Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-01 / 31. szám
A himeshóii főutca Himeshaza Rendkívüli végrehajtó bizottsági ülés döntött arról a közelmúltban: ki legyen a pék Hí- mesházán? A tanácselnöknek ugyanis ez a munkamódszere: a legapróbbnalk tűnő esetekben is a kollektíva határozzon, mindenki véleménye legyen benne a végső döntésben. S mert Himeshaza és társközségei napi k'enyérszükséglete 6-8 mázsa, nem mindegy, kit „fogadnak fel". Pályázatot írtak ki, négyen jelentkeztek, közöttük egy helybéli fiatalember is. Nem ő 'lett a pék: a vb kilenc tagja közül nyolcán eav 45 éves mohácsi mestert választottak, mert szakmai tapasztalata van, kellő anyagi háttérrel rendelkezik, s vállalkozása munkaerőként felsorakoztatta a családtagjait is. Ez a biztosíték arra, hogy mindennap friss kenyér kerül a himes- háziak, a székelyszabaniak, az erdősmórokiak, a szűriek asztalára. A mohácsi mester megkapta q kitűnő állapotban lévő házat a falu közepén, ahol műhelyét berendezheti. Vállalnia kellett azt, hogy ugyanott üzemelő boltját mindennap reggel 6-tól este 6-ig nyitva tartja, s naponta kiviszi az árut a társközségekbe is. Már ahova kell: az említett hímes- házi fiatalember is nyit egy pékműhelyt az egyik társközségben. Ott csak két mázsára van szükség egy-egy nap. Ha már a pályázatot említettük, szóljunk egy körlevélről is! Hat üzem volt a címzett, s a himesházi tanács azt kérdezte, ki vállalkozna egy asszonyokat foglalkoztató kisüzem beindítására. Négyen visszautasították, egy lemondott a mohácsi Ruházati Ipari Szövetkezet javára. Január elejétől működik az üzem, a varrodában most ötven asszony dolgozik, márciustól már minden jelentkezőt fogadni tudnak. Több évet beárnyékoló bizonytalanság szűnt meg e munka- lehetőséq biztosításával, minimális ráfordítás, annál jobb szervezőmunka árán, a varroda beindításához mindössze két hónapra volt szükség. — Csakhogy — figyelmeztet Hübner György tanácselnök — ezzel kényszerítővé vált az óvoda bővítése. Az üzemben többségükben ugyanis fiatalasz- szonyok dolgoznak, akik örülnek a helybeli munkalehetőség4. HÉTVÉGE nek, s többen akarnak dolgozni, mint ahány gyereket az óvodában fogadni tudunk. így is túlzsúfolt az óvoda, ötven helyett hetvennégy gyerek jár. további tizennyolc hely kellene még. De megoldjuk. Még az idén bővítjük az óvodát, 1,5 millió forintba kerül, ebből a tanács ad 500 000-et, ugyanennyit a termelőszövetkezet, segít a Ruházati Ipari Szövetkezet is. * Legtöbb faluban sok az új ház. A himesházi kép mégis feltűnő: mintha minden második épület új lenne. — Itt mindenük megvan az embereknek — mondja az elnök. - Bolt, orvos, iskola, óvoda. Ezért sem mennék el. De - és én ezt rendkívül fontosnak tartom - a lakóhely szeretetét erjeszteni kell, folyamatos, mindenre kiterjedő munkával. Mondok egv példát: volt itt a Rajkó-zenekar is, talán ha negyven ember volt rájuk kíváncsi. Ne feledje: Hímesházán 1300 ember él, a társközségekben további 1300... Láthatják a Rajkóékat is, a fővárosi művészeket is eleget a televízióban, más kell ide I Most beszéltem ’meg a művelődési ház igazgatójával: a farsangi szezon végéiq szervezzen egy nemzetiségi műsoros estet. Szoborban, Hímesházán, Szűrben, de Mórokon is: énektrió, mesemondók, felnőtt és gyermek énekkarok vannak. Sokan lesznek a nézők! * Új házak nemcsak a székhelyközségben, hanem Mórokon is vannak. Azért említjük ezt a falut, mert a legkisebb a négy között, állandó lakóinak száma mindössze 150. Az öreg házakat azonban az „idegenek” felvásárolják, pécsiek, mohácsiak, akiket szívesen fogadnak az őslakók. Részint azért, mert látják: nem sorvad el a szülőfalujuk. Részint azért, mert az új honfoglalók nem kis munka árán rendbe teszik, megszépítik az idős éDÜleteket. És van persze gyakorlati értéke is: Mohácsról például az egyik „telepes" — aki egyébként állandó lakosnak' költözött Mórokra, miután megvett itt egy kiüresedett, régi házat, szellős telekkel, mellék- épületekkel együtt - közismert sebészorvos. A márokiak örülnek neki, mert a doktor úr helyben van, szívesen megnézi a betegeket, gyógyszert ír fel, ezzel körzeti orvos kollegájának gondjain, terhein is köny- nyítve. Van Mórokon két halastó, a termelőszövetkezeté. Jövő évben elkezdik parcellázni a partján a telkeket — horgászvíz lesz a tavakból, a termelő- szövetkezet készséggel átadja e célra. Hübner György máris üdülőterületnek nevezei a környéket. * — Kitűnő az együttműködésünk, kapcsolatunk a himesházi termelőszövetkezettel! Ez nagyon fontos: észre lehet venni — és ez az eredményekben mindenképpen jelentkezik —, hogy egységes csapat vezeti ezt a négy községet, ezt a körzetet az állami és gazdasági vonalon egyaránt. Én ennek tulajdonítom már azt is, hogy még sohasem volt annyi ember a falugyűléseken, mint a legutóbbiakon, mert kíváncsiak voltak a programunkra, arra, hogy mit tudunk a községeknek adni, biztosítani. — Hogy sikerre jussanak, először a tanácsnak kell ténylegesen - s nem program formájában — valamit letenni a lalkossáq asztalára. — így van, a kölcsönösség azonban elengedhetetlen feltétel. És nagy a jelentősége az apró dolgoknak is ... — Mondana példát? — A szabarí temető a domboldalon van, esős időben nem lehetett felmenni. Az út szükségessége vitán felül állt, ám a tanácsnak erre a célra 30 000 forintja volt, nagyon kevés... Méqis sikerült megoldanunk, a falu elégedettségére. Ugyanitt nagyon hiányzott a pék. Lakodalmakkor messziről kellett hozni a rétest, a friss kenyeret. Azt mondtuk a szabadaknak: a tanács ad anyagot, építsenek egy kemencét. Ma már megvan, akinek kell, használja. — Térjünk vissza a termelő- szövetkezethez. Mi az alapja a jó együttműködésnek? — A napokban leültünk! közösen eav megbeszélésre, a tanács vb-tagjai és a tsz vezetői. Elhívtuk a községek elöljáróit is, nekik is mindenről tudniuk kell. Itt elmondtuk: kinek milyen lehetőségei vannak, miben várunk támogatást, a tsz vezetői elmondták: miben tudnak segíteni. A lakosság megérzi ezt a közvetlen munkakapcsolatot, azt, hogy a környék legnagyobb gazdálkodó egysége és a községek vezetése egy felé húzza a szekeret. Eredeti formájára felújított parasztház Erdősmárokon És hogy mit teszünk le a lakosság asztalára a bizalom megtartása érdekében? Ebben az évben mind a négy községben, minden ház előtt már szilárd burkolatú út lesz. Mind a négy községben korszerűsítjük a villanyvilágítást. Bővítjük az óvodát, befejezzük az egészséges ivóvíz biztosítása érdekében megkezdett munkát. Ezek együtt már azért jelentenek valamit! Itt van a Radnóti-telep Hímesházán: új építkezési terület, az elmúlt négy évben 32 házat húztak fel, zömmel fiatalok. Folytatjuk a József Attila utcában a telkek kialakítását, itt is sokan akarnak építkezni. Ezen a környéken nagy családok élnék, ha összefognak, egy hónap alatt elkészül a ház. Hirtelen meg sem tudnám mondani, hány új épület van a székhelyközségben vagy Szabaron. — Honnan van az embereknek pénzük? — Régebben, sokan dolgoztak a bányában, de mára ez a gárda már megöregedett. Mindenesetre jól kerestek. A termelőszövetkezetünk nagyon jól gazdálkodik, megerősödött, ezt az évet 17 millió forintos nyereséggel zárják. Az emberek jó része ott dolgozik. És a háztáji! Nemigen talál olyan házat Hímesen, ahol ne tartanának szarvasmarhát, sertést, nyulat. Van itt olyan éppen hoay haminc éves fiatalember is, aki egymaga 10 bikát hizlal! Vagyis mindenki helyben dolgozik — nagyon kevés már az ingázó. Ez is egyik célja volt az új tanácsi vezetésnek: Jegyen minden helyben! — Mi az, ami nagyon hiányzik? — Éppen ma költözik az új lakásba és rendelőbe az új fogorvosunk. A következő lépcső: körzeti orvosi rendelő és új lakás megépítése. Szükség lesz eav új általános iskolára — a Vili. ötéves tervidőszakban —, de már most dolgozunk annak érdekében, hogy meq is legyen. Azután a falu határában lefojtott kút forró vize! Már vizsgálják Budapesten, milyen értékei vannak. Ha egyszer lesz pénzünk, egy kis fördő .. . Távoli a cél, de azt mondjuk: elérhető. Van persze közelebbi tervünk is: a megyei Moziüzemi Vállalat támogató együttműködésével — két korszerű vetítőgép kerül hamarosan a hímes- házi művelődési házba — szeretnénk megrendezni a megyei filmfesztivált. Még ebben az évben, eqy héten át! — Itt Hímesházán mi az átlagos életkor? — Fiatalok vagyunk! Alig túl a negyvenen. Mészáros Attila Korszerű családi házak Székelyszabarban Läufer László felvételei Utak, Járdák... Hasonló cím jelent meg a közelmúltban lapunkban: akkor Siklós kapcsán került a cikk élére. Most Pécsről van szó, s egy különleges szituáció Okán éreztük a szükségét az ismétlésnek. Pécsett most kerül befejező szakaszba a lakossággal folytatandó nagy párbeszéd — úgy is mondhatnánk: népszavazás — előkészítése. A városrészközpontokban — tanácskozási központokban — közvéleménykutatás, sok tárgyalás és egyeztetés után meghatározták, melyek azok a területi célok, amelyeknek az elfogadtatása végett a közeljövőben tekintélyes számú aktívasereg indul felkeresni minden családot. A város- fejlesztési hozzájárulás az elkövetkező öt esztendőben a pécsi lakosságnak a városfejlesztési és fenntartási célok meqvalósításában való részvételének a szerény mértékű kifejezése lesz. Mik is ezek a célok? Az első menetben látnivaló volt, hogy úgyszólván mindenfajta területi érdek érvényesülni akart, s ha így próbálják megvalósítani a dolgokat, eleve kudarcra ítéltetett volna az egész. Utcámként más-más célok? - naivitás. Nyilván mérlegelni, szelektálni kellett, .s kihullottak azok, amelyek városi feladatként valósulnak meg, s amik különböző közösségekre, társulásokra várnak. És azok is, amelyék sem így, sem úgy nem kerülnek programba valamilyen elfogadható okból, de nagy költségigényük miatt lakossági hozzájárulásból sem tudnak megvalósulni. Példaként hadd említsük a 9-es, Ivov-kertvó- rosi tanácskozási közoontot, ahol több éves lakossági igény alapján vetődött fel: szakorvosi rendelőintézetre lenne szükség. Valóban szük- séq lenne rá, hiszen a vó- rosnyi városrész betegei hosszadalmas autóbuszozás után jutnak szakorvosi ellátáshoz. Igenám, de egy rendelőintézet több száz milliós beruházás (amihez a városszintű városfejlesztési hozzájárulás is kevés lenne), ami épDen ezért nem is szerepel e tervidőszak programjában. A józan belátás érvényesült: a rendelőintézetből eay körzeti rendelő építésének támogatása lett — eavéb lakóterületi célok mellett. Ez a letisztulási folyamat mindenütt lezajlott és figyelemre méltó eredménnyel járt: a 15 városrészközpont közül 11-nek a programjában jelen van a lakóterületi utak, járdák rendbetétele. És ez elgondolkodtató. Ám mielőtt belemélyednénk ebbe, jó tudni, hogy a „letisztulás" előtt, már az első menetben is szinte minden tanácstagi választókerületben megjelent az út-járdajaví- tás gondolata, mivel alig van pécsi utca, ahol kisebb- nan '-b javításra ne lenne szükség. Városszerte folynak közműépítések, nagyobb lakóterületeken szinte minden utcában — lakossági összefogás keretében — gázvezeték vagy csatornaépítés miatt bontották meg az úttesteket, a szakszerű helyre- állítás pedig várat magára. Az üav tehát komoly lakóterületi probléma, ezért úgy vélték: talán lehet lépni o helyzet javulása felé, ha a lakossági pénzt is e célra ajánlják fel. Ami — tudvalévőén — megkétszereződik azáltal, hogy minden, a városrészfejlesztési hozzájárulás jegyében felajánlott lakossági forint mellé egy másik forintot tesz Je a Városi Tanács. A minap szavazta meq a tanács Pécs idei pénzügyi tervét. Ebben található, hoqy a 2,5 milliárdos bevételi tervből 8,7 millió az, amivef városrészfejlesztési hozzájárulásként számolhat 1986- ban a város. Ugyanennek a tervnek a szöveges részében olvasható, hogy az állami költségvetés sokéves gyakorlataként évente juttatott ún. út-hid költségvetés idén az előző évihez mérten 9 millióval csökkent (s ez is kevesebb volt a megelőzőnél). A 'hozzáfűzött megjegyzés nem hagyható figyelmen kívül: .......a megkezdett p rogramok lassított ütemű folytatására van csak lehetőség, s ez a városi úthálózat akut problémáinak a súlyosbitását fogja eredményezni." Ezt egészítette ki a tanácselnök azzal, hogy a* tanács felhatalmazása alapján kérik a városra lebontott állami költségvetési keretek felülvizsgálatát, így az út-híd költségvetését is. Most tehát, egy évek óta rosszabbodó folyamatot » lakossáq a maga szerény- eszközeivel szeretne megállítani. A szándék tiszteletreméltó. És bizonyára eredménye is lesz, hiszen öt év alatt — ennyi időre szavazzuk majd meg a családonként és évente javasolt 600 forintot — a tanácsi kiegészítéssel együtt kb. 85 millióra* rúg majd a városrészfejlesztési hozzájárulás. H. I. Sártenger helyett szilárd burkolatú útra lenne szükség Pécsett, a Dagály utcában. Fotó: Proksza László
