Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-20 / 50. szám
1986. február 20., csütörtök Dunántúli napló 3 Egy nagy forradalmár emlékére Száz éve született Kun Béla A Vének Tanácsa: a tanári kar Nem véletlenül ilyen lelkesek ezek az arcok, hiszen az apella egy csokievöversenyt szavaz meg Fotó: Lauer Györgyi Somogy-polisz polgárai A bekerülésért és bentmaradásért harcolni kell ■■■eve megtalálható sok or- szág lexikonaiban, hazánkban utcák, terek, intézmények őrzik emlékét, és se szeri, se száma a róla elnevezett brigádoknak. A róla szóló, vagy az ő írásait tartalmazó könyvek is megtöltenek ma már egy könyvespolcot. Születésének századik évfordulóján mégis helyénvaló röviden áttekinteni egy világtörténelmi fordulattal ösz- szefonódó életútját. Kun Béla egy erdélyi kis faluban, 1886. február 20-án látta meg a napvilágot. Diákéveit a korabeli Magyarorszáq rangos oktatási intézményeiben, a zilahi és a kolozsvári gimnáziumokban töltötte. Az érettségi után egy évig diákoskodott a kolozsvári egyetemen, de a jogászkodást az újságírói pályával cserélte fel. Kolozsvári és nagyváradi lapoknál tanulta ki a mesterség fortélyait, és hamarosan komoly sikert könyvelhetett el: ment Budapestre, hogy a századelő egyik legszínvonalasabb lapjának, a Budapest Naplónak szerkesztőségében bizonyítsa tehetségét. Alig múlt húsz éves ekkor, és bizonyos, hogy gyökeret ver a pesti irodalmi életben, ha nem szólítja őt egy idézés a kolozsvári bíróságra. Izgatás vádjával ültették a vádlottak padjára. A sztrájkoló építőmunkások érdekében írt röplap miatt hathavi óllamfogházra ítélték. Az ítélet arra mindenesetre elég, hogy a budapesti újságírói karriernek véget vessen. Ekkor neve már ismert a magyar munkásmozgalomban. A Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak 16 éves kora óta tagja, és a kolozsvári szervezett munkások számon tartják az energikus fiatalember széles körű műveltségét, szónoki képességét, íráskészségét. Az MSZDP erdélyi végrehajtó bizottságába 1908-ban választják be. Állása — a Munkás Beteg- biztosító Pénztár kolozsvári fiókjának tisztviselője, majd ■igazgatója — módot ad arra, hogv ideje nagy részét a proletariátus helyzete megismerésének, a munkásmozgalomnak szentelje. A tízes évekre az MSZDP országosan ismert funkcionáriusainak egyikévé válik. Ám közbeszólt a nagy rendező, a világtörténelem. Kun Bélát 1914 őszén — a kolozsvári 21-es honvéd gyalogezred katonája ként — a galíciai frontra vitték. Ezrede az első vonalban kerül bevetésre; Kun Béla meg Is sebesült a harcok során. Zászlósi rangban esett fogságba 1916 tavaszán. A szibériai Tomszk városának hadifogoly- táborába került. Itt vette fel a kapcsolatot az orosz forradalmárokkal. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után Pet- rográdba, az akkori fővárosba utazott. Itt személyes kapcsolatba került a forradalom vezetőivel — Leninnel, Buharinnal, Szverdlovval. Hamarosan élére állt. a magyar hadifoglyok1 kommunista mozgalmának. 1918. március 24-én az ő kezdeményezésére alakub meg az első magyar kommunista szervezet — az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportja. Viharos események közepette telik az 1918-as év. Kun Béla többször vesz részt fegyveres harcokban a szovjet hatalom védelmében. Cikkeket ír a szovjet lapokba, valamint a különböző nemzetiségű hadifoglyok részére kiadott újságokba. Gyűléseket tart, pártiskolát vezet, képezi ki az eljövendő magyar forradalom kádereit. Neve ismertté válik egész Szovjet— Oroszországban. Am az ő helye mégiscsak elsősorban itthon van. 1918 novemberében tér haza — és habozás nélkül hozzálát a Kommunisták Magyarországi Pártja létrehozásához. Mint ismeretes, ez a kezdeményezése lelkes segítőtársaktól támogatva november 24-én sikerre vezet. Kül- és belpolitikai szempontból kedvező volt ekkor a pillanat a KMP megalakulásához. Ezt a történelmi alkalmat elszalasztani megbocsáthatatlan vétek lett volna. A magyar kommunisták haladéktalanul cselekedtek. Az országban győzött a polgári demokratikus forradalom, a kormány komolyan veszi a gyülekezési — szólás- és sajtószabadságot. Nem tiltja törvény a kommunista párt működését és annak sincs akadálya, hogy megjelenjen a párt lapja, a Vörös Újság. Kun Béla emberfeletti aktivitással dolgozik ezekben a hónapokban. Elsősorban ő alakítja ki az új párt stratégiáját és taktikáját, dolgozza ki annak állásfoglalását az ország előtt álló nagy kérdésekben. Részt vállal a Vörös Újság szerkesztésében, brosúrákat ír, főleg azonban beszédeket tart. Nincs nap, amikor ne jelenne meg munkások, katonák, ifjak között és ne magyarázná, népszerűsítené élőszóval a párt politikáját. 1919. február 21-én letartóztatták és a rendőrök durván bántalmazták. Az erről szóló sajtótudósítás óriási mértékben megnövelte Kun Béla és a KMP népszerűségét. Egy hónapot börtönben tölt; ezalatt az idő alatt válik pártja a magyar politikai élet egyik döntő tényezőjévé. Amikor márciusban a polgári köztársaság helyzete tarthatatlanná válik, a szociáldemokrata vezetők a börtönben keresik fel őt; nélküle, s a kommunisták nélkül már nem lehet kiutat találni a kül- és belpolitikai válság teremtette zsákutcából. Akiút:akét párt egyesülése, a munkáshatalom megteremtése, és a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása. Azok az emberek, akik ekkor vállalták a felelősséget a reménytelen helyzetbe került ország sorsáért, jól tudták: a magyar proletárállaimnak önmagában nincs esélye a fennmaradásra. A kivívott hatalom akkor tartható fenn, a szocializmus sorsa Magyar- országon akkor menthető meg, ha az orosz és a magyar forradalmat hasonlók követik Európa más országaiban — Ausztriában, Németországban, Olaszországban. Ennek lehetőségével számoltak is a Tanácsköztársaság vezetői. Éppen a külső tényező döntő fontossága miatt választotta Kun Béla a külügyi tárcát a Tanácsköztársaság kormányában. Ezen a poszton hihetetlen rugalmasságot tanúsított, a legkisebb rést is kihasználta a Tanácsköztársasággal szembenállók frontján. Tevékenysége nem korlátozódott a külügyek irányítására. Funkciójától függetlenül, ővolt a Tanácsköztársaság első embere. Ő dolgozta ki az új állam eszmei-ideológiai alapjait; ő mondta ki a döntő szót a hadvezetés ügyeiben. Ő őrködött a legéberebben azon, hogy a munkásmozgalom nehezen összekovácsolt, életbevágóan fontos egységét ne bomlasszák fel a mindennapok hatalmi rivalizálásai szociáldemokraták és kommunisták között. Nem a magyar népen és nem a Tanácsköztársaság vezetőin múlott, hogy az első munkáshatalom nem tudott fennmaradni. A négyéves világháborúban kimerült ország a külső katonai túlerővel szemben gyengének bizonyult. A román királyi hadsereg támadásának következtében a Tanácsköztársaság kormánya 1919. augusztus 1-én lemondásra kényszerült. Kun Béla életében ezután az emigráció nehéz évei következtek. Bécs, Moszkva, Berlin életének új állomásai. Új közegbe kerül: a nemzetközi kommunista mozgalom vezérkarába. Ebben az időben a kommunista pártok tevékenységét a Kommunista Internacionálé (Komintern) hangolta össze és irányította. Kun Béla a Komintern egyik vezetőjeként a nemzetközi kommunista mozgalmat szervezve különböző feladatokat oldott meg. Illegálisan utazgatva Európában, fontos szerepet játszott a német, csehszlovák, román, bolgár és más pártok életében. Természetesen nem szakadt el a magyar kommunista mozgalomtól sem. Az illegalitás és üldöztetés gyötrelmesen nehéz helyzetében lévő KMP-t belső problémák is marcangolták. Kun Béla nem jöhetett haza; azonnal felismerték volna. Bár minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a távolból is lépést tartson a hazai eseményekkel, nem mindig sikerült neki reálisan felmérni a magyar kommunista párt szerepét és lehetőségeit. Ebből fakadtak azok a hibásnak bizonyult értékelések, amelyek kedvezőtlen hatással voltak a KMP harcaira. Nem tudta elkerülni az emigráns-sors másik betegségét — a vereség miatti bűnbakkeresést, az azonos elvűek egymás közötti torzsalkodását — sem. A húszas évektől Kun Béla a Szovjetunióban élt. Hosszú éveken át a nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő harcosának kijáró tisztelet és megbecsülés övezte őt. Azután jöttek azok az évek, amelyeket az utókor a „személyi kultusz" időszakának nevez. Amikor nem számított sem a korábbi érdem, sem az egyén politikai elkötelezettsége: az emberek sorsát a beteges gyanakvás, az önkény kiszámíthatatlan szeszélye sodorta, mint vihar a levelet. Kun Bélát 1937. június 29-én tartóztatták le — törvénytelenül, hamis vádak alapján. Halálának körülményei mindmáig ismeretlenek. Csak egy bizonyos: börtönben pusztult el. Rehabilitálására az SZKP XX. kongresszusával egyidőben, 1956 februárjában került sor. Azóta foglalhatja el helyéi a magyar történelem nagyjai között. Borsányj György Aki a Vasas I. Általános Iskola kapuján belép, antik templom stilizált homlokzatával találkozik. A timpanonon nagy, kék betűk hirdetik, hogy a vendég Somogy-polisz falai közöt jár. (Somogy a Pécshez csatolt egykori bányászközség neve.) Az 1984-85-ös tanév óta az iskola ú'j csapat- vezetője, Lengvárszky Attila számtalan tartalmi és formai változással igyekszik megélénkíteni a gyermekek életét. Ennek egyik jelzése a fal is. Somogy-polisz legfontosabb szerve a népgyűlés, amelyet itt a hangulatos spártai kifejezéssel apellának hívnak. Tagjai mindazok, akik évről évre megfelelnek a próbáknak. Mindenki felszólalhat, „apellálhat”, itt hangzanak el a polisz életével kapcsolatos legfontosabb kérdések. A döntések köz- fekiáltással, kézfeltartással vagy kavicsszavazással születnek. A helybeli törvények szerint a Vének Tanácsa (a tanári kar) legfontosabb feladata a polisz polgárainak segítése minden nehézségben. Az apel- lákon ők is részt vesznek. Külön helyük van a díszpolgároknak — egykori veteránoknak — és a metoikoszoknak, vagyis azoknak, akik a követelményrendszert nem teljesítették. Somogybán ugyanis a bekerülésért és a bennmaradásért is harcolni kell. Nagyon hangulatosak a teljesítendő feladatok is. A hulladékgyűjtés például a testsúly arányában kötelező. A költészet napjára mindenkinek meg kell tanulni egy verset, évi két kiránduláson kell részt venni. Jóval nagyobb számban vannak választható feladatok, mint a díszpolgárok segítése, sportversenyek, stb. A próbakövetelményeket természetesen az apella határozza meg. Külön hangsúlyt kap az évente meghirdetett tanulmányi verseny. A tanári kar — Vókó János igazgató vezetésével — elfogadta újszerű szerepkörét. A munka eredményeképpen valami egészen különleges hangulatot sikerült megteremteni. Az egész poliszt megmozgató rendezvények, a felnőttes viták az apellákon, a szimbólumok az athéni virágkorra emlékeztető, pezsgő életet varázsolnak az iskola falai közé. Az úttörőélet megújításának útján szerzett tapasztalataikat a vasasiak szívesen megosztják az érdeklődőkkel. Koncz J. Ember és példázat Gábor Pál és Vészi Endre neve garancia. Garancia az érzékenységre, az apró jelekkel, gesztusokkal való ábrázolásra, arra, hogy nem valami harsány, s bár körömrágató de azonnal el is felejthető mozit kap a néző. S vajában nem. A Vészi Endre művéből készült és Gábor Pál által rendezett Ember és árnyék mindama eszközöket felmutatta, melyeket e „szerzőpárostól” várhattunk, bensőséges, csöndesen felkavaró másfél órát szerzett. Olyan tévéfilmet alkottak, amire vissza-visszagon- dol az ember, amelynek példázata csak napok múlva kerül a helyére. De említendő-e erényként, hogy egy művészi produkció napok múlva is eszembe jut? Nem ez-e a minimum, ami elvárható? S attól, hogy van utólagos hatása, hogy beépül, attól még nem kell hibátlan, vagy robbanóan erős műnek lennie. Csak műnek, megformált egésznek. Az Ember és árnyék jó, ha számomra is hibátlan mű. Zsidó 'munkatábor a háború végén valahol Nyugat-Magyarorszá- gon. A Fiút különmunkára viszik egy hozzá hasonló korú nyilas fiatalember vezénylete alatt. Ellentmondásos, zsarolásból, provokációból, kiszolgáltatottságból összeálló viszony alakul ki köztük. A nyilas megígéri, hogy ha megszökik, elbújtatja a Fiút, — cserébe ő is bújtatást vár, majd, a háború után. Hősünk nem könnyen, de végül otthagyja apját, megszökik, előle viszont nyilas barátja szökik meg, nem tudva, vagy nem akarva vállalni a kockázatot. A fiú egyedül marad. Számomra itt ér véget a film, és ezután kezdődik a példázat. Bekeveredik egy kúriába, egy fiatal lány segít neki menekülni, ám eközben belebotlanak a nyilas fiúba, aki közli, ő nem jelenti fel hősünket, de a táborban nagy tizedelés lesz. Ezt a Fiú nem tudja elviselni, elküldi a lányt, és visszamegy a munkatáborba, ahol kivégzik. A címlista alatt állóképpé merevedve látjuk Rudolf Péter arcát a kivégzőosztag előtt a mártírok félelmével és mosolyával. Eny- nyi a történet. Jól felépített, jól megcsinált, minden erőmmel igyekszem végig elhinni, de csak a feléig sikerül. Nem a benne foglalt példázatot nem sikerül, hanem az egyre elnagyoltabb, nem igazán árnyalt második felét. Talán csak el vagyunk tompulva? Talán csak nem hiszünk már a tiszta mártíriumban? Talán nehezebben hisszük el az önfeláldozást? Nehezebb lett elhitetni, még ha a néző nyitott is s kész e hitre? Köznapi logika szerint a fiúnak nem szabad visszamennie. De az ilyen - mindegy most, hogy értelmes, vagy értelmetlen - önfeláldozás nem mérhető köznapi logikával. Mégis. A fiú, úgy tűnik nehezen és tudatosan szökik meg, számol tehát a következményekkel. De már akkor számol, amikor megszökik. Miért megy hát vissza, mikor rátalál a lányra, vélhető szerelmére? Mondom, a példázat szintjén értem én, csak a történet szintjén nehezen. Számomra az a hitel, valóságosság hiányzik a film végéről, amivel tökéletesen sikerült megragadni és ábrázolni a jóval nehezebbet, a két fiú kapcsolatát. Ezt a nagyon érzékeny, nagyon ellentmondásos viszonyt. Erre úgy emlékszem majd, mint külön filmre a filmben, noha valószínűleg az egész filmről gondolkodva a Fiú erkölcsi példája jut napok múltán is eszeimbe. S ezt próbálom majd elhihetőbbé formálni magamban. Árnyaltabbá és gazdagabbá. Közeledésüket, agressziónak, félelemnek, bizalomnak ezt a remek rajzát, a film első felét viszont megőrzőm, úgy ahogy van. Mint egy külön, s legalább ötven percen át remek- műszagú tévéfilmet. Parti Nagy Lajos Magyar építész Európa-díja A hannoveri Constructa nemzetközi építőipari kiállítás és vásár rendezői — most első ízben — pályázatot hirdettek a legsikeresebb ipari építészeti alkotásokat elismerő Európa- díjak elnyerésére. A bíráló- bizottság nemrég tizenegy ország 35 jelentős ipari épülete közül választotta ki a legjobbakat, s a pályázat egy nagydíját és tíz díját a napokban átadta a győzteseknek Hannover főpolgármestere. A nyertesek között volt és Európa-díjat kapott Lázár Antal Ybl-díjas építész, a budapesti hulladékhasznosítómű megtervezéséért. A díj alapítói negyedévenként I hirdetnek új pályázatot.
