Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-21 / 51. szám
1986. február 21., péntek Dunántúlt napló 3 Az alapszervezetek szerepe a POT életében Országos felsőoktatási tanácskozás Háromnapos országos felső- oktatási fórum kezdődött csütörtökön Győrött a Művelődési Minisztérium rendezésében. A tanácskozáson az ország valamennyi felsőoktatási intézményéből három-három hallgató és oktató vesz részt. Az egyetemek és a főiskolák küldöttei megvitatják az oktatási törvény végrehajtását szolgáló jogszabályok koncepcióját, illetőleg véleményt cserélnek aktuális ifjúságpolitikai kérdésekről. A csütörtöki plenáris ülésen Földiák Gábor művelődési miniszterhelyettes tartott előadást a koncepciók intézményi vitáinak tapasztalatairól. Vezető szempont az oktató-nevelő munka Pártunk irányvonalának és határozatainak a gyakorlatban való eredményes érvényesítése javarészt az alapszervezetek tevékenysége révén valósulhat meg. A politika elfogadtatásában, végrehajtásának szervezésében döntő szerepük van á párt alapszervezeteknek. A fentieket hangsúlyozva tűzte február eleji ülésének napirendjére az MSZMP Pécsi Orvostudományi Egyetemi Bizottsága annak vizsgálatát, hogy milyen helyük és szerepük van a pártalapszervezeteknek az egyetem életében. A POTE 375 párttagja 7 alapszervezetbe tömörül. Ezek között három a klinikai, egy az elméleti tömb oktatóinak alapszervezete, s egy-egy az adminisztratív, a gazdasági és ellátó dolgozók, valamint a hallgatóknak az alapszervezete. Az alapszervezetek helyéről, szerepéről készült előterjesztés, amely a végrehajtó bizottsági megvitatása után a párt- bizottság februári ülésének napirendjére került, az»kon a tapasztalatokon alapul, amelyeket még az MSZMP XIII. kongresszusa előkészítő szakaszában a párttagokkal való személyes elbeszélgetések során szereztek az alapszervezetek vezetőségei. Ezek a tapasztalatok, vélemények egybecsengenek a kongresszusi beszámolóban megfogalmazott megállapításokkal, követelményekkel, melyek szerint „a pártmunkát meg kell szabadítani a formális elemektől, az önállóságot és felelősséget háttérbe szorító indokolatlan szabályozásoktól”. ,,A személyi ügyekkel kapcsolatos döntési jogkörök decentralizálásával mindinkább teljesüljön az az igény, hogy a káderek sorsáról ott döntsenek, ahol legjobban ismerik munkájukat, magata rtásukat." A POTE pártbizottsága' a fentiek szellemében és a párttagság véleménye alapján mérte föl az alapszervezeti hatáskör gyakorlásában nehézséget jelentő tényezőket. Megállapította, hogy nem megfelelő az alapszervezetek és a párttagok tájékoztatása fontos egyetemi kérdésekről. A személyzeti kérdésekben való döntéshez — rossz szervezés miatt — az alapszervezeteknek sok esetben nem áll rendelkezésükre elegendő idő ahhoz, hogy hatáskörüket érdemben és felelősséggel tudják gyakorolni. Az intézetek és klinikák igazgatóinak beszámoltatása az alapszervezetek hatáskörébe tartozik; az intézetvezetők kinevezésének meghosz- szabbításánál viszont az alapszervezetek véleménye csak áttételesen érvényesül. Fontos oktatáspolitikai, vagy egyetempolitikai döntések előkészítésében az alapszervezetek nem tudnak mindig érdemben részt venni, mert gyakran tőlük nem kérnek erről véleményt. Az információs jelentésekben küldött jelzésekre a párttagok nem kapnak megfelelő választ. A „nem megfelelő” minősítésbe azok az esetek is beletartoznak, amikor a válasz nem jut el az észrevételt tevőkhöz. Végül a pártbizottság kívánatosnak tartja, hogy a kinevezéseknél és a káderfejlesztési tervek elkészítésénél az alapszervezeteknek ne csak véleményező, hanem kezdeményező, illetve javaslattevő jogköre is legyen. A POTE pártbizottsága az alapszervezetek érdemi munkájának javítására meghatározta a teendőket. Az alapszervezeti hatáskör maradéktalan érvényesítéséhez mindenekelőtt megfelelő tájékoztatásra, a párttagok informálására van szükség. Ennek érdekében az alapszervezetek titkárai rendszeresen meghívást kapnak a párt-végrehajtóbizottság üléseire. A párt- bizottság titkára a titkári értekezleten rendszeresen tájékoztassa az alapszervezetek titkárait a határozatokról és a személyi ügyekben hozott döntésekről. Az agitációs és propagandabizottság kéthavonta tartson tájékoztatást és reagáljon az információs jelentésekben felvetett kérdésekre. Ugyanakkor az alapszervi titkárok is rendszeresen tájékoztassák a párttagokat a felsőbb pártszervektől kapott információkról. Az információs csatornák bővítését is szükségesnek ítélte a pártbizottság, hogy az egyetem dolgozóit és hallgatóit érintő fontos határozatok és döntések a lehető legszélesebb körben ismertek legyenek. A tájékoztatás egyik ilyen fórumának az Universitas című lapot jelölte meg a határozat. A POTE párbtizottságának határozata azt a követelményt is megfogalmazza, hogy a pártalapszervezetek az eddigieknél is aktívabban vegyenek részt az oktató-nevelő munka szervezésében, irányításában és ellenőrzésében. Az oktatói pártalapszervezetek kísérjék figyelemmel és segítsék a működési területükön tevékenykedő évfolyamtanácsok munkáját. Az oktatói pártalapszervezetek a hallgatói pártalapszervezettel közösen határozzák meg az oktató-nevelő munkával kapcsolatos teendőiket, az évfolyamtanácsok párttag résztvevői pedig biztosítsák e feladatok végrehajtását. Az alapszervezetek a hatáskörükbe tartozók megítélésénél vezető szempontként értékeljék az oktató-nevelő Statisztikai felmérés a lakásellátottságról A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a lakás- és kommunális ellátottság adatait tartalmazó kiadvány, amely a KSH legutóbbi felmérése alapján készült. Áttekintést nyújt az ország lakás- állományának alakulásáról, az ingatlanforgalomról, a háztartások energia- és vízellátásáról, a csatornázás mértékéről, a városgazdálkodásról, valamint a közúthálózatról. Az adatok szerint az országban összesen 3 millió 786 ezer lakás van, ebből 788 450 Budapesten, 1 340 900 a vidéki városokban, s 1 656 650 a községekben. Száz lakásban a fővárosban 263-an, a többi városban 293-an élnek, s a száz lakásra jutó népesség a községekben megegyezik az országos átlaggal, ez 281 lakos. A lakásellátottság mennyiségileg Bács-Kiskun megyében a legjobb, ahol 259-en laknak száz lakásban, s Szabolcs- Szatmár megyében a leggyengébb; itt 307-en élnek 100 otthonban. munkában való részvételt és lépjenek fel az oktatási fegyelem maradéktalan betartásáért. A határozat a teendők felsorolásában arra is kitér, hogy az intézeti igazgatók kinevezésének meghosszabbításánál figyelembe kell venni a pártalapszervezetek véleményét is, s ugyancsak ki kell kérni véleményüket az oktató-, gyógyító- és tudományos tevékenységre vonatkozó tervek kidolgozása során a döntések előkészítéséhez. D. I. Folyton tanulni kell Pályaperspektfva Élethivatás lett a kamaszkori szórakozásból. Ha egy mondatban kellene, csak is így lehetne összefoglalni Gyöngyösi Péternek, a Pécsi Hőerőmű elektronikai műszerészének szakmai pályafutását. — A beat-nemzedékhez tartozom — mondja mosolyogva, némi nosztalgiával. — 1971-ben érettségiztem, tehát a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején jártam a pécsi Széchenyi István Gimnáziumba, általános tagozatú osztályba. A műszaki érdeklődésem akkoriban még csak annyi volt, hogy én is ze- nélgettem osztálytársaimmal, barátaimmal. Az elektromos gitár és az erősítők elválaszthatatlanul egybekapcsolódtak ezzel a zenei irányzattal. Ezek révén s csak a szórakozás kedvéért ismerkedtem meg az elektronika elemi alapjaival. S amikor pályát kellett választani, úgy gondoltam, hogy ebből a szakmából már ismerek valamennyit. A budapesti Elektronikai Műszerész Szakmunkásképző Intézetben szereztem meg a szakképzettségemet 1973-ban s utána mindiárt a pécsi erőműbe jöttem dolgozni. Harminckét éves, de már az erőmű törzsqárdájához számítják, mint kiváló szakembert. S ez nem szubjektív minősítés: néhány éve hivatalosan is megkapta a „Kiváló Ifjú Szakember” kitüntető címet. Állandó résztvevője az Alkotó Ifjúság pályázatoknak, rendszerint helyezett pályamunkákkal, de nyertese is volt már a pályázat irányítástechnikai ágának. Sokszoros újító, s már hosszabb idő óta egy olyan szocialista brigád vezetője, amely az elmúlt 10 év alatt sikert sikerre halmozott. 1984-ben például elnyerték a Magyar Villamosművek Tröszt Kiváló Brigádja címet is. Mindemellett tagja a Pécsi Hőerőmű legjobb vállalati gazdasági munkaközösségének is. A munka és a brigádvezetői teendők mellett 1976 óta tagja a vállalat KISZ-bizottságának, amelyet ez idő alatt többek között a KISZ KB Vörös Vándorzászlajával is kitüntettek már. Legújabb társadalmi megbízatása, hogy pártcsoport bizalmivá választották az elmúlt év elején. Családja, felesége és két kislánya mostanában rendszerint csak este látja otthon. — Igaz, szinte csak aludni járok haza, s az is meglehet, hogy két végéről égetem a gyertyát — felel a kimondatlan kérdésre: nem túl sok ez egy embernek? - A választott tisztségek, megbízatások mind megtisztelő bizalmon alapulnak. Ha vállaltam, kötelességem mara- déktalanúl teljesíteni is ezeket. Mindezt még erősíti, hogy szívesen végzem ezeket a feladatokat. Az újító munkát, a pályázatokon való részvételt a szakmai fejlődés szerves részének tekintem, túl azon, hogy egy-egy sikeres újítás hasznot, megtakarítást hoz a vállalatnak és megkönnyíti, megbízhatóbbá teszi a munkánkat. A vállalati gazdasági munkaközösségben végzett munkáról, s a belőle származó plusz jövedelemről a csaíádom érdekében nem mondhatok le. Úgy érzem, elég fiatal vagyok, hogy legyen erőm mindezt végigcsinálni. — Amikor ezt a szakmát választottam, még nem tudtam volna megfogalmazni magamnak sem, hogy mi volt az igazán vonzó benne. Ma már tudom. Talán furcsának hangzik, de a legizgalmasabb ebben a szakmában, hogy itt folyton tanulni lehet és kell. Az elektronika előtt óriási perspektíva áll. Ezt még a laikusok is felmérhetik a szórakozást szolgáló elektronikus eszközök elképesztő fejlődési üteméből. S akkor ez mégcsak egy részterület. Ezt a szakmai perspektívát látom a saját pályám alakulásában itt a hőerőműben is. A most folyó rekonstrukció természetesen az irányítástechnikára is kiterjed. S azok közé tartozom, akiknek elsőként kell elsajátítani az új irányítástechnikai berendezések kezeléséhez, javításához szükséges ismereteket. D. I. Az SZKP XXVII. kongresszusa előtt Á párti rá nyitás színvonala Aktívabbak és 'kritikusabbak voltak az SZKP alapszervezeteiben lezajlott taggyűlések, a városi és területi konferenciák, a köztársasági tanácskozások, amelyeken a küldöttek több mint 18 millió kommunista nevében foglaltak állást a társadalmat érintő legfontosabb kérdésekben. Kritikus szellem jellemezte a moszkvai pártkonferenciát is, amelyen részt vett Mihail Gorbacsov is. Melyek voltak a napirenden szereplő fő kérdések? Mindenekelőtt a társadalmi és a gazdasági kérdések, a hogyan tovább, vagyis az, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy a szovjet társadalom töretlenül, s ha lehet az eddiginél is gyorsabbon fejlődjön a februári XXVII. kongresszus után. Vissza-visszatértek a nemzetközi béke és biztonság, a békés alkotó munka feltételeinek megteremtésével kapcsolatos problémák, a szovjet párt- és állami vezetés ilyenirányú erőfeszítései, amelyek nemcsak a párttagok, hanem az egész szovjet nép támogatását élvezik. Ebben a szellemben zajlottak a taggyűlések és a pártkonferenciák a szibériai Bratszktól a legkisebb moldáviai faluig, Leningrádtól Bakuig. A nagyobb tanácskozásokon megjelentek a párt- és az állami vezetés képviselői. így például a bakui kommunisták összejövetelén Jegor Ligacsov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vett részt. Felszólalásában főként azt hangoztatta, hogy az ország különleges időket él. Nagy változások mennek végbe az egész társadalomban, s magában a pártban is, amely e változások kezdeményezője és szervezője. A bakui kommunisták tanácskozásán, de más pártpr- tekezleten is a kedvező jelek között emlegették a kommunisták a fegyelem és a szervezettség erősödését, a bevezetett inézkedések nyomán az erkölcsi és pszichológiai légkör javulását. Érezhetően megnőtt a politikai aktivitás is, a negatív társadalmi jelenségekkel szembeni határozott és fokozott fellépés. Egy másik központi téma volt a szociálpolitika, a lakosság igényeinek jobb kielégítése. Szó volt a tömegek mozgósításáról, a munkáskoHektí- vák és az egyes emberek bevonásáról a helyi és országos jelentőségű feladatok megoldásába. Ebben a vonatkozásban utalások hangzottak el arra nézve is, hogy növelni kell az egyes emberek érdekeltségét, ami nélkül nem lehet megoldani bizonyos problémákat. Hangot kapott az is, hogy a termelés ésszerű fejlesztésével egyidőben fokozott figyelmet kell fordítani a lakossági szükségletek kielégítésére, méghozzá a jelenleginél magasabb szinten 'és jobb minőségű árukkal. Ez viszont feltételezi a fogyasztási cikkek minőségének a javítását. A minőségi gondok ugyanis gyakran befolyásolják az emberek közérzetét, rossz hangulatot keltenek. Más szóval a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések tükrözték azt az általános pozitív folyamatot, amely az utóbbi időben az SZKP szervezeteinek életében kibontakozott. Általános volt az egyetértés a tekintetben is, hogy gyökeresen meg kell változtatni a párt-és az állami vezetés munkastílusát és munkamódszereit, következetesen ki kell küszöbölni a negatív vonásokat. Az ezzel kapcsolatos felszólalásokból kitűnt: a pártagokat nyugtalanítja, hogy egyes vezetők mind a mai napig nem tették igazán a magukévá a múlt év áprilisi plénumának döntését. Akadnak, akik lelkesen és rendszeresen idézgetik az ülés határozatait, fel is szólítják munkatársaikat a munkastílus javítására, ennél többet azonban nem tesznek. önmaguk nem változtatnak régi rossz módszereiken, nincs bennük újító szellem, hiányzik belőlük a kezdeményezőkészség, s mások kezdeményezéseit sem kardiák fel. Régi sémákban gondolkodnak és azok alapján cselekszenek. E jelenségekre a kommunisták érzékenyen, egyszersmind határozottan reagálnak. Jelzi ezt a vezető testületek megválasztásáról készült statisztika néhány fontos adata is. Például az, hogy az SZKP alapszervezeteinek 23 százalékában választottak új titkárt, a városi és járási első titkárok 30 százaléka első alkalommal tölti be ezt a tisztséget. De figyelemre méltó az is, hogy a területi és határterületi pártbizottságok, a köztársasági kommunista pártok központi bizottsági titkárai közül 141-et mentettek fel, köztük 45 első titkárt. E jelenségekre is utalt Vita- lij Vorotnyikov, a Politikai Bizottság tagja a tulai kommunisták tanácskozásán, amikor kijelentette: Növelni kell a kommunista vezetők felelősségét, küzdeni kell az ünnepélyeskedés, az üres szócséplés, a hivatali beosztással való visszaélés ellen. Mindebből világosan kitűnik, hogy £i szovjet kommunisták őszintén, kritikusan és önkritikusan foglalkoznak a helyi és társadalmi méretű gondokkal egyaránt. A tanácskozásokon megvont mérleg is tanúsítja, hogy az ország feszített, eseményekkel teli esztendőt hagyott maga után. Az ország népéhez intézett újévi köszöntőjében Mihail Gorbacsov arról is beszélt, hogy most már világosabban látják és reálisabban értékelik mindazt, amit az utóbbi években elértek, de azt is, amire a jövőben törekedni kell. Hangsúlyozta, hogy a megkezdett útnak csupán az elején járnak, s hogy a folytatás mindenkitől minden eddiginél nagyobb erőfeszítést követel. Kanyó András Úttörőcsapatok figyelmébeí Sárospataki felhívás A Magyar Úttörők Szövetsége sárospataki elnöksége a következő felhívással fordul az ország valamennyi úttörőjéhez, kisdobosához, a csapatokhoz, rajokhoz és őrsökhöz: „Pajtások! Úttörőszövetségünk 40. születésnapját a béke évében ünnepeljük. Mi, sárospataki úttörők felhívással fordulunk hozzátok, hogy május 1-ig küldjétek címünkre lakóhelyetekről egy képeslapot vagy fényképet, hátoldalán kifejezve őszinte békevágyatokat. Együtt a békéért! A beérkezett lapokat összefűzzük és május 9-i békenagy- p/űlésünkön bemutatjuk és átadjuk az Országos Béketanácsnak. Címünk: Városi Úttörőelnökség, Sárospatak, Pf.: 83. Irányítószám: 3950.”
