Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-24 / 112. szám
e Dunántúli napló 1986. április 24., csütörtök Hosszúhetény Gyönyörű ez a falu a Hármashegy alján. Erdők, dombok övezik. Híres harminckilenc hektáros, védett legelője is, a vad pünkösdi rózsa termőterülete. A szép növény legközelebb a Krassó — Szörényi hegyekben és a Fruska Gora oldalán nyílik. Évezredek óta ezt a völgyet Hosszúhetény ma is őrzi a jellegzetes, hosszú, kígyózó utcaformát. Az első írásos emlék 1020-ból származik, amely I. István király alapítólevele három községről Hóf, Hetény és Ormond, mint a pécsvára- di apátság birtoka. Mindig sűrűn lakott terület volt. Már If István király korában kétezren éltek itt. Ma háromezeregyszáz lakója van. Természeti adottságaiból adódóan nem honosodott meg a hagyományos mezőgazdaság. A fakitermelés mellett szőlészettel, állattartással foglalkoztak itt az emberek. S már a múlt század végén munkát adtak a feltárt szénbányák, illetve a kőbányák: A nyomdaiparnak li- tográfkövet bányásztak, a nagy szilikáttartalmú homokkőre üveghutákat telepítettek. Ma alvóközségként tartják számon. Két város Komló és Pécs ad munkát az itt lakóknak. Az emberek többsége ingázik, jól kiépült a közlekedési hálózata az ipari centrumokkal. Díszléc a bútorgyáraknak — Egyetlen nagyüzem vagyunk a községben — mondja Kalmár Lajos, az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság hosszúhetényi üzemének vezetője. — S tegyük hozzá, ma ez a legkorszerűbb baranyai -fafeldolgozó üzem. Kétszázhú- szan dolgozunk itt, az üzem munkatársainak hatvan százaléka helybéli. Sokat utaztatunk a környékről, Óbányáról, Me- cseknádasdról, Kárászról. Hosszútávú elképzelésünk, hogy egyre több hosszúhetényi találjon nálunk munkát. Bizonyára gyakori vendégek az iskolában. ■ — A gyerekek is nálunk. A nyolcadikosok most jönnek üzemlátogatásra. Rendszeresen tartunk tájékoztatókat az itteni munkáról. Brigádjaink sokat járnak az iskolába társadalmi munkára. A gyerekek közös rendezvényeket szerveznek nálunk. — Milyen az idei tervük? — Bizonyára ismert, hogy 1973-ban kezdődött itt fafeldolgozás, a következő évtől önálló üzemként dolgozunk. Évente harmincezer köbméter farönköt dolgozunk fel a hegyvidéki erdészetekből. Az elsődleges faipari termékeken kívül — mint a fűrészáru, talpfa, gerenda, tetőléc, bútorléc és a par- kettafriz — késztermékeink — a parketta, bútordíszléc és a szegélyléc — 25—30 százaléka tőkés piacra megy. Olaszországba, az NSZK-ba, Svédországba és újabban küldünk Ausztriába is. Jól indult idén a munka. Január 2-án már teljes üzemmel dolgoztunk. Az első négy hónap eredményei alapján látjuk, hogy túlteljesíthetjük a kilencmillió forintos nyereségtervünket. Az éves értékesítési terv 48 százalékánál tartunk, a 25 400 000 forintos tőkés értékesítés 47 százaléka elment, míg a készáru éves tervének 37 százalékát teljesítettük. — Hogy érték el? — Szervezéssel elsősorban. A munkafolyamatba épített ellenőrzéssel. Megválogatjuk a faanyagot, jó minőségű árut készítünk. — Új termék? — A legújabb a bútordíszléc. Idén megkétszerezzük a termelést, és ellátjuk a hazai bútorgyárakat. Tőkés importot váltunk ki ezzel a termékkel. Minden gyereknek van rózsafája Szülők az iskolában Az elmúlt öt év legjelentősebb létesítménye Hosszúhe- tényben az iskola. Két ütemben épült, tavaly adták át a tornatermet és két tantermet. Kettőszázötven gyerek jár ide. A folyosókon, a hirdetőtáblákon rendezvények, vetélkedők sokaságát hirdetik. Rend, tisztaság és fegyelem mindenütt. Dallos Nándorné, igazgatónő vallja:- Nem fejezhetjük be a munkát a tizennégy éves korosztállyal. Fontosnak tartom, hogy az iskola a település közéleti centruma legyen. Most, hogy ilyen szép épületbe költözhettünk, valóban középületté válhat.- Hogyan?- Folytatjuk a szülők akadémiája sorozatunkat, májusban a fiatalkorú bűnözésről lesz szó. Vendégünk volt már Lőrincze Lajos és Czeizel Endre is. A nevelők évente három-hat témát kínálnak, ebből válogatjuk a programot a szülők kívánságára. Partnerünk a szülői munkaközösség az oktató-nevelő munkában is, számítógépet, diavetítőket kaptunk tőlük. Ma már rendszeresek a zenei rendezvényeink, komlói és pécsi együttesek szívesen látogatnak ide. Először nehezteltünk a földszinti folyosó kiképzése miatt, de kiderült, hogy jó akusztikája van. — Hagyományaik?- Minden gyereknek van egy rózsafája az iskolaudvaron. A búcsúzó nyolcadikosok ültetnek egy-egy fát. Az az igazság, ha tanulni nem is annyira, de iskolába járni nagyon szeretnek a gyerekek. Itt reggel 7-től este 6-ig színes az élet. Százéves ház Nagy itt a huzat mindig a Hármashegy tövében panaszolja az öregember. Persze, nem költözne el semmi pénzért, az biztos. övék az utolsó ház a Püs- pökszentlászló felé vezető úton. Reisch Györgyök portáján szinte minden megtalálható, amivel a faluban jellemzően foglalkoznak az emberek. Az udvaron traktort bütykölnek az édesapjával, Reisch Bélával, maguk termelik meg a takar676 présház — Szüretkor hangos erre a határ, akkor érdemes erre jönni — mondja Vadkerti Tibor, vb-tit- kár, aki a Szőlő- és Gyümölcstermelő Szakcsoport elnöke is. Túl van a szakcsoport a három-négy évvel ezelőtti megrázkódtatáson. A „borháború", ahogy maguk emlékeznek, szerencsésen zárult, jó partnerre találtak a Pannónia Áfészban, amely elfogadhatóan fizet a borokért. Van-e jövője itt a szőlőnek? Vadkerti Tibor szerint mindenképpen. Egyre többen vágtak neki a szőlészkedésnek, főként komlóiak, pécsiek. A maguk örömére. Melyek a kedvelt fajták erre? A meghatározóak a rizling szilváni, az olasz rizling és az oportó. mány egy részét, annak a betakarításához vették. Az istállóban négy tehén, jól tejelő fajták. A papa állattartással foglalkozott világéletében. Az istálló alatt toldaléképület, az autófényező műhely. Két fiatalember tanulja a szakmát Reisch György mellett. A hegyoldalban szőlőjük van, háromszáz négyszögöl, többféle fajtát termelnek. — Melyiket szeretik? — A jó bort — nevet Reisch György, és behív a házba, a család féltett kincsét mutatja. A század elején készült a fénykép, a népes família ott áll egy pádon a ház előtt. A papa rajta még gyerek, mellette apja, nagyapja, dédapja. — Jövőre lesz száz éve, hogy itt lakunk — mondja a papa —7 Kisújbányáról költöztünk ide annak idején. Az oldalt irta Gáldonyi Magdolna, Proksza László felvételei Kétszázmillió a faluért Soltra Elemér festményét nézzük Bereczky Tiborral, a községi tanács elnökével. A kép 1956-57-ben készült Hosz- szúhetény főutcájáról: Az akkori pécsváradi járási tanácselnök, dr. Majzik Jeremiás- rendelte el, a járás valameny- nyi települését örökítsék meg. Festmény a múltból - jó alap az összehasonlításra a mának. Vallják a hosszúhetényiek: az elmúlt húsz évben többet fejlődött községük, mint a megelőző századokban. Méltán büszkék, hiszen ebben a szép megújulásban részük van. Bereczky Tibor ki is számította :- Húsz év alatt kétszázmillió forintot költöttünk a település fejlesztésére. Általában évente tízmillió forint értékben fejlesztettünk, ebből kettő-négymillió a község lakóinak társadalmi munkája.- Hogy nyerték meg a község lakóit?- Mindig olyan célokat tűztünk ki, amelyek megvalósítása egyéni érdekük is volt. Sosem jártunk a fellegekben. Értük és velük terveztünk, és következetesen végrehajtottuk elképzeléseinket. Az emberek látták, hogy a pénzeket mire, hogyan költjük el. — Az első lépések?- A vízszerzési lehetőség. Először a közkutakat újítottuk fel, később a Duna vízvezeték leágazásával bevezettük a vezetékes ivóvízellátást, majd a közvilágítást korszerűsítettük: A Kossuth Lajos utca volt az első, amely aszfaltburkolatot kapott. Ma a belterületi utak 98 százaléka szilárd burkolatú. Aztán hetvenöt személyes óvodát építettünk, szolgáltató házunk van: a takarékszövetkezet és a Népművészeti Szövetkezet varrodája dolgozik itt. Sokat vitatkoztunk azon, hova kerüljön az iskola. Az emberek kifogásolták, miért rakjuk a prérire. Mondtuk, mire elkészül, a község egyik központja, lesz. Tavaly adtuk át, már most települnek mellé az új családi házak. Nem panaszkodunk az ellátásra sem, önkiszolgáló rendszerű kereskedelmi hálózatunk és jó vendéglőink vannak. Új lakóterületek A merre tovább - kérdése ugyanolyan céltudatos programot jelent a községi vezetőnek, mint a korábban következetesen megvalósított tervek. Bereczky Tibor, tanácselnök mondja: — A község lakóinak nyolcvan százaléka igennel szavazott a településfejlesztési hozzájárulás kérdésében, öt évre, évente hatszáz forintot határoztunk meg, már sokan be is fizették az összeget. Évente 440 000 forintot jelent ez a községi tanácsnak. — Mennyivel gazdálkodnak 1986-ban? — Tíz-tizenkét millió forintunk van. — Mire költik? — A községet nem nyújtjuk tovább, kelet—nyugati irányba bővítjük. A terveink szerint 2020-ig folyamatosan tudunk telket adni. Évente 12— 14 lakóház épül. Az iskola körüli lakótelepre például a helybeliek mellett pécsiek, komlóiak építkeznek. Szép a környezet, rendkívül jó a közlekedés, szívesen költöznek ide. Kétmillió forintot fizetünk hozzájárulásként, négy év alatt a Duna II. vízvezetékhez, évente ötszázezer forintos részletekben. A legfontosabb feladataink? Idén befejezzük az úthálózat korszerűsítését, már csak néhány százméteres szakasz van vissza, s ezzel elmondhatjuk, hogy valamennyi utunk szilárd burkolatú. Rendbetesszük a művelődési ház tetőszerkezetét, a felújítást a Sásdi Költségvetési üzem vállalta. Játszóteret is tervezünk, a megvalósításában segítenek a szénbányák üzemei is, amelyekkel jók a kapcsolataink, hiszen sok dolgozójuk lakik itt. S tervezzük a szervezett Szemétszállítás bevezetését. A komlói Városgazdálkodási Vállalat végzi, amint megkaptuk a kukásautót.
