Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-02 / 32. szám

A pécsi színház Szomory Belláját mutatja be Sikeres gyűjtőakció — Tudom, Aranyoskáim, nem úgy van ez, mint ré­gen. Szegény a színház, alig van pénze. Bejöttem Bala- tonkeresztúrról, az se ke­rüljön maguknak pénzbe. Nézzék, hoztam csipkéket, meg mást is. Szívesen adom, de végül is miért kell ez maguknak? — mondta az idősebb néni, aki a Pécsi Nemzeti Színház múlt szom­baton megjelent hirdetésé­re jelentkezett. Századeleji ruhákat, étkészleteket, be­rendezési tárgyakat és más használati eszközöket keres a pécsi színház. Tényleg, miért? Kiürült a kelléktár? — Másról van szó — mondta mindenekelőtt Je- ney István, a színház rende­zője. — ÁpriHs közepén mu­tatjuk be Szomory Dezső, Bella című darabját, amely a tizes években játszódik. Hiteles miliőt szeretnék a darabhoz, ez mindennél töb­bet ér. Wagner Tamás (m. v.) díszlet- és jelmeztervező­vel együtt járjuk a helyszíne­ket. Elégedettek vagyunk. Nem csoda. A hirdetés minden várakozást felülmú­ló sikert hozott, rengetegen jelentkeztek. Fodros bugyi­tól a gömbcsuklóval fordít­ható napernyőig, igazi kard­dal, forgóval, díszmagyartól a babakocsiig, sok mindent felajánlottak megvételre a régi tárgyak közül. — Tisztában vagyok az­zal, hogy a színház nem múzeum. De, ami megje­lenhet, jelenjen is mea a színpadon. Főként, ha ilyen pikáns századeleji darabról van szó, mint Szomory Bel­lája — mondta Jeney Ist­ván. Látva egy-két már beér­kezett tárgyat, magam egy karcsúsító mellemelő hasz­nálatával foglalkoztam. Mégiscsak fontos, hogy mi­nél előbb le tudjam venni, ha éppen erre lesz szükség. Abban maradtam: szeren­csére ilyesmit nem hordanak ma már. És egyre az motosz­kált a fejemben: nemcsak az emlékek, a gondolatok veszhetnek el, szükség len­ne egy széles körű, tárgyi emlékeket gyűjtő akcióra is. Lenne miért, lenne mit. Bozsik L. Hét végén is dolgoznak Még tíz évig üzemel a pécsi homokbánya A homokfalat bontották teg­nap a Pécs határában lévő, úgynevezett Lauber-féle ho­mokbányában, amely méreteit tekintve a legnagyobb az or­szágban. Magda Sándor gép­kezelő olyan berendezést irá­nyított, amelynek kanala közel egy köbmétert emel egyszerre. A megbontott fal a jövő hét elején gyorsabb gépekkel fo­gyasztható tovább. Ottjártunk- kor 10,5 tonnás Tatra teher­autót pakolt a gép. Vezetője, Jónás János huszonöt éve van a bányát kezelő ÉPFU-nál. öccsével és fiával együtt — akik szintén itt dolgoznak — 6 is a rendszeresen hétvégé- zők közé tartozik. Az évi kétszázezer tonna ho­mok kinyeréséhez százezer ton­na meddőt mozgatnak meg. Szinte kizárólagosan innen biz­tosítják a megye ellátását. A bánya tulajdonosa, az Építőipari Szállítási Vállalata fuvarok 85 százalékát közületi megrendelésre indítja. A teg­nap kitermelt homok célállo­mása a Mecseki Ércbányásza­ti Vállalat, de a jövő heti mun­kák zömét már a harkány—mo­hácsi utat összekötő szakasz tereprendezése adja. A múlt évben a honvédség által átengedett területtel bő­vült a bánya, fgy további 8—10 évig termelnek még. Március elsejétől szervetlen hulladék lerakására közületek és ma­gánosok részére megnyitják a már nem művelt részt. Sz. Koncz I. H. Colman professzor (a képen szemben) a pécsi FQI-Orr-Gége Klinikával ismerkedik Vendégünk Oxfordból H. Colman professzor Angol professzor, az oxfordi egyetem fül-, orr-, gégeklini­kájának vezetője, Bemard H. Colman volt a vendége tegnap a Pécsi Orvostudományi Egye­tem Fül-, Orr-, Gégeklinikájá­nak. A vendéget a klinika ve­zetője, dr. Bauer Miklós egye­temi tanár fogadta, aki bemu­tatta a klinikát és röviden is­mertette az itt folyó gyógyító- és tudományos munkát. Colman professzort a Ma­gyar Fül-, Orr-, Gégeorvosok Egyesülete hívta meg Magyar- országra abból az alkalomból, hogy az egyesület dísztagjává választotta. A díszoklevelet pénteken Budapesten adták át. A tegnapi pécsi látogatás­ra annak a szakmai kapcso­latnak továbbápolása érdeké­ben került sor, amely a pécsi és oxfordi egyetem között már évek óta fennáll. Ez alkalom­ból kértünk villáminterjút a DN számára. — Harmadik alkalommal va­gyok az önök országában — mondja Colman professzor. — Évekkel ezelőtt az oxfordi egye­tem újságjában olvastam egy hirdetést, hogy lehet jelentkez­ni tanulmányútra különböző országokba, többek között Ma­gyarországra is. Én ezt válasz­tottam, mivel kíváncsi voltam az országukra. Nagyon meg­tetszett nekem és akkor kötöt­tem az azóta is gyümölcsöző barátságokat és szakmai együttműködést a magyar fül-, orr-, gégészekkel. — Mi tetszik önnek Ma­gyarországon? — Az emberek. A közvetlen­ségük, az, hogy itt pár mon­dat beszélgetés után már úgy érzem, mintha régi barátok lennénk. — Mit jelent önnek, hogy a Magyar Fül-, Orr-, Gégeorvo­sok Egyesületének disztagjává választották? — Nagyon büszke vagyok rá. Felemelő érzés, ha az em­bernek vannak barátai, tudo­mányos és jó szakmai kap­csolatai. Ennek megtisztelő do­kumentuma ez. A pécsi klinikán magas színvonalú szakmai mun­ka folyik, a mostani látogatá­som célja, hogy tájékozódjam az itt folyó munkáról, amely bennünket is érdekel. S. Zs. Hatvan év légi történetei Kereken hatvan évvel ezelőtt, 1926. első heteiben készült ez a felvétel a Berlin melletti Tempelhof repülőtéren: a repülésbiz­tonság végett ügyeltek rá, hogy túlsúlyos utasok ne üljenek a gépbe. Amikor kilóra szállíhohfák a női ufasokah A Junkers-gép és a vízi bivalyok Az elegáns hölgy — róka­prémmel és álvidám hangulat­ban — ha élne, úgy kilencven éves lenne. Alvidámságának oka ma már repüléstörténelem, hiszen a német légiszolgálat hatvan évvel ezelőtt kívánta tudni, hogy „Hány kilósnak tetszik lenni?” Sőt, ezt a súlyt be is vezették a repülőnapló­ba! Kínos volt. Utána társa­ságban nem lehetett letagad­ni. A felvételt az NSZK légi vállalatának, a Lufthansának a fotóarchívumában leltük fel, mivel ez a polgári légiforgalmi társaság a napokban ünne­pelte fennállásának hatvana­dik évfordulóját és alkalom nyílt régi fotók után érdeklőd­ni náluk. Tehát: „hölgy, mérlegen!' Igencsak valószínű, hogy a vi­lágtörténelem első fényképes bizonyítéka a repülés és a női hiúság összefüggésére. Mivel a Lufthansa első gépein, a két- fedeles Albatroszokon csakúgv ügyeltek arra, hogy milyen a gépen a súlyelosztás, mint ahogy ma a Concordokon is ügyelnek. Aki járatos a repü­lésben, tudja: jónéhány gép vágódott már orra, mindjárt a felszállás után, mert sután osz­tották el benne az utasokat, a csomagtömeget, avagy a súly­arányosító homokzsákokat. Csakhát melyik légitársaság vallja ezt be?! Képzeljük akkor el, hogy a mindössze nyolc utast szállító, Albatrosz típusú, első könnyű Lufthansa-gépek­nél mennyire fontos volt! Mert rémítő lett volna, ha a dupla­fedelű Albatroszba felvesznek néhány dupladerekú Rézi né­nit. De a hatvanesztendős légi- társaságnak fantasztikus törté­netei születtek, míg elérte a mai 32 000-es alkalmazotti tö­meget és a gépeivel menet­rend szerint szállított évi 9,5 millió utast. így lett — a British Airways, az Air France és a Pan American után a világ ne­gyedik legnagyobb forgalmú légi vállalatává. Ezenkívül évi 5 millió különjárati utast és 525 000 tonna árut is szállít. De a 30-as években egyszer az egyik Junkers 52-est csak vízi bivalyokkal tudták kihúzni a kínai Cseng-tu város nem ki­fejezetten modern repülőteré­nek sarából, hogy a légcsava­rok révén felvehesse a kezdő- sebességet. Fénykép van rólal Avagy 1928-ban az első légi konyha! Ha az Atlanti-óceán fölött vad vihar kerekedett, hát a gép bukdácsolása közben fölfelé folyt a leves. A róka­prémes hölgy történelmi értékű fotója láttán pedig roppant kí­sért a gondolat: mi lenne, ha a mai puccos, csupaüveg légi­kikötőkben beszállás előtt heccből lemázsálnák a fehér­népet? Hogy mi borravalót összeszednének a dörzsöltebb mázsálóemberek! Földessy Dénes A Szigetvári Cipőgyár pályázatot hirdet értékesítési osztályvezető munkakörbe. FELTÉTELEK: ♦ egyetemi vagy főiskolai végzettség, ♦ szakirányú gyakorlat, ♦ angol, német, orosz nyelvtudások előnyben. Bérezés a kollektiv szerződésben meghatározottak szerint. A PÁLYÁZATOT (írásban vagy személyesen) A SZEMÉLYZETI OSZTÁLYRA KÉRJÜK BENYÚJTANI. SZIGETVAR, RÁKÓCZI U. 7. TELEFON:48. Rigó Jancsi segédje hegedült Mi mindent láttak ezek a falak! (Pontosabban: talán csak a külső vakolat, mert — ránézve — mintha végig­élte volna Kaposvár nagyhí­rű vendéglőjének 100 évét.. .) Történt pedig — meséli Lévai lózsel, a somo­gyi főváros története érde­kességeinek amatőr, ám so­kat tudó kutatója —, hogy az 1885. évi budapesti ipari kiállításon ott jártak a ka­posvári vezetők is, s legott elhatározták: városuk sem lehet meg egy iparos-ven­déglő nélkül. Akkoriban még gyorsabb volt az építkezés, mert a következő esztendő február 1-én már avatták is a létesítményt! Ha hallott valaki a Her- bergekről - itt szánhattak meg a vándorló iparoslegé­nyek, minden nagyobb vá­rosban voltak ilyenek, Ka­posváron már az 1700-as évek végén, a Szarvas-ven­déglő, a cégek azonban megszűntek, helyettük ipar­egyletek alakultak, nekik is 100 éves vendéglő Ka posvá ron szükségük volt fogadóra —, ezek utódjának szánták Ka­posváron az új vendéglőt, így gondolta ezt Légár Já­nos, a városi ipartestület el­nöke, de mert vidám termé­szetű ember volt, s mert február 1-ére esett az ava­tás, hát mindjárt rendeztek is az alkalomból egy far­sangi vígságot. Azután éve­ken át ezen a napon bálok­tól volt hangos az Ipar-ven­déglő. A neve akkor is az volt. Jó hírre verekedte magát az iparegylet tagjainak második otthona. Olyannyi­ra, hogy amikor Kacskovics Lajos főispán szigorúan el­tiltotta a közigazgatási ap­parátusban dolgozókat min­den kocsma látogatásától — azám! —, az egyedüli kivé­tel az Ipar-vendéglő volt. Pedig történt itt egy s más! Megjelent például az ava­tási vígság alkalmából a helyi színművészet üdvöské­je, Lencsi kisasszony is. Le­dér módon ruházatát krepp- papírból csinálta, mindjárt alá is gyújtottak a viharo­san jókedvű urak .. . Még szerencse, hogy közelben voltak — éppen a vendég­lővel szemben hetykélkedett tornyos laktanyájuk — a tűzoltók, akik a helyszínen termettek — később is sű­rűn látogatták a vendéglőt —, s kimentették — a baj­ból?, a ruhájából? — Len­csi kisasszonyt. . . S ma? Ahol hajdanában olyan prímások hegedültek, mint Szimpliciusz Barcza Jó­zsef, Rigó Jancsi segédje, vagy Babári Dezső, utóbb a Tokiak? Panaszkodik Má­za Sándor, a vendéglő veze­tője, hogy a vendéglő utób­bi évtizedekben megszerzett rossz hírét nehezen lehet ki­szorítani falai közül. Pedig a konyha jó, belülről rendbe is tették az öreg épületet, elfér itt ma is 80—100 em­ber — de jobbára futóven­dégek. Hogy lesz-e bál idén, feb­ruár elején? Nem. Egy csa­ládi estre ugyan gondoltak, ahol az énekel, aki akar, de ez sok este megvan. Leg­feljebb ki kell ebrudálni, mert nagyon hangosan adja elő . .. Mészáros A. vasümapiS Hölgy a mérlegen

Next

/
Thumbnails
Contents