Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)

1986-04-22 / 110. szám

A tartalomból: Változások a belföldi társaságoknál (6. oldal) A pálya széléről (8. oldal) Megkezdődött a kukorica vetése (5. oldal) Lenin születésnapján G ondolkodónak, politikus­nak, államalapítónak egyaránt aránylag fia­talon, 54 éves korában halt meg. Ma, születésé­nek száztizenhatodik évforduló­ján mégis élőbb s fiatalabb, mint bármikor ifjú korában, amikor •— nem is oly para­doxon — „öregnek" nevezték elvtársai' barátai: elsőségét, tudását, tudományos és szenve­délyes forradalmiságát ismerve el a kedves szóval maguk kö­zött. Azt, hogy mindig pontosan tudta, mi a teendő. Hogy mit kell tenni, hogy mit tegyünk — „Sto gyeláty?". a többféleképp fordítható címmel, ezzel az adott pillanatban kristályéle­sen egyértelmű művel kifejezve. Mindig pontosan tudta azt is, mit nem szabad , mit nem le­het tenni. Aki évtizedek távolából „szentírásként" olvassa Lenint, kiragadott idézetekkel mindent igazolhat. És mindennek az el­lenkezőjét is. (Csakugyan, mint a Bibliával lehet tenni.) Leg­feljebb a lényeget nem látja, nem érti az idézethalmaztól: a dialektikát. Nemcsak a tanul­mányozó utókort' de saját kor­társait, legharcedzettebb forra­dalmár követőit és társait is za­varba tudta ejteni azzal, hogy rövid időn belül — hajlékonyon alkalmazkodva a konkrét hely­zet megváltozásához — hom­lokegyenest ellenkező állás­pontot foglalt el, mint nem sokkal korábban. Tizenhét feb­ruárjától októberig a központi bizottságban vagy tízszer le­szavazták; elvtársai nem min­dig s mindjárt tudták követni; rengeteget kellett vitáznia leg­közvetlenebb munkatársaival is. Leszavazták többször ezer- kilencszáztizennyolc februárjá­ban is, nem értették meg a breszti béke megalázó, kény­szerű kompromisszumát: ő ki­erőszakolta mégis, mert az éle­tet jelentette, a túlélést, a lé­legzetvételt. Mélységesen tisz­telte a tényeket: tudta, hogy abban a pillanatban nincs elég katona, elég szurony, elég töl­tény megállítani a németet. De tudta, hogy lesz hadsereg. S azokban a napokban valóban, már szerveződött is a Vörös Hadsereg a polgárháború fe­hérgárdistái s a külföldi inter­venciós hadak ellen. S nem ér­tették három év múlva az éhe­ző. kivérzett s lerongyolódott országban, mit akar ezzel az új közgazdasági politikával (NÉP), miért akarja vele fel­cserélni az igazságosan egyen­lő hadikommunista elosztást, mit akar ezzel a kapitalista­gyanús paraszti érdekeltséggel; „balról" támadták természete­sen, akik forradalmárabbak akartak lenni — nála; a tanít­ványai támadták, akik tőle ta­nulták meg, hogy a magán parasztgazdaság naponta szü­li a kapitalizmust. . . * Hat és fél éve volt rá, (ab­ból is kettő súlyosan betegen), hogy az emberi történelem leg­nagyobb sorsfordulatát végbe­vigye az a mozgalom, az a párt, az a nép, amelyet ő ké­szített fel erre. s ő vezetett. Előtte három évtizedig készült erre a feladatra, erre a lehető­ségre. Készült illegális találko­zókon, börtönben, szibériai száműzetésben, ügyvédként és újságíróként, London, Párizs, Zürich könyvtáraiban, parasz­toktól és munkásoktól tanulva és milliókat tanítva, tömegeket mozgósítva a pedig kellemetle­nül éles, raccsoló hangján, mégis ellenállhatatlan vonzerő­vel. Hazájában halálos ítélet várta volna a forradalom győ­zelme előtt; utána merénylete­ket kíséreltek meg ellene. Esz­méit, művét azonban már nem lehetett — s már soha nem le­het — elpusztítani. Pedig ölik eszméit á világ­ban naponta azóta is eleget. Azzal, hogy ma már. a husza­dik század végefelé — úgy­mond — .„érvényét veszítette” tanítása. Azzal, hogy az álta- la-vele létrejött létező szocia­lizmus, a tőle elindult nemze- közi mozgalom — úgymond —- „kimerítette fejlődési lehetősé­geit”. Kimerítette volna? Akkor hon­nan az erő, a belső energia az általa alapított párt szüntelen megújulásához? Honnan a frissesség az olyan politikai és erkölcsi -megifjodáshoz, ami­lyennek — nem először — a jelen időszakban is tanúi le­hetünk? Honnan ez a lendület a gazdaságfejlesztés gyorsítá­si programjához? Honnan a póztalan, egyszerű, emberköze­li lenini stílus reneszánsza, a nyílt és egyenes beszéd, hon­nan minden álünnepélyesség és dagály száműzése egy fuvallat­tal? Nem. nincs ebben semmi meglepő; a lenini örökség ugyanolyan eleven, mint bár­mikor. A Téli Palota ostrománál tíz ember halt meg. Vértelen for­radalom volt. A forradalmak — ha nem kalandorságból, ha­nem valóban forradalmi hely­zetben és feltételek mellett, a nép legmélyebb akaratából születnek — többnyire vértele- nek. Vér akkor folyik, amikor a forradalmat vérbe akarják fojtani. A szocializmus mindig önvédelmi harcot vívott •— a Volgánál épp úgy, mint a Jang-ce vagy a Mekong vidé­kén — és mindig győztesen és megerősödve. De a szocialista békepolitika axiómája: ma egy újabb világháborúnak nem lenne, nem lehetne győztese senki. A Téli Palota ostroma éjjel két óra után pár perccel feje­ződött be. Lenin, aki a meg­előző napokban semmit sem pihent, Boncs-Brujevicsnek a Szmolnijhoz közeli lakásán le­feküdt aludni. De mintha ru­gó lett volna az ágyban, a következő pillanatban már föl is pattant; csendbe/i, hogy senkit ne zavarjon, írni kez­dett. A békedekrétumot szö- vegezte. Amelyet másnap a szovjetek kongresszusa elfoga­dott. Ez volt az első szocialis­ta állam első szava a világ­hoz. E tárgyban ezzel a céllal — napjainkig és tovább — messze nem az utolsó. mi a távoli jövőt illeti, sokan álmodozónak tar­tották s gondolják ma is. Öt, a legrealistább tervezőt, a legprecízebb társadalomtu­dóst, statisztikai adatok legag­gályosabb ellenőrét, makacs té­nyek legmakacsabb számbave- vőjét. Álmodozó? Tény — Krupszkájától tudjuk — hogy álmában gyakorta beszélt. Ez veszélybe is sodorhatta. Ami­kor a cárizmus bukásának hí­rére Zürichből azonnal haza akart utazni a világháborús Európán keresztül, vad, fan­tasztikus ötleteket ötölt ki. Pél­dául. hogy svéd útlevéllel (per­sze hamissal) megy, s hogy gyenge síéd nyelvtudása miatt le ne lepleződjék, majd némá­nak tetteti magát. Csakhogy . . . —- vetették el a bizarr tervet — mi lesz, ha álmában megszó­lal? Mert álmában sem tudott hazudni. Álmodva is az igazat mondta. Koncz István Kádár János látogatása a KISZ KB székházában Szűrös Mátyás, a KB titkára Baranya megyében Baranyában sem egyforma az emberek közérzete; hangu­latuk nagyban függ attól, mi­lyen munkahelyen, milyen ága­zatban dolgoznak, mennyire látnak perspektívát. Mezőgaz­daságunk mögött összegészé­ben jó ötéves tervciklus áll, iparunk 'számára nem mond­hatók túlzottan örömtelinek az elmúlt évek. Az életfeltételek javításában kitűzött céljainkat elértük. Több lakás épült a ter­vezettnél, léptünk az alapellá­tásban, és sok olyan létesít­mény került tető alá, mely eredeti programunkban nem szerepelt. így foglalhatnánk össze azt a tájékoztatót, me­lyet Lukács János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az MSZMP Baranya Megyei A délelőtti program során Szűrös Mátyás a megye és a város vezetőinek kíséretében a pécsi Hunor Kesztyű- és Bőrru­házati Vállalat 2-es üzemébe látogatott, ahol Marcii Mihály, a vállalati tanács elnöke, gyár- igazgató szólt idei elképzelé­seikről. A jónevű pécsi vállalat jó startot vett. Kedvezők a vi­lágpiaci kilátások, a kapacitá­sok jó részét mind a nyugati, mind a szocialista piacon le­kötötték, így a termelésnek semmi akadálya. Illetve: bére­zési gondjaik vannak, éppen ezért szeretnének az idén kü­lön engedéllyel nagyobb bér- fejlesztést végrehajtani. Az idén jubilálnak: éppen 125 éve annak, hogy az előd elkezdte a kesztyűk varrását Pécsett. Kádár János, Németh Károly és Hámori Csaba, a KISZ KB székházának bejáratánál. (MTI fotó — telefoto—KS—DN) Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára, — Németh Károlynak, a párt főtitkárhelyettesének kíséreté­ben - hétfő délután látogatást tett a KISZ Központi Bizottsá­gának székházában. A vendégeket Hámori Csa­ba, a Politikai Bizottság tag­ja, a KISZ Központi Bizottsá­gának első titkára• fogadta és tájékoztatta az ifjúsági szövet­ség közelgő XI. kongresszusá­nak előkészületeiről. Hangsú­lyozta, hogy a KISZ KB kong­resszusi vitadokumentumaiban megfogalmazott törekvések a KISZ-tagság körében általá­ban kedvező visszhangra talál­tak. A megújúlás, a továbblé­pés igénye kapott hangot a taggyűléseken és küldöttgyű­léseken is, amelyek az ifjúság- politika igazi fórumai voltak. A Központi Bizottság az elő­készítő munka eredményeként olyan cselekvési programot kí­ván megvitatásra a kongresz­szus elé terjeszteni, amellyel a KISZ markánsabb arculatú, po­litikai jeligét következetesen vállaló és erősítő, valóban vonzó igazán fiatalos szerve­zetté válhat, növelheti befo­lyását az ifjúság különböző ré­tegeinek körében. Kádár János az elhangzott tájékoztatót követően szólt a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség kongresszusi előké­születeiről, és jónak ítélte azt a munkát, amelyet a KISZ tagsága végez. A párt főtitká­ra elismerően beszélt a fiata­loknak a munkában és a ta­nulásban mutatott helytállásá­ról, majd néhány időszerű if­júságpolitikai kérdéssel foglal­kozott. Kérte a KISZ vezetőit: az egész ifjúsági mozgalom céltudatosan dolgozzon azon, hogy a fiatalok életszemlélete és életfelfogása a helyes irányba, jól fejlődjön. A találkozón részt vettek a KISZ KB titkárságának tagjai. Szűrös Mátyás, a Szabó István Úttörőház vasútmodellező szak­körében Szűrös Mátyás elismeréssel szólt a látottakról. A szabályo­zók okozta eseti anomáliákról - mert ezt a főleg kézi mun­kát igénylő szakmát sújtja g szabályozás - azt mondotta: nem átlépni kell a szabályokat, hanem vagy jelezni a káros tendenciákat, vagy megtalálni azokat az előnyöket, melyeket magukban rejtenek. Ebéd után a vendég a Pécsi Helytörténeti és Munkásmoz­galmi Múzeumot tekintette meg. Itt dr. Újvári Jenő, a Ba­ranya Megyei Múzeumok Igaz­gatóságának vezetője, Beze- rédy Győző osztályvezető és Horváth Csilla muzeológus tá­jékoztatta a múzeum létreho­zásáról és arról, hogy mit je­lenthet nekünk itt Baranyában ez a nagys^rű gyűjtemény, mely szűkebb pátriánk sűrített történelmét tárja a nagyközön­ség elé. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága Oktatási Igazgató­ságán Antal Gyula igazgató fogadta a vendéget, majd Szűrös Mátyás pártaktíva kere­tében szólt az SZKP XXVII. kongresszusáról. A Központi Bizottság titkárá­nak pécsi látogatása az Úttö­rőház megtekintése majd egy pécsi városnéző séta után ért véget. Az Úttörőházban — ahol Piti Zoltán, Pécs Város Taná­csának elnöke is csatlakozott a vendég kíséretéhez — Kóczián Erzsébet, a ház vezetője tájé­koztatta Szűrös Mátyást a szakkörök, klubok munkájáról. K. F. Magyar-nigériai hivatalos tárgyalások Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke és kísérete hétfőn délelőtt Lagoszban megkezdte a tárgyalásokat a nigériai ve­zetőkkel. Losonczi Pál és ven­déglátója, Ibrahim Babangida elnök ezt követően szűk körű tanácskozást is folytatott. A magyar államfő vasárnap érkezett ötnapos hivatalos ba­ráti látogatásra Nigériába, amely hazánk legfontosabb fekete-afrikai kereskedelmi partnere. (Folytatás a 2. oldalon) Bizottságának első titkára adott Szűrös Mátyásnak,' az MSZMP Központi Bizottsága titkárának tegnapi baranyai látogatásán. A tájékoztatón részt vett Horváth Lajos, a Baranya Me­gyei Tanács elnöke, dr. Dányi Pál, dr. Jerszi István és Rajnai József, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkárai, Szentirányi József, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának első titkára és dr. Kovács József, az MSZMP KB munkatársa. Szűrös Mátyás pécsi látogatása alkalmából felkereste a pécsi Hunor Kesztyű- és Bőrruházati Válla­lat Hunor ll-es számú gyárát, ahol Marczi Mihály igazgató segítségével ismerkedett a főleg tőkés piacra kerülő termékekkel. Cseri László felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents