Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-01 / 31. szám
Bónky Gábor, Nagy Annamária ás Gergely Róbert lfértestuerelc Magyarországi bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Willy Russel Blood Brothers című darabja 1984-ben nyerte el a legjobb angol musical címet, s mint ilyen, rekordidő alatt jutott el a magyarországi ősbemutatóig. Bizonyára azért, mert a Vértestvérek aktualitása, megnyerő rithm and blues zenéje nálunk is számíthat a közönség érdeklődésére. A pécsi premier sikere mindenesetre erről tanúskodott. A történet klasszikus melodráma (amelyet Szántó ludit fordított, versszöveg Hajnal István); vonzó, hús-vér alakjai, Marilyn Monroe bájával és sorsával azonosuló hősei a színpadon társadalmi kérdéseket feszegetnek. Mondják ugyan, hogy ez csak „játék”, de ez a játék valóságszagú. Egy testvéri kapcsolatáról mit sem sejtő ikerpár él egymástól elszakítva, az egyik nyomorban, a másik jómódban. Anyjuk, a hét éhes kisgyermeket egyedül nevelő cselédasszony egyiküket születésük napján, jó pénzért gazdag háziasszonyának adta a titoktartás esküjével. Az ikrek a szülői tilalmak ellenére később mégis találkoznak, jól összebarátkoznak, sőt, „vértestvéri" szövetségre lépnek. A társadalmi különbségek azonban közéjük állnak. A nyomor. a fényűzés értelmi-érzelmi viharai egyre erősödnek és bekövetkezik az összeütközés. Vas-Zoltán Iván rendező olyan szereposztással állította színpadra a darabot, amely fi- guratív és együttes kifejezés- módra egyaránt alkalmas. Sikerének ez a bázisa. Jeleneteinek gyors váltásai, hangulati kontrasztjai aprólékosan kidolgozottak. S ez olyan műhelymunkáról tanúskodik, amelyből a színészek művészi kisugárzó erőt meríthetnek. Mindenekelőtt Vári Éva alakítását kell kiemelnem, aki az anya szerepét prózában és dalban egyaránt hitelesen, magabiztosan oldja meg. Gergely Róbert játékosan, pajkosan azonosul Mickey szerepével. Temperamentuma kirobbanó, éneke stilárisan és hangban is magasan szárnyal. Nagyon tetszettek az Edwardot játszó Bánky Gáborral közös jelenetek, amelyekben mindketten őszinte játékörömmel vettek részt. Bánky művészi kisugárzása a darab folyamatában egyre erősödve érvényesül. A jómódú nevelőanya szerepe Nagy Annamária testére szabott: éneke tiszta, játékában hűen követi a rendező elképzeléseit. Csakúgy, mint N. Szabó Sándor, aki művészi alázattal oldja meg feladatát. Pállai Péter Sammy szerepében élményt adó, Füsti Molnár Éva Lindája jól kidolgozott. Egyedül Újlaky László kulcsfontosságú ismétlődő énekszáma okoz stiláris hiányérzetet, amelyet prózai Narrátoraként sem ellensúlyoz. Mentségére szolgáljon, hogy értnél a számnál (és Gergely Róbgrt egyik dalánál) a hangnem megválasztása nem szerencsés. A többi szerepben Dévényi Ildikó, Latabár Árpád és Sípos László életvidámsága érvényesül, Újvári Zoltán egy-egy villanása külön is dicséretes. A darab zenéjét maga Willy Russel írta. A rithm and blues zene (kissé kurtított) sajátos frazeológiája, tudjuk, szokatlan a színházi muzsikus számára. A kislétszámú pécsi együttes mégis stiláris hűségével tűnt ki leginkább. A zene ilyen megszólaltatása Papp Zoltán karmester műfajbeli ízlését és szakmai alaposságát dicséri. Eck Imre mozgáskoreográfiái hatásosak ugyan és jó lendületben tartják a darabot, de nem tánckoreográfiák. Táncjelenetek nélkül pedig a musical legfeljebb zenés játék mércével mérhető. Praktikusak, tet- szetősek a díszletek (Menczel Róbert m. v.) és a jelmezek (Csik György m. v.). Bornemissza Géza Budapesti Tavaszi Fesztivál Pécsi együttesek, komlói szólista A Budapesti Tavaszi Fesztivál a hazai művészet nagy szemléje lesz a fővárosban. Neves hazai együtteseink — énekkarok, zenekarok — és szólisták lépnek dobogóra, budapesti és vidéki színházi társulatok mutatnak be egy-egy új produkciót. Folklórprogramok, gyermek- és ifjúsági rendezvények, kiállítások teszik teljessé a kilencnapos eseménysorozatot. Számos külföldi vendégművész is fellép ekkor a magyar fővárosban. Emeljük ki a Kongresz- szusi Központban az MRT Szimfonikus Zenekarának hangversenyét Gilbert E. Kaplan vezényletével, a Magyar Állami Énekkar fellépését a Mátyás templomban. Kék rapszódia címmel Colette Warren és együttese (USA) ad Gershwin-koncertet, a Pécsi Szimfonikus Zenekar Breitner Tamás vezetésével március 16-ón a Pesti Vigadóban szerepel. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát D. Ka- hidze (Szovjetunió) vezényli. Az MTA nagytermében a nemzetközi zenei versenyek győztesei koncerteznek. Március 23-ón a Pesti Vigadóban Király Csaba, a Magyar Rádió 1985. évi országos zongoraversenyének győztese játszik. Az Operaház a Bánk bánnal nyitja ünnepi programját, majd bemutatja Wagner Nürnbergi mesterdalnokok című művét, az Ernánit olaszul is előadják. A Pécsi Balett március 16- án a Vígszínházban a Bon giorno, signore című balettel vendégszerepei. A Nemzeti Színház bemutatója A velencei kalmár lesz, a Madách Színház Szabó Magda A fiú szerdája című színművének premierjét tartja ekkor. Érdekesnek ígérkezik a negyedik nemzetközi eszperantó színházi találkozó, a pantomim-találkozó és az első nemzetközi diaporáma-fesztivál is. G. T. Pécsi Kisgaléria Krawczun Halina és Keményffy Gábor kiállítása A két fiatal keramikusművész életének jelentős állomása első önálló bemutatkozásuk. Mindketten az Iparművészeti Főiskolán szereztek diplomát és a Zsolnay Porcelángyár tervezői. Múltjuk mindössze pár év, így a válogatás szükségképpen próbálkozásaikat, útkeresésüket tükrözi elsősorban. Ismerkednek a gyár adta technológiai lehetőségekkel, az itteni művészi hagyományokkal és legelsősorban, önmagukkal, saját szándékaik határaival. Keresésük jól jelzi a mai magyar kerámia útjait, amelyek a funkcionalitás- és totalitásigény közti kies tájakon kanyarognak. Továbbá megfelelnek annak a tendenciának is, hogy korunkban a művészeti ágak, műfajok és technikák egybemosódnak és a különlegesen kvalitásos művekben magasrendű 8. HÉTVÉGE szintézisben nyernek formát, így a kerámiaművészetben használatos szokásos tipologi- zálás, amely a forma és a díszítés alapján népi, archaikus és geometrikus kerámiát különböztet meg, érvényét veszítette. A kortórs magyar kerámiát sokkal inkább az amorf formák keresése, a természeti erők törvényei szerint alakuló anyag bemutatása és az önálló formaalkotás igénye jellemzi. Krawczun Halina és Keménylty Gábor munkái jól illeszkednek ebbe a körbe. Krawczun Halina alkotásaira a hangsúlyozott spontaneitás és az organikus formák iránti vonzalom nyomja rá bélyegét. Fekete-fehér tálain a festékfoltok erőteljes gesztusokat sejtetnek. Pasztellszínű, rózsaszín- lilás-kékes tálain egy lépéssel tovább megy: már nemcsak a díszítmény, hanem az edény teste is a spontaneitás, kidolgozatlanság szándékos jegyeit viseli magán. Eozinmázas vázáin az organikus fejlődés dekoratív megfogalmazására tesz kísérletet. Ezzel a tárgyegyüttessel jut legközelebb a Zsol- nay-hagyományokhoz, nemcsak a technikában, de a stílusban is. Különösen szépek — s gondolom, népszerűek — áttört, csipkeszerűen finom fehér porcelánjai. Úgy tűnik, jól megfelelnek a funkcionalitás követelményeinek azok a variálható virágtartók, amelyeket közterekre szánt. Tartózkodó színükkel, zárt formájukkal, variálhatóságukkal bármilyen térbe beilleszthetők. Kevésbé szerencsések azok a készletek, amelyeken a szecessziós virágmotívumot idéző díszítés plasztikusan kiemelkedik az edény testéből, ezáltal kissé túlméretezettnek és idegennek hat, amit a fekete-fehér kontraszt még jobban felerősít. Keményffy Gábornak ezúttal a kisebb helyiség jutott, úgy tűnik, nem alaptalanul. Az ő kísérletező kedve" inkább az azonos témák variánsaira irányul. Színei tompák, visszafogottak, kedveli a barnát. „Tépett szájú” edényein a hagyományos kerekded korongolt forma és a heves gesztus nyomait viselő száj különös, érdekes harmóniáját valósítja meg. Az alakítás nyomait őrzik nagyméretű, pasztellszínű vázái, amelyek az esetleges, szabálytalan szépségét keresik. Jól sikerült kiöntői azt sugallják, érdemes lenne többet foglalkoznia a funkcionalitás kérdésével, hiszen ez amúgy is felmerül a gyári tervezőmunka kapcsán. Talán nem túlzás azt remélni, hogy a siklósi alkotótelepen és a Zsolnay Porcelángyárban folytatott kísérletek, az egyéni arculat kialakítása nemcsak a két művész alkotói pályáját gazdagítja majd, de segít annak az új stílusnak a kialakításában, amely a nagymúltú Zsolnay-kerámiák jövendő képét meghatározza. Kovács Orsolya Művészeti hetek Pécsett- 1941-ben Országos érdeklődés középpontjába került 45 évvel ezelőtt Pécs városa. 1941. január 4. és február 3. között — ahogy a korabeli lapok írták — „az ősi kultúrájú és mindig emelkedett szellemű mecsekalji metropolisban” rendezték meg „a közoktatásügyi kormány által céltudatosan és bölcsen életrehí- vott” Művészeti heteket. Ez alkalomra díszes kiállítású könyv jelent meg, mely nemcsak a részletes programot ismertette, hanem értékes tanulmányok közlésével a város művelődéstörténetébe is bepillantást engedett. A Pécsi Napló vezércikkben köszöntötte „a városba érkezett vendégeket, a kultuszminiszter képviselőjét, az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács illusztris tagjait, valamint a magyar képzőművészet, irodalom, zene és színjátszás országos nevű reprezentánsait." «te* m*. K». város NEnZCTI SZÍNHÁZ A f$**s**.' JWií ÜNNEPI ELŐADÁS ! HSSNN.NNÍ SSS&&3 » pí<» M1ZÁN€ Az ünnepi eseménysorozat január 4-én, szombaton ke- gyeletes aktussal, Zsolnay Vilmos és Mattyasovszky Zsolnay László festőművész síremlékének megkoszorúzásával, valamint nagyszabású irodalmi esttel kezdődött, A zsúfolásig megtelt Nemzeti Színházban a kor divatos írója, Harsányi Zsolt mondott megnyitót. A prózaírókat az erdélyi Kemény János, Asztalos István és Tamási Áron képviselte. Kocsis László pécsi költő két verssel szerepelt, Szabó Lőrinc pedig „Az élménytől az olvasóig” címmel beszélt a versről. A szemelvényeket fővárosi művészek: Táray Ferenc, Orsolya Erzsébet és Lukács Margit tolmácsolták. „Dunántúl két nagy jövőjű költőiétől”, Weöres Sándortól és Takáts Gyulától is elhangzottak költemények. Másnap a Pécsett játszó Thuróczy csereszíntársulat Herczeg Ferenc Bizánc című történelmi drámáját mutatta be. Nagy érdeklődés előzte meg a budapesti Nemzeti Színház művészeinek január 20-i vendégjátékát. Az ember tragédiáját mutatták be, Németh Antal dr. újformájú kamararendezésében, mely számolt a vidéki színpadok korlátozott lehetőségeivel, ezért leegyszerűsítette a technikai megoldásokat, és kizárólag a drámai költemény eszmei tartalmának tökéletes érvényre juttatására helyezte a hangsúlyt. Ezt ismertette január 19-én vetített képekkel illusztrálva Németh Antal dr. A Pécsi Napló kritikusa, dr. G. (dr. Gőbel Emil) más véleményen volt: a kamaraszínházi rendezés érdekes kísérlet, előtanulmány vagy vázlat Madáchhoz, de semmiesetre sem az igazi Madách. A világ egyik leg- monumentálisabb alkotását nem lehet egy kép keretébe bezsúfolni; és ezt nem indokolhatja a rendezőnek az a nemes szándéka sem, hogy a költő gondolatát akarja közelebb hozni.” A pécsi Tragédia-előadáson Ádámot Lehotay Árpád, Évát Lukács Margit, Lucifert Táray Ferenc alakította. A Művészeti hetek kiemelkedő eseménye volt a Budapesti Filharmóniai Társaság január 27-i, illetve az Operaház január 28-i vendégszereplése. Ezt mintegy bevezetve dr. Bartha Dénes tartott előadást „A mai magyar zene" címmel. A Filharmóniai Társaság hétfő esti, a Rádió által is közvetített hangversenyének első részében magyar szerzők (Doh- nányi, Bartók, Viski, Liszt) művei hangzottak el, a másodikban Beethoven VII. szimfóniája és Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok nyitánya, amikhez Berlioz Rákóczi induló-átiratát adták ráadásul. „Az est főhőse, Ferencsik János karnagy volt... Szikár alakja szinte fölmagasodott a crescendókban, másutt mintha egy intésével visszaparancsolta volna a hangok fergeteges orgiáját a pianókba." — írta a Dunántúlban megjelent kritikájában dr. G. L. (dr. Gálos László). Másnap ugyancsak Ferencsik dirigálta a Szöktetés a sze- rájból c. Mozart-operát. „Neki köszönhető, hogy a pécsi előadás mindent elsöprő zenei lendülettel sokáig emlékezetes marad előttünk" — állapította meg A. L. (Agócsy László) a Dunántúlban. Olyan kiváló operaénekeseket hallhatott a pécsi közönség, mint Gyurkovics Mária, Szabó Ilonka, Rosier Endre, Koréh Endre és Sárdy János. A Művészeti hetek keretében lépett még a Nemzeti Színház színpadára a Kalotaszegi Ballada együttes a Csáki bíró lánya előadásával. Ehhez kapcsolódott Kós Károly erdélyi író és építész előadása „Erdély művészetéről.” A zenei programot gazdagította két fiatal, de máris európai hírű művész: a pianista Károlyi Gyula és a hegedűs Végh Sándor kamaraestje, melyen a zongorakíséretet Wehner Tibor látta el. A képzőművészet sem hiányzott a programból: „a Széchenyi téri volt Visnya- házban lévő Baranyavárme- gyei Múzeumban” nyílt meg január 5-én a nagy érdeklődéssel várt képzőművészeti és kerámiai kiállítás. Két teremben a 19. sz. azon mestereinek remekei voltak láthatóak, akiknek személyes kapcsolatuk volt Pécs városával (Munkácsy, Lotz, Székely Bertalan, Madarász Viktor), míg a többi helyiségben az élő festő- és szobrászművészek alkotásait állították ki. Emellett két világhírű porcelángyár (a pécsi Zsolnay és a herendi) válogatott darabjai, illetve Gor- ka Géza kerámiái kerültek bemutatásra. A Dunántúl hasábjain Nikelszky Géza, a Pécsi Naplóban Gábor Jenő cikksorozata valóságos tárlatvezetést nyújtott az érdeklődőknek. A Művészeti hetek befejezéseként február 2-án „A divat és az iparművészet" címmel 1. Barthus Irén tartott előadást, akinek tervező ízlését és művészetét a felvonultatott ruhák mutatták be. Dr. Nádor Tamás
