Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-18 / 106. szám
6 Dunántúlt napló 1986. április 18., péntek A kisember-specialista Makláry a Másfél millió című filmben bíl! A főváros Lagosz centruma (Fotó: Time — KS) 90 éve született Makláry Zoltán Újra kutyavásár Budán Itlígería ,,Amikor bejelentettem apámnak, hogy színipályára szeretnék menni, azt mondta: Gon- doljd meg fiam, a színész nem ember. Egész életemben neki szerettem volna válaszolni. Megpróbáltam olyan színész lenni, aki ember is." Ez volt Makláry Zoltán ars poeticája: színész és ember lenni. Mindkét elhatározásához haláláig hű maradt. 1896. április 16-án születeti. 18 évesen iratkozott be Rákosi Szidi híres színiiskolájába, s rövidesen már néhány mondatos szerepet kapott a Magyar Színházban. Ám közbeszólt a háború, frontszolgálatra hívták, s csaknem négy évet töltött Olaszországban hadifogolyként. Hazatérése után a Magyar Színház szerződtette 1920 tavaszán. Beöthy László, a mindenható színidirektor, az Uniotröszt igazgatója, nemcsak a színházhoz értett, jó szemmel fedezte fel a tehetségeket is: öt színházában játszatta estéről estére a fiatal színészt, ha csak villanásnyi szerepekben is. (Az már a pályakezdő Makláryról kiderült, hogy mestere a cizellált szerepminiatú- ráknak, valóságos kisemberspecialista. Tisztviselőt, írnokot, szolgát, éjjeliőrt — mesteri módon ábrázolta az élet perifériájára szorult alakokat. Bizonyára ez volt az oka, hogy Törzs Jenő ajánlatára 1922- ben szerződtette a Renaissance Színház. Egyetlen — igaz, a darab szempontjából létfontosságú — mondatot kellett elmondania a harmadik felvonásban. Ezzel az egy mondattal is kiemelkedő sikert aratott új színházában. Játszott Niccodemi Tökmag című vígjátékóban. (Kosztolányi Dezső szerint: „Makláry, a pincér alakítója, remek tálján figura, valósággal expresszionista hatású.") A Hamletben ő a második sírásó, a Szent- ivánéji álomban Zuboly, a takács, a Csongor és Tündében a Kalmár, a Lear királyban Kent. A 20-as évek második felétől újabb fejezet kezdődött pályafutásában: a Vígszínház tagja lett. „Bárdos Artúr tíz órakor bejelentette, hogy megbukott, engem fél tizenegykor szerződtetett a Vígszínház" — mesélte később. A Víg vezető epizódistájának lenni Peti Sándor, Mály Gerő, Gárdonyi Lajos mellett — rangot jelentett. Csaknem tíz évig volt a lipótvárosi színház tagja, számos szerepet eljátszott, mígnem 1935-ben elérkezett pályájának harmadik sorsdöntő fordulója. Ez dr. Németh Antal nevéhez fűződött, akit ebben az esztendőben neveztek ki a Nemzeti Színhá" igazgatójának. Az évtized derekán, 1935-ben következik be a Vígszínház együttesének legnagyobb megrázkódtatása — olvashatjuk a Vígszínház története című könyvben. — A Nemzeti Színház új igazgatója, Németh Antal robbantja fel a megbonthatatlannak vélt társulatot. Egyik napról a másikra, „puccsszerűen" átszerződtette Makay Margitot, Dajkát, Tőkés Annát, Somlay Artúrt, Makláry Zoltánt és másokat. Makláry Zoltán 1935-tól nyugdíjba meneteléig volt a Nemzeti tagja, s pályafutása 1945-től teljesedett ki. A magyar filmgyártás egyik legtöbbet foglalkoztatott színésze volt: bölcs és derűs Bem apó a Feltámadott a tengerben, s talán legemlékezetesebb alakítását nyújtotta az Angyalok földje öreg kintornásaként. 150 filmben játszott, megkapta a Kossuth-díjat, az érdemes és a kiváló művész címet. Szókimondó, gerinces ember volt. Amikor úgy érezte, hogy romlik a színi mesterség ázsiója, a realista aprómunka becsülete - alkotó ereje teljében hátat fordított a színháznak, nyugdíjba ment. Ettől kezdve elkerülte pályatársait, nem adott interjút, s csupán egyetlen egyszer — 81 esztendős korában — tört meg ajég: Gobbi Hilda rávette, játssza el partnereként az Amerikai cigaretta című film egyik főszerepét. Nagyszerű alakítást nyújtott, s néhány hónappal később — épp úgy mint a filmben — csendesen, észrevétlenül lehunyta szemét. Mintha úgy érezte volna: megtette kötelességét, eljátszotta utolsó szerepét — távozhat.- Pótolhatatlan űrt hagyott maga után . . . Nem fél a fűztől sem Egy éve, áprilisban már harmincezer ember volt kíváncsi a Marczibányi téri Művelődési Központ által rendezett budai kutyavásárra, és az ország minden pontjáról, Nyíregyházától Szombathelyig hozták az eladni kínált serdülő ebeket. Idén hatodízben kerül sor e rendezvényre, amelyen a hagyományos programok újakkal váltakoznak. Ami eddig is volt: a Fekete István Országos Állatbarát Kör vasadi (Pest megyei) kutyamenhelyéről hoznak be gazdit kereső négylábúakat, és adományokat gyűjtenek a men- hely javára (tavaly két rendezvényen 100 ezer forint gyűlt (Csánits Ágnes felvétele KS) össze, és több mint 50 kutyus talált végleges gazdára). Most is ott lesznek a „Strázsa” magyar őr- és pásztorkutya bemutató csoport kuvaszai, dober- mannjai és jelmezes gadáik. Ami viszont újdonság április 19—20-án, szombaton és vasárnap: a csepeli vakvezető kutyaiskola bemutatkozása, amelynek során másfél órás program keretében nemcsak azt ismerheti meg a közönség, hogy mit is tudnak e derék jószágok, hanem azt is: hogyan illik viselkedni, mire kell vigyázni, ha a vöröskeresztes emblémát viselő eb által vezetett világtalannal találkozunk. Nigéria, mondhatjuk, a legek földje Afrikában. A kontinens legnépesebb és egyik leggazdagabb állama. Brit gyarmat volt, függetlenségét 1960. október 1-én nyerte el, s az azóta eltelt több mint negyedszázad alatt sikereket és kudarcokat egyaránt átélt 90 millió lakója. Áldás és csapás Mi foglalkoztatja manapság leginkább a nigériaiakat? Mint bárhol másutt a világon, mindenekelőtt a gazdasági helyzet. Az olajtermelő államok közül talán ezt az afrikai országot érinti legkedvezőtlenebbül az olajárak zuhanása, hiszen valutabevételeinek több mint 90 százalékát a fekete arany eladásából nyeri. A kőolaj egyszerre áldás és csapás Nigéria számára. Áldás, mert Afrika- szerte irigyelhető gazdasági alapot nyújt az ország fejlődéséhez; a fordított előjelű olaj- árrobbanással ez az alap most veszélybe került. Ibrahim Badarnosi Babangi- da vezérőrnagy, az ország elnöke ezért különösen nagy gondot fordít a gazdasági bajok orvoslására. Programjában már az idei év végére könnyebb mindennapokat ígér honfitársainak. Ösztönzi a külföldi tőkeberuházásokat, a mezőgazdaság és az ipar fejlesztését, szigorú intézkedésekkel próbálja megzabolázni az inflációt, a korrupciót, csökkenteni a munkanélküliséget. A remény embere S hogy erőfeszítései sikerrel kecsegtetnek, arra egy példa a múltból. Nigéria még az olajkorszak előtt a világ második kakaóbab-exportőre volt, élen járt a pálmaolaj és a földi- mogyoró termesztésében is. Az itt élő embereket erős szálak fűzik a mezőgazdasághoz, jó- néhányan csupán kényszerből fordítottak hátat ennek a területnek. Babangida elnök személye a reményt testesíti meg a nigériaiak többségének a szemében. Nemcsak azért, mert gazdaságilag tőle várják sorsuk jobbrafordulását. Hanem mert jól emlékeznek arra, hogy a törzsi ellentétek milyen szörnyű megrázkódtatásokat képesek előidézni. Emlékeznek a biafrai testvérháborúra, amely több mint kétmillió, zömében ártatlan ember életét oltotta ki, s amely mindmáig legszomorúbb fejezete a független Nigéria történetének. Az országban csaknem 300 etnikai csoport él, s a legnagyobbak — északon a fulánik és hauszák, nyugaton a jorubák, keleten pedig az ibók - a lakosság felét teszik ki. Nigériában még ma is feladat a törzsi ellentétek feloldása, a politikai stabilitás megszilárdítása, az „egységes Nigéria" szellemének erősítése. Babangida személye a nemzeti egység kovácsolásában is garanciát jelent az emberek számára. Bővülő együttműködés Nigéria, noha a tőkés világhoz kötődik, egy sor nemzetközi kérdésben haladó álláspontot képvisel. Síkraszáll a dél-afrikai fajüldöző rezsim felszámolásáért, Namíbia függetlenségéért. Külpolitikai tevékenységének fő területe Afrika, támogatja a felszabadító mozgalmakat, nemegyszer közvetít a vitás kérdések tárgyalásos rendezése érdekében. Fokozottan figyel a világra, fejleszti kapcsolatait a földrészen kívüli államokkal, így Magyarországgal is. Hazánk és Nigéria között a kapcsolatok kedvezően fejlődnek, amit bizonyít az is, hogy árucsere-forgalmunk imrtíár mintegy 70 millió dollárt tesz ki. A többi között komplett kórházi berendezéseket, oktatási intézményeket, gyógyszereket szállítunk a távoli afrikai országba, s jók a lehetőségek az élelmiszeiipari együttműködésre. Törekszünk a műszakitudományos, valamint a kulturális-oktatási kapcsolatok fejlesztésére is. Eddig 200 nigériai fiatal végezte egyetemi tanulmányait nálunk, s most is több mint hetvenen tanulnak felsőoktatási intézményeinkben. A kétoldalú kapcsolatok bővítésére kínál további lehetőséget Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének mostani látogatása, így nagy várakozással tekintünk a lagoszi tárgyalások elé. Kocsi Margit Kárpáti György HORGÁSZÁT A MOHOSZ Viz- és Környezetvédelmi Bizottsága felhívással fordult a horgász egyesületek felé, hogy március végén, április elején mindenütt tartsák meg a környezetvédelmi napot, melynek keretén belül tegyenek rendet vizeik partján. Mindannyiunk érdeke, hogy szabadidőnket kulturált környezetben töltsük el, horgászat közben ne szemétdombon üljünk. Nem elég azonban tavasszal egyszer összeszedni az eldobott konzervdobozokat, sörösüvegeket, hanem egész évben őrizzük meg a vízpartok tisztaságát. Ez minden horgász közös ügye, aki pedig ezt nem hajlandó tudomásul venni, azt egymásközött udvariasan figyelmeztessük, ha ez sem segít, zárjuk ki a horgász-közösségből. A horgászok igen sokat tehetnek a vizek védelme, a Horgászok környezetvédelmi tevékenysége vízpartok tisztasága érdekében. Ha megfelelő mennyiségű szemetes edény van elhelyezve, azok kiürítéséről az illetékesek gondoskodnak, a horgász vesz annyi fáradságot, hogy az összegyűlt szemetet elviszi a szemétgyűjtőbe. A vizekben egyre több műanyagflakon, zacskó, doboz úszik. Vegyük ki őket a vízből, mert ezek gyakran igen káros, mérgező anyagokat is tartalmaznak. Egy horgászközösség ösz- szetartását, egységét, a vízpartja megmutatja, ott, ahol a csónakpark rendezett, kikötő van, szemétgyűjtők vannak elhelyezve, út van, parkoló van, ott az egyesületi élettel sincs baj. Sajnos még vannak köztünk néhányon, akik nem érzik a közösségi felelősséget, nem tekintik sajátjuknak a vizet, nem törődnek a tisztasággal, renddel, fegyelemmel. Tény az is, hogy olyan vizek partján, ahol nem csak horgászok vannak, hanem kirándulók is, szemetelésért mindig a horgászokat okolják, pedig általában nem így van, mert a horgász, aki másnap is odaül a vízpartra, jobban vigyáz környezetének tisztaságára, mint sok kiránduló. Néhány éve közel húsz darab üres konzerves dobozt szedtem össze a Pécsi tó partján, egyrészt a vízből, egy kiránduló társaság ebédelése után. Ha ilyet látunk, tegyük szóvá, mert a tisztaság megőrzése közös feladat. A megye horgászai minden évben több ezer munkaórát fordítanak a környezetvédelemre, a vízpartok szépítésére. Az elmúlt tél jégviszonyai nem tették lehetővé az elhalt vizinövényzet letakarítását, ez pillanatnyilag gondot okoz a vízminőségben. Nagy szüksége lenne a horgászmozgalomnak megfelelő minőségű, és elérhető áru, úszó, vízinövényvágó gépre, mellyel a vizeinkben a megfelelő nád— gyékény arányt biztosítani tudnánk. A Szövetség felhívására több egyesület már megtartotta környezetvédelmi napját. Sokszázan kéziszerszámokat ragadva dolgoztak, takarítottak, vannak, akik az ünnepekre való tekintettel ezután végzik el a rájuk váró munkát. De már olyan horgászegyesület is van, ahol évente több alkalommal tartanak környezetvédelmi napot. Köszönjük a horgászok ilyen irányú közösségi munkáját és reméljük, hogy az eddig is elismert „Tiszta víz, rendezett vízpart” mozgalmunkat ezek a környezetvédelmi napok még eredményesebbé teszik. Dr. Kovács Zoltán, IB-titkór Afrika óriása
