Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-24 / 54. szám
Dunántúli napló 1986. február 24., hétfő Kellemetlen kérdések Gálvölg/i Jánoshoz Néhány héttel erelőtt a rádió vendége volt: a hallgatók telefonon feltett kérdéseire válaszolt. Felforrósodott a vonal, annyian hívták a megadott számot az ország különböző részeiből, annyi embert érdekelt Gálvölgyi János. Ezt követően a Ganz hajógyár fiataljai invitálták meg baráti beszélgetésre, s ott is számos kérdést tettek fel a munkájával, hivatásával, magánéletével kapcsolatban. Az ország sok műve'ődési otthonából, kultúrházából érkezik meghívás: szeretnék látni előadóestjét (A kölyökkor álmait), vagy Körmendi Jánossal közös műsorát. Mindez azt bizonyítja: igény van Gálvöl- gyire, népszerű színész. — E hosszúra sikeredett tiszteletkor után megenged eqy-két kellemetlenebb kérdést is? — Természetesen. — Tizenhét évvel ezelőtt kapta meq főiskolai diplomáját, s azóta a Thália Színház tagja. Mi az oka ennek a manapság 'oly ritka hűségnek? Jól érzi ott magát, vagy fél a változtatástól? Nem hívják, nem csábítják máshová? — Hogy először az utolsó kérdésre válaszoljak: igen, hívnak. Tavaly három budapesti színház ajánlott szerződést. Megköszöntem és nemet mondtam. Jól érzem magam a Tháliában. Nem az épülethez, nem a Nagymező utcához, nem a repertoárhoz — a társulathoz és Kazimir Károlyhoz kötődöm, aki olyan nyugalmat és kiegyensúlyozott légkört teremtett itt, amely manapság ritka kincs. Meg kell becsülni. Itt védettnek érzi magát az ember. Nem véletlen, hogy a Tháhó- ból hosszú évek óta olyan kevesen szerződtek el máshová. — A színház repertoárjával, a kialakult játékstílusával is ennyire elégedett? — Erről szoktam vitatkozni az igazgatómmal, de sosem vette zokon a véleménykülönbséget. S lehetőséget biztosít, hogy más színházakban, másféle darabokban is színpadra léphessek. A Radnóti Színpadon, a Reflektor Színpadon játszottam az elmúlt évadok során, s a Vidám Színpadon már hosszú ideje vendégeskedem az Örült nők ketrecében. — S ez kielégíti? Hiszen az Örült nők Albinja bravúrszerep ugyan, de Poiret komédiája a homoszexuális házaspárról elég messzié esik Shakespeare-től vagy Moliére- tői. — Ez igaz, s ahogy telnek az évek, én is érzem, hogy sok nagy szerep elmegy mellettem, hogy még nem játszottam Shakespeare-t, Cse- hovot, pedig vágyódom az ilyesfajta feladatokra. Panaszkodom is emiatt, de ilyenkor Kazimir Károly azt kérdi, mi a bajom, fogTalkoz- tat a tévé, a rádió, a szinkron, sikerdarabokban játszom főszerepeket, Pierre Bezuhov vagyok a Háború és békében, nemrég volt egy Babel- bemutatónk, sikerrel fut az önálló estem, mit akarok még? A nyugdíj messze van. nyugtatom magam én is, talán még sor kerülhet Tuzen- bachra a Három nővérben, a Lear királyra, s más megálmodott szerepekre is ... — Mitől tart legjobban: a pénztelenségtől, a sikertelenségtől vagy az öregedéstől? — Az utóbbi még nem foglalkoztat, harmincnyolc éves vagyok. A pénz különösebben nem érdekel. A siker annál inkább. — Megnézi magát a televízióban, a filmjeiben? ■— Nem tartozom azok közé, akik ájulton bámulják magukat, s még a családjukat is megtizedelnék, ha pisszegni mernek, amikor önmagukat nézik a televízióban. Igaz, nagyon hiú vagyok, minden sor érdekel, amit leírnak rólam. — Jó színésznek tartja magát? — Hű, ez valóban kellemetlen kérdés. Körmendi János barátom ilyenkor azt szokta mondani: csapdát sejtek, de belesétálok. Mit mondjak erre, hogy ne legyek se álszerény, se nagyképű? Egy bizonyos magasságot átviszek, nem kell a. mérce alatt átbújnom. Megkaptam a Jászai-díjat, a SZOT- díjat, benne vagyok a Ki kicsodában. De nem kertelek, igen, jó színésznek tartom magam. Mi több, talán a kollégáim, s a közönség is annak tart. — Szeretik a pályatársai? — A sikeresek igen. A sikertelenek utálnak. — Végül 'egy utolsó kérdés: szomorú-e szilveszterkor, vagy vidám? — Minden szilveszterkor azon tépelődöm, mi lesz jövőre, vajon hívnak-e a tévébe, rádióba, egészséges leszek-e, kapok-e szerepeket, s ha igen, nem bukom-e bennük hatalmasat. A mostani szilveszter kivétel volt, mert már tudtam, hogy húsvétkor megjelenik első önálló nagylemezem (14 vadonatúj, nekem írt dalt énekelek rajta), az is biztos volt, hogy eljátszhatom életem első játékfilm főszerepét Bácskai Lauró István krimijében, s ez még nem minden. Januárban kezdtük forgatni a televízióban a Charley nénje című bohózatot, amelyben Csortos Gyula egykori szerepét bízta rám Mál- nay Levente rendező. Hát lehettem ezek után búskomor szilveszterkor?! Kárpáti György Mi lesz veled Balokányliget? Mátyás, a Jégtörő A mai MÁTYÁS nevünk az óhéber „Mathai" vagy „Mattitjahu” nevekből származik, .melynek latin formája a „Matthias” és jelentése annyi, mint „isten ajándéka”. Ebből a névből ered egyébként a Mátra-alji palócoknak, a matyóknak, valamint a szajkónak, azaz a mátyásmadárnak a neve is. Ezt a napot a népi megfigyelés Jégtörő Mátyás napjának tartja. Vagyis ahol Zsuzsanna nem vitte el a havat és a jeget — ez a feladat Mátyásra hárul. Egyik százesztendős kalendárium szerint „Mátyás a szűre ujjábái ereszti ki a tavaszt.” A Mátyás napi enyhülés nem babona, hanem az ismert hatvannapos időjárási szakaszosság egyik láncszeme: „Mátyás jeget ha nem talál, csinál.” A Mátyás nap egyben a halászok számára is jeles nap. Ekkor kezdenek ívni, vagyis ikrázni a csukák. Az e napon foqott csukát „Mátyás csukájának” is nevezik egyes vidékeken. Állítólag kifogása után egész évben szerencsét hoz a horgásznak. E naphoz babonás szokások is fűződnek: többek között az járja, hogy a Mátyás napon ültetett baromfi nem kelt kiscsirkét. Ma már egyre kevesebben viselik a Mátyás — becézett formája Matyi — nevet; kiment a divatból. A hetvenes évek közepén Oltai Péter tervei alapján rendezték a pécsi Bclokányligetet. Ez idő tájt országszerte elszaporodtak az ifjúsági parkok, Pécsett erre ezt a helyet találták alkalmasnak. A tóra helyezett színpad, az íves ülőhelyek, a kupolás büféépület, a csodálatos növényi környezet közösségteremtő ereje azonban nem sugárzott át az idelátogatókra. A városlakók rosszhírű együttesek és kísérőik koncerthelyének tartják, s közelébe sem merészkednek a ligetnek. Pedig az Ifjúsági Ház — mint az Ifjúsági Park gazdája — a koncertszervezésen kívül sok mindennel próbálkozott, neves művészeket kért fel önálló előadói estekre, színházi darabokkal kísérletezett, kipróbálta, hogy a nyári színház rendezvényeire alkalmas-e a színpad, csakhogy idecsábítsa a közönséget. A nagyérdemű azonban nem ment. Közel tíz év kísérletezés után feladta az Ifjúsági Ház: döntés született, hogy nem üzemelteti tovább az Hjúsági Parkot. Alkalmanként koncertekre igénybe veszik, s néhány rendezvényt is tartanak az Ifjúsági Ház szervezői, így például májusban ismét megrendezik a német nemzetiségi napot. A kérdés nyitott: mi lesz a Balokányliget jövője? Vízhiányos városunk egyetlen tava mellett csak elvétve üldögélnek felüdülést keresők. Pedig varázsos nyugalmat sugároz a liget, tavasztól késő őszig. Sajnálhatja, aki még nem került a hatása alá. A Balokányliget környezetéről határozottak az elképzelések: a Zsolnay Vilmos utca déli részét a 48-as tér és a liget között szanálják, helyi járatú autóbuszok végállomása lesz-itt. A munkát még ebben az ötéves tervben megkezdik. A meglevő sportpályák további bővítési lehetősége is szerepel a rendezési tervjavaslatban. Az út túloldalán, a Lánc utcai rendelőintézet utcájától a Zsolnay gyárig kisiparosnegyedet képzelt el a városi tanács, a műhelyeket magánerős rekonstrukcióval alakítanák ki. L. Cs. K. Télen a Balokányliget Döntött a Legfelsőbb Bíróság — Egy OTP-kölcsön kalandos története — Beázott az új áruház Egy vidéki gyár tisztviselője az OTP egyik megyei igazgatóságánál 15 ezer forint személyi kölcsönt akart felvenni. Az ösz- szeg folyósítása előtt a tisztviselő jövedelme felől a munkáltató vállalattól felvilágosítást kértek. Ezt meg is adták, de tévedésből nem tüntették fel, hogy az illető fizetésének negyven százalékát gyermektartásdíj terheli. Az OTP a kölcsönt folyósította, a tisztviselő azonban csak 3228 forintot fizetett visz- sza. Ekkor derült ki a vállalat mulasztása. Ezek után az OTP a fennmaradó összeg erejéig a munkaadó ellen pert indított. Arra hivatkozott, hogy a vállalat a kölcsön fedezetével kapcsolatban megtévesztette, s minthogy dolgozójáért kész fizető kezesként felel, a hátralékos 11 ezer 722 forintot megfizetni tartozik. A vállalat elismerte, hogy a kölcsön felvételéhez szükséges igazolásban a gyermektartásdíj letiltását tévedésből nem tüntette fel, de emiatt az OTP-t nem éri kár. Az időközben kiadott letiltás alapján ugyanis alkalmazottja. munkabéréből rendszeresen levont bizonyos összeget, így végül is az OTP a követelését megkapja. Ezt a bank is elismerte, de azzal érvelt, hogy 7381 forint tartozás még mindig fennáll, ezért keresetét erre az összegre szállította le. A megyei bíróság a vállalatot e csökkentett összeg alapján marasztalta el. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság más álláspontra helyezkedett. Megállapította: a tisztviselő ellen a végrehajtási eljárás folyamatban van, ami azt jelenti, hogy az állami kényszer igény- bevételével az OTP a követeléséhez hozzájut, tehát káro nem keletkezik. Ezért keresete .alaptalan, és el kellett utasítani. * Alig készült el — 6 millió forintért — az új áruház, amikor kiderült: a tetőszerkezet beázott, és a raktárban nagyértékű áru tönkrement. Ezért az áruház tulajdonosa: egy áfész mind a kivitelező, mind a tervező vállalat ellen kártérítési pert indított. Mint a beszerzett szakvélemény megállapította, a hiba elsődleges oka az, hogy a tervek hiányosak voltak. A vízlevezetésre nem tartalmaztak megfelelő megoldást, nem írtak elő négy lefolyót, a csatornák keresztmetszete kicsi volt, és más hiányosságok is adódtak. A helyzetet súlyosbította, hogy a kivitelező, bár a tervezési hibák nagy részét felismerhette, azokat mégsem kifogásolta. A munkálatok közben az áfész a kivitelezővel az eredeti tervtől eltérő megoldásban állapodott meg, amelyet a tervező vállalat elfogadott. Csakhogy a bírósági szakértő szerint a tervváltoztatás sem volt kielégítő, így a beázást nem tudta megakadályozni. És mert a bajok csőstül jönnek, kiderült: az áfész is hibás, mert a csatornák karbantartását, kitisztítását elmulasztotta. Mindezek ismeretében a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a Polgári Törvénykönyv értelmében, ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk felró- hatósáqának arányában oszlik meg. Ennek alapján a vállalatot kötelezte: 30 napon belül díjtalanul adjon javítási dokumentációt, a kivitelező pedig a hibákat hatvan nap alatt szüntesse meg. A költségek hatvan százalékát a tervező vállalat, harmincöt százalékát a kivitelező, öt százalékát az áfész köteles viselni. Koncert előtt... A keddi koncertre készül a vonósnégyes Fotó: Tóth László Zene — reggeltől estig Bemufal-juk a Pécsi Szimfonikusok Vonósnégyesét A Pécsi Szimfonikusok háza táján jól tudják, hogy a hagyomány megbecsülése nélkül zenében sem lehet újat nyújtani. Amtmann Prosper, Lickl György és más hajdanvolt, de meghatározó pécsi muzsikusok portréi fő helyen 'köszöntik itt a látogatót, aki az együttes egyre szebb, otthonosabb székházában a legújabb kisegyüttes: a PSZZ Vonósnégyese után tudakozódik. Rögtön kiderül, hogy a hagyomány norma az ő számukra is: négyen percek alatt összeszedik a nagy elődök nevét: Graef Maliid, Molnár Klára, Várhalmi Oszkárné és Sass Iringó, a ■mintegy húsz évvel ezelőtt Pécsi Vonósnégyes tagjai még tanították őket, vagy legalábbis azokat, akiktől már ők tanulhattak. A többiek sem kevésbé elfoglaltak. Színház, zenekar, tanítás: állandó menetrend. Hogyan lehet és miért kell heti 3—6 órában még a zene legkényesebb műfaiára: egy vonósnégyesre is időt áldozni? Állandó korrepetitoruk Gyér- mán István, ám ezúttal Ruha István, a kamaramuzsikusnak is kiváló kolozsvári hegedűművész toppan be, s belehallgat a „készülő” Haydn-kvartett első tételébe. Tíz percen belül észrevesz minden jót, szóvá tesz minden gyengeséget, kezdetlegességet; sem az elismeréssel, sem a finom, enyhe dorgálással nem fukarkodik. A kis csapat zenéje szárnyakat kap. Felfényiik, ami közömbös vagy tompa volt, pregnáns értelmet, jelentőséget nyer, ami ezelőtt csak megszólalt éppen. Jön Piacsek László és Arnóth Zoltán, a holnapi nádorbeli koncert két közreműködője, s az utóbbi — klarinétos létére — a Rossini-szonátához fűz néhány megszívlelendő megjegyzést. A jó zene: csapatmunka; minden értékes véleményre hallgatni, adni kell. A néhány perces szünetben — múltat s jövőt egybefogva — elképzeléseiket, terveiket latolgatják. Eddig ebben az összetételben jóformán még csak iskolákban léptek fel; bárhová, bármikor elmennek, hogy bővüljön a repertoár, csiszolódjon a közös tónus, az előadás. A jövőhöz, a nagyobb sikerekhez vezető úton — tudják — rájuk még rengeteg munka vár, s az együttes által „jegyzett” név is kötelezi őket arra, hogy az országban másutt, sőt eiőbb-utóbb külföldön is rangot, nevet szerezzenek. Ki tudja, talán a holnapi, nódorbeli est lesz az első állomás. Egy kis jó „örömzené- re” várják ide közönségüket Rozgonyi Klára, Tamás Eszter, Kocsis Judit, Gácsik Veronika: a pécsi kvartett hölgymuzsikusai ... Varga J.
