Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-09 / 39. szám

SIKER „A magyar kórusirodalom - világzene..." Tiilai Aurél, a pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa, a Tudo­mányegyetem vegyeskara, s a Mecsek Kórus karnagyának nevét jól ismerik a muzsika ba­rátai. Mindhárom kórusa szá­mos nemzetközi fesztiváldíjat mondhat a magáénak. A Ne­velők Háza Kórusával, egyebek közt, 1980-ban, Knokkeheist- ben (Belgium) megnyerték a „kupagyőztesek kupáját", vagyis a kontinens különböző fesztivál-nagydíjas kórusainak versenyén az Európa Kupát. Ezt követően az együttes 1983- ban Brüsszelben rádiókoncer­tet adott. Karnagyukat pedig januárban háromhetes ven­dégszereplésre kérte fel a Bel­ga Rádió és Televízió. A brüsszeli rádió kórusával magyar kórusművekből készí­tettek fölvételeket, s két kon­certet is adtak: Brüsszelben és Antwerpenben. Tiilai Aurél útjáról a héten tért haza. Rö­vid beszámolót kértünk tőle. A koncerteken Liszt- és Ko- dály-darabot énekeltek,, s a karvezetőnek, az együttes ki­váló zenei képzettsége ellenére sem lehetett könnyű dolga ... Általában tudjuk, de hogy ilyenkor mennyire nehéz nyelv a magyar, nem is képzel­nénk ... — mondotta. — A la­tin, francia, olasz és angol nyelvű darabokkal viszonylag könnyebb dolgom volt. Hiszen a rádiókórus tagjai természe­tesen beszélik a környező or­szágok nyelvét is. Kodály An Ode lor Music (Óda a muzsi­kához) c. kórusművét — amely­ről itthon, a darab nehézsége miatt sem rádió- sem lemez­fölvétel nincs —, szinte lapról leénekelték... A Norvég lá­nyok és a Molnár Anna-balla- da viszont eleinte megoldha­tatlannak tűnt. — Hogyan sikerült még­is?... — Mindenekelőtt: két nagy­szerű, egy francia és egy fla­mand fordítás állt a rendel­kezésünkre. Gondot jelentett azonban, hogy ők nyelveink azonos hangzóit is másképp ír­ják. Ezért táblázatot készítet­tem: pl. s = Schubert: cs = Ci ma rosa; z = sieben; gy = Dieu (mint mon Dieu, ejtve: „mongyő”) s így tovább. Ez sokat segített. — A kórustagok lelkesek vol­tak; kórusműveinket közszere­tet övezi: az előadók és a kö­zönség részéről egyaránt. A magyar kórusirodalom ott nem egzotikum, hanem világzene, épp úgy, mint Bach vagy Britten bármelyik műve. Ehhez viszont a szövegkiejtést nagyon sokat kellett gyakorolnunk. Főleg az olyan „nyelvtörőket", mint Ko­dály Norvég /ányok-jának „zöl­des-borzas" szópárja; vagy a számukra ismeretlen ,,gy"-s szavaink. („D/'ere velem Mol­nár Anna!...") Most azonban igen jóleső visszagondolni ar­ra, hogy pl. az antwerpeni koncertünkön részt vevő ma­gyarok teljesen jól érthető ma­gyar szöveget hallottak. — A rádiófelvételek is igen jó légkörben és ragyogó tech­nikával készültek. így az sem tűnt zavarónak, hogy — mi­után a kávézás náluk még a magyarokénál is „szentebb ügy" —, az egyik szám fölvé­telének a kellős közepén kel­lett félórás kávészünetet tarta­ni ... W. E. Zsiliptől zsilipig Egy centiméter = 6 millió A téli pihenőben levő hajók mellett rohan a Balaton-víz a Sió­zsilip felé Külföldi AIDS-helyzet Kevés fertőzés, sok rémhír Védőkesztyűs olasz rendőrök Panoráma Kesslerék énekelnek A Kessler-nővérek nagy re- vüsikert arattak a bécsi tele­vízióban — dalaikkal. A jég he­lyett tehát véglegesen a tánc­dal kettőse lettek. Varsói riFkaságok Varsóban a Teatr Wielki sa­játos operanapokat rendez. A február 1-től 21-ig tartó soro­zatban, klasszikus operákon kívül bemutatják Moniuszko: Halka, Simanovszki: Roger ki­rály és Rozicski: Twardovski úr című zenedrámáit, továbbá Serge Lifar, Maurice Béjart, valamint John Neumeier ba­lettjeit. Girardol- telefonál Annie Girardot francia vi­lágsztár, aki első nemzetközi sikerét negyedszázada a „Roc- co és fivérei”-ben aratta, igen szereti a monodrámát. Ebben a műfajban legújabb darabjá­nak címe: „A patikusnő”. Tu­lajdonképpen telefondráma, amit ő játszik-beszél végig lát­hatatlan partnereivel. Vízleeresztes a Balatenon Másodpercenként 55 köbmé­ter víz tud átzubogni a siófoki zsilipen — mármint akkor, ha teljesen kinyitják azokat; ez azt jelenti, hogy majd egy centi­méterrel apasztaná a Balaton vizét egy nap alatt. Lehet ját­szani a számokkal — a Bala­ton felszíne kereken 600 km5, egy centiméter apadás tehát 6 millió m3 víz elvonásával érhe­tő el. Igen ám, de ha nyitva a siófoki zsilip, mégsem csökken egy centivel egy nap a vízszint, hiszen jelentős a hozzáfolyás is. Egy centimétert még a ter­mészet is tud apasztani: igaz ahhoz szép kánikula kell, ilyen­kor télen tehát az emberi be­avatkozásra van szükség a víz­szintszabályozás érdekében. — Miért van erre szükség — kérdeztük a héten Soha Szil­vesztertől, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatósáq siófoki ki- rendeltsége vezetőjétől. — 1968-ban rögzítették a Balaton jogi medrét, ez az ak­kori 100 cm-es vízszintnek meg­felelő vízfelület. Kirendeltsé­günkhöz ennek a jogi meder­nek minden ügye tartozik a víz­szintszabályozástól kezdve a stégek engedélyezésén keresz­tül a nádgazdálkodásig. A je­lenlegi előírások szerint a Ba­laton vízszintjét 70 és 100 cm között kell tartani a siófoki mérce 0 pontjától számítva. Ennél magasabb víz megemeli a talajvízszintet a parton kívül, elöntéseket okozhat, segítené a part erózióját, különösen télen, amikor jég is van. Hogy a meg­adott értékeken belül legyen a vízmagasság, ahhoz évente 5— 6-szor le kell engednünk belőle. Ilyenkor télen történik az egyik legnagyobb leeresztés, hiszen az őszi-téli csapadék jelentő­sen megemelte a Balaton víz­szintjét. A nagyobb leeresztések kö­zé tartozik az őszi és a tavaszi is, ezeken kívül csak néhány napra szokták megnyitni a zsi­lipeket: hogy hajózható le­gyen a Sió, vagy ha a Kapóson erősen szennyezett a víz; a Ba­latonból kapott fröccsel hígítják ekkor. Szükséges akkor is a le­eresztés, ha a siófoki kikötő környékén lesz szennyezett a víz, vagy ha nagyon befülled a Felső-Sió pangó vize. A siófoki kikötő a hét köze­pén kezdett jegesedni, a nyílt Balatonon még nem volt jég. Elvileg elképzelhető, hogy a Sió árvízveszélyt jelentsen egy téli leeresztés alkalmával: jég­dugó alakulhat ki, de erre még nem volt példa a Balaton víz­szintjének szabályozása óta. Vi­szont a Sió hosszában hat he­lyen kell átemelni a csatorná­ba a befolyások vizét. A Sió magas vízállása jó arra is, hogy feltöltsék a mentén lévő halastavakat, víztározókat. A Sió felső szakasza egyébként 80 m3/mp vízhozamra van ki­építve, az alsó 42 kilométer pe­dig ennek négyszeresére. A Sió­torkolatnál, a gemenci erdő­ben csak arra kell ügyelni, hogy a víz sebessége ne emel­kedjen 70 cm/másodperc érték fölé, akkor ugyanis megnő a gátak eróziója. Állandó kap­csolatban van egymással a sió­foki és a gemenci zsilip, hogy összehangolt legyen a Balaton megcsapolása. A siófoki vízügyi kirendeltsé­gen grafikonon is ábrázolják azokat a paramétereket, me­lyektől függ a leeresztés mér­téke: figyelik a vízgyűjtő terü­let csapadékmennyiségét, a le­vegő hőfokát, a szél erősségét és irányát, a hőmérsékletet — hiszen ha fagy, csökken akkor a befolyás mennyisége, de csökken a párolgás is. Szerdán 96-os volt a vízállás, s jó tízcentis csökkenésre van szükség, hogy az olvadást, a tavaszi esőket ne csordultig várja a Balaton. A januárban elkezdett leeresztés tehát még tart. B. L. Világszerte emberek milliói figyelik a legújabb életve­szélyt, az AIDS-fertőzést, amely a szervezet védekező- képességének hiányát jelentő megbetegedés Ausztráliában egy mestersé­ges termékenyítés során egy­más után négy asszony kapta meg a fertőzést, mert a sper­mát adó férfit ez a vírus már megfertőzte. A franciaországi Montpellier-ben egy tizennyolc hónapos csecsemő meghalt. Más jellegű betegsége miatt ugyanis vérátömlesztést kapott, s a beadott vér AIDS-fertőzött volt. Az eset után maga Lau­rent Fabius, Franciaország mi­niszterelnöke rendelte el, hogy az ország valamennyi véradó­ját ebből a szempontból meg kell vizsgálni, mielőtt vért adna. A legnagyobb vihar a Né­met Szövetségi Köztársaságban volt. Ebben az országban ugyanis a zárt közösségekre irányult a figyelem. így a had­sereg, a börtönök, tömegszál­lások kerültek abba a gyanú­ba, hogy fertőzések elsődle­ges gócává válhatnak. Hiszen a tömeges együttlakás min­dennemű járványnak egyaránt fészket nyújthat, s a fertőzés gyorsabb terjedését okozhatja. Észak-Rajna-Wesztfália tarto­mány 34 börtönében ugyanis elemezték a rabok vérét. A 866 fegyenc közül első vizsgá­latra 119 volt gyanús. Igaz, a további vizsgálatok már nem igazolták a veszélyt. A gyanús 119 fegyenc közül ugyanis csak 20-nál mutatkoztak az AIDS-re jellemző tünetek: erős éjszakai izzadás, kiütések a bőrön, a nyirokcsomók duzzanata, ma­gas láz, hasmenés. Végül azonban egynél sem sikerült kimutatni a vírust. Egyébként a rabok mind a 34 börtönben saját maguk kérték a vizsgá­latot. Hasonló ellenőrző vizs­gálatokról érkeztek hírek a Né­met Szövetségi Köztársaság hadseregének köreiből is, dé fegyveres testületről lévén szó, a számadatok nem ismerete­sek. Érdekes viszont a freiburgi járványklinika orvosainak véle­ménye: a vírus nem cseppfer­tőzéssel jut a szervezetbe, ha­nem a fertőzött vér kizárólag nemi érintkezéssel terjed. A közvélemény természete­sen világszerte sürgeti a vé­dekezést. Erre valójában — legalábbis az amerikai gyógy­szerkutatók szerint — ' talán csak néhány, esetleg csak öt év múlva nyílik lehetőség. Min­denütt fontosnak tartják a köz­vélemény gyors és kimerítő tá­jékoztatását. Az említett Észak- Rajna-Wesztfália tartomány­ban az igazságügyi miniszté­rium erre az évre tájékoztatási célra egymillió márkát, vagyis ■mintegy 18 millió forintot irá­nyozott elő. Végül is a pánik sokkal na­gyobb, mint a járvány tényle­ges méretei. De a pánikkal egy ütemben növekszik a ho­moszexuálisokkal szembeni el­lenszenv is. Az AIDS-hírek kö­zött akad egy groteszk hír is: Savona olasz város rendőrfő­nöke elrendelte, hogy a rend­őrség valamennyi tagja el­dobható védőkesztyűt húzzon, mielőtt homoszexuális környe­zetben bármilyen módon intéz­kedne, bármilyen tárgyhoz hoz­zányúlna, bárkivel kezet fogna. Földessy Dénes Mohácsi Farostlemezgyár felvételre keres: • 1 GÉPÉSZMÉRNÖKÖT, Q tervező-szerkesztő, • 1 FAIPARI MÉRNÖKÖT, A fejlesztői, • 1 MÉRLEGKÉPES KÖNYVELŐT J csoportvezetői munkakörbe JELENTKEZNI LEHET: A VÁLLALAT S SZEMÉLYZETI OSZTÁLYÁN. A MOFA 7701 MOHÁCS, PF.: 29. A ••••••••••••••I A batyuban sonka, kolbász... Egy betöréssorozat vége Rendőrkézen a pincék, présházak foszfogatói Hideg télben még a kutyá­ját sem engedi ki szívesen az ember. Nyilván erre számított az a két betörő is, aki most a Pécs Városi Rendőrkapitányság fogdájában várja, hogy a nyo­mozóhatóság befejezze ügyük­ben a vizsgálatot. Kalányos Gyula, gúnynéven Maxi negyvenéves és mint ál­lítja, „becsületes" rokkant- nyugdíjas. Aktív éveiben dol­gozott cséplőgép mellett, a bányánál, egy építőipari vál­lalatnál és volt alkalmi mun­kás is. Mégsem ebbe rokkant bele, hanem egy kocsmai ve­rekedésnél szerzett komoly fej­sérülést. — Kérem, én nem tudok sem­miről - mondja tettetett sze­rénységgel. - Két liter bort és hat korsó sört ittam, be vol­tam rúgva. A barátom javasol­ta, hogy menjünk el valami en­nivalóért.- N£m félt, hogy megfog­ják? — Be voltam rúgva — ismé­telgeti és néz rám kérő sze­mekkel, mint akinek kínos er­ről beszélni. Kalányos Gyula és Péntek Aladár nagyon is jól tudta, mire vállalkozik. Február 5-én magukba öntve némi „bátorí- tót” a kocsmában, a sötétsé­get bevárva indultak portyá­ra. Számításukba azonban hi­ba csúszott, lakatlan területen, egy sötét szurdokban az ép­pen éjszakai szolgálatot telje­sítő rendőrjárőr karjaiba futot­tak. Az igazoltatásnál aztán kiderült, a batyukban sonka, kolbász és más holmi van, ami aligha kerülhetett hozzájuk tisztességes úton. A két betörő lefülelésével egy november közepe óta tar­tó betöréssorozatnak szakadt vége. A gyanúsítottak többnyi­re az elhagyott helyeket ked­velték. Pécsújhegy, Középhegy és Kerékhegy pincéiből, prés­házaiból a tél beálltával bor, pálinka, füstölt hús, sonka és kolbász tűnt el. Péntek Aladár január 10. és 12. között 8—10 pincét, prés­házat keresett fel. Szinte min­dent összeszedett, amit csak talált, az egyik helyen még a hagymát és a zsírt is szatyrá­ba tette. Azon a bizonyos szer­da éjjelen Kalányossal három présházat törtek fel. Péntek Aladár eddig három­szor volt büntetve, legutóbb tavaly szeptemberben szaba­dult, Kalányos Gyula pedig 10 hónapot ült. F. D. £g vasárnapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents