Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-04 / 34. szám

1986. február 4., kedd Dunántúli napló 3 Kevesebb új autó, a járműparkot jobban kell kihasználni 700-as szocialista brigád Mi lesz az öreg tehergépkocsikkal? Egy tanulmány meg­döbbentő adatai: éves átlagban ma Magyaror­szágon egy teherautó napi hat óránál többet nem dolgozik. Száz megtett kilométerből negyvenhetet haladnak az autók rakotton. Teljes üzemidejüknek mindösz- sze tíz százalékát töltik hasznosan az utakon. A számok ismeretében ért­hető a kormányzat törekvése: a háromszázezres teherautó ál­lományt csökkenteni kell. Az idei évben érvénybe lépett sza­bályzók tovább nehezítik az új kocsik vásárlását. Emiatt a le­selejtezett állomány pótlásá­nak lelassulása várható, és a meglévő tehergépkocsik üze­meltetése, folyamatos karban­tartása és állagmegóvása az eddigieknél is fokozottabban előtérbe kerül. A legnagyobb baranyai fu­varozó vállalatoknál készített körkép segítségével azt szeret­nénk bemutatni, ki mit tesz e megnövekedett követelmények teljesítésére. Gyenge az alkatrészellátás — „Bütykölnek” a javítók BSZV Épülő szerelőcsarnok a BSZV telepén a jelenlegi létszám bővítésével lehetőségünk lesz kiscsoportos ipari tanuló képzésre. Gene­rátor, kompresszor, váltó fel­újítására rendezkedik be léte­sülő kisfődarab műhelyünk. ben, és csak a társvállalatok hasonló üzemeivel közösen tu­dunk előbbre lépni. Posta — Elég sok gonddal küz­dünk — mondja Tóth József, a Belkereskedelmi Szállítási Vál­lalat pécsi üzemegységének iqazgatója —, és ezek elsőd­leges forrása az alkatrészhiány. Azt, hogy a bajok valódiak-e, vagy ami van, csak elfekszik valahol, azt ebből a székből nehéz megállapítanom, annál is inkább, mert központi ellá­táshoz tartozunk. Ez olcsóbb, de a gondokat nem sikerül a napi igényeknek megfelelően megoldani, önálló anyagbe­szerző kapacitásunk pedig nin­csen. Előny viszont, hogy egy típusra, az IFÁ-ra vagyunk be­rendezkedve. 1986-ban a létszámgondok szorításában vállalati gazdasá­gi munkaközösséget hozunk létre, ezzel szeretnénk házon belül biztosítani dolgozóinknak a többletmunkát és jövedelmet. Az igen kedvezőtlen körülmé­nyek között végzett járműfenn­tartás ma is a régi telephelyen folyik. Most épülő 4440 négy­zetméteres műhelyünk techno­lógiai váltást is jelent majd. Balázs Dezső műszaki veze­tő így folytatja: — A jövő évben elkészülő épületben asztalos- és akkumu­látor-javító műhelyeket is ki­alakítunk. Ezeket a munkákat eddig Budapesten végeztettük. Ide kerül majd a tanműhely is, ÉPFU Az ÉPFU törekvéseiről Koncz István igazgató így beszél: — A költségcsökkentésben az anyagköltség mérséklése az elsődleges. Az idei évben négy megyében lévő egységeinket fedezettervvel láttuk el. Ez azt jelenti, hogy a tíz kirendeltség és főnökség maga teremti meg anyagi lehetőségeit. Azt re­méljük, hogy így fokozottab­ban figyelnek az említett kér­désre is. A tehergépkocsi javításban a hagyományos módszerek to­vábbfejlesztése mellett szorgal­maznunk ikell olyan új eljárá­sok gyakorlattá válását, mint a ragasztás. önálló elszámolási rendsze­rű lesz alkatrészfelújító üze­münk is. Idén először az év el­ső három — egyébként is mun­kahiányos — hónapjában itt foglalkoztatjuk a szakmával rendelkező gépkocsivezetőket. Ez mintegy száz embert érint. Ugyanebben az időszakban vé­gezzük a középjavítások és a hatósági műszaki vizsgáié na­gyobb részét, hogy ezek a csúcsidőben ne okozzanak fu­varkiesést. Erre a munkaerő összevonása nélkül ilyen sűrí­tetten nem volna lehetőségünk. Az alkatrészüzem tevékeny­ségében fokozottabb szakoso­dást is elképzelhetőnek tartok. Nem valószínű, hogy az alkat­részellátás bármit is javulna az előttünk álló évben vagy évek­A gépjármű szállítási üzem­vezetője, dr. Szabó János: — Eddig központi keretből vásároltunk, az idei évtől ma­gunknak kell előteremteni a pénzt új autókra. A kívánatos száz helyett így ötvenet tu­dunk idén üzembe állítani. Az Autóikertől a szükséges alkat­részek 25—30 százalékát kap­juk meg, anyaggazdálkodó cso­portunk csak nagyon sok után­járással tudja beszerezni a mi­nimális készleteket. Az idén növelni szeretnénk a felújított alkatrészek mennyi­ségét, de meg kell mondanom, hogy ezek minősége azért nem éri el a gyárit. A közelmúltban állítottunk üzembe egy félauto­mata esztergapadot, itt szabad kapacitásunk is van. Kötőele­meket, légtelenítő csavarokat készítünk. SZÖVAUT A figyelmes szemlélő formai változást figyelhetett meg 1985- ben a SZÖVAUT teherautóin: megjelent a vállalat új emblé­mája, a nyújtott sz-betű. Kol­lár Ferenc üzemegységvezető tárgyilagosan nyugtázza, hogy ami a járműpark életkorát il­leti, abban nem történt tartal­mi előrelépés. — Az is nehezíti az új kocsik beszerzését, hogy az Autókei egy évre előre kéri a megren­deléseket, de a szállításra sem­mi információt nem ad. A ta­valyi autókat például decem­berben kaptuk meq, az idei rendelésben szereplő 20 IFA vi­szont a héten érkezik. Valamii­vei jobb az alkatrészellátás, a hiánycikkekből is kapunk sze­rény kielégítést. Gondjaink az AVIA-val és az IFÁ-va| van­nak, a román DAC dízel-moto­rokhoz — 40 ZIL üzemel ilye­nekkel — a garanciaidőn túl nem kaptunk alkatrészt. A változásokról: az üzemegy­ségek közül elsőként mi végez­tetünk gyári felújítást AVIA au­tókra és motorokra. Február el­sejétől vgmk-t hoztunk létre, és Baranyában is keressük az al­katrész-felújító partnereket. Pannon Volán Kis József főmérnök és Ka- ponyi László üzemvezető szerint a hasonlóan szolgáltatást vég­zők közül talán kedvezőbb hely­zetben vannak a tanácsi közle­kedési vállalatok, mint amilyen a budapesti vagy a miskolci. — Jóval nagyobb raktárkész­lettel dolgozhatnak — mondja a főmérnök. — Könnyebb meg­különböztetett helyzetben, eny­hébb szabályzókkal közszolgál­tatást teljesíteni. A Pannon Vo­lán nincs a kedvezményezettek között. Ez természetesen az au­tóbuszokra vonatkozik. Ezért is, és a hagyományok miatt is ez a döntő 230 dolgozót foglalkoz­tató felújító üzemünkben. Mű­szaki gumigyártással is foglal­kozunk, termékeink KERMI mi­nősítéssel kerülnek forgalomba. Alkatrészellátásban első számú szállítónk az Autoker. — Nagyon keserves az után­pótlás — veszi át a szót Kapo- nyi László. A megrendelt igény fele érkezik csak meg. Emiatt számos Volán vállalattal is kap­csolatban vagyunk, éves szerző­désekben rögzítjük igényeinket. 1985-ben 65 autóbuszt újítot­tunk fel. Itt továbblépési lehe­tőségeink vannak. A számítógé­pes termelésszervezést is ter­vezzük tovább fejleszteni. El­képzeléseink szerint autóbusz mellső futómű felújítást is vál­lalnánk a jövőben partner vál­lalatok részére. * A vállalatok mindegyi­ke tehát komoly erőfeszí­téseket tesz a nehezülő helyzet javítására. Állta­lános az alkatrészhiány, kiegyensúlyozatlan és mennyiségileg is elégte­len az utánpótlás. Egyre több felújító üzem vagy műheily létesül, ezeknek — a szabad kapacitások is bizonyítják — érdemes volna napi kapcsolatba lenniök egymással, közö­sen nagyobb eredményre vihetnék. Sz. K. I. Felújítják a Bőrgyár I I r • •• j ••■//• r i harkányi üdülőjét Elavult, rossz állapotban kénytelen fogadni a beutalta­kat a Pécsi Bőrgyár harkányi üdülője. Először arra gondol­tak, elcserélik egy hasonló mé­retű családi házra, majd mégis a felújítás mellett döntöttek. A terveket a vállalat beruházási osztálya készítette, s azt a ta­nács is jóváhagyó. A felújítás két ütemben va­lósul meg. Elsőként az alsó he­lykéneket hozzák rendbe, s a meglevő lapostetőt magaste­tővé építik át. A második ütemben beépítik a tetőteret, egy 40 négyzetméteres fedett teraszt is kialakítva. A tető- szerkezet anyagául a vállalat lebontott nyersbőrraktárának gerendái fognak szolgálni. Az építkezés tavasszal kez­dődik. Elkészülte után az üdülő öt kétágyas, öt három- és két négyágyas szobával rendelke­zik, a hozzávaló kiszolgáló-he­lyiségekkel. Az épület mind külső megjelenésében, mind pedig belső kialakításában megfelel a legkorszerűbb igé­nyeknek. A brigád négy tagja ... 196 ezer tonna szén Az elmúlt évi 145 200 tonnás fejtési tervét 196 000 tonnára teljesítette Komló Bányaüzem Zobák-aknáján a Deák Péter vezette 700-as szocialista bri­gád. Ezzel az akna által kiter­melt szén háromnegyedét ők küldték a felszínre. — Nálunk a másik két fejtési csapat is ugyanilyen jó képes­ségű, mint a miénk. Nekünk jött ki jobban a lépés — mond­ja • tárgyilagosan Deák Péter. 1. Nemrég szálltak fel, füröd- tek ki és öltöztek át. Arcukon nyomot hagy a kialvatlanság. Olyanok, mint bármelyikünk, csak a szemük körül beivódott szénporcsík árulja el egyértel­műen, hogy őik bányászok. A brigád tagjai három szak­ban dolgoznak, 40—45 lengyel bányász segíti a munkájukat. Az 1964-es alapító Kosztolányi és Földes szocialista brigád annyira megcsappant létszám­ban, hogy azok összevonásá­val alakult meg három éve Gulyás Imre vezetésével a 700-as. Tőle két éve vette át Deák Péter a stafétabotot. Jól indult a tavalyi évük, si­kerrel zárták az első negyed­évet. Jött a nyár, a szabadsá­golások ideje, aztán a rossz geológiai viszonyok miatt sem volt kedvező a fejtések állapo­ta, jócskán a terv alatt telje­sítettek. Aztán kaptak egy jó telepet, de fel kellett adniuk a tűz miatt. Másnap, október 13- án már egy másik, ugyancsak jól előkészített telepen folytat­hatták a munkát. — Végre minden összejött, hogy behozzuk a lemaradást, sőt hogy túl is teljesíthessük a tervet. Ebben a vgmk-lehető- ség is sokat segített. Három szakban a brigádunk 90 szá­zaléka dolgozott a hétvégeken — mondja a brigádvezető. Deák Péter — apja is bá­nyász volt - amikor 1964-ben elvégezte Komlón a vájárisko­lát, a Kossuth Bányaüzemben helyezkedett el, onnan áthe­lyezéssel került négy évre rá Zobákra. Végigjárta a föld alatti ranglétrát. Négyük közül ő a rangidős, így társai is ter­mészetesnek veszik, hogy ő a szószólójuk. — Az elmúlt évben tavasszal 13, míg a vgmk-ban 23 szom­bat—vasárnapi műszakot telje­sítettem szeptember közepétől folyamatosan. Fárasztó, kime­rítő volt. Csinálnunk kellett. Ha én nem jövök, a többiek se jöttek volna. Csökkenő lét­számmal egyre többet vártak tőlünk. Mi is tudjuk, hogy több szén kell. — Mennyiben más a közna­pi, illetve a hétvégi vgmk-mű- szak? — A vállalati gazdasági munkaközösségben jobban ki­használtuk a munkaidőt, szó szerint meleg csákányváltással folytattuk ott a munkát, ahol az előző szak abbahagyta. A feltételek is jobban vannak biztosítva. Tudtuk, hogy meny­nyi szenet kell a felszínre kül­denünk és azért mennyi pénzt kapunk. Ha mindezt a hétköz­napokra is át lehetne mente­ni ... Gábori Márton — apja is Zo- bákon bányász, tavasszal megy nyugdíjba — a kőművesszak­mát otthagyva öt éve csillés­ként kezdte, két éve vájár. — Lakásért jöttem ide 1982. január elsején és májusban már be kell fizetniök. Állítha- mal. Nekem még szerencsém volt, mert az utánam jövőknek a lakásbeugró összegét, a 80— 100 ezer forintot saját zsebből már be kell fizetniök. Állítha­tom, hogy ez komoly hátrányt jelent az utánpótlás biztosítá­sánál. Akinek van ennyi pén­ze, az nemigen jön el bá­nyásznak. A szenes körlet KISZ-titkára vagyok, így tu­dom, hogy ez a beugrópénz mit jelent a letelepedő, csalá­dos fiataloknak. Tihanyi Pált — húsipari szak­munkás végzettséggel — a la­kásígéret hozta Zobákra. — Két és fél év után kaptam is lakást, de a rendelet szerint le kellett fizetnem a 10 száza­lék beugrót. Ez váratlanul ért. Az első évben tartalék voltam és szerencsére 83-tól már a brigád tagja vagyok. Fóbos Gyula — édesapja is itt dolgozik — háztartásigép­szerelő és lakatos szakmával jött Zobákra. — Engem a kereseti lehető­ség, a lakás és az hozott ide, hogy csak féléves katonaidőt kell leszolgálnom. Tavaly vol­tam katona, idén jelentkezem vájártanfolyamra és most ad­tam be a lakásigénylésemet. — Mennyire ismerik el, be­csülik meg a munkájukat? — Nálunk anyagilag is erköl­csileg is, ahogy csak lehetsé­ges, megbecsülnek minket a munkánk alapján. Jó lenne az utóbbi három havi elismerést átmenteni a hétköznapokra is. Ez nem a vezetőségen múlik — mondja Deák Péter. — Sajnos, csökken a létszám. Amíg a felszínen majd ennyit lehet megkeresni, miért jönnének bányásznak az emberek? Pe­dig a bányászt megtartani és főleg a jövő bányászait meg­szerezni csakis pénzzel és gé­pesítettséggel lehet. Sok minden megváltozott a bányában. Deák Péternek kez­dő korában még évekig kel­lett bizonyítania, hogy beve­gyék egy rendszeresen jó ered­ményeket elérő, tehát jól fizető brigádba. Neki még jócskán volt kitől tanulnia, ellesni a szakma legapróbb fogásait is. — A brigádunkban már egy­re kevesebb az olyan vérbeli hajtás, idősebb bányász, mint a Gyökér József, a Rab József, a Winkler János vagy a Ha­rangozó József. Mind több szenet várnak el tőlünk jog­gal, és mi egyre kevesebben vagyunk. Jó lenne valamit ki­találni, hogy ismét vonzó le­gyen ez a nehéz, de szép szakma. Murányi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents