Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)

1986-03-21 / 79. szám

1986. március 21., péntek Dunántúlt napió 3 Megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás o 2. oldalról) nyos és kulturális életéről, se­gítse a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megérté­sét és mozgósítson a társadal­mi cselekvésre. Ennek a köte­leségének azonban csak akkor felelhet meg, ha az állami szervek, a gazdálkodó és tár­sadalmi szervezetek, egyesüle­tek meaadják a szükséges fel­világosítást a nyilvánosság tá­jékoztatásához. — A törvényjavaslat határo­zottan kimondja a tájékozta­tásadás kötelezettségét és nem gondolom, hogy feleslegesen. A hiteles képhez szükséges in­formációk híján az utpbbi idő­ben is több kifogásolható tar­talmú sajtóközlés látott napvi­lágot. Arról pedig nincs, nem is lehet adat, hogy a tájékoz­tatás elmulasztása miatt meny­nyi azoknak a cikkeknek vagy rádió- és tévéműsoroknak a száma, amelyek meg sem szü­lettek, szegényítve ezáltal köz­életünket. Mindenütt fel kell is­merni, hogy a tájékoztatás po­litikai kérdés, a tájékoztatás elmulasztása pedig politikai hiba. Politikai érdek fűződik ah­hoz, hogy a közvélemény pon­tosan tájékozott legyen, és a tájékoztatás tekintélyén feles­leges időhúzás miatt ne essen csorba. Biztosítanunk kell a tá­jékoztatás elsőbbségét, hogy az ezzel járó kétségtelen • elő­nyöket még alkalomszerűen se használhassák ki a szocialista államunkkal szemben álló, el-. lenséges, idegen tájékoztatási szervek. Nincs -olyan fontos kérdés, amelyről akár a belpo­litikát, akár a nemzetközi poli­tikát illetően hallgatni kellene, vagy amelyről indokolt lenne megkésve tájékoztatást adni. Ugyanakkor apró-cseprő jelen­ségekből nem fogunk világ- szenzációt csinálni. Megteszi ezt helyettünk — gátlástalanul — a közvélemény manipulálása céljából a burzsoá propagan­da. A gyorsaság természetesen nem állhat szemben a hiteles­ség szintén alapvető követel­ményével sem. A tájékoztatás kétoldalú fo­lyamat. Fontos, hogy az álla­mi, társadalmi szervek önma­guk is kezdeményezzék a köz­véleményt érintő dolgaik meg­vitatását a sajtóban. Föl kell ismerniök: nem csupán társa­dalmunk egészének érdeke a közös gondolkodás, hanem hasznára lehet minden egyes szervezetnek külön-külön is. S nem csupán akkor kell nyilat­kozni, ha valami jót, valami „reklámértékűt" lehet monda­ni. Az őszinteség, a nyíltság bi­zalmat kelt. S ez javára válhat mindenkinek. Épp ezért tartom kiemelésre méltónak, hogy a sajtótörvény előírja a közérde­kű bejelentések és javaslatok közzétételének támogatását, valamint a tájékoztatást nyúj­tóknak és a sajtó dolgozóinak a jogi védelmét. — A párt, és vele együtt az egész társadalom szigorú kö­vetelményeket állít a sajtó elé. Annak nyomán ítéli meg a saj­tó munkáját, hogy milyen ered­ménnyel szolgálja népünk szo­cialista céljainak megvalósítá­sát, hogyan járul hozzá a tö­megek alkotótevékenységének kibontakoztatásához. A sajtó tevékenységét általában elis­merés illeti, mert jól tükrözi vi­szonyainkat és a tennivalókat, eredményesen segíti a párt po­litikájának megismertetését, el­fogadtatását, mozgósít a mun­kára, a párt határozatainak és a kormány intézkedéseinek végrehajtására, ellátja felada­tát a társadalmi közmegegye­zés kialakításában és fenntar­tásában — hangsúlyozta Berecz János. — Feladatunk van bőven, hi­szen népünk jelenét formáljuk és jövőjét alapozzuk. Gondok­ból sincs hiány, azokkal is szá­molnunk kell. A kiút, a további fejlődés csak a nemzet hozzá­értésére és tettrekészségére alapozódhat. Bízunk benne, hogy a -törvény ezt a közös ügyet szolgálja és erre biztat­ja, mozgósítja újságíróinkat. Éljenek vele. Meggyőződésem, hogy elfo­gadása esetén a sajtótörvény hozzájárul a szocialista de­mokrácia fejlődéséhez, segíti a sajtót feladatainak ellátásá­ban. A beterjesztett törvényja­vaslat minden tekintetben összhangban áll pártunk tájé­koztatáspolitikájával. Mindezek alapján a törvényt elfogadom és elfogadását javaslom a tisz­telt Országgyűlésnek - mon­dotta befejezésül Berecz János. Bányász Rezső államtitkár, az MTH elnöke: Á sajtó hitelesen, pontosan és gyorsan tájékoztasson Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke elöljáróban hangsúlyozta: társadalmi éle­tünk, szocialista demokráciánk fejlődésének szép eredménye­ként most olyan törvényjavas­latot tárgyal az országgyűlés, amelynek legfőbb szándéka, hogy megerősítse az Alkot­mányban biztosított sajtósza­badságot. A sajtótörvény javas­lata ugyanakkor kiegészíti az alkotmányos alapjogot az ál­lampolgároknak a tájékozta­táshoz való jogával, valamint a sajtó dolgozóinak azzal a jogával és kötelességével, hogy felelősen, megbízhatóan — a javaslat szavaival szólva: hite­lesen, pontosan és gyorsan — tájékoztassanak a haza és a világ ügyeiről. Az államtitkár ezután hang­súlyozta, hogy a törvényjavaslat szelleme és paragrafusai az al­kotó emberséget, a humaniz­must és a legszélesebb értelem­ben vett demokratizmust képvi­selik. Sajtónkat is a szocialista demokrácia fejlesztésének szol­gálatára ösztönzik; joggal, hi­szen csak megfelelő ismeretek­kel rendelkező, jól tájékozott állampolgároktól lehet elvárni, hogy cselekvő alakítói legye­nek életünknek, fejlődésünknek, jövőnknek. — Sajtónk sokban segítette és még fokozottabban segíthe­ti a nemzeti közmegegyezés for­málását, építőmunkánk, gazda­sági fejlődésünk meggyorsítá­sát, a társadalom- és a műve­lődéspolitikai feladatok végre­hajtását. Segíti a békéért és a társadalmi haladásért folyó nemzetközi küzdelem, a békés egymás mellett élés gyakran bonyolult kérdéseinek ^megvilá­gítását, a testvéri szocialista országokhoz fűződő kapcsola­tok elmélyítését a köztudatban. A magyar televízió, a rádió, az írott sajtó küldetésének tekinti a megbízható, gyors, az össze­függéseket is hitelesen bemu­tató tájékoztatást, korunk való­ságának tiszta tükrözését, az orientálás és a társadalmi tet­tekre való mozgósítás kettős feladatának minél jobb elvég­zését. Valljuk, hogy a tájékoztatás nyíltsága, őszintesége és tel­jessége elengedhetetlen tarto­zéka a szocialista demokráciá­nak. Ezt erősítette meg pártunk XIII. kongresszusának határo­zata, s ez fogalmazódott meg kormányunk ötéves munkaprog­ramjában is. A televízió, a rá­dió, az írott sajtó dolgozóinak rendkívül felelős szerepük van abban, hogy népünk mindenkor a valóságnak megfelelő képet kapjon az ország helyzetéről. Nálunk már hosszú ideje senki sem igényli a sajtótól az ered­mények megszépítését, a hibák elhallgatását, vagyis a „lakko­zást". A valós helyzet bemuta­tásához természetesen az is hozzátartozik, hogy a tömeg­tájékoztatás tükrözze a dolgozó, alkotó emberek fáradozását, erőfeszítéseit és ezek eredmé­nyeit is. A továbbiakban az államtit­kár kiemelte, hogy a sajtótör­vény gerincének is tekinthetők azok a törvényszakaszok, ame­lyek az újságírók jogaival és kötelességeivel foglalkoznak. Ezek megfogalmazása tükrözi pártunk és kormányunk vélemé­nyét, hogy a szocialista demok­rácia intézményrendszerében ma a politikai nyilvánosság to­vábbfejlesztése az egyik legfon­tosabb tényező: a szabad véle­ménynyilvánítás jogának meg­erősítésében, a tájékoztatáshoz való jog megfogalmazásában, a felvilágosítási kötelezettség­ben éppen úgy, mint a sajtó és az újságíró megnövekedett felelősségének jogszabályba foglalásával. Kormányunk ha­tározott véleménye — mondot­ta ■—, hogy a törvényjavaslat mind szellemében, mind téte­les szakaszaiban kellő jogi biz­tosítékokat nyújt a sajtónak fontos feladatai ellátásához. Bányász Rezső rámutatott: a törvényjavaslat nemcsak hogy nem korlátozza a sajtó kívána­tos mozgásterét, hanem — el­veinknek és jelenlegi gyakor­latunknak megfelelően — kibő­víti azt. De nem ad teret a parttalan liberalizmusnak, a nép- és társadalomellenes esz­méknek, és nem engedi meg a Magyar Népköztársaság alkot­mányos rendje, törvényei, ba­rátai és szövetségesei elleni uszítást. A felvilágosítási kötelezett­ség — miként a sajtótörvény egyetlen más szakasza sem — nem lehet visszaélések forrása. A valódi titkokat a jövőben sem tárhatjuk a világ elé: minden­kor lesznek államunknak olyan tényei, történései, amelyeknek nyilvánosságra hozatala sérte­né politikai, diplomáciai, gaz­dasági, egyszóval nemzeti ér­dekeinket. Ugyanakkor a tör­vényjavaslat nagy figyelmet for­dít arra, hogy az újságírók munkájuk során minél kevesebb akadályba, mesterségesen elő­idézett, mondvacsinált „titok­ba" ütközzenék. Ugyanakkor a sajtó fontos tisztének eredményes ellátásá­hoz javítani kell a tájékoztatás­ban dolgozók újságírói szakmai színvonalát és erkölcsi, etikai szintjét is. A sajtóra.nemcsak a valóság hű tükröztetése és a mozgósítás, hanem az értékőr­zés és az értékteremtés fel­adatai is várnak. A sajtónyelv tisztaságát szán­dékaink, gondolataink, cseleke­deteink tisztaságával is példáz­zuk. A formájában is szép szó­val eredményesebben küzdhe­tünk a társadalom előtt álló nagyszabású feladatok sikeres megoldásáért: így mozgósíthat a sajtó bátor tettekre, követke­zetes cselekvésre a nemzeti egységért, szocialista építő- munkánk meggyorsításáért, s így ösztönözhet a hatékonyabb termelésre, a munkafegyelem­re. A sajtó segítsen megértet­ni: mi az országos, s mi a he­lyi érdek. Küzdjön a közjóért, az erkölcsért, az emberi tisztes­ségért, neveljen az egészséges életmódra, harcoljon a köny- nyelműség, a felelőtlenség, az alkoholizmus ellen. S persze, az újságíró, a publicista, a ripor­ter szavának hitelét növeli, ha szavait átfűti a személyes meg­győződés, a személyes példa. Az államtitkár a sajtó tudat- formáló, mozgósító szerepének jelentőségét, tömeghatását té­nyekkel is érzékeltette. Mint mondotta, az elmúlt 30 eszen- dőben 3 millió magyar család vált tévénézővé, s mindegyik család tulajdonában több rá­diókészülék is található. A te­levízió a két fő- és a körzeti adásaiban hetente már csak­nem száz órán át sugároz mű­sort. A Magyar Rádió 3 köz­ponti és 5 regionális program­ját heti 540 órás műsoridőben közvetíti. Sajtónk demokratiz­musát tükrözi, hogy jelenleg 1720 időszaki lap jelenik meg, s ezek évente 1 milliárd 400 millió példányban jutnak el az olvasókhoz. Csupán a központi és a vidéki napilapok példány­száma meghaladja a napi 3 milliót és a 34 hetilapé a heti 7 milliót. Vagyis: az átlagos magyar család leqalább egy napilapot és 2 hetilapot olvas. A magyarországi egyházak 16 újságot jelentetnek meg. Befejezésül hangsúlyozta: a Magyar Népköztársaság kormá­nya a nyílt szó, a vélemény- szabadság híve, amit a sajtó- törvény javaslatának elkészíté­se és beterjesztése is bizonyít. A sajtótörvény-tervezet vitá­jában felszólalt: Tóth János (Budapest, 37. vk.), dr. Fodor László (Borsöd-Abaúj-Zemplén megye, 19. vk.), Kállai Ferenc (országos lista), dr. Südi Ber­talan (Bács-Kiskun megye, 12. vk.), dr. Bokor László (Buda­pest, 47. vk.), dr. Sztrapák Fe­renc (Bács-Kiskun megye, 5. vk.), Csöndes Zoltán (Buda­pest, 39. vk.), dr. Velkei Lász­ló (Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye, 4.. vk ). Dr. Markója Imre válaszolt a felszólalásokra, majd az Or­szággyűlés a sajtóról szóló tör­vényjavaslatot egyhangúlag el­fogadta. Befejeződött a Varsói Szerződés külügyminiszteri értekezlete Csütörtökön befejezte ta­nácskozását a lengyel fővá­rosban a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága. A hét tagállam külügyminisztere az európai helyzetet elemezte a világpo­litikai helyzet alakulásának fé­nyében. Az ülésről közleményt adtak ki, amely többek között a következőket tartalmazza. A miniszterek véleményt cse­réltek az európai helyzetről, figyelembe véve 9 nemzetközi kapcsolatok általános helyze­tét és további fejlődésük pers­pektíváit. Megállapították, hogy a nemzetközi helyzet to­vábbra is feszült és veszélyes. Nyugtalanságuknak adtak hangot annak kapcsán, hogy fokozódik a fegyverkezési haj­sza, különösen nukleáris téren, és törekvések vannak arra, hogy a fegyverkezési hajszát a világűrre is kiterjesszék. A szocialista országok és valamennyi békeszerető erő aktív, céltudatos tevékenysé­gének köszönhetően megerő­södött a népeknek a békés jö­vőbe vetett hite, és reális e- mény van arra, hogy kedvező fordulat következik be a nem­zetközi helyzetben. A genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó megteremtette az előfeltételeket ahhoz, hogy a mai konfrontációs helyzetet a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak nor­malizálódása válthassa fel, és egészségesebbé váljon a nem­zetközi helyzet. A kormányok, a népek, min­den reálisan gondolkodó erő közös, energikus és kitartó te­vékenysége kedvező fordula­tot hozhat az európai és a vi­lághelyzetben, biztosíthatja az enyhülés és a konstruktív együttműködési politika fel­újítását. Az ülésen képviselt államok teljes mértékben támogatják az SZKP KB főtitkára által 1986. január 15-én előterjesz­tett programot, amely arra irányul, hogy az évszázad vé­géig teljes mértékben felszá­molják a nukleáris és vegyi fegyverkészleteket, s betiltsák ez űrfegyvereket. A tagálla­mok kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak e programnak, és megvalósítása érdekében készek minden erejüket latba vetni. Ez elhárítaná az embe­riséget fenyegető veszélyt, gyökeres javulást eredményez­ne a nemzetközi helyzetben, lehetővé tenné a tömegpusz­tító fegyverek végleges fel­számolását. A Varsói Szerződés tagálla­mai nyomatékosan felszólítják a NATO-országokat, minde­nekelőtt az Egyesült Államo­kat, Nagy-Britanniát és Fran­ciaországot: realista és fele­lősségteljes magatartással se­gítsék elő, hogy a nukleáris fegyverek radikális csökkenté­séről olyan megállapodások születhessenek, amelyek nem­csak a két fél, hanem minden más állam érdekeit is figye­lembe veszik. Hangsúlyozták, hogy a so­ron következő szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó középpont­jában olyan kérdéseknek kell állniuk, amelyek összefüggés­ben vannak a földi hagyomá­nyos és nukleáris fegyverke­zési hajsza beszüntetéséről és az űrfegyverkezés megelőzésé­ről szóló konkrét megállapo­dások elérésével. A találkozón megállapodásra lehetne jutni legalább a nukleáris kísérle­tek beszüntetéséről és az Eu­rópában telepített szovjet és amerikai közepes hatótávolsá­gú rakéták felszámolásáról. Á Varsói Szerződés tagálla­mai határozottan ellenzik, hogy Európában tovább nőjön a nukleáris fegyverek száma, amellett szállnak síkra, hogy földrészünkön egyáltalán ne legyen se közép-hatótávolsá­gú, se taktikai atomfegyver. Ezen az úton az jelenthetné az első lépést, ha teljes mérték­ben felszámolnák a Szovjet­unió és az Egyesült Államok Európában telepített közepes hatótávolságú ballisztikus és szárnyas rakétáit. Ennek ér­dekében az Egyesült Államok­nak kötelezettséget kellene vállalnia, hogy nem adja át más országoknak a közepes hatótávolságú rakétáit, Ang­liának és Franciaországnak pedig azt kellene vállalnia, hogy nem növeli stratégiai és közepes hatótávolságú nukleá­ris fegyverzetét. A béke és biztonság prob­lémáinak, az európai együtt­működés kérdéseinek mélyre­ható elemzése alapján a mi­niszterek határozottan kijelen­tették: a második világháború és az azt követő fejlődés kö­vetkeztében kialakult határok sérthetetlensége és a területi­politikai realitások tiszteletben tartása az európai béke és biztonság megőrzésének el­engedhetetlen feltételét jelen­ti. Elítélték — az elsősorban az NSZK-ban jelentkező — re- vansista erők veszélyes tevé­kenységét. Vélemények a sajtótörvényről Munkatársunk tudósítása. A magyar sajtójog fejlődé­sének fontos állomásához ér­keztünk. Az országgyűlés elfo­gadta a sajtótörvény terveze­tét. Első szocialista sajtótörvé­nyünk 1986. szepember 1-én lép életbe. Néhány vélemény az új tör­vényről. Horváth Lajos ország- gyűlési képviselő, a Baranya Megyei Tanács elnöke: — Az a tény, hogy megal­kotásával, elfogadásával tör­vényes keretet biztosít a haza’ sajtómunkához — nagy jelen­tőségű. Lényegesnek tartom a tájékozódáshoz való jog meg­fogalmazását. Hiszen minden közösségnek joga a nyílt, őszinte, megbízható, gyors és pontos tájékoztatás. Ennek fontos alkotóeleme a közvéle­ményformáló sajtókritika. De figyelni kell, hogy mindig az adott helyzet döntse el: kell-e a kritika? Egy cikk ne csak a bírálatból álljon, hanem ke­resse a kiutat is. Tapasztalat, hogy vannak újságírók, akik csak a negatív jelenségeket veszik észre. Dr. Nagy József baranyai képviselő: — A törvény szól a szolgá­lati, üzemi, üzleti titoktartás kötelességéről. Ez azonban magában foglalja annak ve­szélyét, hogy a nem kívánatos jelenségekről is ezt állíthatják az információadásra kötele­zettek. Erre hivatkozva meg­tagadják a felvilágosítást. En­nek pontos meghatározására feltétlenül szükség lenne a ki­búvók elkerülése érdekében. A törvény helyesen rendelkezik, amikor kimondja, hogy az ér­dekeltek hozzájárulása nélkül is lehet tájékoztatást adni a különböző testületek nyilvános üléseiről. Sajnos, az utóbbi időben az volt a gyakorlat, hogy ezekről az értekezletek­ről, ülésekről a sajtó nem min­dig tájékoztathatta a közvéle­ményt. Danka Márta, a legfiata­labb képviselő, Bács-Kiskun megye küldötte: — Nem hittem a nyílt, őszin­te sajtótájékoztatásban. Mióta megválasztottak országgyű­lési képviselővé, többször megkerestek a különböző la­pok újságírói. Tapasztalatom, hogy egyéni gondjaimat mun­katársaim, környezetem prob­lémáit nyíltan, kritikusan mu- . tatták be. Véleményem szerint az új törvény elősegíti, hogy mindez általánossá váljon. Dr. Südi Bertalan, jános- halmai képviselő: — Minél kisebb lapról van szó, annál valószínűtlenebb, hogy a közéleti rendellenessé­gekről hajlandók írást közölni. A megyei lapokban több lehe­tőséget kellene biztosítani a nem hivatásos újságíróknak. Ehhez azonban három dolog kell: felkészültség, erkölcsi alap, s nem utolsósorban írás­készség. Ne hagyjuk ki az ol­vasót sem a közvélemény for­málásából. Pesta László, országos lis­tán megválasztott képviselő: — Negyvenegy éve vagyok képviselő. Aminek nagyon örülök, a sajtótörvény védel­met nyújt az újságíróknak. Amitől félek, hogy a fokozott elvárásoknak nem minden új­ságíró tud eleget tenni. Kevés (olyan foglalkozás van, ahol ilyen magas- a mérce: tehet­ség, szorgalom, felkészültség. Igen súlyos a politikai, erköl­csi felelősség. Ma még saj­nos, a kétes összeköttetések- időszakát éljük. Amit hiányo­lok az országgyűlés plenáris üléseiről, bizottsági üléseiről, az országgyűlési képiviselők munkájáról kevés színvona­las írás születik. M. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents