Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-04 / 34. szám

e Dunántúlt naptó 1986. február 4., kedd .v.v.\%v.v.v.v.v.-.v.-.v.% V.v.v. nemzeiKozi magazin *****•*:*:*: Tibeti útijegyzetek Rugalmasabb politika A tibeti vallásosság iránti tolerancia csak egyik vetülete az évtizedforduló óta érvénye­sülő, a nemzeti sajátosságok­nak a múlthoz képest összeha­sonlíthatatlanul nagyobb teret biztosító politikának. Mao Ce- tung idejében például Tibet- ben is „a gabona a döntő láncszem” volt a hivatalos és katasztrofális következmények, kel járó jelszó. Tibetben búzát voltak kénytelenek termelni, holott az éghajlat, a talaj job­ban megfelel az árpa termesz­tésének, nem is beszélve arról, hogy ez a tibetiek alapvető élelme. Mao halála után a voluntarista kényszer megszűnt. Panaszra adott okot az is, hogy bár a lakosságnak csak öt százaléka — jobbára bete­lepített — kínai (han), a hi­vatalokban kínai káderek ül­tek, akik sohasem tanultak meg tibetiül. Ez volt az állapot az ötvenes évek elejétől — amikor egyezmény alapján kí­nai katonaság vonult be a kö­zel félévszázadon át Kínától különálló Tibetbe — egészen a nyolcvanas évekig. 1983-ban Jin Fa-tang, Tibet akkori párt­titkára azt mondotta, hogy az összes ötven évnél fiatalabb pártkádernek, kormányzati tisztviselőnek és katonatisztnek meg kell tanulnia tibetiül. Ez változatlanul szorgalmazott hi­vatalos politika. A kínai hír- ügynökség tavaly ősszel, az autonóm terület megalakulá­sának 20. évfordulóján, azt je­lentette, hogy 1980 óta számos fordító iroda nyílt, manapság már az összes hivatalos doku­mentumot vagy mindkét nyel­ven — tibetiül és kínaiul —, vagy csak tibeti nyelven teszik közzé. (Mellesleg: a két nyelv rendkívül eltér egymástól, a ti­beti például alfabetikus.) Tavaly augusztus közepén Lhaszában az utcák és a par­kok visszakapták tibeti nevü­ket, az üzletek cégtábláinak feliratai, a gyárak, az üzemek, az iskolák bejáratánál díszei gő feliratok is kétnyelvűek 1985. augusztus 20-tól már he lyi nyelven is sugároznak tv- műsort, addig csak a kína központi televízió műsorai ju­tottak el Tibetbe, egyhetes ké­séssel, felvételen, konzervmű- sorként. Ma már a központi műsort is egyidőben tudja venni a pekingi és a Ihászai néző, az adás e távoli vidék­re műhold segítségével jut el. Igaz, a tibetiek legnagyobb bánatára az adótornyot a tibeti hagyományos orvostudo­mány lerombolt iskolájának helyén, a Potala-palotával szemben építették fel, meg­bontván az évszázadok óta is­mert városképet. Hivatalos adat szerint Tibet­ben most 50 ezer káder, azaz párt- és kormánytisztviselő dol­gozik, a káderek 62 százaléka tibeti vagy más nemzetiségű, a 20 évvel ezelőtti aránynak a kétszerese. Az itt dolgozó kí­naiak — „tibeti pótlékként” — a nehéz életkörülmények és klíma ellensúlyozására többet keresnek, mint más tartomá­nyokban: idegenvezetőnőm például 50 százalékkal kap többet, mintha Szecsuánban dolgozna. A központi kormány 1952 óta közel nyolcmilliárd jüannal (csaknem hórommil- liárd dollárral) támogatta Ti- betet, nem számítva a közpon­ti kormányberuházásokat. Tibet és a tibetiek talpraál- lásához, az évszázados lema­radás pótlásához úgy is hozzá akarnak segíteni, hogy itt Kí­na egyéb részeihez viszonyítva, rugalmasabb gazdaságpolitika van érvényben. Az autonóm terület például 1990-ig adó- mentességet élvez. 1990-ig a mezőgazdasági termékek álla­mi felvásárlási kvótájának meghatározásakor Tibetet nem veszik figyelembe. S. Kovács Ferenc Fü/öp-szigetek Az özvegy csatája Morcos olnSk „Nem akarok bosszút állni, csupán az igazságot keresem. Célom az, hogy befejezzem, amit Ninoy elkezdett." Igyösz- szegezte terveit, politikai alap­állását Aguino asszony, aki az elnökválasztás közeledtével egyre inkább a figyelem kö- zépontjóba kerül, nemcsak a Fülöp-szigeteken, de a világ közvéleményénél is. Aquino — ugye, ismerős a név? Nem csoda, hiszen Be- nigno Aquino, Marcos elnök legfőbb politikai vetélytársa volt az, akit 1983 augusztusá­ban a manilai repülőtéren meggyilkoltak, s akinek halála nagymértékben megnövelte a feszültséget a távol-keleti, hét­ezer szigetből álló országban. Hiába zárult végül is tavaly decemberben felmentéssel a rétestésztaként elhúzódó, kí­vülről szemlátomást erőteljesen befolyásolt bírósági vizsgálat, amely az egykori szenátor ha­lálának körülményeit elemezte (az egyik fővádlott Fabian Ver tábornok, a hadsereg főpa­rancsnoka, mellesleg Marcos rokona és egyik leghűsége­sebb harcostársa volt), a ke­délyek korántsem nyugodtak meg. Sőt, Ver ártatlannak nyilvá­nítása és visszahelyezése a fegyveres erők élére tovább szította a feszültséget. Ráadá­sul a belső elégedetlenség fel­korbácsolásán túlmenően ez a döntés rossz vért szült a leg­fontosabb szövetséges, az Egyesült Államok vezető körei­ben is. Washingtonból ugyan­is hosszabb idő óta arra igye­keznek rávenni az immár húsz esztendeje hatalmon lévő, két­ségkívül profi államfőt, hogy átgondolt, kiegyensúlyozott re­formpolitikával, az ellenzék szaporodó követeléseinek leg­alább részletes kielégítésével igyekezzen ' újra stabilizálni megingott helyzetét. A Fehér Ház által sugallt lépések azonban — amelyeket magasrangú amerikai politiku­sok sora tolmácsolt a Malaca- nang-palota lakójának — nem annyira a Fülöp-szigetek fe­szítő társadalmi gondjainak átérzéséből fakadtak. Sokkal inkább abból az aggodalom­ból, amelyet Marcos esetleges bukása, az Amerika-ellenes ér­zelmek eluralkodása, vagy ne­tán a fegyveres gerillaerőknek a terjedő elégedetlenség nyo­mán megfigyelhető sikerei dik­táltak. Persze, a társadalmi problé­mák aligha hagyhatók figyel­men kívül. A Marcos körül ki­alakult bizalmi válság, a gazdasági nehézségek, a 25 százalék körül járó infláció, a 15 százalékos munkanélküliség (amelyet mintegy 40 száza­lékos alulfoglalkoztatottság sú­lyosbít), mind-mind hozzájárult a jelenlegi krízis kialakulásá­hoz. Márpedig Washington számára a nyugodt légkör igen esélyesebb ellenjelölt személye körüli indulatos csatározás kö­tötte le ,az ellenzék pártjait. A két szóba jöhető személyiség, Salvador H. Laurel, a tizenkét kisebb-nagyobb csoportot tö­mörítő Egyesült Nemzeti De­mokratikus Szervezet (UNIDO) vezetője, valamint Cory Aquino, a meggyilkolt szenátor-férje politikai örökségét átvállaló özvegy egyszer már eljutott odáig is, hogy bejelentették: külön indulnak harcba Marcos ellen. Ez a megosztottság ter­mészetesen óriási előnyt jelen­Aquino asszony és Laurel fontos, hiszen a Fülöp-szigete­ken található az Egyesült Álla­mok külföldi területen lévő két leghatalmasabb, féltve őrzött tengerészeti és légitámasz­pontja, Subie Bay, és a Clark bázis. A szakértők véleménye sze­rint e két tényező (vagyis a belső gondok és a külső nyo­más) egyaránt hozzájárult ah­hoz, hogy Ferdinand Marcos február hetedikére, tehát 'kö­rülbelül egy esztendővel az eredetileg tervezett időpont előtt, elnökválasztást írjon ki. Az elnök valószínűleg abban is bízott, hogy egy ilyen megle­petésszerűen lebonyolított vok­solás nem ad elegendő időt a hagyományosan megosztott el­lenzék számára ahhoz, hogy rendezze sorait, s így könnyen tudja érvényesíteni befolyását a kormánypárt egész országra kiterjedő, jóval alaposabb fel­építésű gépezete révén. Sokáig úgy tűnt, hogy Mar­cos stratégiája beválik. Hete­ken keresztül heves vita, a leg­A Marcos-csapat ellen tüntetnek Manilában tett volna az elnök számára. Végül azonban, szinte a hu­szonnegyedik órában, alig va­lamivel a jelölés hivatalos be­nyújtásának lejárta előtt mégis sikerült áthidalni a közöttük fennálló lényegesebb ellenté­teket. A létrejött kompromisz- szum alapján Aquino asszony — aki a családi név szimbó­lumszerű, mozgósító ereje mel­lett a befolyásos katolikus egy­ház támogatására is számít — lett az ellenjelölt. Laurel sze­nátor pedig az alelnöki poszt­ra pályázik oldalán. Az esélyeket illetően a meg­figyelők nem vállalkoznak többre óvatos latolgatásnál. Számszerű összevetés, szava­zatarány-becslés már csak azért is nehéz lenne, mert so­kan még azt sem zárják ki, hogy Marcos az utolsó pilla­natban a voksolás elhalasztá­sa mellett dönt. Az özvegy ellenfelei elsősor­ban politikai tapasztalatlan­ságra, és saját szervezetének hiányosságaira hivatkoznak — igaz, ezt részben pótolja Lau­rel pártjának kiterjedt hálóza­ta. Másrészt arra figyelmeztet­nek: az érzelmi vonzóerő, az Aquino név önmagában nem elegendő, valódi társadalom­átalakító program is szüksé­ges a szélesebb hatókörű köz­véleményformáláshoz. Ugyan­akkor az is tény, hogy az öz­vegy jelölése feltételéül egy­millió támogató aláírás össze­gyűjtését kérte híveitől, s ez a kitűzött határidő előtt könnyű­szerrel sikerült. Aligha állítha­tó tehát, hogy ne állna mögöt­te a lakosság jelentős része. Szegő Gábor Reagan, az állítólagos líbiai ter­rorista kiképzőtáborokra hivatkoz­va általános gazdasági korlátozó intézkedéseket rendelt el, s felszó­lította szövetségeseit, kövessék a példát. Reagan február 1-i hatállyal meg­tiltotta, hogy amerikai állampolgá­rok Líbiának hitelt nyújtsanak, s Lí­biával kereskedelmi vagy efféle te­vékenységet folytassanak, továbbá tilos amerikaiaknak részt vállalni Lí­biából vagy Líbiába irányuló áru­szállítmányok fuvarozásában. Az in­tézkedés nyomán mintegy 1500 ame­rikai szakember kénytelen elhagy­ni Líbiát, akik négy érdekelt ameri­kai olajvállalat alkalmazottéiként az olajtermelés irányításában vet­tek részt. Olaszország és Kanada kötelezte magát arra, hogy nem küld szakér­tőket Líbiába a távozó amerikai' szakemberek pótlására, továbbá felfüggesztik az országba irányuló haditechnikai szállításaikat.- TERRA ­LÍBIA-ELLENES SZANKCIÓK Libia külkereskedelme néhány nyugat-európai 1984-ben (dollár) 1 .........‘Qm» M inden lel- ikes fotóama­tőr előbb­utóbb kivá­lasztja magá­nak a szerte­ágazó fényké­pezési ismere­tek közül azt a szakterüle­tet, mely hoz­zá legköze­lebb áll. Jakab Antal pécsi fo­tós már több évtizede elkö­telezte magát a fotokémia tudományá­nak ismeretei­vel. Kétségte­lenül a pé­csi fotóstórsa- dafom nagy örömére és hasznára tet­te ezt, hiszen ma már na­gyon sokan tudják, hogy a nyersanyagaikkal, vegy­szerekkel, különleges eljárá­saikkal kapcsolatos vala­mennyi kérdésben milyen ki­merítő felvilágosítást kap­hatnak tőle. — Vegyésztechnikus a szakmám, ez nyilván egyik indítéka volt, hogy a foto­kémia felé fordultam, más­részt pedig munkahelyemen, a Pécsi Bőrgyárban is hosz- szú évekig vezettem a fotó- szakkört, az ottani laborban jó lehetőségeim voitaik a kí­sérletezésre. Büszke vagyok rá, hogy sok fiatalt sikerült ott „beoltanom" a fotózás szeretetével. Otthonában egy egész szoba van tele szakkönyvek­kel, folyóiratokkal. A nálunk kiadottakon kívül a világ összes nagy gyárának vala­mennyi termékéről részletes információs anyagok állnak rendelkezésére. — Évek óta megküldik ne­kem a gyárak minden új ter­mékük ismertetőjét, nagyon sokszor pedig néhány te­kercs filmet, vagy fotópapírt, vegyszert is megkapok ki­próbálásra. Természetesen tapasztalataimat részlete­sen megírom a gyáraknak, akik így a világ minden ré­széről összegyűjtött adatok birtokában fejlesztik tovább termékeiket. Ezenkívül a ha­zánkban megjelenő érdeke­sebb könyveket - mint leg­utóbb az André Kertész Ma­gyarországon címűt — én is megküldöm partnereimnek. Ez némi anyagi áldozatot követei, de a szinte napon­ta érkező küldemények iz­Jakab Antal: „Kapufélfa” galmas kibontása, értékelé­se bőven megéri a befekte­tést. A megszerzett informá­ciókat természetesen igyek­szem továbbadni, a Mecseki Fotóklubban rendszeresen tartok előadásokat. Két érdekesség is szóba került beszélgetésünk során. A Kodók-cég újságjából megtudtuk, hogy elkészítet­ték a világ legnagyobb dia­képét, mely 9x15 méteres, és százhúszszoros nagyítás­sal állították elő. A New Yorkban kiállított képnek — mely a Guiness Book-ba is bekerült — már több mint másfél millió nézője volt. Az Agfa cég nemrég feladta a 'konkurenciaharcot az Ilford ellen, a változtatható érzé­kenységű filmek gyártása terén. Ezeket a 17-33 DIN- ig bármely érzékenységre exponálható filmeket szinte egyidőben dobta piacra két gyár. Mindkettőt kipróbál­ta Jakab Antal, s szerinte is az Uford gyártmányai bizo­nyultak jobbnak, főleg szem- csézetben és feloldóképes­ségben. Végül egy igazán aktuá­lis kérdésben kértem taná­csot Jakab Antaltól: az üz­letekben néhány hete meg­jelent kínai Friendship nevű színes filmről az alábbiakat mondta: — A kicsit gyengébb mi­nőségű csomagolás ne té­vesszen meg senkit, a dobo­zokban korszerű Sakura tí­pusú színes film van, mely a modern C 41-es kidolgozás­sal jó minőségű képeket ad. Maletics L. • f 1 1 $ ►> $ •j rm • f A BARANYA MEGYEI MAGAS- ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT, Pécs, Fürst S. u. 5. szabad kapacitással rendelkezik az alábbi szakmákban: 1986. február 1-től ♦ hidegburkoló, ♦ melegburkoló, ♦ szigetelő, ♦ vasszerelő és ♦ üveges munkákra. 1986. március 15-től: ♦ szobafestő—mázoló—tapétázó munkákra. ÉRDEKLŐDNI: személyesen vagy telefonon a vállalat műszaki osztályán, Vagy a 12-822-es telefonon 7—15.30 óráig. Ügyintéző: Soós Kálmánné. V X V V V V V v V

Next

/
Thumbnails
Contents