Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-05 / 63. szám
Dunántúli napió 1986. március 5., szerda * Tanácskozik az SZKP XXVII. kongresszusa a Kádár János Zagorszkba látogatott ta éri bírálat, holott az ipart kellene bírálni, amely a szolgáltatások technikai feltételeit nem biztosítja. Javasolta a városi és a vidéki szolgáltatások közötti szintkülönbség megszüntetését és felszólította a fiatalokat, hogy nagyobb számban jöjjenek dolgozni ebbe a népgazdasági ágba. A kedd délelőtti ülés utolsó szovjet felszólalója az ország tudományos életének egyik ismert veteránja, Borisz Baton akadémikus volt. Az Ukrán Tudományos Akadémia elnöke elmondta, hogy az Akadémia tudományos munkássága az elmúlt 5 évben hárommilliárd rubelt „gyümölcsözött". Kiemelte a Szovjetunió eredményeit az alapkutatások területén, megjegyezve, hogy miközben biztosítani kell az alapkutatások elsődlegességét, ugyancsak biztosítani kell az alkalmazott kutatások köze- lebbvitelét a termeléshez. Paton akadémikus szólt arról, hogy a Szovjetunió annyi acélcsövet használ fel, mint az Egyesült Államok, Japán, Anglia és az NSZK együttvéve. Ennek oka, hogy ezek a tőkésországok gyors ütemben térnek át a műanyag csövekre. Egy tonna műanyag négy-öt tonna acélt helyettesíthet, ezen túlmenően a műanyag csöveket 50 évig nem kell karbantartani. Az Ukrán Tudományos Akadémia elnöke hangoztatta, emelni kell a tudományos munka presztízsét, hogy minél több tehetséges fiatal jöjjön dolgozni a kutatóintézetekbe. A kedd délelőtti ülésen Vo- lodia Teitelboim, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának és titkárságának tagja, Abdullah Ahmar, a Szíriái Arab Újjászületés Szocialista Pártjának főtitkár-helyettese, Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkára, Athos Fava, az Argentin Kommunista Párt főtitkára és Ka- neko Micuhiro, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárságának elnöke üdvözölte a kongresszust. A kongresszus délutáni szünetében ülést tartott az a bizottság, amely elbírálja a gazdasági és társadalmi fejlődés fő irányairól előterjesztett tervezethez benyújtott módosító és kiegészítő javaslatokat. A délutáni ülésen a felszólalók sorát Mahomed Juszupov, a dagesztáni területi pártbizottság első titkára nyitotta meg. Fokozottabb ellenőrzést sürgetett a nem munkából eredő jövedelmek fölött. Állást foglalt amellett, hogy internacionalista szellemben neveljék az ifjúságot. A Bajkál—Amur vasútvonal építéséről és mai problémáiról beszélt a kongresszuson egy fiatal építőmunkásnő, Galina Kosztyenko. A tajgában, az örök fagy övezetében egy évvel a határidő előtt befejeződött építkezési szakaszról nagyon lelkesen beszélt, de azt is elmondta, hogy az építkezésnél „nagyapáink szerszámai voltak együtt a modern technikával", nem volt ritka a szervezetlenség, a további munkálatoknál pedig a nagyarányú munkaerővándorlás, bizonyos érdektelenség, a szociális építkezések elmaradása okoz gondot. „Türelmet tanúsítottunk, de itt volna az ideje, betartani a határidőket" - jelentette ki, hozzáfűzve, hogy „az emberek saját terveiket is építik". „A BA'M iránt elolvadt az érdeklődés, a század építkezéséről, egyetlen irodalmi alkotás sem emlékezik meg” — panaszolta. A keddi szovjet felszólalók sorát Alekszej Szozinov, a tudományos akadémia Általános Genetikai Intézetének igazgatója zárta. Beszélt a növénynemesítés előnyeiről és sikereiről. Olyan fiatalokat igényelt intézetébe, akik a biológiában és a számítástechnikában is járatosak. Részletesen szóit saját területére vonatkoztatva az emberi tényezőkről, így a kutatók jó felkészültségének fontosságáról, teljesítményorientált fizetési rendszerük helyességéről, a tudományos minősítés jelenlegi rendszerének visszásságairól. Az intézeti igazgató után a szovjet hadsereg és haditengerészet üdvözölte a szovjet pártkongresszust. A különböző haderő- és fegyvernemek képviselői 'katonazenekarral, oszlopokban, csapatzászlóikkal, díszegyenruhában, a tisztek kivont karddal vonultak be a kongresszusi terembe, köztük a Szovjetunió Hősei, akik ezt a kitüntető címet a 'közelmúltban, internacionalista kötelességük teljesítéséért kapták. Vlagyimir Mihajlov vezérőrnagy olvasta fel a kongresz- szushoz szóló üdvözlő üzenetet, amelyet a jelenlevők nagy tapssal fogadtak. Ezután az elnök Gáspár Sándornak, a Szakszervezeti Világszövetség és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökének adta meg a szót. Kádár János, az MSZMP KB főtitkára, aki pártküldöttség élén részt vesz az SZKP XXVII. kongresszusán, kedden délelőtt ellátogatott a Moszkva környéki Zagorszkba. Elkísérte Konsztantyin Harcsev, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Egyházügyi Tanács elnöke és Vaszilij Bori- szenkov, a moszkvai területi pártbizottság másodtitkára. Zagorszkban Valentyin Mironov, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a vendéget. Kádár János megtekintette a város központjának páratlanul szép műemlékegyüttesét. A Zagorszki Állami Múzeum állandó kiállításán megismerkedett a kiállított ikonok, díszes arany- és ezüsttárgyak, értékes porcelánok, hímzett kelmék és ruhák gazdag gyűjteményével. Megtekintette az értékes régi gobeline-ket, valamint a középkori orosz fegyverkovácsok, ötvösművészek és népi művészek alkotásait. Ezt követően felkereste a pravoszláv egyház Teológiai Akadémiájának műkincsgyűjteményét. Az Akadémián Kádár János beszélgetést folytatott Pityerim érsekkel, a moszkvai patriar- tíhátus kiadóhivatalának igazgatójával és Alekszandr püspökkel, az egyházi tanintézet rektorával. A látogatást követően Kádár János a kora délutáni órákban visszaérkezett Moszkvába. (Folytatás az 1. oldalról) termelés és a feldolgozás között és kifogásolta, hogy a határterületen a technokrata szemlélet helyenként gyengíti a politikai munkát. „Ne kerüljön el bennünket a technikai haladás" — jelentette ki a kongresszuson egy lett asszony, aki 20 éve vezet egy vidéki szolgáltató vállalatot. Helytelenítette, hogy a szolgáltató ágakat gyakorFolyik a tanácskozás A képen Gáspár Sándor beszél a tanácskozáson. (Telefoto — MTI — Pálfai Gábor felvétele — KS — DN) Gáspár Sándor felszólalása napjainkban egyre inkább szűkül. A válságból való kijutásra ma már nincsenek meg azok a lehetőségek, amelyek a harmincas évek elején a tőke rendelkezésére álltak. A Szovjetunió, a szocialista országok léte, a gyarmati rendszer felbomlása, az egyre határozot- tabbá és harcosabbá váló tömegmozgalmak, a szakszervezetek fellépései azok a legfontosabb tényezők, melyek jelentős mértékben csökkentették a tőke mozgásterét. A munkásosztály, a szakszervezetek visszautasítják a bur- zsoá közgazdászoknak azt az elképzelését, a tőkés országok kormányainak azt a törekvését, hogy a gazdasági folyamatoknak szabad utat engedve a válság leküzdésének terheit a dolgozókra hárítsák. A szakszervezetek visszautasítják a tőkéseknek azokat az embertelen nézeteit is, amelyek szerint a fegyverkezési verseny jótékony hatással van a foglalkoztatottságra. A szellemi és fizikai munka emberei, a szakszervezetek, függetlenül attól, hogy milyen irányzathoz tartoznak, tisztában vannak azzal, hogy a fegyverek között nemcsak a múzsák hallgatnak, hanem értelmét veszti minden emberi tevékenység. Ezért üdvözlik és támogatják a szakszervezetek a béke és biztonság megteremtésére irányuló szovjet kezdeményezéseket, köztük azokat a legújabb javaslatokat, amelyek célja a nukleáris háború veszélyének az emberiség életéből történő végleges kiiktatása. Napjainkban világossá vált, hogy tarthatatlanok a tőkés világ „gazdasági csodájáról" meghirdetett elméletek. Megdőltek azok az állítások, miszerint az osztályharc ideje elmúlt, mert a tőke természete megváltozott, demokratizálódott, és a szakszervezetek a partneri viszony keretében mindent el tudnak intézni. Ellenkezőleg! Az élet nap mint nap bizonyítja, hogy a tőke természete változatlan, az osztályharc ideje nem járt le, a tőke és a munka ellentéte kibékíthetetlen. Az ez év szeptemberében megtartandó XI. szakszervezeti világkongresszus feladata, hogy a jelenlegi konkrét helyzetből kiindulva fogalmazza meq a szakszervezetek teendőit, adjon olyan útmu;atást és ajánlásokat, amelyekre támaszkodva a szakszervezetek eredményesen szembeszóllhatnak a tőke támadásával a dolqozók jogainak, érdekeinek védelmében. A Szakszervezeti Világszövetségbe tömörült, 206 millió szervezett dolqozót képviselő szak- szervezetek hatalmas erőt jelentenek a kizsákmányolás ellen a társadalmi haladásért küzdők egyre szélesedő táborában. A Szakszervezeti Világszövetség nem az egyetlen nemzetközi szakszervezeti központ, de az egyetlen osztályharcos szervezet, melynek soraiban ott vannak a szocialista, a fejlődő világ és a fejlett tőkés országok szakszervezetei. Olyan szervezet vagyunk, melynek mindenki számára használható, világos orientációja van. A nemzetközi munkásszolidaritás eszméjének magasra emelése tekintélyt, tiszteletet és elismerést vált ki a szövetségünkhöz nem tartozó szervezetek és tagságuk körében is. Korunk nemzetközi szakszervezeti mozgalmának egyik sajátossága a sokrétűség, ami történelmi tény. A Szakszervezeti Világszövetség a jövőben is az összefogás útját szándékozik járni, és kész kezét nyújtani mindazoknak, aki'k hajlandók az együttműködésre. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom másik fontos sajátossága az útkeresés. Az eltérő társadalmi körülmények között működő szakszervezetek új helyzetben találják magukat. Mindez nemcsak új feladatokat jelent számukra, hanem módosítja tevékenységüket, megköveteli a szakszervezeti munka újabb módszereinek és eszközeinek alkalmazását. Új helyzetben találják magukat a munkáshatalom körülményei közepette, a szocializmust építő országokban működő szakszervezetek is. A társadalmi haladás, a demokratizmus bővülése, a gazdasági élet irányításának továbbfejlesztése bővíti a szakszervezetek tevékenységi körét, növeli felelősségüket. Mindez a szak- szervezeteket bátor útkeresésre ösztönzi. Ez tükröződik az SZKP XXVII. kongresszusának munkájában is. A szakszervezeteknek a szocialista társadalomban saját rendeltetésük, sajátos szerepük és hivatásuk van. Teljes felelősséggel részt vesznek a munkáshatalom politikájának kialakításában és annak végrehajtásában. Kedves Elvtársak! Befejezésül engedjék meg, hogy elismerésünket és hálánkat fejezzük ki a szovjet szak- szervezeteknek az SZVSZ-ben végzett tevékenységükért. Biztosak vagyunk abban, hogye tevékenység az elkövetkezendő években még jobban kiteljesedik és a szovjet szakszervezetek — mint mindig — a jövőben is példát mutatnak ön- feláldozásból és szolidaritásból. Végezetül további külföldi küldöttségvezetők üdvözölték a kongresszust, így Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt KB főtitkára, Fialed Bagdas, a Szíriái Kommunista Párt KB főtitkára és William Kashtan, a Kanadai Kommunista Párt főtitkára. Az SZKP XXVII. kongresszusa szerdán folytatja munkáját. (Telefoto - TASZSZ - MTI — KS - DN) Kedves Elvtársak! Tisztelt Kongresszus! öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy a Szakszervezeti Világszövetség képviseletében részt vehetünk a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusán. A meghívás is kifejezi, hogy Lenin pártja, a szovjet kommunisták megkülönböztetett figyelmet szentelnek és megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítanak a szakszervezeti mozgalomnak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusait a nemzetközi munkásközvélemény, a szervezett munkásság mindig nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérte. Ez természetes és érthető. A forradalmi szak- szervezeti mozgalom a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól, annak eredményeitől kapott új lendületet és ösztönzést a kizsákmányolás ellen, a társadalmi haladásért folytatott harcához. Az SZKP kongresszusa erőt és biztatást ad a munkásmozgalomnak, a szakszervezeteknek napjainkban is, amikor a tőkés világ gazdasági válsága tovább mélyül, annak minden következménye a dolgozók élet- és munkakörülményeit nehezíti. Mint az SZKP Központi Bizottságának beszámolója is megállapítja, a tőkések az egész világon támadást indítottak a dolgozók nehéz és hosszú harcokban elért vívmányai, a szakszervezeti jogok ellen. A tőke mozgástere azonban
