Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-17 / 47. szám
2 Dunántúli napló 1986. február 17., hétfő »Befejezte munkáját a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa * (Folytatás az 1. oldalról) dalmi feladatainkra való mozgósításban — mondotta elöljáróban. — A kormány tagjai kezdettől fogva nagy figyelemmel kísérték a szakszervezeti kongresszus előkészületeit és az itteni vitát, örömmel nyugtázzuk, hogy a hozzászólások alapjaiban megerősítették a kormánynak az országgyűlés által elfogadott munkaprogram- ját és a VII. ötéves tervben foglalt fő célokat. Úgy látjuk, hogy nagy fontosságot tulajdonítanak azoknak — a terv gerincét alkotó — kormányzati programoknak, amelyek a műszaki fejlesztés kulcsterületeire, a tudományos kutatásra, az anyag- és energiatakarékosságot segítő technológiai korszerűsítésre és az életkörülmények fő területeinek: a lakásellátásnak, a közoktatásnak és az elmaradott térségeknek a fejlesztésére irányulnak. Eredményesebb munkát a fő- munkaidőben Az eddig elhangzott hozzászólásokból az a biztató kép is kirajzolódik, hogy dolgozóink a munkahelyükön többet és főként jobban akarnak dolgozni. Elvárják, hogy munkájukhoz megteremtsék'ti kellő föltételeket, hogy teljesítményeik megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljenek. Ügy gondoljuk, ha az ötéves terv fő törekvéseit, az említett korszerűsítési programokat és a dolgozók tenniakarását jól összekapcsoljuk, akkor megvalósul a mindnyájunk által óhajtott kibontakozás. A továbbiakban Faluvégi Lajos olyan kérdésekről szólt, amelyek visszatérően elhangzottak a hozzászólásokban. — A munka szervezettségével és becsületével kapcsolatban az elmúlt esztendők nehezebb körülményei miatt valóban mutatkozott némi elbizonytalanodás, bizonyos értékzavar. S az is igaz, hogy a munka tiszteletére és becsületére való nevelést nem a munkahelyen kell elkezdeni. Sokan szóltak arról is, hogy jobban meg kell becsülni a főállásban végzett munkát. Foglalkoztak a túlmunkának és ezzel kapcsolatosan a különféle kisvállalkozásoknak — elsősorban a vállalati gazdasági munkaközösségeknek — a szerepével. Szerintünk is az lenne a jó, ha nyolcórai munkával sokkal többen kereshetnék meg azt, amit ma csak túlmunkával. Mi is azt akarjuk, hogy a szabadidő valóban szabad idő legyen, azt mindenki a családjára, művelődésre, önképzésre, közéleti tevékenységre, pihenésre fordíthassa. De ehhez az kell, hogy a főmunkaidő a folyamatos és az eddiginél eredményesebb munka idejévé váljon. Ezért érdemben meg kell javítani a főmunkaidőben végzendő munka szervezettségét, a belső és a külső kooperációt, az anyag- és alkatrészellátást, munkát megtakarító korszerűsítéseket kell végrehajtani és jobban ki kell használni a munkaidőt. Csak ezáltal teremthetők meg annak föltételei, hogy a főmunkaidőben jöhessen létre az a termék, az a szolgáltatás és az a nemzeti jövedelem, amelyet jelenleg csak a kiegészítő tevékenységekkel együtt lehet létrehozni. A főállású munka és a kiegészítő tevékenységek között ma tapasztalható ellentmondásokat két irányból közelítve kívánjuk feloldani. Ösztönzőbb vállalati bérpolitika Az egyik az, hogy bővül az ösztönzőbb vállalati bérpolitikára módot adó, úgynevezett keresetszint-szabályozás alkalmazási köre, mert ez lehetővé teszi a főmunkaidőben nyújtott teljesítmények jobb elismerését. Megjegyzem: sajnos sok vállalat még nem választotta ezt a szabályozási formát, mert ez bizony kockázattal is jár. A másik irány, hogy legyenek egyértelműbbek a vállalati gazdasági munkaközösségek működési föltételei, meg kell tartan! és meg kell tartatni az ezekre vonatkozó szabályokat. Erre az ad módot, hogy tevékenységüket bele kell foglalni a kollektív szerződésekbe, munkájukat és célszerűségüket a vállalati dolgozók testületéi évről évre értékelik. A tisztességes és eredményes munkához tehát még ösztönzőbb és harmonikusabb feltételeket kívánunk teremteni. E tekintetben nem az adminisztratív módszereket tekintjük a legfontosabbnak, de a mai valósággal szembe kell néznünk. Azért, hogy a bérek ösztönző ereje fokozódjon, a legtöbbet a termelés közvetlen környezetében kell tenni. A legfontosabbnak a vállalati belső érdekeltségi rendszer általános kiépítését és ösztönzőbbé tételét, az alkotó és újító légkört, az ennek megteremtésében nagy szerepet vállaló műszakiak és kiemelkedő szakmunkások megbecsülését, valamint a rugalmas foglalkoztatási formák szé'esebb körű alkalmazását tartjuk. Az erőteljesebb ösztönzés, a rugalmasabb és hatékonyabb foglalkoztatás, a differenciáltabb bérezés azonban önmagában nem elég. Meg kell győzni nálunk még nagyon sok embert, hogy a fegyelmezettebb és szervezettebb munka a saját és valamennyi dolgozótársa javát szolgálja. A szakszervezetek leginkább azzal segíthetnek, hogy tevékenységükkel az eddiginél határozottabban támogatják a vállalati igazgatók, az üzemi vezetők és brigádvezetők újító és rendteremtő törekvéseit. Úgy gondoljuk, hogy e tekintetben az alapszervezetek mozgalmi mérlegének a „tartozik” oldalán akadnak még rendezni- való tételek. Közös elvek és programok A VII. ötéves terv azzal számol, hogy a reálbérek a tervidőszak derekától 5 százalékkal növekedhetnek. A fogyasztói árak emelkedése is mérséklődik. így kétségikívül jobb körülmények jönnek létre a kereseti és jövedelmi arányok javításához, mint az előző években. A tegnap és ma, itt — a szakmák részéről — külön- külön jelzett aránytalanságokat még alaposabban át kell teikntenünk, hogy — az elvárt nagyobb teljesítmények esetén — azok fokozatos feloldására a szakszervezettel közös elveket és programot alakítsunk ki. A jövőnek itt a vitában is sürgetett feladata, hogy a gazdálkodó szervezetek közötti eredményes együttműködés, a megbízható társ- és érdek- kapcsolatok rendszerré váljanak. Például olyan módon, hogy javítják az egymás számára gyártott termékeik minőségét, keresik a fejlesztés közös lehetőségeit, együttesen vesznék részt az exportképes termelés bővítését szolgáló pályázatokon, mindkét fél számára előnyös ár- és szállítási feltételekre törekednek. Mi azon leszünk, hogy a szabályozórendszer a hosszabb távú gazdálkodási felfogást, az együttes anyagi és szellemi gyarapodást és a tartós kapcsolatokat erősítse. Jó lenne, ha az ilyen irányú együttműködés az érdekképviseleti szervek által felkarolt mozgalommá válna. A Magyar Népköztársaság kormánya nevében, elkötelezett mozgalmi munkájukban kívánok új, hasznos erőfeszítéseket, sok sikert! Érezzék,, hogy mindebben szaktársaiknak és egész társadalmunknak a biztatása és megbecsülése támogatja önöket — mondotta végezetül a Minisztertanács elnökhelyettese. Szót kapott még Jós Vande- Cruys, a Munka Világszövetségének küldötte, dr. Szabó Zoltán, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikájának igazgatója, E. K. Afrini, az Afrikai Szak- szervezeti Egységszervezet küldötte, Gergely Mária, a Közalkalmazottak Szakszervezetének Hajdú-Bihar meavei titkára, AmaI Mukherdzsi, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet képviselője, Bucsai Julianna, a 611. sz. Alfredo Lima Ipari Szakmunkásképző intézet tanulója, Kovács László, az ELTE szb- titkára, Szelei Emil, az Alföldi Nyomda szb-titkára, Kovács József, a Magyar Villamosművek Tröszt szb-titkára, Bajusz Rezső, a MÁV vezér- igazgatója, Kovács Lajos, a MEDOSZ Csongrád Megyei Bizottságának titkára, Rédei Atajosné, a KPVDSZ, a Vendéglátó és Idegenforgalmi Titkárság titkára. Vasárnap reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatódott a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa. Részt vett a tanácskozáson Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elEzután Gáspár Sándor összefoglalta a vitában elhangzottakat. A SZOT elnöke a tanácskozás munkáját értékelve rámutatott, hogy a kongresszus elvégezte azt, amire hivatott volt. — A küldöttek magas fokú felelősségtudatról tettek tanúságot, hozzászólásaikban kitértek a tagság gondjaira és ismertették a dolgozók törekvéseit is mondotta. Több építő bírálat is elhangzott és sokan tettek javaslatokat a nehézségek leküzdésére. A hozzászólásokból is kitűnt, hogy csak közös erőfeszítéssel tudunk gondjainkon túljutni: minden erőnket össze kell fogni ahhoz, hogy az orszáq gazdasáqi erejét növelve kielégíthessük a dolgozók itt is sokféleképpen megfogalmazott jogos igényeit. A felszólalók jóváhagyták és kiegészítették a kongresszusi dokumentumokban megjelölt fő feladatokat, amelyek végrehajtása segíti népünk gyorsabb előrehaladását, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javítását. Kiemelte: a kongresszus egyértelműen és világosan megfogalmazta a magyar szak- szervezetek szerepét társadalmunkban, s arra is választ adott, hogy a szervezett dolgozók milyen célokat támogatnak. A magyar szakszervezetek hivanökhelyettese és Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. Az elnök bejelentette, hogy a dolgozó kollektívák újabb üdvözlő táviratokkal köszöntötték a kongresszust. A kongresszus harmadik munkanapjának első felszólalója, Farkas György, a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat szb- titkára volt. Felszólalt még Horváth József, a Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsának vezető titkára, Dolecskó Kornélia, Rózsa Ferenc-díjas újságíró. Papp Sándor, az Ikarus Karosszéria- és Jáfműgyár fő- technológusa, Hrabovszki András, a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdőmérnöke, Matuszka István, a Közalkalmazottak Szakszervezete néphadseregi bizottságának vezető titkára, dr. Kóbor József főorvos, a Baranya Megyei Tanács Egészségügyi Osztályának vezetője. Ezt követően Gál László, a határozatszövegező bizottság elnöke és Sólyom Ferenc, az alapszabályszövegező bizottság elnöke bejelentette, hogy a kongresszuson a határozati javaslathoz, valamint az alapszabálymódosító tervezethez több észrevételt, megjegyzést és további javaslatokat fűztek. A dolgozók nagyobb rétegeit érintő javaslatokat átvezették a tervezeten, az egyes szakmákra, kisebb rétegekre vonatkozó javaslatokat pedig eljuttatják az illetékes szakszervezeti testületekhez. tásuknak és rendeltetésüknek megfelelően támogatják a társadalmilag hasznos kezdeményezéseket, mindazokat a törekvéseket, amelyek szocialista céljaink elérését vagy közelítését szolgálják, s lehetővé teszik, hogy életünk szebb, boldogabb és teljesebb legyen. Támogatják szocialista elveink érvényesítését a gyakorlatban, tevékenyen részt vesznek mindazoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyeknek célja hazánk gazdasági erejének növelése, mert csak az együttes erőfeszítések eredményeként bővülhetnek lehetőségeink a reális igények kielégítésére. Mint mondotta, a felszólalók sok összefüggésben tették szóvá az életszínvonal javításával kapcsolatos tennivalókat, s helyes, hogy a szakszervezetek akkor is támogatják a dolgozóknak az életkörülményeik javítására vonatkozó igényeit, ha azok maradéktalan kielégítésére a közeljövőben nem lesz lehetőség. A jövőbeni igényeket ugyanis már most számba kell vennünk, s arra kell törekednünk, hogy amint erre országunk anyagi lehetőségei módot adnak, azok közül mind többet valóra váltsunk. Gáspár Sándor szólt a szervezett dolgozók előtt álló gazdasági feladatokról, a VII. ötéves terv céljairól is. Mint Gáspár Sándor vitaösszefoglalója mondotta, a magyar szakszervezeti mozgalom óriási erőt jelent e célok megvalósításában. A szakszervezetek a maguk eszközeivel közreműködhetnek abban, hogy minden munkahelyen a korábbiaknál jobban használják ki meglévő lehetőségeiket. A fegyelmezett munkát mindenhol meg kell követelniük, de arra is figyelmet kell fordítaniuk, hogy a jól szervezett munka feltételei is biztosítottak legyenek. A VII. ötéves terv meghatározza egész nemzetünk további sorsát — mondotta —, s a terv megvalósítása mindenekelőtt a szervezett dolgozók millióinak munkáján, helytállásán múlik. Ezt követően a kongresszus a határozati javaslatról szavazott, s azt 21 ellenszavazattal és ugyancsak 21 tartózkodással elfogadta. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, továbbá a Számvizsgáló Bizottság jelentését, az ezekhez kapcsolódó beszámolókat, a vitában elhangzottakra adott választ, valamint az alapszabály módosítására vonatkozó előterjesztést a kongresszus egyhangúlag elfogadta. Ezután a kongresszus zárt ülést tartott, amelyen megválasztotta a Szakszervezetek Országos Tanácsát és a Számvizsgáló Bizottságot. Mindkét újonnan választott testület megtartotta alakuló ülését. A Szakszervezetek Országos Tanácsa megválasztotta elnökségét, titkárságát, vezető tisztségviselőit, és kinevezte, illetve megerősítette a SZOT osztály- és intézményvezetőket. A Számvizsgáló Bizottság megválasztotta elnökét és titkárát. A kongresszus plenáris ülésén Martos Istvánná, a Szavazatszedő Bizottság elnöke ismertette a választások eredményét. Á Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége: Elnök: Gáspár Sándor. Alelnökök: Földvári Aladár, Gál László, Ligeti László, Palotai Károly, dr. Prieszol Olga. Főtitkár: Baranyai Tibor. Titkárok: Kósáné dr. Kovács Magda, dr. Nagy Sándor, Sólyom Ferenc, Szlovatsik Károly, Virizlay Gyula. Tagjai: Balogh Károlyné, az Élelmezésipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Básti János, a Szakszervezetek Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácsának vezető titkára, Brutyá János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának nyugalmazott elnöke, a KB tagja, Czerván Mártonná dr., a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Csikós Pál, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Daika Ferenc, a Veqyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Dobi Ferenc, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Fodor László, a Népszava fő- szerkesztője, dr. Fűzi István, az Egészséqüqyi Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Gricser- né Heszky Enikő, Postások Szakszervezetének főtitkára, Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Herczeg Károly, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára, Kovács Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára, Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Lux János, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Szakszervezetének főtitkára, dr. Martos Istvánná, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Moldovón Gyula, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Sáli Ferenc, a Helyiipari és Városgazdasági Do'aozók Szakszervezetének főtitkára, Simó Tibor. a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára, dr. Szabó Endre, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára. Vas János, a Kereskedelmi, Pénzügvi és Vendéglátóipari Dolqozók Szakszervezetének főtitkára. dr. Votrsón József, a Pedaaóqusok Szakszervezetének főtitkára. Á Szakszervezetek Országos Tanácsa Titkársága: Gáspár Sándor, a SZOT elnöke. Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára. SZOT-titkárok: Kósáné dr. Kovács Magda, dr. Nagy Sándor, Sólyom Ferenc, Szlovatsik Károly, Virizlay Gyula, Nyilrai István, a SZOT Szervezési és Káderosztály vezetője, Fodor László, a Népszava főszerkesztője. A Szakszervezetek Országos Tanácsa mellett működő munkabizottságok vezetőit a SZOT következő ülésén választják meg. Á Szakszervezetek Országos Tanácsa Osztály- és Intézményvezetői: A Szervezési és Káderosztály vezetője: Nyitrai István. A Közgazdasági és Életszínvonal-politikai Osztály vezetője: dr. Halmos Csaba. A Munkavédelmi, Társadalombiztosítási és Egészségügyi Osztály vezetője: Főcze Lajos. A Kulturális, Agitációs és Propaganda Osztály vezetője: Roland Ferenc. A Testnevelési és Sportosz- tóly vezetője: dr .Eperjesi László. A Folyóiratok Szerkesztősége vezetője: dr. Siklós János. A Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának vezetője: Baranyai Gézáné. A Pénzügyi és Gazdasági Osztály vezetője: Pintér György. Az Elnökségi és Jogi Osztály vezetője: dr. Zsiga László. Az üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság főigazgatója: Kovács István. A SZOT Központi Iskola igazgatója : Kohári József. A Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének igazgatója: Búza Márton. A Népszava főszerkesztője: Fodor László. Á Számvizsgáló Bizottság: Elnöke: Biszku Béla, titkára: Pandurovics József. * Gáspár Sándor bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gál Lászlónak több évtizedes eredményes munkásságáért, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét adományozta. Méltatta a SZOT volt titkárának értékes munkásságát, majd átadta a kitüntetést Gál Lászlónak. Baranyi Tibor elnöki zárszavában hangsúlyozta a szak- szervezeti mozgalom nagy felelősségét a közösen vállalt feladatok végrehajtásban: a népgazdaság további fejlesztésében, a dolgozók életszínvonalának javításában, mindannak a célnak az elérésében, amit a magyar szakszervezetek XXV. •kongresszusa kijelölt, megerősített. A kongresszus az Internacionálé hangjaival ért véget. iány ászküldöttek as ülésterem b«n (Telefoté — KS — DN)
