Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)

1986-03-27 / 85. szám

1986. március 27., csütörtök Dunántúli napló A Mecseki Szénbányák koncert-fúvósienekara adott koncertet kedden este a József Attila Művelődési Házban. A műsorban többek közt Liszt- és Kodály-müveket mutattak be, Gyurkó István vezényletévéi. Iskolai témák III. Hiányzó láncszemek M utogatnak az iskolák. Többnyire lefelé. Az egyetem a középiskolára, a középiskola az általánosra. Mert „ott" nem tanították meg a gyereket írni, nem taní­tották meg tanulni, gondolkozni. De meddig lehet lefelé, s oldalt, a családra mutogatni? A fegyelem és a tanári ön­állóság taglalása után sorozatunk befejező részében erre a kérdésre várunk véleményeket, válaszokat. Szakközépiskolás lányokkal, a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola diákjaival be­szélgetek: — A múltkor dolgozatot Íra­tott a tanár. Váratlanul érte az osztályt, persze, mindenki pró­bált valamit összehozni. A kö­vetkező órán volt az eredmény- hirdetés. Paprikavörösen állt föl az egyik osztálytársam: „Miért nem mondta, hogy osz­tályozni fog? Akkor vigyáztam volna a helyesírásra I" Nevetnek. Persze érzik, hogy több ez, mint egy mindennapos diáksztori. Egy év múlva érett­ségiznek, munkába állnak mint óvónők, ápolók, asszisztensek. — jól választottatok? — Hát. . . nem ártott volna, ha az általánosban egy kicsit többet mesélnek erről az isko­láról. Azt hittük, ez egy lógós hely, majd ellébecolunk vala­hogy! Hát jó nagyot koppan- tunk. — Az egészségügyiben kevés a történelem. Ezt én sajánlom egy kicsit. Sokkal jobban köve­telik a szakmai tárgyakat, vi­szont, ha megpróbáljuk alkal­mazni, kinevetnek a kórházban. Hiába szeretnénk mindent sza­bályosan csinálni, hol ez nincs hozzá, hol az. így aztán min­denki dolgozik, ahogy tud. — észre lehet venni, hogy ki melyik iskolából jött? — De mennyire! Minden suli más. Sok függ a tanártól is. Én az orosszal vagyok lemaradva. Most bemagolom a leckét szó szerint. Ez a legjobb módszer. — Általában a hetedikben már mindenki tudja, hová akar menni. És akkor megnyomja azt a tárgyat, amiből gyen­gébb. A lajosistók például az énekre is úgy hajtottak, mint a matekra, mert ott rengeteget követel az énektanár. — Ha „csak" jó tanuló vala­ki, bekerülhet a középiskolá­ba? — Nehéz elképzelni ... Jól sejtik a lányok: a jó vagy jeles nyolcadik osztályos vég­bizonyítvány ma már a leg­több középiskolában kevés az üdvösséghez. Szakma és műveltség — Önök kapnak visszajelzést arról, hogy a diákjaik hogyan állták meg a helyüket a közép­iskolában? — kérdezem Bányai István abaligeti iskolaigazga­tót. — A Széchenyi, a Komarov és néhány szakmunkásképző küld tájékoztatást. Közük velünk, hogy milyen jeggyel érkezett a gyerek, milyen jegyet ért el az első év végén. A Széchenyi még az érettségi eredményét is meg szokta küldeni. Nagyon hasznos volna számunkra, ha ezt minden iskolából megkap­nánk. Általában a gyerekeink 28—30 százaléka tanul tovább gimnáziumban, szakközépisko­lában. A gimnáziumi felvételik néha olyan követelményeket támasztanak, mintha a diák már le is érettségizett volna. Nálunk a gyerekek döntő több­sége ,,F”-es, vagyis fizikai dol­gozó gyereke. Többségük csak sok-sok különórával, korrepe­tálással tudja behozni a hát­rányát. Kié a felelősség? — Végül is kié a felelősség, ha az iskolai követelmények, nevezetesen az általános és a középiskola lépcsőfokai nem épülnek egymásra? — Ez az! A felelősség kérdé­sét még senki nem vetette fel! Felelős a tanár, az igazgató, ha a gyerek nem tanulta meg a tantervben előírt anyagot? Ha félig éretten hagyja ott a gimnáziumot? A szakosítás el­mosta a tanár felelősségét. Ma könnyen előfordul, hogy a szak- tantermek, laborok és kabine­tek között elveszik a gyerek. Annyira specializálódtak a tantárgyak, hogy az egyik ta­nár helyettesíteni sem tudja a másikat. így aztán könnyen mutogathatnak egymásra: azért buta a gyerek földrajzból, mert sok verset adnak fel neki magyarból .. . Az ötéves tanítóképző felszá­molása nem volt helyes lépés. Életszerű, gyakorlati célú, rend­kívül sokoldalú oktatás folyt ezekben az intézetekben. Az innen kikerülő „iskolameste­rek" felelősek voltak azért, hogy a gyerek megtanuljon ír­ni, olvasni, számolni. Olyan alapot adtak, amelyre bátran építhettek a felsőbb iskolák. Dr. Szabó Szabolcs, a Leö- wey Gimnázium tanára némi­képpen eltérően vélekedik: — Én semmi borzasztót nem találok abban, hogy például a helyesírási kérdésekkel tizenkét éven át foglalkozzunk. Sajnos, a gimnáziumi nyelvtan tanterv elég kevés időt engedélyez rá. Túlnyomórészt nyelvtörténetet, nyelvművelést és szövegelem­zést tanítunk. — Nem ez a gimnázium iga­zi célja? A helyesírást az álta­lánosban kell (kellett volna) megtanulni. — A nyelvtörténeti anyag egyes részeiből néhány éve még a főiskolán, az egyete­men vizsgáztam .. . Kétségte­lenül fontos témakörök, de kis­sé korainak tartom, hogy már a középiskolában ezzel foglalko­zunk, amikor — nézetem szerint — a nyelvtani alapok karban­tartása a mi esetünkben is na­gyon lényeges cél. — Mi a véleménye az általá­nosból fölkerülő gyerekekről? — Sem előrelépést, sem visz- szafejlődést nem látok. Sok a tehetséges gyerek. Néha egye­nesen bámulatos, mennyit tud­nak a mai tizenévesek. Az én szakterületemen soha nem vizs­gálom, ki, hol, mit és miért tanult, illetve nem tanult meg. Itt vannak... és kész. Az a feladatom, hogy a lehető leg­többet kihozzam belőlük. S ha valamelyik tovább akar menni, azzal külön is kell foglalkoz­nom. Pusztán az órán tanultak­kal ma már nem lehet sikeres felvételit tenni. „Bukásmentes" iskolák — De miért ugranak ekkorát előre a felsőbb iskolák? Hol itt a folyamatosság? A kérdést Pirisi Jánosáéhoz, a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet igazgatójához intézem. — Nagyot lépnek a „kivá­lasztási kényszer” miatt. Azért tűnik úgy, hogy az érettségi ma nem ér annyit, mint mond­juk, ötven évvel ezelőtt, mert a felsőoktatási intézményekben igen nagy a túljelentkezés. Ah­hoz, hogy egy adott keretszá­mot valóban a legtöbbet tudók­kal töltsenek be, emelni kell a mércét. — Nem volna jobb az egye­tem első évében szelektálni? — Kétségtelen, hogy több in­formáció, a hallgató alaposabb ismerete birtokában, jobban le­hetne dönteni, mint egyetlen vizsga alapjan. De ha akkor „bukik ki” a diák, elfecsérelt egy évet... — Ez az idő akkor is elveszik, ha egy év múlva megpróbálja a felvételit. — Igen, de a közbeeső idő­ben esetleg dolgozik, s felké­szül a pályamódosításra is. Egyébként több felsőoktatási intézmény kísérletezik azzal, hogy az első évfolyamon vé­gezzenek még „utószűrést". — Mi lehet az oka, hogy a különböző fokú tanintézetek egymásra mutogathatnak? — Az okok bonyolult szövevé­nyéből egyet említek: az ún. bukásmentesség igénye szük­ségszerűen színvonalcsökkenést hozott magával. Ha csak az a jó pedagógus, akinél nem is­mételnek osztályt a gyerekek, akkor sokan az elégtelen tu­dásra kettest adnak. Az elég­ségesre viszont hármast kell adniuk, s ez így megy tovább. Persze nagyon fontos, hogy ne halmozódjanak a gyerekekben a kudarcélmények, de a ló túl­só oldalára sem szabad átes­ni. Nem minden gyerek válik pontosan 6 éves korára iskola­éretté, s ezek a gyerekek ké­sőbb is lassabban fejlődnek. Az, hogy az első osztály végén nincs osztályzás, tehát „bukás” sem lehet, nem oldja meg a problémát. Az első év anyagát nem lehet a másodikban meg­tanulni. A hátrányokat viszi to­vább a gyerek a felsőbb osz­tályokba, sőt a középiskolába is.- Ez úgy hangzik, mintha ki­zárólag az első osztályban vég­zett munkát tennénk felelőssé a későbbi gondokért.- Pedig nem erről von szó. Az iskolában folyó munka egész feltétel- és követelmény- rendszerét meg kell változtatni ahhoz, hogy elérjük a kívánt eredményt. A közoktatás irá­nyításának vannak is tervei, például az ún. rugalmas beis­kolázásra.- Mi tartozik még ehhez a ,,feltételrendszerhez"?- Például a motiváció. Hogy a diákot mi ösztönzi a tanulásra. Miért (nem) tartja azt fontosnak? Érdekeltség nél­kül tartós, nagy erőfeszítést a gyerektől sem lehet elvárni. Mindez azonban olyan sok összefüggés, boncolgatását igé­nyelné, hogy a kérdést itt csak fölvetni lehet, válaszolni rá nem. Havasi János Sokszor nem is tudom, miért nézem szívesen a belpolitikai főszerkesztőség Hatvanhat cí­mű műsorát. Talán mert vala­milyen népszavazás-illúziót ad, mintha a közvélemény nyomo­gatná az „igen", „nem”, „fene tudja” gombokat. Talán mert kócosabb, forróbb a vitaműso­rok átlagánál, vélemények, hozzászólások hangzanak el, nem nyilatkozatok. A meghívott érdekeltek, ama hatvanhat, mondják a magukét s nem ér­zik kötelességüknek, hogy a műsor végén egyetértsenek. Va­laha az adás középpontjában a szavazógép állt, s valóban nem lehetett tudni, mi lesz a többségi vélemény. Mára meg­lehetősen kiszámíthatóvá vált, múlt szerdán, a magánvállalko­zásokról szóló műsorban több­ször éreztem, hogy kifejezetten fölösleges ez a masina. „Sza­vazzuk meg!” — jutott az érde­kes vita közben Bán János eszébe, s akkor villantak a kis képernyők s bár a többségi vé­lemény mindig megejtő, az el­hangzottakon semmit sem mó­dosított. Néztem hát érdeklőd­ve a műsort kisiparosok, kis­kereskedők gondjairól, néztem, már csak azért is, mert a ma­gánvállalkozások körüli hiszté­ria és antihisztéria önmagában is időszerűvé teszi a témát, még akkor is, ha már a csap­ból is magánvállalkozás folyik 3 Jelentkezés április 15-ig Vállalati szakemberek véleményei Több százezer harminc év alatti szakmunkás dolgozik hazánkban, közülük évente 150 juthat be egyetemekre, főiskolákra a Szakmunkásokat Előkészítő Tanfolyamok (SZÉT) és az ezekkel összefüggő be­iskolázások jóvoltából. Egy csepp a tengerben. A SZÉT, a SZET-esek jelen­tősége akkor tűnhet nagyobb­nak, ha tudjuk, hogy az egye­temekre, főiskolákra pályázók száma évek óta stagnál, és ezen belül is visszaesőben van a fizikai dolgozók gyermekei­nek aránya. Nem utolsó sor­ban akkor láthatjuk a SZÉT jelentőségét, akkor értékel­hetjük az ott tanulók teljesít­ményét, az erre vállalkozókat, ha érzékeljük: kevesebb pén­zért tanulnak, mint amennyit a munkában keresnének, és többnyire családjuktól távol vannak az egyetemen vagy a főiskolán négy-öt évig. Ebben a szellemben tanács­koztak baranyai vállalatok ve­zetői a közelmúltban Pécsett. A rendkívül érdekes hozzá­szólások többséqe nemcsak a SZET-ről szólt. Kovács István­ná, a BÉV személyzeti osztály- yezeíője piáidéul azt fejte­gette: többen is elmentek a vállalattól, akik korábban szakmunkásként végezték az egyetemet. A vállalat nem tudta, profilja miatt nem is igen van lehetősége arra, hogy megfelelő pénzért és megfelelő helyen foglalkoztas­sa őket. Nem szólva arról, hogy tanulmányi idejük alatt 2—3 ezer forinttal kaptak ke­vesebbet, mintha el sem kezd­ték volna az egyetemet. Keszténé Kiss Jolán, a Pécsi Dohánygyár KISZ-titkára a munkahelyi vezetők felelőssé­gét hangsúlyozta — a kivá­lasztásnál. Megemlítette, hogy az értelmiségi pálya vesztett presztízséből. Ezzel is magya­rázható a jelentkezők csekély száma. Szólt arról is, hogy a SZET-esek négy-öt év alatt el­veszthetik kapcsolatukat a vállalattal, így a tanulmányi idő alatt is fokozottabb törő­dést érdemelnek. A diplonct után pedig nem mindig vai» lehetőség arra, hogy végzettsé­güknek megfelelő munkát kap­janak. Szarka Rudollné, a Sopianc* oktatási előadója előrebocsá­totta, hogy amúgy is rengeteg frissen végzett diplomás var» a vállalatnál, a dolgozók le­velezőn is megszerezhetik a diplomát, a jó szakmunkásból pedig sosem elég. így na­gyon nehezen tudják támo­gatni a szakmunkások közvet­len felsőoktatási tanulmányait. Dr, Horváth Csaba, a KISZ megyei titkára arra figyelmez­tetett, hogy felbomlóban vui» a fő- és mellékmunkaidőber» megkereshető pénz aránya, így mindenképp anyagi veszte­ség éri a továbbtanuló szak­munkást. Rámutatott arra is, hogy a vállalat a helyi egye­temekre, főiskolára is támasz­kodhat, ha diplomás szakem­berre van szüksége. Ezen ckoti miatt úgy tűnik, sem a válla­latnak, sem az egyénnek nen» érdeke, hogy támogassa a SZET-et. Dr. Neuwirth Gábor egyete-. mi tanár, a FEB—SZÉT iroda vezetője a SZÉT megújításává) kapcsolatban elmondta: terve­zik szakközépiskolát végzettek bevonását is a mozgalomba. Szólt arról, hoqy a mozgatón» tíz éve alatt több mint ezre» végeztek, elsősorban a legnép­szerűbb műszaki és agrár ief- sőoktatási intézményekben, ahol most is mintegy ezre» tanulnak. Elmondta, hogy t* vállalatoknak április 15-ig ve:» lehetőségük, hogy javasolja­nak tehetséges, 30 év alatti szakmunkásokat egyetemre, főiskolára. Hangsúlyozta, ho a dél-dunántúli régióban össze­jön 15—20 ember a műszaki felsőiskolába pályázók kézül, akkor a PMMF adhat otthoni a következő egyéves előkészítő tanfolyamnak. Bozsik L. Vállalkozók s évtizedünk „lángossütője” butikos, lassan az „újgazdag" szinonimája lesz — nem teljesen indokolatlanul, de igazságta­lanul. Vártam a műsort, tulaj­donképpen, mint adalékot ah­hoz a szemléleti bizonytalan­sághoz, ami mindmáig övezi a magánvállalkozást. Az egysze­rű fogyasztó (mi) látja a kiug­ró jövedelmeket, sokszor csak azokat; az ügyeskedést (mely mintha az állami vállalkozás­ban nem is lenne), s elhamar­kodottan, sztereotípiákban ítél, mint mindenről, ami új, ami so­káig tiltott volt, „idegen" a társadalmi rendtől, majd meg­engedett, támogatott lett. Ilyenkor persze nem a társa­dalmi rendről s az attól való idegenségről szóló közhelyeit változtatja meg, az a nehe­zebb, hanem számonkéri a va­lóságon azokat az eszméket, melyeket belekommunikáltak róla. Bizonytalansága érthető, hiszen az engedélyezők, a megengedők bizonytalanságát, támogató bizalmatlanságát, s azt a zavart, ami a változások (hát még a felemások) sajátja, ő is érzi. S nagyon is érzi a vállalkozó, minden mozog, ala­kul, a zavarosban egy darabig jó halászni, de idővel egyre kí­nosabb. Ma lehet, amit tegnap nem lehetett, de holnap lehet-e ami ebből logikusan követke­a zik? — tépelődik. „Vagy dolgo­zom, vagy követem az állam- igazgatás változásait” — mond­ja. Támogatja az állam, támo­gatja a fogyasztó mindenek el­lenére, mert jó árut ad, mert választékot kínál, legalábbis a választék illúzióját. De a tá­mogatók bizalmatlanok is, honnan a sok áru, nem csinál­ná, ha nem érné meg .... és egyáltalán. Ebben a közhangu­latban érthetően, ha nem is et- fogadhatóan dönt úgy néme­lyik vállalkozó, hogy amilyer* gyorsan és amit tud, mindent „kivesz” az üzletből - amíg le­het. S máris van alapja a köz felháborodásának, s oly köny- nyű a csúsztatás, a tisztességes többséget a kevesek felől Ítél­ni meg. Ama többség pedig lassan elveszíti hosszú távú kedvét. Ha folyamatosan és biztonságosan lehet gazdagod­ni, senki sem akar nagy kocká­zatokkal gyorsan meggazda­godni. A szerdai Hatvanhat azért volt itt és ma fontos mű­sor, mert a vállalkozók konkrét helyzetéről, konkrét gondjairól beszélt, valóban a dologról, mely - viták ide vagy oda — van, szükséges, s arról a tisz­tességes többségről, mely — mint Európában bárhol — kellő garanciák mellett képes lehet szinte a szolgáltatás egészé? felvállalni. Parti Nagy Lajos SZÉT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents