Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-19 / 107. szám
Soha ilyen magas továbbtanulási szándék Több hely, mint Ai intézet gördülőpolcos könyvtára Fotó: Erb János Akadémiai társadalomtudományi intézet Pécsett Regionális Kutatások Központja Jelentkezések Megyénk 5228 nyolcadikos tanulójából 5109 kíván továbbtanulni a jövő tanévtől, és mindössze 119 áll munkába. Ez a csaknem 98%-os jelentkezési arány olyan magas, amilyenre nem volt példa. Valamennyi továbbtanulni szándékozó és arra alkalmas fiatalnak lehetősége lesz a középfokú tanulmányok elkezdésére. Mivel az egyes iskolatípusok között a jelentkezés viszonylag egyenletesen oszlik meg, a tanulók döntő része az első szándéknának megfelelően tanulhat tovább. Hosszú évek tapasztalataival megegyezően azonban az idén is igaz, hogy minden ötödik tanuló nem arra a szakra, szakmára, tagozatra, esetleg iskolába kerül, amelyet a jelentkezési lapon az első helyen jelölt meg. Szakmunkásképzők A tíz szakmunkásképző iskolánk 2968 helyére 2420 általános iskolás pályázik az első helyen, ez 81,5%-os arány. Ez bizonyos mértékig nőhet még a középiskolákba fel nem vett tanulók második szándékából adódóan. Jelentősen nőtt az érdeklődés a Tarr Imre Szakmunkás- képző (508. sz„ Pécs) iránt. Az iskola életében talán először túljelentkezés van. Ugyancsak túljelentkezés mutatkozik a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szaikmunkásképző Iskola (Pécs) csaknem valamennyi szakmájára. Sok szabad hely van még szinte az összes többi szakmunkásképzőben. A túljelentkezések miatt egy- egy iskolában felvételi vizsgát, ill. felvételi-alkalmassági vizsgálatokat terveznek a legalkalmasabbak kiválasztására. Gimnáziumok A Nagy Lajos Gimnáziumot és a Leöwey Klára Gimnáziumot leszámítva, ahova a jelenta középfokú kezések mértéke 138, illetve 114%-os, a megye valamennyi gimnáziumába kevesebben jelentkeztek a felvehető tanulólétszámnál. Megyénkben a jelentkezési szint 92%-os, kilenc- vennel jelentkeztek kevesebben. Pécs városában ez a szint 98%- os, és csak 18-cal jelentkeztek kevesebbén. Az elmúlt évhez képest 169- cel több tanuló szeretett volna elsősorban gimnáziumban tanulni. Igaz, idén a kínálat is nagyobb a gimnáziumokban, a Kodály Gimnázium kétosztá- lyos bővítése, a Honvéd Kollégium fiú tanulóival, ill. a Nevelési Központ négyosztályos indítása. A kritikusan alacsony jelent- kezésű iskolák többsége ún. vegyes iskola (gimnázium és szakközépiskola), amelyben nagyon keresett, és ebből adódóan túljelentkezett szakközépiskolai szakra fel nem vettek egy jelentős része a második helyen az iskola gimnáziumát jelölte meg, így a gimnáziumi szám növekedhet. Rendkívül kedvező a Honvéd Kollégiumba való jelentkezés mértéke (125%-os). Szakközépiskolák Az 1469 helyre 1757 jelentkezés futott be, amelyek mögött 1495 tanuló van. A viszonylag alacsony túl- jelentkezési arány (101%) nem nagyon teszi lehetővé a felvételi szelekciót, de jól kielégítheti a tanulói szándékok teljesülését. A legnagyobb mértékű érdeklődés a Művészeti Szakközépiskola iránt nyilvánult meg, három és félszeres a túljelentkezés, ezen belül a képző- és iparművészeti szakon öt és félszeres. Magas az érdeklődés a Janus Pannonius Óvónői Szak- középiskola magyar óvónői gyerek iskolákba szakán (3,3-szeres), megnőtt a Zrínyi Miklós Kereskedelmi Szakközépiskola iránt (1,7-sze- res), a Steinmetz M. Közgazda- sági Szakközépiskola igazgatás— ügyvitel szakán (1,78-szo- ros). Kedvező, hogy a Tarr Imre Szakmunkásképző és Szakközépiskola (508. sz.) újonnan induló elektroműszerész szakközépiskolai szakán a jelentkezés mintegy 1,7-szeres. Alacsony a jelentkezés a technikusképző szakközépiskolák mechanikai szakcsoportjára (Zipernovszky, Vegyipari, Széchenyi Szakközépiskola), valamint igen kedvezőtlen a Zrínyi Miklós Szakmunkásképző és Szakközépiskola (500. sz.) újonnan induló, 4 éves szakközépiskolai szakaira. Nőtt az érdeklődés a mezőgazdasági szakközépiskolák iránt. Szakiskolák A szakiskolák iránt az érdeklődés hagyományosan nagy, a 106 helyre 191 tanuló jelentkezett az első helyen. Ez a szám még jelentősen nő a középiskolákba fel nem vett, és második helyen jelentkezett tanulókkal. Idén a gépíró és gyorsíró szakon csak egy osztály indul, ahova a 34 helyre 78 tanuló jelentkezett eddig. Az Egészségügyi Szakiskola 72 helyére 113 tanuló jelentkezett. Az iskola megvárja a második hullámot és április végén tart felvételi és alkalmassági vizsgálatot, amelynek eredménye alapján döntenek a felvételről. Szakközép- iskolát végzettek szakmatanulása A 99 felvehető helyre 122 tanuló jelentkezett, szélsőséges megoszlásban. A Zrínyi Miklós Szakmunkásképző (500. sz.) valamennyi szakmájában (autószerelő, autóvillamossági szerelő, nyomdai szakmák) van még hely, a Tarr Imre Szakmunkás- képző (508.sz.) néhány szakmájában van hely (órás, irodagépműszerész, gázvezeték- és készülékszerelő), a többi szakmában igen erős a túljelentkezés (elektronika, rtv-műszerész, fényképész, kozmetikus). S végül a demográfiai növekedést megelőzően az idei az utolsó évek egyike, amikor az iskolai túlkínálat miatt nagyobb mértékben érvényesül a tanuló szándék, mint az iskolák válogatási lehetősége pólyaválasztást meghatározó tényezőként. Az elkövetkező években ez megfordul, ill. az utóbbi erőteljesebben fog érvényesülni. Czuczor József Még ma is kapok néha érdeklődő telefonokat egy-egy megjelentetett program kapcsán, adjak felvilágosítást: mi is tulajdonképpen a Regionális Kutatások Központja, hol működik ez a központ és hogyan kapcsolódik a Dunántúli Tudományos Intézethez? - A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja a tudományos életben jóval ismertebbé vált létrehozásának két esztendeje óta. Számon tartják, munkatársai hazai és külföldi kutatásokban vesznek részt, hogy a nem éppen szép, de találó szakmai zsargont használjam: jelen van a tudományos közéletben. Az RKK az Akadémia egyetlen Budapesten kívüli társadalomtudományi intézete, amely nem egy szakterület, hanem egy problématerület köré szerveződött. Az átfugó kutatást igénylő terület- és településfejlődés és a hozzátartozó problématerületek kutatása az intézet fő profilja. Az RKK központja Pécsett működik egy épületben a Dunántúli Tudományos Intézettel, amely a Regionális Kutatások Központjának egyik osztálya. A Központnak Pécsen kívül Budapesten, Kecskeméten, Békéscsabán van egy-egy osztálya és az elképzelések szerint Győrben is létrehoznak egyet, hogy az ország minél több területén dolgozhassanak meghatározott kutatási koncepció alapján. A központ főigazgatója Enyedi György, akinek tudományos munkássága Magyarországon és külföldön is jól ismert, számos tanulmánykötet szerzője, tekintélyes nemzetközi társaságok tagja, az MTA levelező tagja, egyetemi tanár, a JPTE Tanárképző Kar földrajzi tanszékén oktatja a hallgatókat. Főigazgatói kinevezése óta felváltva tartózkodik Budapesten és Pécsett, tevőlegesen vesz részt Pécs tudományos életében is. Míg a tudományos munkát korábban inkább témákhoz kapcsolódva végezték, most osztályokat alakítottak ki, a DTI-n belül például hármat. Az eltelt két évben tekintettel voltak az előző tervidőszakban be nem fejeződött átmenő kutatásokra is. Az RKK 1986—1990-ig szóló tervkoncepciója az első közös terv az intézményhálózat életében. A kutatások központjában az intenzív gazdasági fejlődési pályához tartozó tartós regionális folyamatok feltárása áll. Mivel az intenzív fejlődési szakaszban nem folytatható a növekedésre, munkahelybővítésre, ipartelepítésre alapozott területfejlesztés, a terület- és településfejlesztés irányításának új gazdasági és társadalmi regionális folyamatokkal kell számolnia. A kutatások együttes célja, hogy a változások hatásait feltárja, az új regionális folyamatok törvényszerűségeit meghatározza és új regionális fejlődési pályákat prognosztizáljon. A kutatások három fő irány köré szerveződnek. Az első főirány „A gazdaság fejlődése és területi-települési viszonyai” címet viseli. Alapvető kutatási feladat annak feltárása, hogy a szerkezetváltozással, műszaki és szervezeti megújulással jellemezhető gazdaság milyen eltéréseket mutat az extenziv fejlődés területi hatásaihoz képest, milyen módon befolyásolja a regionális fejlődést, illetve az ország térségei hogyan tudnak a leghatékonyabban alkalmazkodni a gazdaság változó folyamataihoz. Egyik alpontja a kutatásnak a határmenti területek átfogó vizsgálata, amellyel eddig még nem foglalkoztak. Az első tanulmányok szerint ezek sajátos szerkezetű, sokszor hátrányos helyzetű települések. A hátrányos helyzet mérséklése, a települések dinamizálása országos érdek. Milyen módon lehetne az elmaradottságot felszámolni - erre próbálnak választ találni. De folytatják például az agglomerációvizsgálatot és tervezik egy speciális, alapfogalmak értelmezését célul tűző enciklopédia öszi- szeállítását, amelyet a regionális kutatásokban dolgozók használhatnak. A „Népesedési és településformáló folyamatok" című főirány is rendkívül összetett. A gazdasági-társadalmi fejlődés új szakasza az urbanizációs folyamat korábbitól eltérő sajátosságait is a felszínre hozza és szintén a településhálózat átalakulását eredményezi. Növekszik az emberi tényező szerepe, a képzettség előtérbe kerül. Az életkörülmények területi sajátosságainak feltárása továbbra is szükséges. Tervezik a magyar kisvárosok átfogó vizsgálatát is, mivel az új fejlődési szakaszban megnő a jelentőségük és eddig jóformán kimaradtak a kutatások figyelemköréből. Különböző fórumokon esik szó a környezetvédelemről, de például nincsen még olyan gazdasági szabályozó, amelyben a környezetvédelem eleve helyet kapott volna. A környezet nem külső kerete a társadalmi-gazdasági folyamatoknak, hanem elválaszthatatlan része. ,,A természeti környezet mint a társadalmi-gazdasági folyamaton integráns eleme” című harmadik főirány célja annak tudományos feltárása, hogy a környezethasználatot szociológiai, közgazdasági vagy jogi szempontból hogyan lehet a fejlesztés belső elemeként értelmezni, szabályozni. A Regionális Kutatások Központja különböző együttműködéseket köt a minél szélesebb körű kutatómunka érdekében egyetemekkel, kutatóintézetekkel, megyei tanácsokkal. A nemzetközi kutatásokban is részt vesznek, így például az intézet a felelőse a KGST-n belül a környezet társadalom- tudományi kutatásának. Kétoldalú kutatási együttműködést valósítottak meg csehszlovák, lengyel, NDK, amerikai intézetekkel. Az együttműködési munka nemcsak a papíron létezik, hanem közösen kutatott témákban, kiadványokban, szemináriumokban, tanulmányutakban is realizálódik. Barlahidai Andrea A Pécsi Belvárosi Általános Iskola valamennyi nyolcadikosa tovább kíván tanulni Erb János felvétele A felelőtlenség ára Sajnos, nem ritka az olyan fokú felelőtlenség, amiért az ember az életével fizet. S most nem is a részeg vagy a gyerekes virtuskodás öncsonkító vagy önmegsemmisítő következményeire gondolok, hanem azokra az érthetetlen esetekre, amelyeknek nem kellene tragédiával végződniük. A számtalan ilyen eset közül nézzünk meg hármat! Eset (1): A hatvan valahány éves embernél a kötelező tüdőszűrésen és az azt követő kivizsgáláson megállapították, hogy tudőtumora van. Ez mór vagy öt éve történt. Ekkor műtétet javasoltak, amivel meg lehetett volna előzni a súlyos betegséget, csakhogy o többszöri felszólítást és rábeszélést követően a páciens, aki egyáltalán nem érezte magát betegnek, nem egyezett bele sem a kórházi kivizsgálásba, sem pedig a műtétbe. Több mint öt év után a beteg megjelenik a tüdőgyógyászoknál azzal, hogy „most már betegnek érzem magam, kérem, gyógyítsanak meg". Ilyenkör afeonban már semmit sem lehet tenni a nagy kiterjedésű áttétel miatt. Eset (2): Középkorú embernél találnak tüdőtumort a rutin szűrés alkalmával. A páciens mindenféle gyógykezelésnek és műtéti javaslatnak ellenáll. Csak cukorbetegségevei törődik, es csak azt hajlandó kezeltetni. Közben üszkösödni kezd a lába, bevonul a sebészetre, mert ezt a bajt látja, érzékeli és így erre odafigyel. A sebészeten azonban semmit sem tudnak tenni, mert már igen előrehaladott tüdőrákja van. Az elüszkösödött láb am- putációja sem végezhető el, kiterjedt tüdőrákja miatt. Eset (3): Valamivel 40 éven felüli, 4 gyermekes asszonyt az időszakos tüdőszűrésen kiemelik tüdőtumor gyanújával. Férje határozottan kijelenti, hogy nem kell kórház, ő majd hagymalevéllel meggyógyótja hitvesét. 5 év után a körzeti orvos, a belgyógyász, a beigyógyász- felülvizsgóló szakorvos és a tüdőgyógyász végre együttesen rábeszélik a pácienst, hogy menjen kórházba, A négygyermekes családanya bemegy az intézménybe, de a még mindig sikeresen kezelhető tumorának műtétjébe nem egyezik bele. Joga von nem beleegyezni, de döntése erkölcsileg elfogadhatatlan, mert felelőssége — többek között — nemcsak önmagával, hanem gyermekeivel és férjével szemben is fennáll. Nem lehet vitás, hogy az ember egészségéért, egészségének károsodásáért vagy gyógyulásának elmaradásáért hol a társadalmat, hol az egészségügyet, hol pedig magát az egyént terheli a felelősség. Természetesen az sem kizárt, hogy mindegyik — kisebb vagy nagyobb mértékben - vétkes. A fentebb ismertetett esetekben az egyén elsődleges felelőssége nem vonható kétségbe. S az egészségünkkel szembeni felelősségünk nem merülhet ki abban, hogy bár az orvoshoz még elmegyünk, de tanácsait, javaslatait nem tártjuk be. ilyenkor nemcsak saját magunkkal és családunkkal szemben vagyunk felelőtlenek, hanem feleslegessé tesszük az orvos munkáját, megfosztjuk őt a siker élményétől, küldetésének értelmétől. Mert a tisztességes orvos mindenekelőtt látni és érzékelni szeretné erőfeszítéseinek eredményét, ami a beteg gyógyulásában jelentkezik. Külön tanulmányt igényelne annak elemzése, hogy a beteg felelőtlen döntése, vagyis a nyilvánvalóan korrekt orvosi javaslat elutasítása a későbbiekben milyen iszonyatos terhet ró anyagilag, emberileg és minden más formában az egészségügyben dolgozókra és a társadalomra, amelynek korlátozott forrásait a felelőtlen döntés következményei többszörösen igénybe veszik. Sokszor hajlamosak vagyunk általánosításokra, s egy-egy negatív tapasztalatból minden orvost és más egészségügyi dolgozót „egy kalap alá” vonva elítélünk. S közben számtalanszor teszünk úgy, mintho közöttünk, betegek és potenciális betegek között, nem volnának olyanok, akiknek gyakran sértő és bántó az orvosok, nővérek és asszisztensek iránti viselkedése, akik ne követelőznének, ne hivatkoznának hozzátartozói mivoltukra, miközben szinte semmit sem hajlandók tenni otthonukban a betegért, de a kórházban mindenkitől o maximumot várják el. S ami még ennél is szomorúbb az az, hogy olyanok is vannak közöttünk, akiken az orvosok igazán segíteni szeretnének, tudnának is, de erre nem adnak lehetőséget, s felelőtlenségükkel inkább az életükkel játszanak, amit végül el is veszítenek. ar Blasszauer Béla Pécsi Orvostudományi Egyetem HÉTVÉGE 7.
