Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-07 / 37. szám
1986. február 7., péntek Dunántúlt napló 3 Nem leltet tűrés az egység életében Hosszan lehetne sorolni a hadtörténeti példákat arról, hogy egy-egy katonai egység teljesítménye milyen nagy mértékben függ parancsnokának személyiségétől, képességeitől. Ez az összefüggés még fokozottabban szembeötlő egy olyan fegyveres testület esetében, amelynek tagjai önként vállalták a szolgálatot és azt „csak” társadalmi megbízatásként munkájuk mellett végzik, mint ahogy a munkásőrségben. A parancsnokváltás mindig jelentős esemény egy munkás- őregység történetében. Hát még akkor, ha egy elismerten jó parancsnok távozik sok-sok éves vezetői tisztéből. Lőrincz Sándor, a mohácsi Rózsa Ferenc munkásőr-zászlóalj most februártól nyugállományba vonult parancsnoka tizenhét éven át állt a zászlóalj élén, egysége ez idő alatt mindig a baranyai munkásőregységek legjobbjai közé számított. Még- csak idén tölti be az 52. életévét, az orvosok tanácsait megszívlelve kérte nyugállományba helyezését. Munkáját mindig is nagyra értékelték, ezt többek között kitüntetései is bizonyítják, mint például a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst és két arany fokozata, a Közbiztonsági Érdemérem arany fokozata. A januári egységgyűlésen mint búcsúzó parancsnok vehette át „A Magyar Népköz- társaság Csillagrendje” kitüntetést. Ezt a magas elismerést ő kapta elsőként a munkásőrség testületében. — Parancsnoki működésem alatt mindig igyekeztem tudásom és erőm legjavát nyújtva lehető leajobban megfelelni a reám háruló feladatoknak, de az a magas elismerés még így is meglepett. Ennél nagyobb jutalom számomra már csak az az érzés lehet, hogy munkásőr- parancsnokként is kiérdemeltem a mohácsiak tiszteletét és sze- retetét. Debrecenben született, a szülei 1943-ban 9 éves korában költöztek Mohácsra. Gyerekkorától vonzódott a katonai pálya iránt. A mezőgazdasági technikum elvégzése után 1954- ben kezdte meg katonai szolgálatát. Tiszthelyettesi iskolába került, majd tanulmányai befejeztével az iskolában maradt oktatónak. Az 1956-os ellenforradalom félbeszakította katonai pályafutását, leszerelt, visszajött Mohácsra és a Selyemszövő Gyárban helyezkedett el. Először betanított szövő volt, majd szakmunkásvizsgát tett, segédművezető lett s eközben elvégezte a budapesti bolyai Textilipari Technikumot. Gyári munkájának utolsó öt évében művezetőként dolgozott. A néphadseregben elkezdett politikai tevékenységét folytatta a gyárban is: a KISZ-szervezetben, a szak- szervezeti bizottságban, majd 1965-től párttagként. — Vonzódásom a leszerelés után is megmaradt az egyenruhához, a fegyverhez, a fegyveres testület fegyelmezett életéhez. Ezért is jelentkeztem 1963-ban a munkásőrségbe. 1964-ben tettem Parancsnokváltás a mohácsi munkásőrzászlóaljnál Lőrincz Sándor és Kutasi Géza életútja esküt. Rajparancsnokként kezdtem, s öt év alatt fokozatosan mind magasabb beosztásba kerültem, végül az egységparancsnoki tisztségbe. Ezután kezdődött a tanulás hosszú időszaka, hogy hivatásomnak kellő szakértelemmel felelhessek meg. A BM-akadémia karhatalmi tagozatát, az egy éves pártiskolát, a munkásőr főtiszti iskolát mind vörös diplomával végezte el. — Senki sem született vezetőnek. Mint annyi mindent, ezt is meg lehet tanulni. Bár kétség kívül kell hozzá rátermettség is: határozottság a döntésben, a helyes mérlegelés képessége, amely soha nem hagyhatja figyelmen kívül az emberséget. Lőrincz Sándor csak a munkásőrség hivatásos állományából ment nyugállományba. Továbbra is végzi városi pártbizottsági tagságával járó feladatait s nem szakad el a mohácsi munkásőregységtől sem. Ezentúl mint társadalmi munkásőr tevékenykedik a zászlóalj törzsében és legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy segítse az egység új parancsnokának a beilleszkedését. ♦ A munkásőrség országos parancsnoka február 1-i hatállyal Kutasi Gézát, az MSZMP Mohács Városi Bizottságának korábbi politikai munkatársát nevezte ki a mohácsi Rózsa Ferenc munkásőrzászlóalj parancsnokává. A megbízatás a feladat mindenképpen új számára, hiszen nemhogy hivatásos, de még társadalmi munkásőr sem volt eddig. — Ennek ellenére vonzódását, elkötelezettségét, a mun- kásőrséflhez a családból hozhatta magával — veti közbe Lőrincz Sándor. — Édesapja egységünk alapító tagja, s haláláig, közel két évtizedig volt munkásőr. — Valóban, apám révén a munkásőri feladatok számomra nagyon szép, és izgalmas gyerekkori élményeket is jelentenek, — folytatja az új egység- parancsnok. — De a későbbi időszakból is akad ilyen élmény. Sorkatonai szolgálatomat a karhatalomnál töltöttem, s az ottani kiképzés sok területen hasonló a munkásőrökéhez. Még katonakoromban volt egy közös gyakorlatunk a munkásőrséggel, s a véletlen úgy hozta, hogy szakaszommal egy olyan viadukt őrzésére rendeltek ki, ahol a munkásőrség részéről éppen édesapámék alegysége látott e| hasonló feladatot. örökre emlékezetes találkozás marad számomra. Kutasi Géza 37 éves, Bárban született. A-géplakatos szakmát tanulta, s első munkahelyén a Mohácsi Vasöntödében mint fémminta-készítő kezdett dolgozni. Ott, ahol édesapja is dolgozott. Valamivel később gépésztechnikusi végzettséget szerzett, s az öntöde anyagáruosztályának helyettes vezetője lett. Már Bárban a községi KISZ-bizottság titkára volt, a katonai szolgálata idején század KISZ-titkár, majd leszerelése után az üzemi KlSZ-bizott- ság titkára tisztségét töltötte be hat évig. 1975-ben az öntöde párttitkárává választották. 'Ebből a tisztségből került át 1978-ban a Mohács Városi Pártbizottságra politikai munkatársnak. Időközben elvégezte a Politikai Főiskolát. — Tavaly decemberben merült fel a gondolat, hogy a munkásőrséghez kerülök a mohácsi zászlóalj parancsnokának. A korábbi munkám során is alkalmam volt megismerni az egység életét, sok tagját, parancsnokát, helyzetét, célkitűzéseit. Szeretném megőrizni és tovább folytatni az egység szép hagyományait és eredményeit az állomány és a parancsnokok segítségével. Nyilvánvaló, hogy a beosztásomhoz szükséges szakirányú ismeretek javarészét még ezután kell elsajátítanom. A kezdeti időszakban elődöm és a parancsnokok tapasztalatára és segítségére támaszkodhatok. Helyzetemet az köny- nyíti némileg, hogy a munkásőrség sajátos jellegéből adódóan az egységparancsnok elsősorban politikai vezető. — S nem utolsósorban ember — fejezi be utódának mondatát, s mindkettőjük közös, az utóbbi hetekben egymás- közt gyakran megbeszélt gondolatát Lőrincz Sándor, a búcsúzó parancsnok. D. I. Hagyomány már, hogy az év elején országszerte pártnapokat tartanak a munkahelyeken és a lakóterületeken, mindenkor a közösséget leginkább foglalkoztató témákat tűzve napirendre. Ezúttal országosan mintegy 20 ezer helyszínen, február 10. és 28. között rendezik meg a pártélet e nyílt fórumait, amelyeken párttagok és pártonkívüliek egyaránt részt vesznek. Várhatóan mintegy másfél millió dolgozóval — párttagokkal és nártonkívüliekkel — ta lólkoznak az előadók. A téma avatott szakemberei az ország gazdasági helyzetéről, a VII. ötéves tervről, az idei népgazdasági tervről és a konkrét helyi gazdasági feladatokról szólnak. A pártnapok lehetőséget kínálnak a közvélemény érdeklődésére leginkább számot tartó témák megismertetésére, megvitatására, a vélemények kicserélésére. Az elmúlt hetekben a budapesti, a megyei és a megyei jogú városi pártbizottságok előkészítő tanácskozást tartottak a pártnapi előadók, propagandisták számára. A résztvevők megismerkedtek a téma főbb tartalmi kérdéseivel, és szó esett a pártnapok lebonyolításának módszereiről is. Az előadók előzetesen tájékozódnak a gazdálkodó egységek, intézmények munkájának eredményeiről, a további feladatokról. E felkészülés az egyik biztosítéka annak, hogy az idei pártnapokon felmerülő kérdések sem maradnak megválaszolatlanul. A pártnapok tapasztalatait egyébként - a három évtizedes gyakorlatnak megfelelően — összegzik majd, s a további munkában hasznosítják a pártszervezetek, illetve a felsőbb pártszervek. Célszerűen összeállított segédanyagok is megjelentek, amelyek segítik az előadók munkáját. A Politikai Vitakör 1986/1. számú füzete tartalmazza a pártnak a napirenden szereplő témákkal kapcsolatos álláspontját, érveket a megjelölt célok mellett. A „Tények, adatok" sorozat újabb kiadványa számokkal illusztrálja a gazdasági helyzetet és a terveket. A „Gazdasági helyzetünk, feladataink" című előadói vázlat 10 témakörre osztva ajánl gondolatokat a pártnapi tájékoztatóhoz. Ugyancsak meghatározó jelentőségű az a napokban elkészült füzet, amely Havasi Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának január 15-én, az MSZMP KB Politikai Akadémiáján elhangzott előadását tartalmazza: A VI. ötéves terv teljesítésének tapasztalatai és a gazdasági építőmunka feladatai a VII. ötéves terv időszakában címmel. Negyvenéves az úttörőmozgalom Gyermekmozgalmak Baranyában A megyei kutatás 1976-ban indult — Az előzmények /9/9-re nyúlnak vissza 1976-ban, amikor az Úttörőszövetség harmincéves lett, fölkérték Zeleni .Ferencet, a Baranya Megyei Levéltár munkatársát, és Laki Jánost, az Egyetem utcai iskola tanárát, készítsenek monográfiát a megyei gyermekmozgalmakról. Zeleni Ferenc azóta foglalkozik ezzel a kutatással, Laki János pedig honismereti szakkörével gyűjti a cikkeket és a témával kapcsolatos megyei dokumentumokat. A kutatásnak nemcsak helytörténeti és úttörőtörténeti jelentősége van. Fontos célkitűzése, hogy maguk a gyermekek is megismerjék mozgalmuk eredetét, múltját, alakulását. Ebben az évben különösen aktuális, hogy kicsit fölelevenítsük az előzményeket, hiszen az úttörő- mozgalom idén ünnepli negyvenedik születésnapját. Kezdetei 1919-re nyúlnak vissza, ekkor alakultak meg az első úttörőcsapatok Budapesten. Rábukkantak egy utalásra, mely szerint a legelső példát a baranyai tankerületben is követték, ahol az első úttörőcsapat „Vörös Sólymok" néven alakult meg. Sajnos, más dokumentum nem került elő, így erről közelebbit mind a mai napig nem tudnak a kutatók. 1945-ben a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és az MNDSZ „Mentsük meg gyermekeinket!" jelszóval országos akciót hirdetett meg, hogy anyagi és más támogatásban részesítsék a rászoruló gyerekeket. Ennek a háború után nagy jelentősége és nagy hatása is volt. Pécsett például 1946-ban, a Nemzeti Színházban egy nagy összejövetelen szólították föl a lakosságot az összefogásra. Eredményeként rengeteg adomány gyűlt össze. Budapesten a felszabadulás évében alakult újjá —- 1917-es elődjének mintájára — a Gyermekbarátok Egyesülete, s ennek természetesen Baranyában is megalakultak a munkabizottságai. A Gyermekbarát Egyesület helyi szervezetei mellett megjelentek az első úttörő- csapatok — egyelőre még iskolán kívüli szervezésben —, tagjait gyermekbarát-úttörőknek hívták. Az úttörő- csapatok intenzív szervezése 1946-ban kezdődött, eleinte még különböző neveken. Pécsett például úttörőgárda néven négy területen hozták létre: Erzsébet-telepen, Pécs- bánya-telepen, Szabolcson és Meszesen — vagyis a szegényebb, munkások lakta kerületekben. Ezek az úttörőgárdák a következő, 1946—47-es tanévben már úttörőcsapat néven szerepeltek. S bár 1947 végéig a gyermekszervezet még mindig egyesület néven, mozgalomként és nem szövetségként működik, az úttörőmozgalom születésnapjának 1946. június 2-át tartjuk. Negyvenhétben a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezi, hogy maguk az iskolák is csatlakozzanak az úttörő- mozgalomhoz. Baranyában az első iskolán belüli úttörő- csapatok Pécsbányán, Vasason, a Bártfa utcai, az Egyetem utcai, a gyárvárosi iskolában valamint Komlón, Mohácson, Gödrén és La- páncsán szerveződtek. Az 1947—48-as tanévtől, amikor már megalakult a Magyar Úttörők Szövetsége, tanfolyamokat szerveznek a pedagógusoknak, hogy megismerkedjenek a szervezet céljával. Baranyában Kerényi József, az akkori tankerületi ifjúsági szakelőadó vezette ezt a tanfolyamot, amelyre neves előadókat hívtak meg. Először tizennégy iskola képviseltette magát itt Pécsről és a megyéből, 1948 végére pedig már ötvenegy. A szervezésnek nem kevés nehézsége is akadt: sok helyen ellenezték a szülők, működtek még a cserkész- csapatok, s más ifjúsági szervezetek is. 1948 őszén azonban jelentős fordulat következett be: föloszlott a cserkészszövetség, beleolvadt az úttörőszövetségbe, s ettől kezdve nevezhető egységesnek a mozgalom. Az ötvenes években már mindenütt voltak úttörőcsapatok, s egymás után szerveződtek a legkülönbözőbb akciók. így például a jótanulási verseny, kalászgyűjtés, mákgubógyűjtés - azaz megszületett a későbbi társadalmi munka elődje. S persze nem maradhattak el a sport- és kulturális rendezvények, versenyek, országos és megyei találkozók. így például 1955-ben szerveztek Budapesten egy nagyszabású találkozót, ebből az alkalomból készültek el az első hálazászlók. Érdekességként említjük, hogy az akkori Pajtás újságban éppen az egerági küldöttség zászlója látható. 1956 után az úttörőcsapatok tevékenysége jó ideig stagnált. 1957 őszétől újjáalakult az ifjúsági és az úttörőszövetség is, s új alapokon, új tartalommal próbálták föllendíteni a mozgalmat. A szövetség ettől kezdve stabilnak nevezhető. A nemrég megalakult történeti szakbizottság feladata, hogy föltárja a múltat, s amit lehet, mentsen meg a gyermekmozgalmak történetéből. A kutatók arra kérnek mindenkit, hogy akinek 1946-tól bármiféle tárgyi vagy írásos emléke van, az értesítse erről a levéltárat. Vagy ha nincs a birtokában ilyen, de tudja, hol lehet rábukkanni, akkor erről is tájékoztathatja akár a levéltárat, akár a megyei úttörőelnökséget. Úgyszintén földerítésre várnak a gyermekmozgalom emlékhelyei. Pillanatnyilag egyet ismernek, a me- szesi iskolában a Csillagfát. Hiányosságnak számít, hogy azokon a helyeken, ahol e szempontból valami nevezetes esemény zajlott, nincs emléktábla. Például ismert tény, hogy 1948. március 15-én közösen rendezték meg az iskolák számára az első úttörőavatást, mégpedig Pécsett, a Széchenyi téren; vagy hogy 1949-ben a VIT alkalmából a Balokánvban megrendezték a „kis VIT"-et, egy nagy kulturális szemlét. S végül visszatérve a már említett monográfiára, úgy tervezik, ‘ hogy amikor jövőre Pécsett rendezik meg az úttörőtörténeti vándorgyűlést, arra az alkalomra megjelenik a könyv. Dücső Csilla Pártnapok a ggidaságpolitikórál