Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-14 / 102. szám
1986. április 14., hétfő Dunámon napló 5 n Űrhajóra Nagyárpádról Megeszi a nyúl a rókát Kevés az igazi prémtermelö Meglehet, éppen a Nagyárpádon lenyírt angoranyúl gyap- ját tömték valamelyik szkafanderbe —, merthogy az angora- gyapjú nagyon könnyű, csöves szerkezete miatt jó hőszigetelő. Vagy ha ily sokra nem is vitték Holler László nyulai, de arra sok esélyük van, hogy valamelyik világhíres síző anorákjában száguldjanak az Alpok lejtőin. Nyírás után meglehetősen groteszkül festenek az angora- nyulak, különösen a fejük: a nyírógép nem tudja követni a formát, s így eléggé kubistán néznek ki. Hanem, amelyik tél - jes bundájában pompázik, valóságos méreténél 3—5-ször is nagyobbnak látszik —, s ha kiváló minőségben tudja bundájától megszabadítani a gazda, kilónként 2500 forintot is kaphat az angóragyapjúért —, igaz, egy nyálról egy nyírásra 18—20 deka jön le.- Tavaly nagy ára volt az angoragyapjúnak —, mondja a nagyárpádi fiatalember, aki tavaly felszámalta a húsnyúlfarm- ját, s átállt angórára. — Tavaly 4100-at is fizettek kilójáért. Rengetegen kezdtek el foglalkozni az angorával, tehát, s nem is csak kistenyésztők. A kistenyésztők többsége azonban kitart a húsnyúl- tenyésztése mellett -, bizonyára így is megéri, hiszen most még 66 forintért veszik kilónként, május végétől jön majd a nyári ár, az ötven forintjával. A húsnyulakat a bajai vaskúti termelőszövetkezet veszi át: ott vágják, nyúzzák a nyulakat —, s mind húsukat, mind ge-i reznájukat exportálják. Igazi prémtenyésztő kevés található Baranyában, az elmúlt években sokan számolták fel próbálkozó nutria- vagy görénytenyészetüket, s nyálra váltottak. Beszélnek alacsony árakról, meg nem oldott tenyészállat-utánpótlásról, érdekszövetségekről, s érdekellentétekről .. . A szentegáti állatorvosnak »azonban most fordul „termőre" kékrókaállománya: a prémeket a Monori Afésznak, illetve maszek szűcsöknek értékesítik, s a harminc tenyészállatot és szaporulatát igyekszenek „megvédeni”, a prémpiac hiénáitól. Egy szuka 50 napi vemhesség után tucatnyi fiókát ellik — ennek fele nevelődik fel nyúzható állapotúra —, s 2500—3500 forint kapható a prémért. Van is munka vele elég, felhajtani az élelemnek való húst, többnyire hullott állatot (de a disznóhús nem jó, csak főzve, az meg időben nem kifizetődő), azt ledarálni, összedolgozni kukoricadarával, zöldtakarmánnyal —, szóval nem csoda, ha nem sokan foglalkoznak prémállattenyésztéssel. — Tudja, nemigen tarthatjuk mi a versenyt a lengyelekkel, szovjetekkel — mondta az egyik volt tenyésztő. — Márcsak az időjárás miatt sem: a szép prémhez hideg kell, nálunk meg többnyire szenvednek ezek az állatok a melegtől. B. L. Szombat volt a kritikus nap Hogyan' hatott ránk a hidegfront? A hirtelen nagyfokú időjárásváltozás mindig megviseli az emberi szervezetet. Az egészségesekét, a fiatalokét kevésbé, a betegekét jobban. A mostani hétvége is „frontos" volt, hirtelen tört be a hideg levegő a korábbi, szinte nyáriasan meleg napok után. Ilyen változásoknál sokan fáradékonyak, ingerültek, a front a magas vérnyomásban, a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedőket viseli meg a leginkább, bár, amint az egyik hétvégi ügyeteles orvos elmondta, a hidegfront kevésbé veszélyes, a hirtelen meleg teszi jobban próbára a szervezet tűrőképességét. A kritikus nap a szombat volt, a mentőket több esetben hívták segítségül szívbetegekhez. Az I. Belgyógyászati Klinika ügyeletére is szombaton érkezett több magas vérnyomásos és anginás panaszokkal küzdő beteg. Kiugróan nagyszámban, szerencsére, nem lettek rosz- szul, legalábbis a hétvégi ügyeletek betegforgalmát tekintve. Tegnap a szombatihoz képest jóval kevesebben keresték fel az orvosi ügyeleteket. • Az időjárási előrejelzés szerint az éjszaka felszakadozik a felhőzet, a hőmérséklet fagypont alá esik. Hirtelen felmelegedésre nem kell számítani, fokozatosan javul majd az időjárás. Új huzalfeszítő eljárás Egyszerűbben, kevesebb munkával, kisebb költséggel. Várhatóan ez lesz az eredménye annak az összehasonlító kísérletnek Pécsett, mely során a Pannonvin Borgazdasági Kombinátban üzemi körülmények között' egy új huzalfeszítő módszert vetnek össze a régi eljárással. Az új módszernél alkalmazott eszköz előnye, hogy vele nemcsak a végoszlopoknál, hanem tetszés szerinti helyeken is el lehet végezni a horganyzott lágyvashuzal megfeszítését. Ismeretes, hogy a vegetációs időszakban igen nagy teher - a lombozat, a fürtök - nehezedik ezekre a huzalokra, melyeket a téli-nyári hőhatás, a korróziós ártalom és a szél is jelentősen megvisel. Egy év elteltével, ha az új huzalfeszítő eszköz beváltja a hozzáfűzött reményeket, akkor már mind a nagyüzemek, mind a kisgazdák szőlészetében elterjedhet alkalmazása. B. N. Menyasszonyok, vőlegények \U*-ZUtl »II4SÖK8ST?, SRtottaU, <«$*$**&$* írjunk móring- I eve let? Kié a nyaraló, kié a díszpárna? Válóperes bíró a vagyonmegosztási perekről „Mi, Terchován lakó Czaba- daj János negyedtelkes jobbágy mint vőlegény és Lutisán lakó Podhorszky Katalin mint menyasszony, kölcsönös szabad megegyezés által következő Házassági Szerződésre léptünk . . . Most nevezett menyasszonyomnak móringolok kétszáz váltó forintot, mellyet korábbi halálom esetében, ha gyermekeim nem maradnának hátra, az özvegy pedig ismét férjhez menni akarna, közös szerzeményünknek felével törvényes örököseim haladéktalanul kiadni tartoznak . . . Most nevezett vőlegényemnek viszont móringolok női hozományomból egy borjas tehenet, huszonnégy óntányért, két rézfazekat, egy ágyi ruhát . . . mellyeket netán magtalanul történendő korábbi halálom esetében sajátjául megtarthat, egyéb női hozományimat pedig (melyeknek hiteles jegyzéke a terchovai község levétárába tétetett őrizés végett), valamint közös szerzeményeink felét, szülőimnek vagy más törvényes örököseimnek kiadni tartozik ... A szerződés 1845-ben kelt, és dr. Mándoki László néprajzkutató gyűjteményéből való. Eleink bölcs előrelátással rendezték vagyoni dolgaikat — ellentétben a mai házasulandókkal. — Segítené a bíróságot a házastársi vagyont megosztó perekben egy ilyen megállapodás? Dr. Kói Csilla bíró válaszol kérdésünkre a Pécs Városi Bíróságon. — Gyakran rendkívüli nehézséget jelent megállapítani, évekkel ezelőtt ki .mit hozott a házasságba:,egy bonyolult vagyoni per pedig elveheti a kedvet a második házasságtól, holott társadalmi érdek lenne segíteni, mért miközben nő az elváltak száma, csökken az újraházasodási kedv. A legtöbbet vitatott vagyontárgy a lakás, hiszen nem mindegy, hogyan kezdi valaki az életét újra negyven éves korában. A jelenlegi kisméretű lakásokat gyakran nem lehet sem elcserélni, sem megosztani, csak az egyik felet kitenni belőle. — A családjogi törvény mintegy a régi móringlevelek mintájára javasolja a házassági szerződést? — Jelenleg is készíthetnek leltárt a házasulandók a beR» *R. vitt különvagyonról, de az ilyen leltár készítése nem gyakorlat, kevés embernek jut eszébe. A jogalkotó most foglalkozik azzal, hogy a jogszabály módosításával lehetővé tegye: a házasulandók a szerződéssel a törvénytől eltérően rendelkezhetnek arról, hogy mi tartozik a különvagyonukba és, hogy eltérhessenek a törvényben rögzített közös vagyoni szerzési aránytól. — Talán nem véletlen, hogy akinek eszébe jut, az sem szívesen kér papirt szüleitől, házastársától, anyósától az ajándékról, a lakásépítéshez kapott pénzről. — Pedig ez tisztábbá, egyértelműbbé tenné az emberi kapcsolatokat is. Az anyagiakat is végiggondolják a fiatalok: miért ne lehetné erről beszélni és írásban rögzíteni? Talán szemérmesek vagyunk egy kicsit: nem bizalmatlanságnak, hanem természetes gesztusnak kellene ezt tekinteni, mint ahogy az is volt valamikor. Csak el kellene kezdeni, mint a lánynév viselését néhány éve: hamarosan divat, élő gyakorlat lehetne belőle. G. T. Az egyetlen pécsi férfikalapos Divatba jött a kalap a hölgyek körében, a férfiak azonban egyre kevesebben hordják, a fiatalok pedig egyáltalán nem. A kalap ugyanis feszesebb, elegánsabb öltözködést kíván, a sapkát megemelni sem kell... Pécsett 4—5 női kalapos dolgozik, férfi mester egyetlenegy van, Cser Miklós. Még 1945-ben nyitotta meg műhelyét az akkori Király utcában, a mai Kossuth Lajos utca végén. — A negyvenes években itt a környéken kalapos is dolgozott. Akkor aztán volt konkurencia, de sok munka is. Annak idején még mások voltak az igények, a fiatalemberek is hordtak kalapot, főleg a falusiak. Lassan ötven éve űzöm a mesterséget és sajnos nincs utódom — mondja a mester. — ön kitől tanulta? — Már édesapám is kalapos volt. A 8 elemi után ő vett maga mellé inasnak, mellette tanultam meg a mesterséget. Három év után már önállóan is el tudtam készíteni egy-egy darabot. Aztán dolgoztam két évet Pesten a kalapgyárban, de visszajöttem Pécsre. A műhelyem szerszámait jórészt az édesapámtól örököltem. Ezek a szerszámok nagyon sokat érnek, mert ma már nincs formakészítő, és ezek egyedi darabok. Ezzel a mintegy száz formával — mutat körbe Cser Miklós — úgy 30 féle fazont tudok csinálni. — ön fél évszázada űzi ezt a mesterséget. Van jövője a kalapos szakmának? — Kalapot mindig fognak viselni az emberek, ennek ellenére a mi szakmánk sajnos úgy látom kihal, pedig az ország egyetlen kalapgyára, amelyet Pestről nemrég vidékre telepítettek,' szerintem egyedül nem bírja majd a választékot nyújtani. Pár évvel ezelőtt talán még vállaltam volna egy utód kitanítását, de ma már késő, hiszen 1981 óta nyugdíjban dolgozom. Arra gondoltam, hogy ezeket az egyedi, értékes formákat, szerszámokat az ipar- művészeti múzeumba kellene vinni, hogy az utókornak megmaradjanak. Németh A. Városszélhez csatolt családi házas lakótelep, az utca túloldalán égnek szökkent nyárfák, emitt a házak, az is két nagyablakos, ízlésesen vakolt épület, két szobával, nagy konyhával, fürdőszobával, a kaputól füves feljáró a gyümölcsfás, veteményeskertig. Megrázom a kaput, kijön egy harminc év körüli lány, mögötte az anyja. — . .. Azt hiszem, jó helyen járok. . . — Persze! Éppen most írtam egy levelet a hivatalnak, magának az anyukám irt. . . — Igen, én hát, mert mi aztán tényleg az élet peremén élünk, ki akarnak tiltani bennünket a környékről, valakinek a házunkra fáj a foga, pedig ezt ketten, a lányommal évekig építet-, tűk, mi csak dolgoztunk, mint az állat, ezek meg azt mondják, hogy mi mindenkit följelentgetünk.. . ugye. . . én már nyugdíjban vagyok, de a lányom is, pedig csak harminchat éves. . . — Tulajdonképpen — vetem közbe. — ... Harminchat vagyok, de férjhez mehettem volna, volt is kérőm, nem is egy, de elüldözték mellőlem, mert azt mondták a kérőmnek, hogy én k. . . vagyok, meg bolond. . . Tudja, amikor a gyárban dolgoztam, lehúzták a köpenyt rólam és meg akartak erőszakolni.. . — Hogy mit akartak? — Hát mit akarhattak a lányomtól a férfiak, mit gondol?! Én huszonhat esztendeje elváltam az uramtól, rajta kívül soha senkim nem volt, nem is lesz, a lány szeretne férjhez menni, de mindenkit elüldöznek innét. . ., a múltkor kilöktek engem meg a lányomat az imaházból, azt mondták, bolondok vagyunk, meg erkölcstelenek, pedig nem iszunk, nem cigarettázunk, még betegek sem voltunk soha, de soha, hanem a múltkor, amikor mentünk angolórára Pécsre. . . — . . . Angolórára. . . — Igen, miért, talán nem szabad? _ —De hát nem értem. . . — Hagyd, anyukám, majd én mondom, közben, ne haragudjon, nézem a dobozban a képeket, majd meglátja, milyen szép .lány voltam, meg vagyok is, ha kiöltözöm, csak most éppen a kertben dolgoztunk, ahogy jönni tetszett, szóval, pokol az életünk, a múltkor egy asszony berontott a kapun és ütni kezdett és köpködött, azt mondta, mi mindenkit jelentgetünk, hát persze, mert a tsz-böl vitték azt, amihez nincs joguk, mi pedig megláttuk és jelentettük, * hál volt nagy harag. . . — Ha lehetne lassabban. . . —' Lányom, ne olyan gyorsan beszélj, szóval itt vannak ezek a magas fák az utcán, hullik róluk ez a virág, vagy pöszme, vagy mi, az ember torkára ragad, egyik ki is dőlt, majdnem rá arra a csúcsos házra, szerencsére akkor még az a ház nem épült föl, mondja miért nem vágják ki, ezeket a nyavalyás fákat? — De hát a fákat nem. . . — Anyukám, majd én elmondom, de hol vannak a fényképek, látja, itt van egy kép, ez a sok ember, rajta vagyunk mi is mint hivők, ott is hivő fiatalemberek akartak velem ismerkedni, tudták, hogy még lány vagyok, aztán ellökdösrék őket, meg engem és megfenyegettek, miért baj, ha férjhez akarok menni. . . — Hagyd, lányom, ezt úgy sem érti meg senki, hiába, de papírt, azt tudnak írni, azt írták, hogy tudathasadásos elmezavarban szenvedünk, rajta a pecsét is, miért vagyunk mi tudathasadásos izék, amikor. .. hozd a kapukulcsot, lányom, kikísérjük a vendéget.. . Ha legközelebb eljön, nyugodtc-n jöjjön, mi jó emberek vagyunk és majd bővebben elmesélünk mindent.. . Őrület. Rab Ferenc Az elel peremén... „A" peremen...
