Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-08 / 38. szám
Baranya megye vízellátási helyzete A három grafikon az 1980. 1985. és a tervezett 1990. december 31-i helyzetet ábrázolja. A fehér mező a viz- műves-vezetékes, az alatta, ill. mellette lévő ritkán pontozott a közkutas ellátást jelzi. 1980-ban (baloldali ábra) 28,4 százalékos volt a vízműves ellátás és 11,2 százalékos a közkúttal való ellátottság. Abban az évben még 46,2 százalékos arányt képviseltek az ellátatlan területek (baloldali sűrűn pontozott mező). 1985* ben (középső ábra) 37,6% volt a vízművel ellátott és 13,2% a közkúttal ellátott terület. Az ellátatlan terület megszűnt, belépett a csomagolt víz (baloldali sűrűn vonalazott mező). 1990 (jobboldali ábra). A terv szerint a vízművek már a fogyasztók 58,8 százalékát látják el, 27,4 százalékra nő a közkúttal ellátott területek aránya, 18,4 százalékra csökken a csomagolt vízzel való ellátás és néhány százalékra zsugorodik az egyéb — üzemi vízmű, tartálykocsi stb. — ellátási forma. Uf falviatok fele Hatvan vízmű öt év alatt Kiépülnek a kistérségi rendszerek — Tizenkét kutat fúrnak évente — Vezetékes ivóvizet kap a megye lakosságának 83 százaléka Baranyában 152 kilométer vízvezeték épült az elmúlt öt évben. A 296 településből ma 111 közüzemi vízellátásban részesül, s ezzel öt év alatt 18 800 emberhez jutott el a vezetékes ivóvíz, öt évvel ezelőtt Baranya lakosságának 72 százaléka élvezte a közműves ellátást, ma 83 százalékos aránynyal a megye túllépte az országos átlagot. A fejlesztés rendkívül jelentős: öt év alatt újabb huszonhét községet kapcsoltak be a vezetékes ivóvízellátásba, míg az előző tervidőszakokban nyolcat-tízet. A fejlesztés iránya változatlan: a nagy regionális rendszerek építése mellett bővítik a kistérségi valamint a községi vízművek hálózatát. A közegészségügyileg veszélyeztetett települések ivóvízellátását átmenetileg oldják meg, illetve a tervidőszak végére igyekeznek az átmeneti — közkutas, köztartályos, csomagolt — vízellátást felszámolni. A nagy regionális rendszerek bázisa hosszú távon a Duna és a Dráva. A két folyóra épülő vezetékhálózat Mohács, Pécs és Komló vízellátásában jelentős. A következő években tovább bővül a vízbázis. Szigetvár és környékének ellátását a becefai új kutak szolgálják majd. A drávaszabolcsi vízbázis feltárása pedig biztonságosabb vízellátást nyújt Diósviszlá térségében, valamint a pécsi és a harkányi vezeték- rendszeren. Ezeket a rendszereket kétoldalról táplálják be, így a megyeszékhely vízkészletét is növelik. A községek ellátásának és az átmeneti megoldások csökkentésének alapja a kútfúrási program. Az új kutak a községi vízművek, valamint a több települést összekapcsoló kistérségi rendszerek bővítésének bázisai. A megyei tanács tanulmánytervet rendelt az MTESZ- től. Az év végére elkészülő döntéselőkészítő tanulmány azokat a településeket veszi számba, amelyekben jó esély- lyel érdemes a kútfúrással próbálkozni. A tervek szerint évente tizenkét új kutat fúrnak. Idén a következő településeken: Gerényes, Ág, Tarrós, Fel- sőegerszeg, Varga, Meződ, Pálé, Szágy, Lovászhetény, Nagypall, Csarnóta és Babarcszőlős. Egy-egy kútfúrást hatvan százalékos arányban támogat a megyei tanács. 4. HÉTVÉGE A terv szerint öt év alatt 50- 60 vízmüvet létesítenek. Az első évben huszonkét községben megkezdődik a vízmű-beruházás. A társulati vízműveket 59 millió forinttal támogatja a megyei tanács, minden beruházás negyven százalékát vállalja, a többi a helyi tanácsok, a gazdálkodó szervezetek és a lakosság pénze. Annak ellenébe, hogy tíz-tizenötezer forinttal nőtt a családonkénti hozzájárulás, nőtt a lakossági A dunafalvi vízmű gépházában. igény az ivóvízellátás fejlesztésére. Már megkezdődött a víz- műépités Homorúd-Turós, Erzsébet- Kékesd, illetve Tekla- falu-Endrőc területén, előkészítették Kátoly-Szellő, Magyar- lukafa-Somogyhárságy, Dráva- tok-Bogdása és Pogány- Egerág-Pécsudvard, valamint Drávasztára, Magyartelek—Ma- gyarmecske—Kisasszonyfa és Palkonya térségében. A terv szerint a következő öt évben 583 millió forintot fordít a megye a vízgazdálkodásra, amelynek jelentős része a több települést ellátó térségi rendszerek fejlesztése. A cél: 1990-re 174-re emelkedik a közüzemi vízellátásban részesülő községek száma. A legjelentősebb kistérségi rendszerek, amelyeket a következő években építenek ki: Kátoly— Szellő-Berkesd-Erzsébet, Po- gány-Egerág-Pécsudvard, Ver- send-Szajk-Babarc, Villánykö- vesd-Kisjakabfalva-lvánbaty- tyán, Mórok—Lippó-Bezedek— Töttös, Gordisa-Matty-Alsó- szentmárton és Egyházasha- raszti-Kistapolca, valamint Magyaregregy-Kárász-VelényMázaszászvár, Kökény—Keszü- Gyód—Aranyosgadány és Garé -Száva-Bosta-Csarnóta. öt év múlva csökken az ideiglenesen ellátott települések száma. Nyolcvanegy községet látnak el közkúttal, nyolcat üzemi vízművel, egyet-egyet köztartállyal és tartálykocsival és százhatról harmincegyre csökken a csomagolt vízzel ellátott települések száma. A Baranya Megyei Vízmű Vállalat ez évtől céltámogatást nyújt a meglévő kutak-tározók- berendezések felújítására, a költségek negyven százalékával járul hozzá a rekonstrukciókhoz. Öt év alatt huszonötmillió forintot nyújt a településeknek, ami azt jelenti, hogy évente négy-öt működő vízmüvet lehet felújítani. A vízgazdálkodás fontos, ám jóval szerényebben fejlesztett része a szennyvízelvezetés, -tisztítás. Egy-egy szennyvíztisztító ára négy-ötszöröse a vízmű költségének. Az ivóvízkészletek minőségének védelme érdekében azonban hosszú távon nem elhanyagolható feladat. A következő évek kiemelkedő fejlesztései: a pécsi tisztitó milliárdos, a komlói százmilliós nagyságrendű. Emellett Máza- szászváron és Bolyban megkezdődött a szennyvíztisztító építése. Cél: a túlterhelt telepek bővítése elsősorban ott, ahol ez már kedvezőtlenül befolyásolja a jó minőségű ivóvíznyerést, így Mágocson, Lánycsókon, Du- naszekcsőn, Szentlőrincen és Orfűn. Villányban és Siklóson bővítik a hálózatot. Gáldonyi M. Folyamatos és élő párbeszédre törekszünk a város és a lakosság között Az új osztályvezető Dr. Somfai Csaba építésügyi főtanácsost 1985. november 15-i hatállyal nevezte ki Pécs megyei város Tanácsa a végrehajtó bizottság építési és közlekedési osztályának a vezetőjévé. Két szakmával Pécsi vagyok, minden ehhez a városhoz köt. Jogot végeztem, de jogászként soha nem dolgoztam. Ma úgy látom, hogy annak, aki nem az igazságszolgáltatás szférájában dolgozik, az egy kiváló másodszakma lehet. Nekem is az. Egyetem után a Vízügyi Igazgatóságnál rögtön egy műszaki együttesbe kerültem, ott kaptam az indíttatást a továbbiakhoz. Utána az OTP-nél lakásberuházások lebonyolításával foglalkoztam, a 60-as évek elején részt vehettem az első pécsi öröklakások építésében. Akkoriban kezdtem hallani magam körül, hogy „te ehhez nem értesz”. Ezért, hogy velem ne szórakozzanak, 1965-re megszereztem az építésztechnikusi képesítést. Ennek a birtokában kerültem az építésigazgatásba a megyei építési, közlekedési és vízügyi osztályon, ahol rájöttem, hogy ezen a területen a két szakma nélkül nem lehet megélni. Kezdtem kacsintgatni a településrendezés, majd az urbanisztika felé és elérkezett az az idő, amikor a szakma befogadott. 1971-ig voltam a megyénél, ahonnan az akkor még II. kerületi műszaki osztályhoz helyeztek. 1976-ban mentem a BARANYA- TERV-hez műszaki titkárnak, majd termelési-szervezési osztályvezetőnek. Ez a kitérő 1980- ig tartott. Aztán ismét az építésigazgatás és ismét megyei szinten — építési osztályvezető- helyettesként. Itt kerültem szorosabb kapcsolatba a műemlékvédelemmel és ismertem fel. hogy fejleszteni csak úgy szabad, hogy a múlt hordozóiban, a műemlékekben ne keletkezzenek sérülések. Hittel Amikor felvetődött, hogy rám gondoltak e hely betöltésénél, az első gondolatom az volt: köszönet a bizalomért, de nem kérem. Érzékelem ugyan a feladat szépségét, de ismerem a nehézségeit is. Ismertem az elmúlt két évtizedben itt volt elődöket, akik mind belső tűzzel, szakmai meggyőződéssel, bár más-más érdeklődéstől vezérelve tették azt, amit tenniük kellett. Mind szemlesütve ment el innen — eredményeik ellenére. Ezt úgy értékeltem, hogy rajtuk kívül álló, a mechanizmusból eredő problémának kell itt lennie. így tehát — véltem — minden optimizmusom ellenére, nem túl lelkesítő beállni a sorba. Beálltam. És most hiszek abban, amit tenni akarok. És mit akarhatok? Van itt az osztályok egymásmellettiségében egy osztály, amelyiken számonkérik a városrendezés, a városfejlesztés teljességét úgy, hogy közben a többire szinte nincs is ráhatási lehetősége. És mi az uralkodó elem: a városépítészet, a települési kultúra érdekrendszere, a gazdálkodás, az igazgatás? Aztán tudunk-e meggyőződésünk szerint a legjobban dönteni a települési környezet kultúrája érdekében? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatnak, ezekre kell megtalálnom a helyes választ. Mindent elvágni Arról is érdemes beszélni, hogy milyen osztályt vettem át. Egy nagyon tisztességes elképzelés szerinti, nagyon logikus struktúrájú, ún. funkcionális szervezetet. Csakhogy erről a struktúráról kiderült: a tevékenységek steril elhatárolása egyfajta felelőtlenséget válthat ki és minden az üzemeltetőnél — a városüzemeltetési csoportnál — csapódik le. Hiszen mindenki elkészíti a maga művét, s utána az üzemeltető törődjön vele a végtelenségig, aki a vergődésében nem tud visszahatni. S miért is próbálná ezt, amikor ott már más, új mű készül? Nem érvényesülhetett tehát az „amit főztem, azt egyem is meg" elv. Nem jöhetett létre a tevékenységek harmóniája: egyeseket túlságosan leterheltek, mások pedig ... Aztán mintha elfelejtődött volna, hogy a város üzemeltetésében érdekelt öt fontos kommunális vállalattal — az Ingatlankezelő Vállalattal, a Hőszolgáltató Vállalattal, a Vízművel, a Kertészeti és Parképítő Vállalattal, a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalattal — együtt kell lélegezni és izzadni. A funkcionális felállás ezeket is úgy kezelte, mint bármely más vállalatot, holott amit ezek tesznek, az szolgáltatási kényszer és nem függhet a jövedelmezőségtől, az akarom-nemakarom- tól. Ez leginkább a Köztisztaságit érintette, ezt a vállalatot már-már a szakmai leépülés fen/egette. Ilyen körülmények között mindent el kellett vágni, hogy olyan helyzetet teremthessünk, amelyben a felkészült emberek a legjobban dolgozhatnak és érzékelhetik, hogy amit csinálnak, az hogyan működik, tehát hasznosíthatják a fejlesztési tapasztalataikat. Új felállásban A tanács vezetői támogattak abban, hogy ha átveszem ezt a posztot, végrehajthassam az általam szükségesnek ítélt szerezeti változtatásokat. Csakhogy.. . Hiába akartam pl. létrehozni egy jól működő közműcsoportot - itt szakmai űr volt, s a vízügyi ágazat kapcsolathiánya Pécs felé —, ha kiderült, hogy nem vagyok vevő egy megfelelő képzettségű és gyakorlatú szakemberre, mint csoportvezetőre. Ez a csoport most a városépítési csoport keretében működik. S ott van a városrekonstrukció is, amely a lukóházfelújítás minősített esete, de annál összetettebb, bonyolultabb és nem választható el a városépítéstől. Bázist kellett teremteni a közlekedési ágazatnak, mert azi évek óta romló helyzetet meg kellett fogni, akár az útépítést, a fenntartást, a forgalomtechnikát vagy az útfelügyeletet tekintjük. Ügy vélem, sikerült ehhez a feladathoz megfelelő felkészültségű szakembereket ösz- szegyűjteni. Városfejlesztési-vá- rosrendezési csoport is alakult egy közgazdász vezetésével, s ennek a közvetlen felügyeletét — osztályvezető-helyettesi megbízatással — a városi főépítész látja el. A közgazdász révén kíván az osztály érdemben megfelelni az említett öt vállalattal szemben a tulajdonosi feladatoknak úgy, hogy a városi érdekek kellően érvényesüljenek. Ti., hogy milyen volt ezeknek a vállalatoknak a gazdálkodása, azt senki sem tudta itt. Új vezető állt a vb-hivatal műszaki osztályának az élére is, ezt belülről oldottuk meg, nehogy egy külső ember betanulása károkkal járjon. A műszaki osztály megítélése eddiq kissé pejoratív volt, ez az ott dolgozókat védekezésre kényszerítette, ami esetenként úgy tűnt fel, mintha az építési osztály ellenlábasa lenne, holott azt látni kell, hogy Pécsett egységes építésigazgatási szervezet létezik. Meddig van hitelem ? Amikor ezekben az ügyekben dönteni kellett, az is felmerült bennem, hogy meddig van hitelem. Akadályozhatok-e például anyagi ambíciókat? Ennek a közvetlen kiváltója az volt, hogy leállítottam a pavilonőrületet, amely — néhány kivételesen jó megoldástól eltekintve — egyre károsabban uralkodott el a városban. Akinek kereskedési szándéka van, az tisztességes körülmények között és ne provizórikusán valósítsa azt meg! Ügy vélem, a nemet mondás kényszerűségétől hatóság a hatóság. Az épí- tésigazgatús és a lakosság szembenállása — európai jelenség, de azért azt se feledjük, hogy nem egy egész város szidja a hatóságot, hanem egy-egy ember a testület által jóváhagyott döntéssel szemben. Ha pedig nem szidják, akkor vagy korrupt a hatóság, vagy szakmailag felkészületlen, mert nem veszi észre, hogy valami miatt konfliktushelyzet van. * Osztályvezetői tevékenységem nagyjából az új általános rendezési terv életbelépésével együtt kezdődik. Azt hiszem, ez különböző indítékú építkezésekre ad módot, szemben a korábbi, az állami beruházások alakította városfejlesztéssel. Ezáltal építészetileg is színesebbé válhat a város, s ez a mi feladatainkat is meghatározza. A várható sokféle építtetői igény és a városi érdek közti ellentétek csökkentésére kell törekedni, ami folyamatos és élő párbeszédet tételez fel a város és a lakosság között. Ennek a szálait pedig a tanácskozási központok révén kell megtalálnunk. Szeretnék a maoam tevékenységével is hozzájárulni ahhoz, hogy a város értékeit úgy tartsuk meg, hogy nem hozunk létre valamiféle skanzent. Úgy akarunk dolgozni az új felállásban, hogy a városépítésben hivatott szakemberekkel őszinte, partneri kapcsolatban legyünk anélkül, hogy a városépítés folyamata a város lakosságától izolált közeg véleménye szerint alakulna. A városfenntartási és üzemeltetési feladatokat is együtt, megosztva és nem átadva akarjuk ellátni, hogy ennek kézzelfogható eredménye legyen a városban. Ha a pécsi ember azt érzékeli, hogy jól érzi magát a városban, akkor mi is elégedettebbek lehetünk magunkkal. lejegyezte: Hársfai István
