Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-07 / 65. szám
1986. március 7., péntek Dunántúli napló 9 Felsőoktatási fórum Győrben Az oktatási törvény sikeréért Véleményeltérések a készülő jogszabályokról 1986 szeptemberétől érvénybe lép az oktatási törvény, amelyet éppen egy éve fogadott el az Országgyűlés. A fontos állami dokumentum a nevelési—oktatási rendszer minden szintjén, így a magyar felsőoktatásban is, több változtatást Hoz. Az 1983-as, forró hangulatú, gödöllői ifjúsági parlament után először Győrben február 20—22. között találkoztak országos fórumon az egyetemek, főiskolák oktatói és hallgatói a Művelődési Minisztérium képviselőivel. A gödöllői tanácskozáson eldőlt ugyan, hogy a sokak által áhított felsőoktatási reform helyett (elsősorban) pénzügyi okok miatt folyamatos korszerűsítésről beszélhetünk csak, legalábbis az ezredfordulóig, de a minisztérium jó néhány határidős ígéretére azóta nem rendeztek döntési joggal is rendelkező közös tanácskozást, például ifjúsági parlamentet. Többféle feladata is lehetett volna tehát a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán megrendezett felsőoktatási fórumnak. Végül is Győrben csupán konzultatív fórum sikeredett. Döntési jogkör nélkül, rengeteg tanulsággal. Felsőoktatási intézményenként háromhárom oktató ill. hallgató mondhatta el véleményét az oktatási törvénnyel összefüggésben nyár végére várható végrehajtási jogszabály-tervezetek többségéről. Többséget írtam, hiszen az oktatói követelményrendszerről és a kollégiumokról szóló tervezetet nem bocsátotta társadalmi vitára a minisztérium. Földiák Gábor miniszterhelyettes, kérdésemre elmondta, hogy mindkét jogszabálytervezet készen vari, és hamarosan, rövid időre, valamennyi intézmény megkapja — véleményezésre. Nézzük tehát, miről volt szó Győrben, ahol a nyitó előadás után három szekcióban folyt a munka, egy-egy rektor vezetésével. Az intézményi viták után beszéltek a szervezeti és működési szabályzatról (I. szekció), a tanulmányi és vizsga- szabályzatról, a fegyelmi szabályzatról (II. szekció), a fizetett díjak rendszeréről és a felvételekről (III. szekció). Az II. szekció munkáját dr. Ormos Mária, a JPTE rektora irányította. A szekcióüléseket heves vita, igen nagy véleménykülönbség jellemezte. Kompromisszum vagy valamiféle egységes álláspont nem született. Nem fukarkodtak értékelő megjegyzéseikkel azok a hallgatók sem, akiket személyes tapasztalataikról faggattam. Gárdos Sándor (POTE, V. évfolyam): Nekem elsősorban tájékozódásra, ismereteim bővítésére volt jó ez a győri tanácskozás. A megvitatott tervezeteket jogászok készítették, mi, laikusok alig tudtunk a finomságokhoz érdemben hozzászólni. Az egész akkor lesz igazán érdekes, ha majd az intézményekben eljön a megvalósítás időszaka. Pongrácz Csaba (PMMF, II. évf.): Mindegyik tervezet tartalmazott A és B variációkat, ezekkel kellett volna érdemben foglalkozni, csiszolni, finomítani valamelyik variációt. Ehelyett mi történt: a hozzászólók szinte kivétel nélkül saját „C” változatukat mondták el. Vita nem nagyon volt, „elbeszéltek” egymás füle mellett a résztvevők, így az egésznek nem láttam sok értelmét. Sokan azt is felvetették, mit keresnek itt a hallgatók, nekik úgyis csak egy két évük van a felsőoktatásban, nem érdekelheti őket az egész. Hát, engem nagyon érdekel, és kíváncsi leszek a jogszabályokra. Káté Csaba (JPTE Jogi Kar, V. évf.): Az egész tanácskozás csak konzultatív jellegű volt, döntést nem hozhatott, így — különösen a jogszabályok megalkotásához rendelkezésre álló rövid idő miatt — kipipálandó- nak, adminisztrálhatónak éreztem az egészet. Olyan jellege volt, hogy „most meghallgatunk benneteket, aztán elgondolkozunk azon, hogy mit csinálunk, — mi". Nekem rendkívül szimpatikus volt a KISZ KB Egyetemi Főiskolai Tanácsának véleménye, állásfoglalása, szeretném, ha ez érvényesülhetne, emellett is érveltem. • Két, közérdeklődésre számot tartó témát választottam ki a tervezetekből. Ezek nagyrészt eldöntött dolgok, részletes kidolgozásuk van már csak hátra. Eldőlt, hogy az intézményi tanácsban egyharmados részvételi arányt kaphatnak a hallgatók, a választott és a hivatalukból következően jelen lévő oktatók, vezetők. A győri tanácskozás néhány résztvevője határozottan ellenezte hallgatók és, vagy fiatal oktatók részvételét az egyetemi vagy a főiskolai tanácsban, mondván, nem értenek, nem érthetnek igazán a dolgokhoz, nem láthatják át a teendőket, azaz képviseleti-demokratikus fórum helyett szakmai-vezető testület döntsön az intézményekben — sugallják ezek a hozzászólások. Szerintem itt is elengedhetetlen — az élet más területeihez hasonlóan — a képviseleti rendszer, hiszen ha megfordítjuk az előzőekben, foglaltakat, eljuthatunk addig is, hogy a „vezetők” sem tudhatják igazán, mi foglalkoztatja a hallgatókat. Igaza lehet viszont annak a hozzászólónak, aki megjegyezte: az összetételnél sokkal fontosabb az, hogy mekkora hatásköre van, milyen fajsúlyú kérdésekben dönthet önállóan az intézményi tanács. Véglegesnek tekinthető az is, hogy 1987-től növelik a felvételi vizsgák nyilvánosságát. Megtekinthetik a jelentkezők kijavított írásbeli dolgozataikat, a szóbeli vizsgákon pedig esetleg részt vehetnek majd közeli hozzátartozóik és tanáraik is. A felvételi vizsgák befejezése után az eddigieknél részletesebben kívánják értékelni minden egyes pályázó teljesítményét. A vita még tart. • Valamennyi jogszabály szeptemberig megjelenik, de a jelenlegi álláspont szerint csak 1987 szeptemberétől lesznek érvényben. A megjelenés előtt az eddigi viták tapasztalatait is remélhetőleg felhasználó jogszabály-tervezeteket a napokban mégegyszer véleményezhetik a felsőoktatási intézmények politikai, állami és ifjúsági szervei. Bozsik László Bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban A kertész kutyája, mint tudjuk a példázatból, olyan eb, amely nem kér ugyan a koncból, de másokat elmar mellőle. Teodoro, az írnok meséli el ezt úrnőjének, Dianának, és könyörög neki, engedje végre, hogy azt szeresse, aki viszonozza érzelmeit. Diana természetesen szereti Teodórát, ám a köztük lévő társadalmi különbség, az asszonyi hiúság, féltékenység megnehezíti, hogy kibontakozzon a szerelem. A végén minden jóra fordul ebben a könnyed, kedves játékban, amely 1949, az első hazai bemutató óta népszerű a magyar színpadokon, Pécsett is játszották már a hatvanas években. A mostani bemutatót Szegvári Menyhért rendezte, Csík György m. v. remek díszletei között. Ez a díszlet a grófnő palotájának udvarát adja szökőkúttal és medencével; az élénk zöld színű füzérekből összeállított falak érzéki hangulatot árasztanak, e buja környezetbe a rendező fi kertész kutyája sok erotikus játékkal fűszerezve állította bele a produkciót. Nem ' idegen ez a spanyol reneszánsz drámától, amelyben nyers, olykor trágár kifejezések is előfordulnak — meg világdivat is manapság a testiség erőteljes hangsúlyozása a színpadon. Néhány finom ötlet dúsítja a játékot, mint például a szerelmi szenvedély fel- lobbanásakor magasba szökik a szökőkút vize. Más ötletek azonban fölöslegesek és bosszantóak, mert nem következnek sem a választott stílusból, sem a szituációból — vagy éppen nagyon illusztráló jellegűek. Azt még csak elfogadjuk afféle ironikus utalásnak, hogy a grófi palota udvarán ott van egy kutyaól (lásd: a kertész kutyája), de azt nem értjük, miért kell a szobalányoknak kötélen leereszkedniök a színre. Más színházak más rendezői koncepciójában ez a helyén volt — itt nincs a helyén. S jó lenne hinni, hogy amikor a grófnő barátnője — tulajdonképpen sajátmaga szerelméről beszél az írnoknak —, véletlen és nem szándékos, hogy Teodoro néhány lépcsőfoknyit lemegy a süllyesztőbe, ott várja meg, míg Diana elmondja, hogy akit ő szeret, az „mélyen alatta áll." Diana alighanem sok színésznő álma: szépség, ka- cérság, hiúság, uralkodni vágyás, rajongás, képmutatás és csöppnyi gonoszság, megannyi változatát kell eljátszani. Oláh Zsuzsa nemcsak dekoratív jelenség, hanem jól is bírja színnel, erővel, hajlékonysággal. Azonos rangú színészi teljesítmény Újvári Zoltáné (Teodoro), aki különösen az elutasítást követő tanácstalanság, tépelő- dés ábrázolásában jeleskedik. Sípos László Tristanja elmés és rámenős inas, Ma- ronka Csilla igazán vonzó Marcella. Pálláy Péter, Unger Pálma, Lang Györgyi, Faludy László, Paál László, Németh János és N. Szabó Sándor egy-egy jól sikerült figurát ad a szerelmesek körüli bonyodalmakban. Csík György tervezte a jelmezeket is: karikírozó kedvét különsöen a két kérő, Ricardo márki és Federico gróf jelmezében élte ki. A háromfelvonósos vígjátékot egyhuzamban, szünet nélkül játszatja a rendező. A tempó kifogástalan, nem éreztük hosszúnak az egy és háromnegyed órát. A felpörgetett ritmus szerencsére nem ment a cselekmény érthetőségének rovására, és a szövegmondást is csak az első tíz percben zavarta. G. T. Nyelvtanulás az 1. számú Gyakorló Iskolában Erb János felvétele A másodikosok oroszórája az 1. sz. Gyakorló Iskolában Tapasztalatok és újítások A JPTE TK. 1. számú Gyakorló Iskolájában nagy múltra, sok jó tapasztalatra tekinthet vissza a szakosított tantervű nyelvoktatás. A németet 1963- ban kezdték oktatni a harmadik osztálytól, az oroszt 1964- ben. A több mint két évtizedes tapasztalatok abban erősítették meg a pedagógusokat, hogy a korán megkezdett, tantervi órakeretben végzett nyelv- tanítás a leghatékonyabb. A kezdéshez legalkalmasabb időszaknak az általános iskola második osztályát találták. Minisztériumi engedélyt kértek és kaptak arra, hogy kísérletképp már másodikban bevezessék az idegen nyelvet. Az angolt 1984-től, az olaszt és a franciát az idei tanévtől tanítják ily módon az orosz és a német mellett. Hogy milyen tapasztalatokkal, arról Brandstötterné Te- mesy Tünde igazgató beszél.- A Janus Pannonius Tudományegyetem Nyelvi-Kommunikációs Intézetétől is kaptunk biztatást — mondja az igazga-, tónő —, de igazán az a felismerés indított erre bennünket, hogy a nyelvoktatás nem maradhat többé a stagnáció állapotában. Legalább egy nyelvet jól tudó, sokoldalú emberekre van szüksége a társadalomnak, és nemcsak a világnyelveket, nemcsak az angolt meg a németet, hanem a most ritkábbnak számító olaszt és franciát is. E két nyelv felvételét inspirálta a JPTE-n meginduló francia és olasz nyelv- oktatás is. Mire a most másodikos gyerekek végeznek, szakosított tanterv szerint a középfokon oktatni fogják már ezeket a nyelveket, majd a JPTE Tanárképző Karán is. Később, állást keresve, bizonyára jó hasznát tudják venni az itt adott alapoknak — ismétlem, nemcsak az elterjedt orosz vagy a divatos angol és német, hanem a francia és az olasz nyelvnél is.- Miért tartják alkalmasnak a másodikban kezdett nyelv- tanulást?- Az első osztály igen nehéz az óvodából kikerülő gyerekeknek — feleli Brandstőtter- né Temesy Tünde. — Ekkor szokják meg az iskolát, sajátítják el a magyar írás, olvasás, továbbá a számolás alapjait. A harmadik ismét egy nehezebb évet jelent. Ezért kértünk engedélyt a Művelődési Minisztériumtól a másodikban való kezdésre.- Hogyan alakítják ki a nyelvi csoportokat?- Még az első osztályba lépés előtt, áprilisban értesítjük a szülőket a lehetőségekről, ők leírják, indokolják a választást, mi pedig tájékoztatjuk, orientáljuk őket. A különböző 'második osztályokban azután azonos időpontban zajlanak az öt nyelv órái, tantervi anyagként, meghatározott órakeretben. Az oroszul nem tanulók negyediktől tanulni kezdik az orosz nyelvet is. Alsóban öt, felsőben kilenc a nyelvórák száma egy-egy kéthetes ciklusban. A minisztérium elfogadta az 1. sz. Gyakorló Iskola javaslatát, de olyan feltételekkel, hogy a kezdéskor, másodikban ne legyen osztályozás, csak tájékoztassák a szülőket; ekkor még ne legyen írás, olvasás az idegen nyelven, és akiknek nem megy a nyelvtanulás, azok minden hátrány nélkül válhassanak ki a csoportból. Hogy miként fest ez a gyakorlatban, arról Péter Tiborné, Mikolics Judit és Deákné Ma- jorossy Margit nyelvtanárok mondanak el jó tapasztalatokat:- Játékok, mondókók, versek, képek, szituációk segítségével tanítjuk másodikban a nyelvi kifejezéseket. Magunk állítjuk össze a tantervet, a tanmenetet, fokozatosan, amilyen haladást el tudunk érni. Mindezt megbeszéljük egymás között a különböző nyelveket oktató kollégákkal.- Azt is el 'kell mondani, hogy szinte semmilyen külső segítséget nem kapunk ehhez a kísérlethez — fűzi hozzá Péter Tiborné. — Valamennyiünket meglep, miiyen nagy anyagot tudunk egy-egy órán elvégezni a gyerekekkel. Az én né- metes csoportomban a tananyag 85 százalékát minden gyerek megtanulta. Szívesen foglalkoznak a nyelvvel, játékosan sajátítják el az alapokat. Ebben az életkorban a gyerek még fenntartások nélkül utánoz, és reprodukálja a tanár kieitését. Harmadikban erre már lehet alapozni, és következhet az idegen nyelven való írás, olvasás. Bemegyünk egy második osztályba, s ahogy a nyelvtanulásra terelődik a szó, a gyerekek felvillanyozódnak. Lelkesen újságolják, hogy milyen nyelven tudnak már verset mondani, köszönni, játszani, ismernek egyes kifejezéseket, szavakat. Noszogatás nélkül vállalkoznak egy-egy kis vers elmondására is: orosz, német, angol, francia és olasz nyelven hangzanak el versikék. Aztán megkérdezem tőlük, miért jó, ha az ember nyelvet tanul: — Mert nem szorulunk tolmácsra, ha külföldön vagy idehaza más anyanyelvűekkel találkozunk. - Anyuval sokat beszélgettünk arról, hogy ennek később hasznát vehetjük. - Ha majd a munkahelyünkre külföldiek jönnek, beszélgetni tudunk velük. Külföldön is munkát vállalhatunk - hangzanak a 7—8 évesek válaszai. Ahogy beszélgetünk, érezni, hogy a keservesnek ismert nyelvtanulás nekik még játék és valószínű, hogy később sem lesz túl nehéz.- De mi van azokkal, akiknek nem megy az idegen nyelv?- Előre bocsátom, hogy mi is körzeti iskola vagyunk — mondja Brandstötterné Temesy Tünde —, tehát mindenféle képességű tanítványunk van. Akinek nem megy a nyelv- tanulás, a nyelvórák idején felzárkóztató foglalkozáson vesz részt a tanítónőjével. Csoportonként eddig csak 2—3 tanuló maradt így ki. Negyediktől persze, ők is részt vesznek majd a kötelező orosztanulós- ban. Végül anpyit, hogy az orosz és a német nyelv tanításából szerzett két évtizedes tapasztalatok reményekre jogosítanak a többi nyelvre nézve is. A Leőwey Klára Gimnázium német nemzetiségi osztályába mindig sok tanuló iratkozott az 1. számú gyakorlóból. A gimnáziumi nyelvtanulás révén tehettek állami nyelvvizsgát, igen jó volt a továbbtanulási arányuk. Nemcsak a német szakon, hanem más, idegen nyelvet kívánó pályán is hasznosítani tudták nyelvismeretüket. Oroszból minden évben van az iskolának megyei, 1983 —1984-ben volt országos helyezettje is. Az ötévenként rendezett moszkvai nyelvi olimpia tíztagú magyar csapatában tavaly hárman voltak ebből az iskolából, egy ezüst- és két bronzérmet hoztak haza. Más gyerekek csillebérci táborozást, kijevi utat nyertek orosz versenyeken. Az oroszt mégis kevesen folytatják gimnáziumi nyelvi osztályokban — inkább egy más nyelvet kezdenek el tanulni. Pedig gimnáziumban készülhetnének fel az állami nyelvvizsgára. Négy német-, öt orosz-szakos tanár dolgozik az iskolában. Az angolt, az olaszt, a franciát egy-egy óraadó tanítja - a 40 forintos óradíj mellett is lelkesedéssel, odaadással. Kevés kivétellel valamennyien egyetemet végzettek. Gállos Orsolya Orosz, nemet, angol, francia, olasz nyelven
