Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-30 / 88. szám
Kézilabda PMSCBékéscsaba 22-21 (10-13) Hangadók helyett rangadókat vár Koleszár György edző Visszaszámlálás a PMSC kézilabdázóinál: 7., 6., 5., és... Tóth András kapuvédö NB I. férfimérkőzés. Békéscsaba, 600 néző. V.: Brecska, Szabó. PMSC: Tóth — Hunyadi, Putics 5, Takács 3, Perger 1, Hang 4, Kunos 4. Cserék: Kőszegi 2, Füzesi 3, Kakas. Edző: Koleszár György. Az idegenek harcát hozta a két csapat 6. tétremenő találkozója. A hazaiak alaposan felkészültek a PMSC támadójátékából, így a 16. percig csak Putics tudott eredményes lenni a vendégektől. A megtermett békéscsabai középemberek birkózásainak eredményeként a második félidő közepére ötgólos előnyt csikartak ki. Az utolsó negyedórában azonban a védekezés magasiskoláját mutatták be a pécsiek úgy, hogy közben kétpercenként lőtt góljaikkal sikerült felzárkózniuk 21-20- ra. Tóth büntetőhárítása, és a mérkőzés lefújása előtt 34 másodperccel Kőszegi értékesített 7-ese hozta meg a bajnoki nyitányon a győzelmet a pécsi piros-feketéknek. A csapatmunkából jelesre vizsgázott PMSC-ből Tóth teljesítménye kiemelkedett, az ő képét közöljük. PMSC-Debrecen 21-20 (11-9) NB I. B-s, női mérkőzés. Debrecen, 200 néző. V.: Kiss, Olmann. PMSC Puskásné — Mészáros 3, Kör- mendiné 6, Kruzics 3, Dézsi 1, Dolmány 2, Szabó 6. Cserék: Csorba (kapus), Szebényi, Nagy. Edző: Pál- völgyi Istvánné. Helytállt Debrecenben a bajnokság nyitó mérkőzésén a PMSC női csapata. Az operációk után épphogy felépült Körmendinével és Szabóval felállt pécsiek ötletes játékukkal az első félidőben meglepték a hazaiakat és 5-gólos előnyt szereztek. A debreceniek ugyan nagy hajrába kezdtek, ám a piros-feketéknek sikerült előnnyel zárni az első félidőt. Szünet után mind hevesebbé váltak a hazai rohamok, minek eredményeként az 50. percben átvették a vezetést. A pécsiek azonban a két meggyógyult góllövővel az élen, fordítani tudtak és két értékes ponttal indulhatnak a bajnokságban. Sportberkekben régen elfő- gadott és alkalmazott szabály — különös érvénnyel a csapatsportoknál —, hogy ha va- aki befejezi játékospályafutását, nem vállalja volt csapatánál az edzői posztot. Legalábbis addig, amíg aktiv „alattvalóként” ott vannak a volt társak. Fokozottan érvényes ez, azon beállítottságú versenyzőkre, akik játékos korukban a hangadók, a reni- tenskedők táborát szaporították, szerezve ezzel számtalan örömet, de talán még több gondot volt mestereiknek. Persze — régi közmondással élve — a kivétel erősíti a szabályt. Vagyis voltak és lesznek is mindig törvényszegők, akik példát mutatnak, ám nem olyan mértékben, hoqv az mindenki számára követhető leqyen. Ilyen törvénybontó személy Koleszár Györay is, aki aliq két évvel ezután, hogy 1981 augusztusában leadta szerelését a PMSC öltözőjében, 1983 januárjában mint az első csapat edzője öltözött be, hogy megtartsa az első' edzéseit. Abban az időben nagyon sokan kétkedve fogadták a volt Pécsi Dózsa, Székesfehérvári Szondy SE, majd Pécsi Ércbányász és véqül a PMSC játékosából lett 32 éves edző elképzeléseit. Az eltelt időszak azonban őt igazolta, mivel az elmúlt három évben a PMSC férficsapata által elért sorozatnál, a 7., 6. és tavaly az 5.- nél jobbat csak az 1960-as évek végén a Pálfai András irányította Pécsi Bányász tudott produkálni a baranyai férfi kézilabdasportban. — Sok minden tisztázatlan volt abban az időben a csapat környékén — vágott a múlt sűrűjébe Koleszár György. — Hiába voltak nagyon jó játékosok az egyesületnél, a csapatnak mégis bérlete volt az NB I. és az NB I. B. közötti páternoszterra. Valahol el kellett kezdeni a gárda alapjainak megszilárdítását. Nos, ehhez kaptam nagyszerű embereket, akik végigzongorázva a feltételeket, végül is lerakták az építmény pilléreit, amire a megfelelő emberek kiválasztásával kezdődött meg a csapat „felépítése”. — Játékoskorodban mindig történt valami körülötted. Sokszor dicsértek mestereid, de talán többször kívántak a pokolba. Miként fogadták volt játékostársaid edzőként a volt hangadót? — Saját bőrömön tapasztaltam, hogy mit jelent, ha a matériaként kapott csoportban más elképzelések is élnek. Sokan a szemünkre vetették, hogy a csapat gerincét jelentő emberektől váltunk meg. Ma is állítom: nem haraggal. Többségük azonban nem volt hajlandó vállalni a felvázolt követelményeket, míg mások egyszerűen alkalmatlanok voltak a feladatok megoldására. Való igaz, néhány emberért kimondottan fájt a szívünk, de ha komolyan az elénk tűzött cél közelébe akartunk kerülni, akkor nem lehettünk megalkuvók. Éppen ezért távozott tőlünk Hegedűs, Harmat, Érsek, Endrédy és Kovács Tibor is. — A „nagy tisztogatás" után mindját a 7. helyen kötött ki a PMSC. Azóta szinte már száUóigévé vált a pécsi sport- berkekben, hogy a piros-fekete kézilabdázók ezt a helyet a súlyemelésben is elérték volna. . . — Kívülről minden másképpen hat. Ahogy annakidején előbb a csapat életterét kellett rendezni, majd a feladatokhoz megfelelő játékosokat megkeresni, úgy a következő lépésben a meglevő társaság fizikai képességeit kell olyan szintre emelni, ami elbírja majd a technikai, pszichikai megterheléseket is. Ennek igazolására példaként éppen a mindannyiunk által látott magyar válogatottat említeném, akik mérkőzésül mérkőzésre készülve idegileg nem bírták elviselni, hogy akár világbajnokok is lehettek volna. — Az elmúlt évben az egyesület megvált a csapat eredményességét meghatározó kél, hangadó játékosától. Mit jelenthet ez az együttesnek a jövőt tekintve? — Gerdesics kapus önmaga felett tört pálcát, ma azt mondhatom, hogy letöltve büntetését, ismét a saját sorsának kovácsa. Kedvessel kapcsolatos véleményemet többször, több fórumon is elmondtam. A csapatból nem hiányzik. Füzesi, Dóczy és legutóbb Kakas visszakerülésével nemcsak átütő erőben lettünk erősebbek, de morálisan is. Jóllehet, kiegyenlítettebbé vált az NB I. mezőnye, mint volt tavaly, számunkra a cél mégis az kell, hogy legyen: folytassuk a 7., 6., 5. visszaszámlálást. Az sem lesz baj, ha kihagyunk egy-egy fokot. Annál is inkább, mivel tavaly úgy jártunk, mint a mesebeli holló, akinek már a csőréből énekelték ki a megszerzett sajtot, illetve a dobogós helyet. Mert végül is igaz: a csapatnak és a közönségnek is nem hangadókra, hanem jóiramú rangadókra van szüksége. Kapu László Tóth Jókká a Sarkcsillag alá költözik Bajnoki mérkőzések az Északi-sarkkörön túl Láthatóan bosszantotta a kihagyott féltucat pécsi gólhelyzet, ám csakhamar az öröm foglalta el Tóth József arcát a Hungária körúti pálya lelátóján az MTK-VM- PMSC találkozó után. Amikor megkérdeztük a Pécsről elszármazott, 56-szoros válogatott labdarúgótól, hogy a napokban nyélbeütött finnországi szerződésével nem fél-e itthagyni a jól megszokott társakat, mégis árnyak suhantak át arcán. — Valóban megvisel a környezetváltozás. Mondhatom ezt még akkor is, ha az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett vándorlásaim ellenem is szólnak. Annakidején, amikor Pécs kiesett az NB I-bőI, nagy csábításnak voltunk kitéve. Nagynevű klubok hívtak bennünket, válogatottsággal biztatva. Maurert és engem az Újpest, Mátét a Fradi, Zomborit a Vasas, Kocsist a Honvéd biztatta. Mégis, akár hiszed, akár nem, évekkel később is megfordult fejemben, hogy vissza megyek Pécsre. Aztán befogadott a csapat, stabil lettem a válogatottban. Az Argentínában megrendezett világbajnokságon részt vett magyar csapatból sorra külföldre szerződtek, a volt pécsiek is. Nekem pedig , . . Dehát úgy is tudod, szinte már a végállomásnak jött az MTK-VM ajánlata. Nem panaszképpen mondom, mert végül is jól érzem magamat a kék-fehéreknél, azért a lila-fehér mez jobban a szívemhez nőtt. Most pedig 35 éves fejjel, itt a finnországi meghívás . . .- Nem lesz egy kicsit feltűnő a fekete hajaddal a sok hirtelenszőke frizurás között?- Valaha éppen a pécsi csapattal túrázva ismerkedtem meg Finnországgal, minthogy Angliával is. Északi rokonainknál bizony barnákat sem igen találni. Valahogy úgy festek majd jövőbeli csapatomnál, mint a Csepelben a néger Umoh. Mégis az a véleményem, hogy ne a hajam színétől legyek feltűnő, hanem játékommal. Tartozom ezzel volt klubtársamnak, Kolár Endrének, aki végül is „nyélbeütötte" a szerződést köztem és a finn II. osztályban szereplő IF Kraft együttese között. — Pécsett csatárt, majd balhátvédet, Újpesten és a válogatottban ugyancsak szélsőhátvédet, míg az MTK- VM-ben söprögetőt játszottál. Mit várnak tőled Finnországban? — Elsősorban azt, hogy játszom, mégpedig jól. A csapat I. osztályba kerüléséért harcolunk. A posztok már nem lényegesek. Nekem ott, azért fizetnek, hogy azt játszom, amit kell, legyen az a poszt védő, középpályás vagy éppen csatár feladat. — Mégis, nem lesz majd nagyon egyedül ott lenn a Sarkcsillag alatt?- A bajnoki idény április végétől november elejéig tart. Vagyis hét hónap. Nem sok időm marad a lelkizésre. A családom ott lesz velem, így az otthonom is biztosítva lesz. Előbb a feleségem, majd az iskolaév végén a gyerek is utánunk jön. A téli szünidőmre pedig ígéretet kaptam az MTK-VM-től, hogy akár be is szállhatok játszani. Nos, és természetesen többször is meglátogatjuk Harkányt, lévén feleségem pécsi. A harkányi kirándulásokra pedig igazán szükség lesz, lévén, hogy lakóhelyünk Narpió is eléggé „fenn" van, Goran Smaros edzőm szavai alapján tudom, hogy bajnoki mérkőzésre többször is ót kell repülnünk az Északi-sarkkör fölött. így bizony nagyon jól jön a meleg baranyai fürdő. K. L. Profi sorsok Manapság annak, aki figyelemmel akarja kísérni a külföldre szerződött magyar sportolókat, külön nyilvántartást kell vezetnie. Míg pár évvel ezelőtt egy-egy szerződés óriási port kavart fel, addig ma már a lapok is csak egy kis hírt szentelnek arra, ha valaki külföldön folytatja. Azért akadnak kivételek most is. Ilyen az ökölvívók ügye. Igaz, ebben a spo”'- ágban utoljára a most hatvanadik születésnapját ünneplő Papp László volt profi versenyző. A hír ismert, egy osztrák menedzser bejelentkezett, hogy szívesen szerződtetne több magvar ökölvívót is. Beszélt elképzeléseiről, kiderült az is, hogy mennyit kapnának a fiúk és hol lenne a székhelyük. Mivel annak idején Papp Laci Bécsben gyakran lépett szorítóba, az osztrákok kedvence lett. A leendő magyar profi bokszolok is Bécsbe mennének. Ezek az elképzelések a lapokban is megjelentek, maid robbant a bomba. A Magyar ökölvívó Szövetség — szerintem jogosan — kerek-perec kijelentette, egyelőre szó sem lehet a profi szerződések megkötéséről. Most a világbajnokságon való szereplés a fontos, felesleges a versenyzők figyelmét elvonni különféle szerződési ajánlatokkal. Készítettek egy javaslatot is, melyben leírják, hogy melyek a szerződés feltételei. Az alsó korhatár a 24 év, de aki ezt betöltötte, csak akkor mehet, ha súlycsoportjával marad itthon nemzetközi szintű versenyző. Pillanatnyilag ugyanis ha a legjobbjaink elszerződnének, akkor nem tudnánk képviseltetni magunkat a nagy amatőr versenyeken. Márpedig nekünk ez is fontos. Az egykori pécsi labdarúgók közül most Tóth József is külföldre szerződött, a finn második ligás IF Kraft csapatához megy. Erről részletesebben is olvashatunk a mai lapban. De nézzük, hogy alakult a volt pécsi labdarúgók sorsa, akik külföldre szerződtek. A már említett Kocsis István hazatért Belgiumból, be is fejezte pályafutását, jelenleg Sopronban dolgozik. Katzirz Béla úgy tervezi, hogy nyáron elhagyja Portugáliát. A Sportingben védő kapus sorsa még nem tisztázódott végérvényesen. Tárgyal egy svájci csapattal és ha sikerül megegyezni, akkor oda megy. Ha nem, akkor visszatér Magyarországra. Itthon szeretne még egy ideig védeni, de hogy hol, arról nincs szó. Zombori Sándor, a francia második ligás csapatnál, a Montpellier-nél technikai vezető. Előtte játékosa volt a csapatnak. A napokban telefonon beszélgettem vele és azt mondta, a nyáron végérvényesen hazajön. Titkos vágya, hogy sportújság- író lehessen. Ennél a csapatnál van Kis László is, aki Kaposváron és Pécsett is szerepelt NB l-es játékosként. A Montpellier-ben nincs biztos helye, amolyan cserejátékos. Dárdai Pál januárban került a jugoszláv Vojvodi- nóhoz. Az újvidékiek az utolsó helyen állnak, azért szerződtették Dárdait, mert szeretnének bentmaradni az első ligában. Legutóbb ugyan fölényes győzelmet arattak a listavezető Zverda ellen, de így is nagyon nehéz a helyzetük. Dárdai egyébként azzal büszkélkedhet, hogy Jugoszláviában c az első idegenlégiós. táyőuMqs* £=g y-i ksz- kettő ladigi közül volt egy 10-ese. A 14. hét tippjei: A VND totó tippjeit, a 14 játékhétre, Majo ros Tamás ta dózimetrikus ope rátör, pécsi kos, az újme- csekalaji totozó törzstagja állította össze. E heti tippelőnk fél éve játszik kollektiv szelvénnyel. Ed- találatai 1. Schalke 04—Bochum. Tipp: 1 2. 1. FC Köln—Uerding. Tipp: 1 X 3. Saarbrücken—Düsseid. Tipp: 1 4. Kassel—FC Homburg. Tipp: X 1 5. Bayreuth—Stuttg. Kick. Tipp: 2 x 6. Fortuna Köln—Bielefeld Tipp: 1 7. Fiorentina—Juventus. Tipp: x 8. Internazionale—Milan. Tipp: 1 x 9. Lecce—Pisa. Tipp: x 10. Brescia—Empoli. Tipp: 1 11. Cagliari—Campobasso. Tipp: 1 12. Catanzaro—Sambened. Tipp: 2 x 13. Perugia—Cremonese. Tipp: x-fi. 14. Hannover—Mannheim. Tipp: 2 Családi- és társasház- építkezők, figyelem! A BETON- ÉS VASBETONIPARI MÜVEK komlói gyártelepe ismét megnyitotta építőanyag-telepét, ahol kedvező feltételek mellett biztosítjuk az eladást az alábbi termetekből: ♦ PK födémpanel 2,40 - 6,6 m hosszúságig (60 cm-es változatokkal), ♦ (PK födémpanelt igénytől függően szállítjuk telepünkre). ♦ E 7/24—E 7 66-os hosszúságig. ♦ Áthidaló 12-től 32-es méretig. ♦ Transzportbeton B 100—400-as minőségig. A fenti termékeket a HELYI ÉPFU HÁZHOZ SZÁLLÍTJA és igény szerint a helyszínen elhelyezi. Magángépjárműveket is kiszolgálunk. ÉRDEKLŐDNI LEHET: 72-81-262-es telefonszámon. Várjuk ügyfeleinket az alábbi címre: KOMLÓ, IPARI U. 4. Építőanyag-telep nyitvatartása: 7 14 óráig (hétfőtől péntetig). Előre is köszönjük termékeink iránti bizalmát! vasárnapi ►
