Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-26 / 56. szám

12 Dunántúli napló 1986. február 26., szerda Orvosok a dohányzás ellen „Alulírottak, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem okta­tói és Dél-Dunántúl egész­ségügyi vezetői orvosi es­künkből fakadó kötelessé­günktől indíttatva fordulunk önhöz. Népegészségügyünk súlyos kérdéseit vizsgálva is­mételten és ismételten a dohányzás egyre növekvő ártalmaival találkozunk. A dohányzás ma olyan világ­méretű probléma, melynek leküzdése nélkül aligha le­het elérni az Egészségügyi Világszervezet által kitűzött célt, ti. hogy egészséget biz­tosítsunk Földünk minden la­kójának 2000-re." — így kez­dődik az a felhívás, amelyet orvosok intéznek orvosokhoz azzal a céllal, hogy minden kollégát megnyerjenek az „Orvosok a dohányzás ellen” mozgalomhoz. Ma már nem lehet vitat­kozni azon az egyértelmű té­nyen, hogy a dohányzás mi­lyen nagy mértékben káros az egészségre. Állatkísérletek és klinikai esetek ezrei bizo­nyítják az összefüggést sok betegség és a dohányzás kö­zött. Különösen jól ismertek az erre vonatkozó adatok az érrendszeri betegségekkel és a daganatokkal kapcsolat­ban, amelyek ma már nép­betegségeknek számítanak. Az orvosok tehát tisztában vannak — vagy legalábbis tisztában kell lenniük — az­zal, hogy a dohányzás milyen veszélyeket hordoz. Nekik kell a betegeket is meggyőz­ni erről. Ám a meggyőzés, a dohányzásról való lebeszélés eredménytelen ha maga az orvos is dohányzik. A felhívás azt kéri a dohányzó orvo­soktól, próbáljanak leszokni, de legalábbis tegyék maguk és mások számára is tilossá az egészségügyi intézménye­ken belül, különösen a bete­gek előtti dohányzást. Tegye­nek meg mindent a nem do­hányzók egészségének vé­delme érdekében. Az „Orvosok a dohányzás ellen" mozgalom kezdemé­nyezője és szervezője a Pé­csi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi és Szervezésta- ni Intézete volt és az egye­tem, valamint a megye és város egészségügyi intézmé­nyeinek vezetői közül 33-an' írták alá, amellyel igazolják, hogy támogatják a mozgal­mat. A felhívást a megye va­lamennyi orvosához a közel­jövőben eljuttatják. S. Zs. Újszerű megoldások, tetszetős forma -­PÉTÁV-bázis a Verseny utcában A Pécsi Távfűtő Vállalat az ipari és közületi fogyasztók mellett 35 300 lakás fűtéséről gondoskodik, s ezek zömét használati meleg vízzel is ellát­ja. A növekvő fűtési igények ki­elégítése a vállalat városszerte elszórt, különálló részegységei helyett már régóta egy közpon­ti bázist kívánt. A Verseny utcai telep építése 1981-ben kezdődött — az egy­kori MÁV kertészet helyén, — önálló beruházásként, a válla­lat saját fejlesztési alapjából. Figyelembe véve, hogy nemcsak egy szakmailag sokoldalú, gyár­tó központról, hanem egy kar­bantartó funkciót is betöltő műhelyről van szó, egyedi gyár­tástechnológiát dolgozott ki a KOGÉPTERV. Ennek alapján az épületegyüttes tervét Köves György, a Baranyaterv mérnöke készítette el, a generálkivitele­ző a Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalat. A beruházás első ütemében a központi helyet elfoglaló sze­relőcsarnok és a hozzákapcsoló­dó szociális és üzemviteli he­lyiségek épültek fel, s a komp­lexum már 1984. novemberé­ben üzemelni kezdett. Az épület egyrészt összetett fukciója, másrészt építészeti megoldása és esztétikuma miatt érdemel szót. A szociális épületet és a szerelőcsarnokot az építmény gerincét képező folyósó — kapcsolja egybe. Onnan nyílik a konyha, az étterem, a föld­szinti mosdó, WC, fontosabb technológiai helyiségek. Aki nem a szerelőműhelybe megy, hanem hivatalos ügyben a termelésirányítókat keresi, a galériáson megoldott lépcsőn juthat hozzájuk, és ugyanígy kö­zelítik meg öltözőiket az ‘itt dolgozó szakemberek is. E ta­láló felépítést a 31-es ÁÉV- csarnokszerkezetével „és az U'NIVÁZ vasbeton szerkezettel valósították meg. A szerelőcsarnok egyik olda­lán a „ház a házban" elv alapján, két szinten alakították ki a közvetlen irányítók, műve­zetők, oktatók dolgozó szobáit, alattuk a szakmunkástanulók tantermével. A műhely másik, hosszabbik oldalán van a la­katos, bádogos, a vízvezetéksze­relő, a forgácsoló, az asztalos, a villamosszerelő, a hegesztő, és a központi fűtésszerelő-mű­hely, valamint azok az egymás- banyíló tanműhelyek, ahol a szakmunkástanulók gyakorlati órái folynak. Számottevő azon dolgozók száma is, akik csak átöltözni és a felszerelésükért járnak be a bázisra, aztán tovább mennek a helyszínekre. Ezért is fontos, a szociális helyiségek és a ga­lériás, „átjáró folyosó" szerepe, így, hogy minden szakalegység egy helyen van, szervezettebb a munka, folyamatos a feldol­gozás, adott az ellenőrzés lehe­tősége. Németh Anita Baleset nem történt, eseménytelen hétköznap volt Bejelentés érkezik a Pécs Városi Rendőrkapitányság ügyeletére. A Jókai utcai villa­mosboltból telefonáltak, egy személygépkocsi szabálytalanul parkol, nem tudnak rakodni. Pilisvári Károly rendőr-törzs­őrmesterrel és Sándor Zoltán rendőr őrmesterrel indulunk a Jókai utcába. A szaküzlet előtt tanácstalanul álldogál a bolt dolgozója és a konténeres te­herautó vezetője. Már egy órá­ja várnak, de a rakodást aka­dályozó Wartburg vezetője nem került elő. Pilisvári Károly be­szól URH-n az ügyeletre és a „lopóautót” kéri. A személy­autó félóra múlva már a kék Avia „hátán" pihen, viszik a hatósági járműtelepre. — Rengeteg a szabálytala­nul parkoló autó a belvárosban — mondja Pilisvári Károly —, s nem ritka, hogy kénytelenek vagyunk ezeket elszállíttatni. Járjuk a várost. Délelőtt tíz órára már lüktető a forgalom, de esemény nincs, kocsink URH-ja is néma. Van idő a be. szélgetésre. Pilisvári Károly he­tedik éve közlekedési rendőr. Többször voltunk együtt, intéz­kedései mindig korrektek vol­tak, lehet azt mondani: jóin- dulatúak. — Nem a minden áron való büntetés a célom, de meg kell követelni a fegyelmet. A Mártírok útján kutyatetem fekszik az út közepén, a jár­őrök kérik az elszállíttatását. Fél óra múlva visszamegyünk, a kutyát elvitték. A jégpályával szemben meg­állunk, a rendőrök ellenőrzést tartanak. A járművekkel, a pa­pírokkal minden cendben. Tő­lünk kétszáz méterre egy Zsuk lehúzódik az út jobboldalára, s csak néhány perc múlva indul felénk. „A vezetője most tölti ki a menetlevelet” — mondja Pilisvári Károly. Véleménye be­igazolódik, miután megállítják, a vezető beismeri. Irány a belváros, majd a Me- csek-oldal. Sándor Zoltán szót­lanul vezeti az autót. Fiatal rendőr, másfél éve van a köz­lekedésieknél. A jogi egyetem­re járt, de abbahagyta. Mint mondja, az egyetem után is rendőr szeretett volna lenni, édesapja is az volt. A Surányi úton egy magán­tehergépkocsi a forgalommal szemben várakozik. A vezető először mellébeszél. Miután be­látja, hogy eredménytelenül, hangot vált. — Főnök urak, maguk ha­ragszanak rám, azért büntet­nek! — s kifizeti a helyszíni bírságot. A Rákóczi út—Rózsa Ferenc út csomópontjában egy Polski Fiat a pirosba hajt. A kék lám­pát bekapcsolva utánaeredünk: a vezető elismeri a vétségét, udvariasan elnézést kér, s elő­veszi az ötszázast. — Nem figyeltem. A balesethelyszínelők szobá­jában ketten ülnek: ma Kat- reiner János zászlós a baleseti helyszínelő, Varga Mihály fő­törzsőrmester pedig a tartalék. Gyakori, hogy egyidőben több baleset történik, ilyenkor nincs megállásuk. — Az eseményte­len délelőtt ellenére — most sem tétlenkednek, mindketten az elmúlt napok baleseteit dol­gozzák fel, készítik elő az igaz­gatás-rendészetnek, a vizsgá­lóknak. Sérüléses balesetnél a helyszínelők feladata a nyomok rögzítése, a résztvevő szemé­lyek meghallgatása, fotók ké­szítése, értékek elhelyezése. Nem ritka az olyan ügy, amely­hez 25—30 oldalas anyagot kell készíteniük, gépelniük. — Sok gondot okoz , hogy azok, akik látták a balesetet, nem szívesen tanúskodnak — mondja Varga Mihály —, pe­dig az ő véleményükre nagy szükség van. 14 óra: a városi közlekedési alosztály forgalomellenőrző ál­lományának eligazítása. Mint mindennap ilyenkor, ezúttal is az elmúlt 24 óra eseményeit értékelik, majd a feladatokat ismertetik. Körözéseket, lopott autók rendszámát olvassák fel, beosztják a szolgálatba induló rendőröket. Imre Gyula őrnagy, Közlekedési rendörök A Wartburg a kék Avia hátán — Polski a pirosban — Ha zöldül a szonda a közlekedési alosztály vezető­je külön felhívja a figyelmet, hogy a járművek ellenőrzésénél nézzék meg a csomagtartókat, mert az elmúlt napokban több autót feltörtek, rádió-magnókat emeltek el. Az eligazításon ott van né­hány önkéntes rendőr is. Besz­tercei Miklós, önkéntes rendőri csoportvezető-helyettes: — Mindig is vonzott a rend­őri munka, nagyon szívesen csinálom. Azt hiszem, ezt bizo­nyítja, hogy a kötelező szolgá­lati idő — havonta négy óra — helyett 50—60 órát itt vagyok. — Hogyan van rá ideje? — Mint zenész, állandóan éjszaka dolgozom, igy nappali szabadidőmben jövök be. Nem fáraszt, örülök, ha beosztanak szolgálatra. — Mit szól ehhez a család? — Megszokták, része az éle­temnek. A két fiam büszke rám. A közlekedési igazgatási cso­port a Légszeszgyár utcai épü­let földszintjén dolgozik. Hár­man intézik ügyes-bajos dol­gainkat. Hogy akad tennivaló­juk bőven, ezt a számok is bi­zonyítják. Tavaly például 2178 új vezetői engedélyt adtak ki, 5841 gépjármű-átírást intéztek, 1542 vezetői engedélyt cserél­tek, 561 vezetői engedélyt von­tak be. Szűcs István törzs- zászlós mondja, hogy naponta százan fordulnak meg náluk. — Az elmúlt év őszén áttér­tünk számítógépes adatfeldol­gozásra, ez kissé bonyolultab­bá tette az adatlapok kitölté­set, így gyakran kell segíte­nünk az ügyfeleknek. Szívesen tesszük, hiszen utána a nyil­vántartásunk már egyszerűbb. — Miről feledkezünk meg a leggyakrabban? — A járművek átírásáról. Pedig ez fontos, nem beszélve arról, hogy az elmulasztása esetén megemelt illetéket szab ki az illetékhivatal. Gyakori gond, hogy megfeledkeznek a lakcímváltozás bejelentéséről, pedig ezt is kötelesek nyolc napon belül megtenni. A közelmúltban bővítették az ügyfélfogadási időt: kedden 8—18 óra között Intézhetjük dolgainkat, egyébként 8 és 12 között. Tettték ezt azért, hogy munkaidőn kívül is felkereshes­sük őket. Szűcs István tapasz­talata szerint ezzel egyelőre nemigen élünk . . . • Délután Gruber György őr­mester mellé szegődöm. Hét éve közlekedési rendőr, a vá­rost úgy ismeri, mint a tenye­rét. Jókedélyű fiatalember, az a típus, aki nem szeppen meg a váratlan helyzetektől, s hogy határozott is, azt volt alkalmam kitapasztalni. — Négy-öt óra körül lendül neki a forgalom, akkor minden­ki igyekszik hazafelé — mond­ja, miközben a forgalomirányí­tó jelzőlámpánál mellettünk vá­rakozó autó vezetőjének mu­tatja, kapcsolja be a bizton­sági övét. A Sallai utcában egy Skodá­val találkozunk, vezetője elis­meri a szabálytalanságot és ki­fizeti a helyszíni bírságot. A Bem utcában egy gyalogos majdnem nekünk ugrik, fékezés, elnézést kér, s rohan tovább. — A gyalogosokkal nagyon sok gond van, roppant fegyel­mezetlenül közlekednek. A fi­gyelmetlenségek következmé­nye, hogy nőtt a gyalogos-bal­esetek száma, s hiába a figyel­meztetés, a bírságolás . .. A Konzum Áruház előtt a mozgáskorlátozottaknak fenn­tartott parkolóhelyre éppen be­áll egy Trabant. Gruber György elkéri az iratokat, felszólítja, hogy hagyja el ezt a parkolót, mert itt csak mozgáskorlátozot­tak várakozhatnak. Lassacskán sötétedik, Újme- csekalján szendvicseket eszünk és elindulunk a Budai vám fe­lé. Élénk a forgalom, a Rákó­czi úton éles fékcsikorgásra figyelünk fel, két kocsi majd­nem összecsúszott. A Zsolnay Vilmos utcában egy Volkswa­gen Golf a záróvonalat átlép­ve kanyarodik ki, megfordulunk, s a 48-as téren megállítjuk. Vezetője elismeri a szabályta­lanságot. Előkerül az alkohol- szonda, bizony zöldül. Az ok­mányból az is kiderül, hogy néhány hete szabálytalanság miatt Gruber őrmester csekket adott a fiatalembernek, aki a büntetést nem fizette be, így éppen ma írta meg a felszó­lítást. A viszontlátásnak egyi­kük sem örül, a fiatalember különösen nem. A kocsit bezár­ják, s indulunk a mentőállo­másra vérvételre. Dr. Fábián József először a fizikális tüneteket vizsgálja — két kar vízszintesen előre, jobb kézzel orr érintése —, majd vért vesz, amely egy fó­liába kerül. Fábián doktor és Gruber őrmester kitöltik a vér­vételi jegyzőkönyvet, ezt aláír­ja a fiatalember. — Mit kapok, hogy ittam? — Azt majd a vérvétel ered­ménye dönti el — válaszolja Gruber őrmester —, addig a vezetői engedélyét elveszem. • Este még benézek a helyszí­nelőkhöz. Baleset nem történt. A közlekedésrendészetnek ese­ménytelen, sima hétköznapja volt. Roszprim Nándor Az URH-s központ. Ide érkeznek a hívások és innen kapják az utasításokat az URH-$ kocsik. Erb János felvétele Kis István rendőr főtörzsőrmester egy személygépkocsi vezető ok­mányait ellenőrzi

Next

/
Thumbnails
Contents