Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-14 / 72. szám
/ 1986. március 14., péntek Dunántúlt napió 3 Felelősségérzet, elkötelezettség, hlvatásszeretet Negyvenkét év vasutas egyenruhában A Kassa utca közel esik a pécsi főpályaudvarhoz. Éppen ezért' nem kért telefonkészüléket a lakásába. Ha valami történik, ami miatt szükség lenne rá, gyorsan, könnyen értesíthetik. A vasút veszélyes üzem: sokszor előfordult, s előfordulhat olyan eset, amiért az állomásfőnököt, vagy a körzet üzemviteli üzemfőnök- helyettesét éjjel az ágyából is kiugrasztják. A több, mint másfél évtized elegendő idő arra, hogy ennek tudata majdhogynem feltételes reflexként rögződjön: az éjszakai csengetés a lakásajtón valami problémát, rendkívüli eseményt jelent. A minap is arra riadt fel álmából, mintha csengettek volna. Felült az ágyban, hallgatózott, aztán rádöbbent, hogy a csengetés csak hallucináció. Hiszen már nem őt értesítik, ha valami baj van, hanem az utódját. Ö már 42 év szolgálat után a nyugdíjba vonulás hivatalos dátuma előtti szabadság, a „sétólás” időszakát tölti. • — Ez a történet is azt példázza, hogy a nyugdíjba sé- tálás szabadságának néhány hete — ami arra szolgálna, hogy az ember fokozatosan, kíméletesen lazíthasson a munkahelyéhez, hivatásához tapadó kötelékeken — nagyon kevés. A még hátralevő élet sem elegendő hozzá. És én nem is akarok teljesen elszakadni a vasúttól — mondja Hornyák István, a MÁV Pécsi Igazgatósága pécsi körzeti üzemfőnökségének nyugalomba vonuló üzemviteli üzemfőnök- helyettese. Szívélyes házigazdaként saját termésű aranyhegyi bort tölt a poharakba. Nyugdíjasként most már több ideje jut a tíz éve vásárolt kis szőlő gondozására. A présház, a saját kezűleg sziklába vésett pince már kész. A további csinosítás, és a Kerítés megépítése van hátra. Csilloqó borral teli poharát koccintásra emelve csendes köszöntőként fűzi hozzá életprogramként is felfogható meggyőződését: — A mindennapi munka tisztességes elvégzése nem hőstett, hanem kötelesség a társadalomért, a munkahelyért, a közösségért, a családért, önmagunkért. Ez mindig is így volt, s így lesz. A „volt" és a „lesz" arra is vonatkozik, hogy Hornyák István családjában a vasutas hivatás tradíció. A múlt század végén a nagyapja is vasutas volt. Legidősebb fiúként Hornyák István édesapja folytatta a hagyományt. — Mondhatni, beleszülettem a vasutas pályába. Apám pályamunkásként kezdte és jegykiadó pályaőrként Gyöngyfa— Magyarmecske állomáson fejezte be szolgálatát. Én Hosz- szúhetényben születtem, de gyermekkorom javarészét és ifjúkoromat ez utóbbi állomáson töltöttem. Akkoriban a Rövid ideig különböző baranyai állomásokon teljesített szolgálatot, majd 1951-től 1955-ig nevelőtiszt volt a tisztképzőben. Közben elvégezte a gimnáziumot. — Szoba-konyhás kis lakásunk volt. Hogy tanulhassak, a feleségem mindig kivitte sétálni a térre a gyerekeket. A hetvenes évek vége, a nyolcvanasok eleje a nagy átszervezések időszaka volt a vasútnál. Ezek során került Hornyák István új pozícióba: a pécsi vasútigazgatóság legnagyobb körzeti üzemfőnöksége üzemviteli üzemfőnök-he- lyettese lett. A 42 éves szolgálat utolsó éveihez a vasútvil- lamosítás élménye kötődik. Mégcsak kóstolgatja a nyugdíjas életformát. Munkahelyéről ezekben a hetekben is jónéhányszor felkeresték különféle problémákkaL Úgy tűnik, számára nem lesz zuhanásszerű átlépni a munkaképes korból a nyugdíjas korszakba: hosszú lesz az átmenet. 1945-től tagja a pártnak, s 1955-től a legutóbbi választásig tagja vol. a vasutas párt- bizottságnak. A hatvanas években a titkári tisztséget is betöltötte. 1950 óta pártpropagandista, s egészen a közelmúltig a vasutas pártbizottság agitációs és propaganda munkabizottságának a vezetője volt, s továbbra is tagja maradt a közművelődési bizottságnak. — A vasút, ez a hivatás kitöltötte az életemet. A legnehezebb időben is örömet jelentett a munka. Elképzeléseim teljesültek.- Még abban is, hogy a családi tradíció folytatódik. Nagyobbik fiam katonatiszt Budapesten, de a felesége a MÁV-nál dolgozik. A kisebbik fiam vasutas: forgalmi szolgálattevő. Remélem, hogy unokáim közül — maholnap megérkezik a hatodik is — lesz folytatója a családi tradíciónak. Ehhez persze az is kell, hogy a vasútnak is legyen jövője. Másfél évtizede világszerte temetni kezdték a vcs- úti közlekedést. Azóta újra ugyancsak világszerte rájöttek, hogy nem nélkülözhető, s a megszüntetett pályák jórészét is visszaállítják. A magyar vasutat is sok szidalom és kritika érte okkal és ok nélkül. Sajnos, van is óbban igazság, hogy a korábbi rend, fegyelem, céltudatos összefogás, az együvé tartozás érzése, a hajdani legendás vasutasszív megkopott. De vannak uj törekvések is arra, hogy a vasutashivatás visszanyerje régebbi társadalmi presztízsét, hiszen mégiscsak a népgazdaság vérkeringésének legfontosabb ága. Ehhez felelősség- érzet, ragaszkodás, elkötelezett hivatásszeretet kell. Én bízom abban, fog még a régi tekintéllyel régi fényében tündökölni a vasutasmundér. Dunai Imre pályaválasztás lehetőségei nagyon szűkek voltak, s én nem is gondoltam arra, hogy más is lehetnék/ mint vasutas. Ez a hivatás annyi szépséget is rejt magában, amit a kívülálló nem is láthat. Én már gyerekfejjel benne voltam és a polgári iskola elvégzése után a MÁV- nál álltam munkába pályamunkásként. Vonalbejáró őrhelyettesnek, majd jegykiadó pályaőrnek osztják be. A felszabadulás után a vasúti pályák, hidak helyreállításának munkája következik, s amikor ennél a feladatnál csökken a munkalehetőség, a pécsi fűtőházba áll be dolgozni szeneslegényként. Csakhamar elvégfi a vonat- fékezői tanfolyamot is. — Lehetőség adódott, hogy vonatvezető, vagy jegyvizsgáló legyek. Nekiláttam tanulni, de persze csak a munka után jutott rá idő. Akkor már nős voltam, s a feleségem kérdezte ki a kérdés-felelet formájában előírt tananyagot. Dicsérettel vizsgáztam. 1949-et írtak. Hornyák István szorgalmára, rátermettségére, tudásvágyára Jelfigyeltek. Vasúti tisztképzőbe küldték, s ezt az iskolát is kiemelkedő eredménnyel végezte el 1950-ben. Az áljomásfőnöki tanfolyamot 1955-ben végezte el. Utána rövid ideig Komlón volt állomásfőnök-helyettes, majd 1956 szeptemberétől 1960-ig Újmecsekalja állomásfőnöke. A következő kilenc évben a pécsi forgalmi osztály személyzeti vezetőjeként dolgozott, s eközben elvégezte a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet a szakosítóval együtt. 1969-ben lett a pécsi állomás főnöke. — Változatos időszak volt— 'emlékezik vissza. — A pályaépítés, a dízelesítési program kiteljesedésének időszaka. Ekkor létesültek a fényjelzők, készült el a szigetperon és épült fel a két felüljáró úgy, hogy nagy odafigyeléssel és pontos szervezéssel a vasúti forgalom és az építkezés is lényegében zavartalanul folyt. Ez idő alatt szűnt meg a pécs—harkányi vonal, s kezdődött meg a szociális épület kivitelezése. Volt sikerélményben részem bőven, persze gondokban is. Általában reggel 6 órától este 7-ig a munkahelyén volt. Nevetve meséli: gyakran vacsora után sétálni hívta a feleségét, s rendszerint végül is valamelyik vasúti szolgálati helyen kötöttek ki. Lakókörzeti fórum Luou-Kertuárosban A saját maguk teremtette régi jó hagyományt folytatva ismét lakókörzeti fórumot rendezett a közelmúltban Lvov-Kertváros 1. számú lakókörzeti alapszervezete és a körzeti népfrontbizottság. Az Anikó utcai iskolában tartott fórumon a Keszüi út és Egri Gyula utca által határolt területen lakók közül több, mint százan vettek részt, s jelen voltak a városi tanács vezető beosztású tisztségviselői, valamint a környék kereskedelmi ellátásában érintett vállalatok képviselői is. A legtöbb kritikai észrevétel a körzet kereskedelmi ellátott-, ságára vonatkozott, méghozzá konkrétan, üzletenkén. A lakókörzet területén két ABC- áruház, egy hússzaküzlet, két Zöldért-üzletfés egy vegyesbolt található. A lakosság számára érthetetlen, hogy az egymástól 100 méternyi távolságban lévő iparcikk szaküzlet és az ABC-áruház miért árusít azonos árucikkeket. Felesleges vevőbosszantásnak találják c piros ABC üzleten belüli .exkluzív butikját", amely többnyire csak újabb sorbanállást jelent a vásárlóknak és a kasszák számát is csökkenti. A Sarohin tábornok úti és a Diána téri Zöldért-üzletek profil- bővítését is nehezményezték, legalábbis annyiban, hogy ezekben a boltokban éppen a zöldség- és gyümölcsfélék árusítása került háttérbe. Ugyanakkor nagyon hasznosnak tartanák, ha ezek a boltok a kertészkedéshez szükséges szerszámokat, vegyszereket és vetőmagokat is árusítanának. Nem ért egyet a lakosság azzal, hogy a Diána téri egykori tej- és kenyérüzlet profilját szeszesitalokkal bővítették, s általában helyteleníti, hogy a kereskedelem vajmi keveset tesz az alkoholizmus elterjedtségének csökkentésére. A vásárlók Véleménye szerint a Diána téri piac változatlanul a viszonteladók, kiskereskedők paradicsoma. Nagyüzemi termelőtől közvetlenül semmi nem kerül a piacra: nincs olyan üzlet, amely ármeghatározó szerepet tudna betölteni. A lakókörzeti fórum nemcsak a gondok számbavétele miatt bizonyult hasznos tanácskozásnak, hanem azért is, mert néhányra mindjárt biztató választ is kaptak a tanácsi vezetőktől a körzet lakói. Ezek közül a legfontosabb a Ivovkertvárosi éjszakai orvosi ügyelet megoldása — legalább hétvégeken. Az orvosi rendelő vagy tíz éve egy alagsori garázshelyiségben működik, az éjszakai ügyeletet pedig a Lánc utcai rendelőintézet látja el. Hétvégére végképp orvos nélkül marad egy kisvárosnyi lakosságú városrész. A helyzet megváltoztatására ígéretet tettek a tanácsi vezetők. Végezetül hasznos volt a fórum azért is, mert a területfejlesztési hozzájárulás felhasználására is született két ötlet a vita során: vagy a piacot kellene befedni, vagy az idős korúak számára kellene klubot létesíteni. D. I. n politikai-mozgalmi stilus érvényesítése a helyi pártvezetésben 1. Taggyűlés: a politizálás fóruma Társadalmunkban meghatározó szerepe és tekintélye van a pártnak. Vezető szerepének folyamatos növekedését lehetővé tette, hogy képes volt időről időre kiválasztani és kezdeményezni a szocialista építés érdekében az életképes megoldásokat. A 30 évvel ezelőtt újjászerveződött Magyar Szocialista Munkáspárt első helyen kér zelte és azóta is gondozza a marxi—lenini jelleg erősítését, a pártélet lenini normáinak érvényesítését. Az 50-es évek végén sorra vette és sikerrel megoldotta a társadalmi élet különböző területein (az ideológiában), a gazdaságban, a kultúrában stb.) az ellenforradalom okozta eszmei zűrzavar leküzdését. Majd jól időzítve és sajátos viszonyainkhoz is alkalmazkodva eredményesen szervezte és irányította a mezőgazdaság szocialista útra vezetésének történelmi léptékű munkáját. Ezt követően az 1960-as évek második felében kidolgozta a gazdasági élet irányításának refőrmját, amelynek továbbfejlesztését — az adott lehetőségek és a szocialista elvek talajáról kiindulva számos nehézséggel megküzd- ve — azóta is napirenden tart. Az MSZMP időben hozzáfogott az állami és társadalmi szervek szerepének növelését szolgáló elvek, feladatok kimunkálásához és érvényesítéséhez. Az 1970-es években pedig sorra vette és a 80-as években ismét ráirányította a különböző rétegek és csoportok helyzetével kapcsolatos teendőkre és társadalmi magatartásformákra a fiqyelmet. Mindehhez kapcsolódik, hogy már a , 60-as években — a korábbi idők tanulságait elemezve — elfogadta a párt káderpolitikájának azóta is érvényes alapelveit. Természetesen a három évtized e fajsúlyos feladatai újból és újból napirendre tűzték a politikai befolyás új módszereinek, a pórtmunka stílusának az új helyzethez való igazítását és a pártvezetés gyakorlatának továbbfejlesztését. Az 1985-ben megtartott XIII. pártkonqresszus is a megtett út tapasztalataiból kiindulva, a szocialista építés új feladatait, a változásokat és a pártmunka meglévő fogyatékossáqait is alapulvéve indokoltnak tartotta a vezető szerep érvényesítésének újraértelmezését. A kongresszus határozata kimondja: „A szocialista építőmunka sikeres folytatásának fő követelménye, hogy erősödjön a párt vezető szerepe, tovább szélesedjen eszmei-politikai befolyása. Ehhez arra van szükség, hoav a párt maaa is emel- ie munkájának színvonalát, fejlessze munkastílusát és munka- módszereit.” Az úisáqcikk adta lehetőségek keretein belül a helyi nnrt- munka színvonalának emeléséhez kapcsolódó néhány időszerű feladattal foglalkozom az alábbiakban. Eavik fontos elvi tétel, amelv a nárt vezető szerepével ösz- szefüggésben kiemelt hangsúllyal szerepelt a kongresszuson, hogy a pórt elsősorban a poli- tikai-mozqalmi tevékenység útján képes hatni a társadalomra. A pár- ezt mindig vallotta és érvényesítette is — ha nem is mindig a kívánt eredménnyel. Ez a pártmunka olyan értéke, ami csakis a oolitikai vezetés sajátja lehet és ami tekintélvt és befolyását erősítheti, a széles dolgozó tömegek körében. Az utasítás, a rendelkezés az állami—gazdasági szervek eszközrendszerébe tartoznak. A pártszervek feladata, a politika alakítása, elfogadtatása és a végrehajtás mozgalmi eszközökkel való segítése. A mai társadalmi viszonyok és feladatok ismét a pártmunka előterébe állították a politikai-mozgalmi stílus következetes és a mai igényeknek megfelelő alkalmazását. Napjaink pártéletét számos ezzel ellentétes tendencia terheli. Visszahúzóerőként hatnak gyakorta a pártvezetőségek egyoldalú szervezeti lépései. Sokszor a pártéletben is a párttagok és vezetők viszonyát a munkahelyen érvényes vezető -beosztott kapcsolat jellemzi. Hiányzik az az emberközelség, ami elengedhetetlen feltétele a valódi kommunista közösségekké válásnak. A pártmunkában eléggé eluralkodott a határozathozatal és ismertetés olyan gyakorlata, ahgl hiányos, vagy elmarad a politikai célok miértjéről a megvalósulás értelméről és hogyanjáról a nyílt, értelmes eszmecsere. Az úgynevezett „kötelező napirendek” formális megtárgyalása nélkülözi a tagság valódi aktivisátás. A jó kollektív pártvezetőségi munka önmagában még nem biztosíték a szilárd pártegységhez, az aktív pártélethez. Ehhez az egész párttagság közös gondolkodására van szükség, ami nem nélkülözheti az egyes kommunistákra gyakorolt elvipolitikai és természetesen érzelmi ráhatást. A pár^ vezető szerepének, a politikai-mozgalmi munka jellegének erősödése nem választható el a pórt belső viszonyaitól, a helyi pártélet milyenségétől. Különös tekintettel a párttaggyűlésekre, mint a pártszervek egész tevékenységét meghatározó fórumokra. Az alapszervezetek munkastílusában elsőrendű követelmény, hogy a pórttaggyűlések (párt- csoport-összejövetelek) valóban a hatékony politizálás fórumai legyenek. Ehhez először is az esetek nagyrészében önállóbb pártmunkára és arra van szükség, hogy a pártvezetőségek jól válasszák ki, hogy az adott területen mely kezdeményezések, intézkedések vihetik előre elsősorban a gazdaságpolitikai célok valóraváltását. Fontos, hogy jól ráérezzenek mindarra, ami elsősorban a terület adottságai alapján foglalkoztatja, aktivizálhatja saját párttagságukat. Jóval intenzívebben és konstruktívabban kell keresni azokat a demokratikus módszereket és fórumokat, amelyek képesek biztosítani, hogy a párttagság egésze ré’zt vegyen, részt kérjen a helvi politikai álláspontok alakításában. A párttaagvűlések csak akkor tölthetik be szerepüket, ha van lehetőséq a vélemények nyílt szembesítésére, ha sor kerül a téves, hibás nézetek érveken alapuló segítőszándékú bírálatára. Ha meggyőződésre éDÜl- nek a helyi politikai állásfoglalások. Az ilyen alkotó közösségi légkör megteremtése megújulást kíván a pártvezetőségektől. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy mindenütt valódi pezsdülés következzék be a pártéletben. A nolitikai-mozgolmi munka szélesebb nlaookra helyezése sürgeti a oártban a oolitikai kultúra fejődésének megqyor- sulósát 'S. Az eredményes ooli- tizólás elengedhetetlen feltétele a poli ikai kultúra meafelelő színvonala. Az elmúlt évtizedekben a párttagsáq számottevő lépéseket tetf meg a „politikussá” válás útián. Az elért fejlődés nem lebecsülendő, de a* elvár oolitikai kultúra érdekében még sok a tennivaló. Társadalmi feladataink oediq sürgetik a kulturált politikai mentalitást. Földes Andrásné
