Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)

1986-03-22 / 80. szám

2 Dunántúli napló 1986. március 22., szombat Befejeződött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Pénteken, az építésügyi és városfejlesztési miniszter be­számolója feletti vitával foly­tatódott az Országgyűlés ta­vaszi ülésszaka. Az ülésterem­ben helyet foglalt Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöi Tanácsának elnöke, Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke. Bevezetőben elmondta, hogy. 1985-ben az építőiparban és az építőanyagiparban a kere­setek átlagos növekedése el­érte a 7 százalékot, s ez meg­felelt a tervezett mértéknek. Ugyanakkor a termelés az épí­tőiparban több mint 7 száza­lékkal, az építőanyagiparban 4 százalékkal alacsonyabb volt az előző évinél. Ez messze el­maradt a tervezett mértéktől és csökkent a munka termelé­kenysége is. Ugyanakkor emel­kedett a főmunkaidőn kívüli tevékenységért kifizetett sze­mélyi jövedelem. A termelés, a teljesítmények alakulása nem támasztotta alá a keresetek növekedését. — Sajnálatos módon nem­csak az építőiparban és éöí- tőanyagiparban, hanem a népgazdaság más ágazatai­ban is hasonló folyamatok zaj­lottak le. Miközben a bérek és a keresetek a tervezettet meg­haladó mértékben növekedtek, a termelés és a nemzeti jö­vedelem növekedése jelentő­sen elmaradt a tervezettől. El­ismeréssel kell szólni azokról a gazdálkodó egységekről, amelyek helyesen éltek a megnövekedett önállósággal, korszerűsítették belső érdekelt­ségi rendszerüket, az új felté­teleknek megfelelő teljesít­ménykövetelményeket állapítot­tak meg. A gazdálkodó szer­vezetek egy része bérpolitiká­jában — a lehetőségekhez ké­pest — érvényesíti a differen­ciált ösztönzést. Számos vállalat, szövetkezet '— annak ismeretében is, hogy 1985-ben várhatóan vesztesé1 ges vagy alaphiányos helyzet­be kerül — olyan bér-, kere­setnövelést hajtott végre, amely többletadóterhet rótt az amúgy is pénzhiányos vállalat­ra. Az ilyen esetékben valójá­ban arról van szó, a kereset- növelés forrását kényszerűen a költségvetés, illetve a lakos­ság fedezte. Az egységes érdekeltségi alap bevezetése nagymérték­ben fokozta a vállalatok önál­lóságát pénzeszközeik felhasz­nálásában. De a felelősségü­ket is. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy sok gaz­dasági egységnél előnyben ré­szesítették a keresetek emelé­sét a fejlesztési források kép­zésével szemben. Az elmúlt év decemberében nagymértékben emelkedtek a bérek, gyakorlatilag minden ágazatban. Az iparban pél­dául 23 százalékkal. Természe­tesen jó, ha egy-egy gazdasá­gi egység az eredmények is­meretében fizet. A termelési és bérezési adatok azonban azt jelzik, hogy ebben a hó­napban nem indokoltak ilyen mérvű keresetnövelést az ad­dig ismert termelési eredmé­nyek. Tudjuk, hogy a keresetsza­bályozósnak vannak olyan elemei, amelyek valójában ad­minisztratív korlátot jelentenek a bérgazdálkodásban. Az egyensúlyi követelmények érvé­nyesítése érdekében azonban ezekre még szükség van. Ugyanakkor valamennyi gaz­dasági vezetőnek tudnia kell: a teljesítménnyel alá/nem tá­masztott, taktikai megfontolá­sokon alapuló keresetnöveke­dés előbb-utóbb a szabályo­zók szigorítására kényszeríti a Az elnöklő Cservenka Fe- rencné, az Országgyűlés alel- nöke a tanácskozást megnyit­va megemlékezett arról, hogy 67 esztendővel ezelőtt ezen a napon kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot. Ezután elsőként Rácz Albert államtitkárnak, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöké­nek adta meg a szót. gazdaságirányítást, meit az egész társadalom és az egész gazdaság érdekei oldaláról megengedhetetlen, hogy a személyi jövedelem alakulása tartósan elszakadjon a gaz­dasági teljesítményektől. Rácz Albert szólt arról, hogy közvéleményünk különösen éle­sen reagál az egyes építkezé­seken fellelhető, gyakran a szemünk előtt lezajló szerve­Dr. Péter Szigfrid (Tolna m„ 1. vk.), a Tolna Megyei Pártbi­zottság első titkára elmondta, hogy az állami lakásépítés arányának csökkenéséből adó­dó helyzethez a vállalatok nem tudtak alkalmazkodni. így a lakossági lakásépítkezések ma­gasabb kereseti lehetőséget teremtettek sok kőműves és szakszerelő-ipari munkás szá­mára, akik emiatt elvándorol­tak az állami építőiparból. Weiszböck Rezsöné (Győr- Sopron m., 15. vk.), a SOTEX Soproni Szőnyeggyár igazga­tója a Győr Megyei Állami Építőipari Vállalatnál szerzett tapasztalatok alapján is he­lyeselte a vállalkozások új for­máinak létrehozását, a ver­senytárgyalásos rendszer beve­zetését az iparágban. Zarnóczi József (Budapest, 27. vk.), a X. kerületi pártbi­zottság első titkára ellentmon­dásosnak tartotta a jelenlegi helyzetet, miszerint jobban védi a jog annak az érdekeit, aki egy tv-t vagy akár egy né- hányszáz forint értékű tartós fogyasztási cikket vesz, mint annak, aki lakást vásárol. Az előbbiekre egytől három évig terjedő kötelező jótállás van, a" lakásokra viszont nincs. Ezért ezrével folynak a laká­sok szavatossági perei, ame­lyekben a megrendelőnek, a lakástulajdonosnak kell bizo­nyítania, hogy a hiba már az átadás idején is fennállott. Vastag Ottilia (Nógrád me­gye, 8. vk.), a Romhányi Épí­tési Kerámiagyár osztályveze­tője figyelmeztetett arra, hogy zetlen, óriási munkaidőveszte­séggel járó munkavégzésre. Hajlamosak is vagyunk úgy értékelni ezt, mint kizárólag az építőiparra jellemző tüne­tet, pedig sajnos általános jelenségből van szó! — A tisztességesen ‘ dolgo­zók véleményét is ismerve a kormányzat álláspontja: ma­napság a gazdasági előreha­ladás egyik gátló tényezője a munkaidő rossz kihasználása, a laza munkafegyelem. A mun­kaidő kihasználása, a munka- fegyelem nem külső tényezők függvénye, a javulás itt kizáró­lag tőlünk függ. Jogosak azok a vélemények, hogy oz irányí­tásnak és szabályozásnak a mainál jobban kell ösztönöznie és késztetnie a fegyelmezet­tebb, jobb munkára. A jelenlegi munkajogi sza­bályozás és a kollektív szerző­dések nem szankcionálják kel­lően a fegyelem megsértőit: a későket, az igazolatlanul hiány­zókat, a többszörös munka­hely-változtatókat. Az államtitkár végül hang­súlyozta: a vállalati bér- és munkaerőgazdálkodást straté­giai kérdésként kell kezelni. Most készülnek a vállalati öt­éves tervek. Kapjon a tervek­ben ez a fontos kérdéskör ki­emelt jelentőséget. a felújítási célú gépi re­konstrukció sokkal többe ke­rül, mint az új, 'korszerűbb be­rendezések megvásárlása, mégis sokszor ezt az utat kell választani, mert csak ebben a keretben van pénz. Dr. Hellner Károly (Buda­pest, 32. vk.), a Magyar Keres­kedelmi Kamara személyzeti és oktatási főosztályvezetője egy, a miniszteri expozéból ki­maradt témakörrel, az ingat­lankezeléssel foglalkozott. Vé­leménye szerint az ingatlanke­zelés jelenlegi módszere nem megfelelő. Ezt az állítását az­zal indokolta: nincs meg a kellő érdekeltség a bérbeadó és a bérbevevő között a la­kásállomány megóvásában. Koltai Imre (Pest m., 28. vk.), a Cement- és Mészművek vezérigazgatója örömét fejez­te ki, hogy a Minisztertanács által megerősített állami terv­bizottsági határozat alapján 1987-ben megkezdődik a váci cementmű rekonstrukciója. Dr. Horváth László (Bács- Kiskun m., 9. vk.) tiszaalpári körzeti állatorvos javasolta, hogy a tárca vezetése vizs­gálja meg az építőipari kis­szervezetek helyzetét, tevé­kenységük jelentőségéti és problémáikat. Lényegesen kell javítani a műszaki felkészült­séget, a termelési hatékonysá­got, s ennek révén biztonsá­gosabbá válna a kistelepülé­sek alapellátása is. Horváth Ferenc (Zala m., 10. vk.), a Lenti Épületaszta­losipari és Faipari Vállalat igazgatója az expozéban vá­zolt országos képet vetette össze Zala megye építőipará­nak helyzetével. Elmondta, hogy hasonlóan az országos helyzethez, krónikus létszám- hiány tapasztalható a hagyo­mányos építőipari szakmák­ban. Ugyanakkor Zala megye I- :ásvagyona gyarapodott, építési kapacitás hiánya miatt egyetten otthon átadása sem hiúsult meg. Szót kapott még a vitában Bodonyi Csaba (Borsod-Abauj- Zemplén m., 3. vk.), az Észak- Magyarországi Tervező Válla­lat válla háti főépítésze, Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.), az Építőipari Gépesítő Vállalat pártbizottságának titkára, Pol­gári István (Hajdú-Bihar m., 7. vk.), a Kemikál Építőipari Vállalat Építési Műgyantagyá­rának üzemvezetője. Szűcs Gyula (Szabolcs-Szat- már m., 16. vk.), a KISZ Vásá­Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszolt ezután a vitában el­hangzottakra. Elöljáróban az építészeti kultúráról és a vá­rosfejlesztés kérdéseiről szólva elmondotta: az építő- és az építőanyagipar működésé­nek vezérfonala a település- fejlesztés tavaly jóváhagyott általános és 2000-ig szóló koncepciója. A szavatossági problémák­kal, illetve a jótállás beveze­tésének — a vitában hangot kapott — szükségességével kapcsolatban • kifejtette: a gaz­dasági bizottság irányításával megkezdődött ennek a kér­désnek a vizsgálata. Figyel­meztetett arra, hogy a szava­tosság kötelező, a jótállás vi­szont vállalt kötelezettséa. Azok a vállalatok, amelyek a jótállást elvállalták, ezért je­lentős térítést kapnak, hiszen a termékek árába bekalkulál­ták ezt a költségnövelő ténye­zőt. Az építőipari árakba vi­szont jelenleg nincs beépítve ilyen költség. Somogyi László — a képvi­selői észrevételekre reagálva — árkérdésekről szólva elke­rülhetetlen tényezőként érté­kelte, hogy a telkek, a köz­művesített területek fogyásá­val a lakásárak továbbra is növekedni fognak. A tárca lé­nyeges feladatának mondotta Bánfly György (Budapest, 4. vk.), a József Attila Színház művésze a belkereskedelmi miniszterhez interpellálta szol­gáltató- és üzlethálózatban gomba módra elszaporodott idegen nyelvű elnevezések miatt. Felkérte a minisztert, hozzon rendeletet, amely a ki­emelt idegenforgalmi közpon­tok, intézmények több nyelvű feliratainak kivételével meg­tiltja a szolgáltató és keres­kedelmi hálózatban a nem magyar elnevezések használa­tát. Juhár Zoltán 'belkereskedel­mi miniszter válaszában o helyzet pontosabb megvilágí­tása érdekében elmondta, a kereskedelmi és vendéglátó egységek túlnyomó többségé­nek jelenleg is magyar neve van. Ugyanakkor a vendéglá­tósban használatos néhány olyan megnevezés — büfé, bisztró, eszpresszó —, amely már a köznyelv részévé vált. Az idegenforgalomban is kí­vánatos, hogy a nemzetközi szállodákban, éttermi láncok­ban, idegenforgalmi közpon­tokban legyen néhány nem­zetközi jelzésű felirat. Az interpelláció jogosságát a miniszter a tekintetben nem vitatta, hogy a magánkereske­delemben és az úgynevezett szerződéses üzletekben elsza­porodott a nem-magyar elne­vezések használata. Elmondta, hogy tervezik.a belkereskedel­mi törvény, valamint a magán­kereskedelemmel foglalkozó törvényerejű rendelet módosí­tását. Ennek kapcsán lehető­ség van arra, hogy rendeleti­leg is megteremtsék az alapot ahoz: a szakmai elnevezés és rosnaményi Városi Bizottságá­nak titkára többek között meg­állapította, hogy feltűnően alacsony az építőiparban a fiatal munkások száma, s ez kétségtelenül összefügg azzal, hogy az ágazatban csökkent a jövedelmezőség. Dr. Mezei Károly (Szabolcs- Szatmár m., 18. Vk.), a Kisvár- dai Városi Tanács kórházának osztályvezető főorvosa a mi­niszteri beszámolóban és a felszólalásokban az iparág teljesítményével kapcsolatos gondokról elhangzottak nyo­mán kért szót. Mint mondot­ta, az építőiparnak és általá­ban a gazdaság egészének teljesítőképessége összefüg­gésben van a lakosság egész­ségi állapotával is. A képvi­selő indítványozta: a kormány fontolja meg egy alkoholiz­mus-ellenes törvénytervezet megalkotásának lehetőségét. megoldás két nappal megnö­veli a társadalmi munkaidő- alapot — tehát végső soron hozzájárul a nemzeti jövede­lem növeléséhez —, erre pedig jelenlegi helyzetünkben nagy szükség van. Ugyanakkor a dolgozók jogait is tiszteletben tartja, mivel két szabadnap kötelező kiadásával jár együtt. Rácz Albert államtitkár vá­laszát az interpelláló képvise­lő és az országgyűlés tudo­másul vette. Szalai Istvánná (Vas m., 1. vk.), a LATEX Fonó- és Szövő­gyár művezetője az Országos ‘Anyag- és Árhivatal elnökéhez interpellált a magyar ipar vé­delme ügyében az importter­mékek belföldi forgalmazásá­val kapcsolatban. Mint mon­dotta, egy korábban kiadott árhivatali rendelet hátrányos helyzetbe hozza a hazai ipart. A rendelet lényege, hogy az importtermékek forgalmazásá­nál a kereskedelmi vállalatok a hazai eredetű árukkal szem­ben nagyobb árréssel dolgoz­hatnak: a különbség két-há- romszoros. Ezért a kereskede­lem természetesen az importot szorgalmazza. A képviselő vé­leménye szerint a piaci ver­senyben legalább azonos fel­tételeket kellene teremteni. Szikszay' Béla államtitkár, az Országos Anyag- és ÁrhiVatal elnöke elmondta, hogy a kifo­gásolt rendelkezés csupán a fogyasztásicikk-nagykereske- delem néhány vállalatára tar­talmaz az általánostól eltérő árképzési előírásokat. Az áru­forgalomban ugyanis még van­nak olyan termékcsoportok, ahol nem megfelelő a válasz­ték és az árszínvonal. A ren­delet rlyen területeken írja elő, hogy a nagykereskedelem csak akkor juthat a kolkulálhatónál nagyobb jövedelemhez, ha kedvezőbb beszerzési források­ra tesz szert, például áralku révén csökkenti a korábbi be­szerzési árat, vagy szocialista importból származó terméke­ket értékesít. A többletjövede­lem egy részét viszont más cikkek órának mérséklésére kell fordítania. A jogszabály tehát előnyben részesíti a jobb kereskedelmi munkát, s a fo­gyasztót, a vásárlókat védi Az olcsóbb, választékot növelő im­porttal nem a hazai temelő- ket akarják hátrányos helyzet­be hozni, hanem a verseny ré­vén a fogyasztók számára elő­nyös vállalati magatartást és áruösszetételt 'kívánnak elérni. Lényegi megoldást ugyanis nem a verseny korlátozása, ha­nem a hazai termékszerkezet felülvizsgálata és módosítása, valamint a belföldi igényeknek jobban megfelelő hazai áru- összetétel jelent. A kormány Gazdasági Bi­zottsága ugyanakkor már elő­írta a szóbanforgó rendelke­zés felülvizsgálatát. Ennek célja természetesen nem a verseny kikapcsolása, hanem annak elemzése, hogy hol, milyen területeken szűntek már meg a rendeletet kiváltó okok, hol alakult ki olyan, a kereslesHkínálot egyensúlyára utaló piaci helyzet, ahol a la­kosság ellátása és az árszín­vonal védelme már biztosított — mondotta végül Szikszói Bé­la. Az államtitkár válaszát a képviselő nem fogadta el, mert megítélése szerint az nem érintette a konkrét kérdés lé­nyegét. Mint mondotta, véle­ménye szerint sem az import leállítására, vagy annak ható­sági korlátozására volna szük­ség, sokkal inkább arra, hogy ne működjék olyan érdekeltsé­gi rendszer, amely hátrányos a hazai ipar számára. Az interpellációra adott vá­laszt az Országgyűlés sem fo­gadta el. így az ügyrendnek megfelelően az Országgyűlés elnöke a kérdést továbbítja a kereskedelmi állandó bizott­ságnak, hogy az alaposan vizsgálja meg. A testület az országyűlés legközelebbi ülés­szakán számol be munkájáról. Ezzel az Országgyűlés tava­szi ülésszaka, amelyen felvált­va elnökölt Sarlós István, Cser­venka Ferencné és Péter Iá- nős, befejezte munkáját. Somogyi László válasza Interpellációk ugyanakkor az árak emelke­désének mérséklését, korlátok között tartását. A jövő nagy feladatának nevezte a miniszter a paneles lakóházak felújítását. Az első próbálkozások megkezdőd­tek Budapesten- és vidéken is, s a tapasztalatok alapján kí­vánják eldönteni, hogy külö­nösen a gépészeti, hőtechni­kai berendezések rekonstruk­cióját miként lehet elvégezni. A miniszter megerősítette a tárcának azt a szándékát, hogy az építőipari vállalatok kihasználatlan .telephelyéit a magánlakás-építés szolgála­tába állítják. Mégpedig úgy. hogy vagy félkész terméket, vagy a TÜZÉP-telepeken is forgalmazott építőanyagokat árusítanak ezeken a helyeken. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés az épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter előterjesztését és a fel­szólalásra adott válaszát jó­váhagyólag tudomásul vette. Ezt követően az elnöklő Sarlós István egy, a vitában elhangzott képviselői javaslat­ra reagálva elmondta: az al- kohölizmus-ellenes törvény megalkotásának gondolatá­val a kormány foglalkozik, az ezzel kapcsolatos álláspontról várhatóan a következő ülés­szakon tájékoztatják a képvi­selőket. a nyelvi helyesség se szen­vedjen csorbát. Az interpelláló és az ország- gyűlés Juhár Zoltán válaszát tudomásul vette. Farkas Lajos (Budapest, 11 vk.), az Ifjúsági Lap- és Könyv­kiadó Vállalat karbantartó­asztalosa az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökéhez interpellált két munkaszüneti nap, április 6-a és december 28-a munkanappá nyilvánítá­sával kapcsolatban. Mint mon­dotta: választókörzetében azt tapasztalta, hogy a lakosság nagy része nem érti meg az intézkedés szükségességét, s a szülőket az is zavarja, hogy e két nap egybeesik a tavaszi és a téli iskolaszünettel. Fel­tette a kérdést: mi indokolta az Áll ami Bér- és Munkaügyi Hivatal döntését. Rácz Albert államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal elnöke elmondta: visz- szatérő tapasztalat, hogy az évi nyolc fizetett munkaszüneti nap gyakori torlódása meg­nehezíti a termelés szervezé­sét, esetenként zavarokat okoz a szolgáltatásban és a lakos­ság ellátásában. Ezért alakult ki a munkanap-áthelyezések eddig is alkalmazott gyakor­lata. Idén azonban a hagyo­mányos megoldás nem lenne kielégítő, mert a nyolc fize­tett munkaszüneti nap mind­egyike munkanapra esik. így néhány hónapban jelentősen összetorlódnának a munka­szüneti napok, s ez a már említett feszültségekhez vezet­ne. Ezért — más országok gya­korlatához hasonlóan — mun­kanappá nyilvánították április 6-át és december 28-át. Ez a A bér- és munkaerő gazdálkodás stratégiai kérdés Dr. Rácz Albert, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke fel­szólal. (MTI-fotó, Kovács Attila felvétele — Telefotó — KS — DN) Felszólalók a vitában Rácz Albert:

Next

/
Thumbnails
Contents