Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-08 / 66. szám
„Integrált szociális intézmény** Szükség van-e tanácsadásra? Szociális otthon Lvov-Kertvárosban Fiatalkori házasságkötések A kupola tetején a villámhárító rácsszerkezete Beruházó: Pécs Megyei Város Tanácsa Tervező: Marton Ákos (DTV) Belső építész: Uherkovich Ágnes (DTV) , Kivitelező: Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalat Beruházási költség: 79 millió forint. Egyik oldalon Pécs—Lvov- Kertváros — ez idő szerinti legdélebbi panelházai, a másik oldalon Mólom szélső családi házainak a hátsó udvarai. Bent, a különleges alaprajzú épületben már hetek óta élnek idős emberek, ki ágyhoz kötötten, ki meq jőve-menve a folyosókon, egymás társaságát keresve, ismerkedve. Pécs felszabadulás utáni első, e célra épített 150 személyes szociális otthonában vagyunk. A szükségessége iránti igény már régen felvetődött a növekvő számú, rászoruló időskorúak korszésq és színvonalas elhelyezésének a megteremtése végett. Végigjárva az épületet, a szándék megvalósulásának a tanúi lehetünk. Ha a többi — átalakításból lett — pécsi szociális otthonnal hasonlítjuk össze, semmi kétségünk nem lehet efelől. Építésztervezője, Marton Ákos lelkiismeretes alapossággal készült fel a Pécsett eddig egyedülálló feladatra, gazdag szakirodalmat gyűjtött össze, tanulmányozta a hazai előképeket, s mindeme tapasztalatainak, ismereteinek a szintéziseként hozta létre az érdekesen egyéni arculatú házat. Ez azonban meavalósult alakjában magán viseli a pénzszűkében született beruházások közös jegyeit. Czike Zoltán, az intézmény vezetője határozottan állítja, hogy funkcionálisan kitűnően működtethető a ház. Ez elsősorban is természetesen az otthon lakóinak az életkörülményei tekintetében lényeges szempont. A szobaméretek általában hoteljellegűek, azaz a mozgásképes öregek közül sehol sem kerülnek négynél többen egy szobába (van egyes kétszemélyes szoba is), ez alól csak azok a sarokszobák a kivételek, amelyekben — így diktálta az elrendezés — öten is vannak, de ezek is megoszthatók. Más jellegűek az emeleti szobák, ezek többnyire maguktehetetlen, már csak kevés mozqásra képes öregek elhelyezésére szolgálnak, s ezekben az áqyszám is nagyobb. Az elhelyezett lakók kényelmét szolgálja, hogy minden szobában van mosdó, és személyre szóló beépített szekrény. Minden áqy fölött — általában kényelmetlen magasságban — van egy-egy nővérhívó telefon. Valamennyi szobából ki lehet lépni a körbefutó erkélyre, illetve az alsó szinten a kertbe. Szintenként több közös fürdőszoba van (külön férfi- és külön női) egy-egy káddal és zuhanyozóval, továbbá WC- kel. Ahhoz képest, hogy ezek a helyiségek egy-egy ember egyidejű tisztálkodására szolgálnak, szinte luxusméretűek, az itt megtakarítható négyzetmétereket másutt lehetett volna hasznosítani. S ha már a higiéniánál vagyunk, hadd mondjuk meg: hiányoljuk, hogy a lakószobákhoz nincsenek saját WC-k, így az idős emberek 6. HÉTVÉGE arra kényszerülnek, hogy éjszaka is a folyosón kóboroljanak. A tervelőírások ugyan csoportos WC-kről intézkednek, de hát nem biztos, hogy ami más közösségi intézményben — pl. egy kollégiumban — jó, az itt is megfelel. Az öregek mozgásának a megkönnyítését szolgálja, hogy ahol csak lehetett, a lépcsők mellé (vagy helyett) „felhajtó rámpákat” rendelt építeni a tervező. Ezek elsőre a tolókocsis mozgás könnyítésének a szándékát sugallják, bár az igazgató megjegyzi: „Négynél több kocsi sohasem fog itt mozogni..." A tervezőt határozottan az egyéni mozgás könnyítésének a szándéka vezérelte. Pl. az udvarról az emeletre vezető kígyózó ..felhajtó" fölöttébb alkalmatlan a kocsival történő közlekedésre, viszont gyalogosan, megmegpihenve felbaktatni ezen egy nehézmozgású öregnek is egyszerűbb a lépcsőnél. Érdekes e tekintetben a belsőben levő lépcső és a mellette levő „felhajtó” használata: a lakók szívesebben közlekednek az utóbbin. A kapaszkodók azonban nem a legsikeresebbek. Hiába írta elő az építész a keményfa alkalmazását, mind puhafából készült, s ezek, ha kezdenek szálkásodni, sok bajt okozhatnak még. Figyelemre méltó az az újdonság, hogy a lakószobák ajtóit barnára, minden egyéb helyiséget pedig kékre festették, így a különböző rendeltetés a gyengébben látó számára is elsőre adott. Érdemes néhány szót az épület alaprajzi elrendezésének is szentelni. A tervező szemlátomást visszanyúlt a hajdani kolostorépítészet hagyományaihoz, s ez talán némileg a rendeltetéséből is következik. A négyszögletes épület belső udvart övez, az udvar mentén körben a folyosó hatalmas ablakokkal, s innen nyílnak a lakószobák és a többi helyiségek. A belső udvaron van az egész építmény nagy attrakciója, a kupola, egy faszerkezetű, palával fedett négyszögletes, felfelé lágy ívekben hullámzó épület, a tetején rácsos szerkezet, a villámhárító. Bent nagy tér, amely a sarkokban levő kisebb helyiségek falainak az elmozgatásával tetszőlegesen növelhető. Ez az intézmény művelődési központja. Az első gondolat — és ettől a továbbiakban sem szabadulhat az ember, bár tisztelettel elfogadja az építész nemes szándékát, miszerint valami jelentős többletet adjon a lakóknak, akiknek e ház jelenti szinte a kizárólagos életteret, s akik a díszes építményben fogják megtalálni a közösségi élet minden elemét —, hogy nem fényűzés-e ez. Tartunk tőle, hogy a lakók nagy része soha nem fogja kellőképpen értékelni a szándék megtestesülését, aki pedig értékelhetné, az nagy valószínűséggel soha nem fogja látni. A szépség tehát öncélú, s vélhetően meglehetősen drága. Az épület sajátos módon idomul a terepviszonyokhoz. Az a szint, ahová az „apszison” át bejutunk (itt van a konyha), nekifut a lejtősen emelkedő terepnek, így ez valójában mélyföldszint. A mélység roppant drasztikusan a lakószárnyon érvényesül: a hosz- szú folyosót nyomasztóan teszik alacsonyabbá a végigfutó különböző csővezetékek. Ha nem tudnánk, hoqy itt végig lakószobák vannak, kazánházi folyosóban hihetnénk magunkat. Bár a párizsi Pompidouközpont divatot teremtett a pőre vezetékeknek, aligha hihető, hogy a divatot éppen itt, egy szociális otthon alsó szintjén kell kipróbálni. Az építész szerint a tervezett álmennyezetet költségkímélő célzattal hagyták el, de bízik abban — s vele együtt magunk is —, hogy előbb-utóbb csak eltüntetik a csöveket. Az „apszis” felőli első emelet a túlsó oldalon földszintté válik, s a második emelet pedig valójában az első. Mai építészetünk szakított — végre! — az évtizedes „hagyománnyal”, s ahol csak lehet, elűzi a lapostetőt. Panelépületnél is. Marton Ákos az (MS-szerkezetből épített házat j (a pillérek néhol bántóan j rossz helyen vannak, ami az ; alaprajz megfelelő korrekció- t jóval talán elkerülhető lett volna), végig magastetővel í fedte, s ennek az a külön ren- j deltetése is megvan, hogy — i nem ülvén teljesen zártan az j épületre — a iszabad levegő- j mozgást lehetővé téve bizto- j sítja az átszellőzést. Egy he- I lyen azonban — félköríves zá- j ródású, nyugat felé nyúló gaz- I dasági szárnyon fölöttébb su- j ta ez a tető: egy lapos tetőn funkciótlanul ül a nyeregtető, ! s mindenütt jóval az épületszárny szélén belül(I) van, így ‘ méq csak nem is látható. Az építész az eredetileg tervezett I épület modelljét mutatja: azon még egy emelet van, amelyen I a magastető kifogástalanul j érvényesülhetett. Ezt a szintet azonban „lefaragták", a ma- j gastető így lehuppant a nála j szélesebb lapostetőre. Az alat- I ta levő étterem jó hőhóztartá- I sa megköveteli a magastetőt, de vajon ugyanez az indok | nem érvényes-e a gazdasági szárnyra? Hiszen annak csak a felét borítja, így az épületszárnynak ez a része akadálytalanul részesülhet tavasztól őszig a tűző napsütés áldásában, amitől pedig oly féltőn óvta az építész az otthon lakóit. Ez a gondoskodás érvényesült abban is, hogy a gazdasági szárny „apszisa" kínálta lehetőségekről lemondott Marton Ákos. Nagy, félköríves terem, panorámaablakokkal, a Jakab- hegytől a Malomvölgyig terjedő hatalmas ívű kilátással — bizonyára az öregek kedvelt tartózkodási helye lett volna. Ehelyett magasan levő keskeny ablaksor (éppen hogy kilátni rajta) van itt személyzeti öltözőre és kis műhelyekre osztott térrel. i Szinte elképzelni sem merjük, milyen lenne ez az épületszárny egy „normális" méretű, a végén lekerekített cserépfedésű magastetővel. * ' A szociális otthon második — ugyancsak 150 személyes — üteme az előkészítés szakaszában van. A kiviteli terveket — Marton Ákos beruházási programtervének a figyelem- bevételével — Weiler Árpád (DTV) készíti. A kivitelezésre — eredménytelen versenytárgyalás után — a BÉV-vel szerződött a város. Az építkezés idén indul, a 80 milliósra tervezett beruházás 1988-ban fejeződik be. / Hársfai István Az utolsó tíz év statisztikai adatai bizonyítják: egyre gyakoribb a fiatalkorúak, illetve a 18—22 évesek házasságkötése. Annak ellenére, hogy akadnak közöttük tartós kapcsolatok is, ezeknek a házasságoknak mintegy 50 százaléka 7—10 éven belül felbomlik. — Mi az oka a szaporodó fiatalkori házasságoknak? Dr. Ceglédi József, a pécsi házassági tanácsadó vezető főorvosa: — Napjainkban sajnos kevés a tudatos családtervezés, a megfontolt, megalapozott házasság. A fiatalok egy része vqlamilyen kényszerítő körülmény hatására dönt. Van, aki a számára nem megfelelő családi környezetből menekül. (Minél szigorúbb szankciókat alkalmaznak a szülők, annál erősebb a kitörés kényszere, s nagyobb az azt követő csalódás is.) Van, aki érzelmi biztonságot remél a házasságtól. A mai fiatolok ugyanis intellektuálisan és fizikailag Sokkal érettebbek, mint annak idején szüleik, nagy- szüleik voltak, és sokkal többet meg is kapnak. Az érzelmi fejlődéshez elengedhetetlen érzelmi bázist, biztonságos hátteret azonban nem. Ezt a szakadékot szeretnék pótolni. Vannak, qkik úgy gondolják, hogy testi kapcsolatukat így legalizálhatják. Nagyon lerövidült az együtt- járás ideje, a szexualitás sokkal inkább előtérbe kerül, sokszor ez is indítja el a kapcsolatot. Ilyenkor pedig nincs tartalom, érzelmi töltés és rossz házasság vagy szakítás lesz belőle. A szokásos egy-két hónapnál lényegesen több időre volna szükség ahhoz, hoqy a párok igazán megismerjék és megértsék egymást. — Mennyiben tudnak önök segíteni a fiataloknak? — Egy rosszul sikerült házasságon már nehéz segíteni. A megkötés előtt viszont lehetőséget biztosítunk, hogy felmerült gondjaikra, kérdéseikre választ kapjanak. A szomorú tapasztalatom az, hogy „nincs problémájuk”. Ezt nem hiszem el, inkább azt, hogy nem tartanak igényt a segítségünkre. — Ez azt jelenti, hogy nincs is szükség az önök munkájára? — Erről szó sincs. Talán az, hogy a házasság előtti tanácsadás 35 év alatt kötelező, már eleve ellenszenvet kelt. Ha el is mondanak problémákat, azok főleg olyanok, amelyekben mi nem tudunk segíteni. Éppen ezért a profilunk bővítésére volna szükség, több szakembert kellene bevonni a munkába. Gondolok itt elsősorban joqi szakemberre vagv szociálpolitikusra. A másik: a szemléletnek kellene megváltoznia. A fiataloknak meg kéne I érteniük, hogy ez egy leheI tőséa. az érdekükben kötelező. He kölcsönös a bizalom, I a bürokratikus formaság helyett aktív együttműködés alakulhatna ki. Már csak azért is éljenek a lehetőséggel, mert megelőzhetnek később előjövő problémát vagy utó'agos rádöbbenést. — Mi az oka a Rengeteg válásnak? Dr. Simon Angyalka, klinikai szakpszichológus: — A válásoknál felmerülő legtöbb indok a házasság előtt nem tisztázott problé■BMBHMRMHHnmsnHBMnBHMi mára vezethető vissza. Például a nem megfelelő lakás- körülmény. Sokan élnek egy lakásban, sőt egy szobában másokkal összezárva. így nem élvezhetik a házasság autonómiáját. Mások lakásra várva valamelyik fél szüleinél laknak, gyakran kerülnek összetűzésbe az anyóssal, apóssal. Ezek a problémák a szociálpolitikai ösztönző erőkre vezethetők vissza; azért kötöttek házasságot, vállaltak gyermeket, mert csak úgy juthatnak lakáshoz, beszámít a munkahelyen a jutalomosztásnál, előléptetésnél. Sokszor vezet végleges szakításhoz a véletlenül jött gyermek. A fiatalok nem ismerik egymást, nem készültek fel^ a gondok leküzdésére, érzelmileg még ők maguk is éretlenek, önállóak akarnak lenni, de lemondani nem tudnak, így nem csoda, hogy a bizonytalanság még erősebb lesz, amikor a baba megszületik. A legnagyobb baj, hogy az első komolyabb nézeteltérésnél rögtön a válás mellett döntenek és nem is keresnek más megoldást. Sokszor hiba az is, hogy nagyobb a szeretetigén.y, mint amennyit adnak a másiknak. Azonkívül félreértik az egyenjoqúság fogalmát. Nem egyenlőséget je'ent. A magukkal hozott értékszemléletet, életcélokat, szokásokat kell egyeztetniük, alkalmazkodni és segíteni egymásnak, hogy megtalálják helyüket az új környezetben. — Mint házasság előtti tanácsadónak, milyenek a tapasztalatai? — Mai formájában a tanácsadó durva szűrőként működik, mert csak nagyon ritka esetben nem adjuk meg az engedélyt a házassághoz. Tavaly nálam ez kétszer fordult elő, mindkét esetben fiatalkorúakról volt szó. Mindkét párnak többszöri találkozásból álló beszélgetést javasoltam. Nem jöttek vissza. Talán elmentek máshová és ott megadták "nekik az engedélyt... Az a tapasztalatom: minél tudatosabb, komolyabb a szándék, annál több a kérdésük, és ezek az emberek el is iönnek többször. Én keveslem az egyszeri találkozást, mert szerintem az csak arra elég, hogy a tanácsadóról elterjedt téves elképzelések rendeződjenek. A legtöbben nem is tudják, mivel foglalkozunk, azt hiszik, szexuális felvi'ágosítást tartunk... — Mit tanácsol a házasságot tervező fiataloknak? — Nemcsak azoknak, akik házasságot terveznek, hanem minden fiatalnak javaslom, hogy ne mindig a másikban keressék a hibát. Figyeljenek jobban egymásra és önmagukra, ismerjék fel, hogy közösen mekkora erő rejlik bennük. Végül — ha komoly szándékkal kezdenek egy kapcsolatot — „ne akarják gyökeresen átültetni a fát”. Ne gondolkodjanak úgy, hogy Hibás-hibás, de én szere- I tem és majd megnevelem. I A legfontosabb, mindenkit a I múltjával, „gyökereivel" I együtt kell elfogadni. Pécsett négy helyen van tanácsadó: a POTE szülészeti klinikáján, a Megyei Kórház szülészetén, a Rákóczi úti nő- és gyermekvédelmi I szakrendelésen és a HNF I pécsi Városi Bizottságának I Geisler Eta utcai székházé- I ban. Németh Anita J Étteremrészlet, jobbra a tálaló A szociális otthon távlati képe, előtérben a „templom” a furcsa tetővel