkózásra, a világ ha­ladó erőivel való együttmű­ködésre. Hogyan váltottuk valóra esélyeinket? A munkásosztály és pártja vezetésével begyó­gyítottuk a háború okozta se­beket. Rövid idő alatt száza­dos mulasztásokat pótoltunk, kielégítettük a néptömegek elnyomott és elfojtott igényeit. Valóra váltottuk a társadalmi igazságosság legfontosabb el­veit. Mai valóságunk a munkás- osztály és pártja, a vele szö­vetséges parasztság — a ma­gyar nép, a társadalom nagy kollektív műve. Gondjaival együtt is olyan történelmi pro­duktum és érték, amelyet szé­gyenkezés nélkül vállalhatunk amit meg kell védenünk, és tovább kell fejlesztenünk. Bíz­vást vállalhatjuk, hogy ha­zánkban ezekben az alapkér­désekben olyan nemzett egyetértés —, ahogy mondani szoktuk közmegegyezés — alakult ki az utóbbi három évtizedben, mint történelmünk során csak nagyon ritkán. Népünk nagy közös vállal­kozásai: a tőkés rendszer fel­számolása, a szocialista épí­tés alapjainak lerakása, az iparosítás, a mezőgazdaság átszervezése, a gazdaságirá­nyítás reformja, az új magyar érteim iség felnevelése, és már korszakos feladatok meg­oldása után rendszerünk ma új kihívások előtt áll. Egy új világgazdasági helyzet ke­mény gazdasági versenyében kell helytállni, bizonyítani életképességét és erejét. A pártunk XIII. kongresszu­sán elfogadott határozat va­lójában ennek a helytállási és bizonyítási szükségességnek a mi viszonyainkra alkalmazott programja. Ennek jegyében kell javítani minőségi teljesít­ményünket, és teljesítőképes­ségünket, elsősorban a tudás, a szellemi kapacitás fejlesz­tése, a szervezési és munka- kultúra radikális javítása út­ján. E feladat szolgálatába kell állítanunk, s javítanunk az anyagi érdekeltség rend­szerét, fejlesztenünk a társa­dalom demokratikus intézmé­nyeit, az irányítás rendszerét és gyakorlatát. E célokat kell szolgálnia a szocialista vállal­kozások legkülönbözőbb for­máinak, a nagy állami trösz­töktől a vállalatokon és szö­vetkezeteken át, a kis kollek­tívák és egyének vállalkozá­sáig. Erőfeszítéseink sikeressé­géhez elengedhetetlen az is, hogy folyamatoson megte­remtsük a napi cselekvés és a 'hosszabb távú programok összhangját, megszüntessük a jó elvi követelmények és a mindennapi döntések ellent­mondásait. Az ország politikai és gaz­dasági stabilitásának igen fontos tényezője fejlett és eredményesen működő mező- gazdaságunk. Rövidtávú fel­adataink megoldása, hosszabb távú céljaink megalapozása szempontjából meghatározó, hogy a mezőgazdaságban eb­ben az évben milyen teljesít­ményeket érünk el. Tudjuk: a VI. ötéves terv­időszak feltételrendszere nagy­mértékben igénybevette me­zőgazdaságunk eszközeit, irá­nyítóit, szakembereit és dol­gozóit, kimerítette tartalékait A feltételrendszer egyes po ,- tokon javításra, az eszközbá­zis pótlásra szorul. Néhány fontos döntést már meghoz­tunk. Javítottuk a baromfi- és sertéstartás, a kukoricater­mesztés 'közgazdasági feltéte­leit, erőfeszítéseket tettünk a háztáji gazdaságok néhány területén visszaesett termelési kedvének fokozására. Egy sor intézkedést még ezután kell megtennünk ahhoz, hogy me­zőgazdaságunk és élelmiszer- iparunk érdekeltségét ágaza­tonként is megvalósítsuk. Az idei feladatok nagyok, de megoldhatók. Az agrárter­melés vállalkozói szervezetei — a termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok, élelmiszer- ipari vállalatok, háztáji gaz­daságok, a termelési rendsze­rek és az integrátorok — élet­képesek és szilárdak. Képe­sek magasabb követelmények teljesítésére is. A tervezett terméseredmé­nyekhez szükséges anyagok és eszközök rendelkezésre áll­nak. Érdekeltségi rendszerünk az agrártermelésben összessé­gében elfogadható. A sike: azon múlik, hogy napról nap­ra szakszerűen, késedelem é: tétovázás nélkül megtegyük mindazt, amit a technológiai követelmények diktálnak. Az adott helyzetben különösen nagy jelentősége van annak, hogy gazdaságaink most a le­hető legnagyobb, a tavalyinál is nagyobb területen, a leg­alkalmasabb időben vessenek kukoricát. Lehetetlen észre nem ven­nünk agrártermékeink ver­senyképességi problémáit, c viszonylag magas önköltséget, esetenként a piac által kifo­gásolt minőséget is. Nem ve­hetjük tudomásul néhány fon­tos termelési mutató krónikus stagnálását, a takarmányok, az energiahordozók és a mel­léktermékek pazarló kezelését, a megtermelt értékek veszte­ségeit, a túlzott állatelhullást, a termények tárolási, feldol­gozási veszteségeit, vagy az olyan ésszerűtlen takarékos­ságot, amit a műtrágya, az öntözővíz, az elit vetőanya­gok használatának mellőzése jelent. Mindez munkánk gyen­geségeit, vagyis az emberi té­nyezőket minősíti elsősorban, de felveti az anyagi, pénz­ügyi feltételek javításának szükségességét is. M ezőgazdaságunk és élel­miszeriparunk eszköz­utánpótlása sem fogha­tó vissza tovább. Szelektív, ta­karékos, átgondolt, magas műszaki színvonalú fejlesztés­re — de csak erre — van szükség. El kell hárítani a be­ruházások, az innováció elé állított pénzügyi akadályokat. Kormányzatunknak politikai és gazdasági eszközökkel segíte­ni kell ágazatunk felvevőpia­cainak megteremtését, bővíté­sét is. Mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk meglevő ter­melőerői — elsősorban a szakemberek sok tízezres, a dolgozók milliós tömege, eze; képességei és vállalkozó ked­ve, hazánk termékeny földié — csak így kerülnek ismét egyensúlyba az eszközökkel. Hazánk felszabadulásának 41. évfordulója tiszteletére teg­nap este ü pécsi Ifjúsági Ház­ban rendezte emlékünnepségét az MSZMP Pécs Városi Bizott­sága és a Pécsi Postaigazgató­ság MSZMP Bizottsága. Az ün­nepséget megelőzően április 6- ig megtekinthető felszabadulá­si bélyegkiállítást nyitott meg az Ifjúsági Ház galériájában Szomolányi Tibor, a Posta Ok­tatási és Kulturális Intézetének igazgatója. Az Ifjúsági Ház színházter­mében megtartott ünnepségen a magyar és a szovjet himnusz, a szavalat és a Pannon Volán kórusának rövid műsora után Varga Sándor, a Pécsi Posta- igazgatóság igazgatója április 4. kiemelkedő jelentőségét mél­tatva köszöntötte az ünnepség résztvevőit: a munkásmozgalom régi harcosait, Baranya megye és Pécs város párt-, állami és társadalmi szerveinek képvise­lőit, köztük Lukács Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Baranya Megyei Párt- bizottság első titkárát, Horváth Lajost, a Baranya Megyei Ta­nács elnökét, valamint megyénk szovjet vendégeit, élükön Mi­hail lljics Kfrej-t, Lvov Területi Tanácsának elnökét. A köszöntőt követő ünnepi beszédében Fellai József, a Pé­csi Postaigazgatóság Pártbizott­ságának titkára kegyelettel méltatta hazánk felszabadulá­sáért vívott harcokban életüket áldozó szovjet hősök és a ve­lük szövetségben küzdő bolgár, jugoszláv, román katonák, ma­gyar antifasiszták emlékét, s tetteit, amelyek felszabadulá­sunk történelmi sorsfordulójával megnyitották az utat a magyar társadalom demokratikus át­alakítása előtt. A felszabadulás óta eltelt 41 év, a szocialista társadalom és qazdaság eddiqi építésének küzdelmes, de ered­ményes időszakát áttekintve szólt napjaink feladatairól, me­lyek nem könnyűek, de nem is megoldhatatlanok. „Vannak tapasztalataink nehezebb idők­ből is. Van erőnk és készsé­günk a közös gondolkodásra és cselekvésre. Van bennünk a lövőnkbe vetett hit, hogy végig­menjünk a megkezdett úton. Idei feladataink ismertek. A XIII. pártkongresszus, a VII. öt­éves terv, a megyei és a váro­si pártbizottság VII. ötéves ter­vi irányelvei mindannyiunk szá­mára megfelelő cselekvési programot adtak. Céljaink el­éréséhez azonban az eddigi­nél jobb, fegyelmezettebb mun­kára van szükség, s arra is, hogy szilárdan és határozottan álljunk ki politikánk, rendsze­rünk, s a tisztességes munka mellett. A fejlődés lehetősége adott, s ha szemléletünk és gyakorlatunk igazodni tud a gazdasággal szemben támasz­tott követelményekhez, akkor ez a megújulás méltó arra a bi­zalomra, amelyet megyénk, vá­rosunk lakossága táplál politi­kánk iránt. Eredményeink meg­őrzése és továbbépítése olyan feladat, amely mellé felsora­koztatható mindenki, aki szívén viseli a megye és a város sor­sát, s ezen keresztül népünk jövőjét." Fellai József a követ­kező szavakkal zárta ünnepi be­szédét: „Szocialista nemzeti összefogással, teremtő erővel adjuk tudósunk, erőnk legjavát céljaink valóra váltásáért, or­szágunk, megyénk, városunk gyarapításáért!” Az ünnepség a Pécsi Egye­temi Színpad műsorával folyta­tódott, majd az Internacionálé eléneklésével zárult. D. I. * Hazánk felszabadulásának 41-dik évfordulója alkalmából tegnap 16 órakor Siklóson ko- szorúzási ünnepséget tartottak a felszabadulási emlékműnél. A párt-, állami és társadalmi szervezetek, intézmények, üze­mek vezetői-dolgozói helyezték el a megemlékezés virágait az emlékmű talapzatához. A párt és a tanács nevében Illés István, az MSZMP Siklós Vá­rosi Bizottságának első titkára és Szarka Árpád, Siklós Város Tanácsának elnöke koszorúzott. A város térségében még ko­szorúzás!, illetve megemlékezé­si ünnepségeket tartottak Har­kányban, Villányban, Újpetrén, Vajszlón és Sellyén. * Szigetvárott tegnap fél 3-kor a vár melletti szovjet katonai síroknál a város tanintézetei és üzemeinek képviselői koszo­rúztak, ugyanebben az időben a turbéki bolgár katonai sí­roknál szintén az üzemek dol­gozói helyezték el a kegyelet virágait. Három órakor a fel- szabadulási emlékműnél a vá­ros párt-, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői ko­szorúztak: Grál József, az MSZMP Szigetvár Városi Bi­zottságának első titkára, dr. Nagyváradi János, a Szigetvá­ri Városi Tanács elnöke és Ka­só József országgyűlési képvi­selő. Koszorúzás volt még és ünnepség Szentlőrincen és Kétújfaluban. * Komlón, a felszabadulási emlékműnél délelőtt 10 óra­kor az MSZMP Városi Bizott­sága nevében Somssich László- né első titkár, a Városi Tanács nevében Morber János elnök koszorúzott. A városi KISZ-bi­zottság, a Hazafias Népfront, a fegyveres testületek és a vállalatok képviselői is elhe­lyezték a megemlékezés virá­gait a felszabadulási emlék­műnél, 11 órakor pedig a már­tírok emlékművénél. Koszorúzá- si ünnepséget tartottak tegnap délután Mázaszászváron a hő­sök sírjánál és Pécsváradon a felszabadulási emlékműnél. * Mohácson tegnap este fák­lyás menet vonult a város fő­teréről a Duna-parti szovjet hő­sök emlékművéhez, ahol a szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a talapzatra koszorút helyeztek el az MSZMP Mohács Városi Bizott­sága, Mohács Város Tanácsa, a fegyveres testületek, a KISZ Városi Bizottsága, a HNF, a Farostlemezgyár, az Új Baráz­da Termelőszövetkezet, a Vas­öntöde és a Dunavölgye Ter­melőszövetkezet képviselői. Ünnepségek Budapesten Hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias ■ Népfront Országos Tanácsa csütörtökön délelőtt koszorúzá- si ünnepséget rendezett Bu­dapesten, a szovjet hősök Sza­badság téri emlékművénél és a magyar hősök emlékművénél a Hősök terén. A Szabadság téren, ahol a zászlódísszel övezett emlékművel szemben felsorakozott a Magyar Nép­hadsereg díszszázada, kürtszó harsant, amikor Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke — Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter kíséreté­ben — a koszorúzás színhelyé­re érkezett. A díszszózad pa­rancsnoka jelentést tett az El­nöki Tanács elnökének, aki ezt követően a honvédelmi minisz­terrel együtt ellépett a dísz­század sorfala előtt, és üdvö­zölte a katonákat. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után a Ma­gyar Népköztársasági Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Lázár György, a kormány elnöke he­lyezett koszorút az emlékmű talapzatára. Az MSZMP Központi Bizott­ságának koszorúját Kádár Já­nos, a MSZMP főtitkára és Né­meth Károly főtitkárhelyettes helyezte el. A kegyelet és a megemlékezés virágait a Szov­jetunió budapesti nagykövet­sége nevében Borisz Sztukalin nagykövet, Nyikita Darcsijev tanácsos, valamint Vlagyimir Zotov ezredes, katonai és lég­ügyi attasé helyezte el. Ezután az emlékmű talapzatán koszo­rút helyeztek el a társadalmi és tömegszervezetek képvise­lői: a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa nevében Pozs- gay Imre főtitkár, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa kép­viseletében Gáspár Sándor el­nök. a KISZ Központi Bizottsá­ga nevében Hámori Csaba el­ső titkár, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége képvi­seletében Ispánovits Márton főtitkár, a Magyar-Szovjet Ba­ráti Társaság nevében Apró Antal elnök koszorúzott. A ma­gyar fegyveres erők nevében Kárpáti Ferenc, Kamara János belügyminiszter, és Borbély Sándor, a Munkásőrség orszá­gos parancsnoka helyezte el a kegyelet és a megemlékezés virágait. A zászlókkal díszített Hősök terén, a magyar hősök emlék­művével szemben is katonai díszszázad sorakozott fel csa- , patzászlóval. Losonczi Pál Kár­páti Ferenc kíséretében érke­zett a térre, majd a díszszázad parancsnoka jelentést tett az Elnöki Tanács elnökének. A Himnusz hangjai után a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa koszorúját Losonczi Pál és Lázár György helyezte el az emlékmű talapzatán. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János és Né­meth Károly koszorúzott.

Next

/
Thumbnails
Contents