Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-15 / 45. szám

2 Dunántúlt napló 1986. február 15., szombat---------------------------- * F elszólalók Németh Károly: 1 szakszervezetek tevékeny alkotói a társadalmi» gazdasáli folyamatoknak ságosabb világért. Ezt az évet a világ békeévként tartja szá­mon. Ezért megkülönböztetett örömmel fogadják a magyar szakszervezetek is a Szovjet­unió új, átfogó békekezdemé­nyezéseit. A SZOT elnöke végül össze­foglalta a szakszervezetek leg­főbb tennivalóit, s beszédét e szavakkal fejezte be: — Az elmúlt öt év tapasz­talatai hozzásegítenek bennün­ket ahhoz, hogy minden erőt összefogva megvalósítsuk cél­jainkat, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa fogalmazott meg. Gáspár Sándor beszéde után Biszku Béla, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a Szakszervezetek Szám- vizsgáló Bizottságának beszá­molóját, szóbeli kiegészítést fűzve a küldöttekhez korábban eljuttatott írásos anyaghoz. A küldöttek ezután meg­kezdték a vitát a SZOT és a számvizsgáló bizottság jelen­tése, beszámolója: a szóbeli kiegészítések, a határozatter­vezet, valamint a szakszerve­zetek alapszabályának módo­sítására előterjesztett javaslat felett. meg, 29-en betegség miatt maradtak távol. Mivel a kül­döttek 96.4 százaléka jelen van, a kongresszus haározat- képes. Simó Tibor köszöntötte a kongresszus két legidősebb küldöttét, a 92 éves Hunya Istvánt, aki 1918 óta szakszer­vezeti tag, és a 91 éves Tö­rök Jánost, aki 1913 óta vesz részt a mozgalomban. Szintén köszöntötte a legfiatalabb kül­dötteket, Szabó Tamás és Va­dász Zsolt szakmunkástanuló­kat. * További felszólalók: Varga Miklósáé, a Kispesti Textilgyár szakszervezeti bizottságának titkára, Zsurzs Éva, a Magyar Televízió Kossuth-díjas rende­zője, Somogyi Gyula, az Épí­tők Szakszervezetének titkára, '/áss Tiborné, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének tit­kára, Pablo Checa, a Latin- amerikai Dolgozók Állandó Egységkongresszusának képvi­selője, Krieg Csabáné, a Bács- Kiskun Megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat szb- titkára, Harangozó István, a Postás Szakszervezet debreceni területi bizottságának titkára, Ganem Ganem, az arab szak­szervezetek nemVetközi szövetsé­gének küldötte, Ágoston József, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának vezető tit­kára, Braxátor Margit, a Vörös Október Férfiruhagyár szabá­sza, Kristóf Ferencné, a rép- celaki Szénsavtermelő Vállalat csoportvezetője. A kongresszus szombat reg­gel folytatja munkáját. v ----------------------------­(Folytatás az 1. oldalról) nem kívánatos, torz jelenségeit is. Az a véleményünk, hogy ezek a jelenségek soha egy pillanatra nem kérdőjelezhetik meg a lényeget, a szocialista rendszer tartalmát, jellegét. Ezeket a morális, etikai torzu­lásokat közös erővel kell leküz- denünk, mert jelenlétük politi­kánk, szavaink és tetteink egy­ségének hitelét veszélyeztetik. Az egyik legsúlyosabb, leg­több negatív következménnyel járó gond a munkának és a hozzáértésnek, a tudásnak a tekintélyvesztettsége, becsületük alacsony színvonala. így min­den erőfeszítés ellenére túlsá­gosan kevés a különbség anyagiakban a tisztességes munkát végzők és a gondatla­nok, a felelőtlenek között, a jól végzett minőségi és a rossz munka között. — A fejlődés jelenlegi sza­kaszában sok az ellentmondás céljaink és a napi gyakorlat között. j?ossz beidegződések, mozdíthatatlannak tűnő kövüle­tek egyszerre vannak jelen tör­ténelmi léptékű eredmények­kel, gondokkal. Bizonyos érté­kek teljes kibontakozásához még nincsenek meg a feltéte­lek. Előre sietni pedig nem le­het. Adminisztratív módszerek­kel erőltetni a fejlődést nem is szabad, de az értékek ter­mészetesen akkor is értékek maradnak, ha méa nem tud­nak tökéletesen érvényesülni. Időnként teret hódítanak az ügyeskedők, a „szemfülesek”, a helyezkedők. Ezeknek az em­bereknek a viselkedése olyan amilyen. Erkölcse csak annak van, akinek viselkedési szabá­lyai, értékei és ezekhez ra­gaszkodó indulatai vannak. Mindennapi életünk jelzéseit erre vonatkozóan komolyan kell venni, még ha nehéz is szem­benézni a belőlük fakadó ten­nivalókkal. Nem mi hangsúlyozzuk első­nek, de vállaljuk az ismétlést: közösségi társadalom nem épülhet töl tagjainak becsülete, tisztessége, biztonságtudata nélkül. Demokrácia, gazdasági megújulás, az értékek megbe­csülése nem lehetséges anél­kül, hogy a haza lakói ne érezzék saját felelősségüket mindazért, ami ebben az or­szágban történik. — A szakszervezetek támo­gatják a gazdasági és társa­dalmi felemelkedést, a rendet, a fegyelmet, a hatékony mun­kát, a demokrácia érezhetőbb érvényesülését. Támogatják mindazt, ami hasznos a társa­dalomnak, ami szocialista fej­lődésünket és az érte való cselekvést erősíti. De nem tá­mogatják azt, ami ugyan di­vatos, de 'valójában csak ne­hezebbé teszi az előrehaladást. Határozottabban kívánunk fellépni az életünkben jelen lé­vő negatív jelenségek ellen. Szorgalmazzuk, hogy a kor­mány határozottabban követel­je meg az állami és gazdasági szervektől, vezetőiktől munkájuk gyökeres javítását. Az elvonó intézkedések kidolgozása — amire eddig javarészt szükség is volt — gyorsan és jól ment nálunk, de most a termelésben kell nagy következetességgel eredményt elérni. Amit a kormány célul tűz ki, amit meg akar valósítani, az legtöbbször világos és érthető. De ha helyenként az állami és gazdasági szervek gyakorlata torz, iyenkor hiába ismételget­jük szavakban, hogy mit aka­runk, csak imamalommá válik, ha a gyakorlat nem változik. Ezért javítani kell az állami és a gazdasági szervek munkáját is. Biztatjuk a dolgozókat: tegye­nek javaslatokat, újítsanak, sőt bíráljanak, de sok helyütt ez változatlanul nem ajánlatos, mert megtorolják a bírálatot, az újításokról, javaslatokról pedig megfeledkeznek. Évek óta elismerjük a különböző ér­dekek létezését, igényeljük a felszínre kerülésüket, de amikor felszínre kerülnek, akkor nem­egyszer megbélyegzik ezek szó­szólóit. Útkereső próbálkozásainkról szólva pontos választ kell ad­ni tagságunknak a vgmk-król is. Ez is egyfajta újítás. Meg­van az értelme, és ha rendel­tetésszerűen működnek, plusz­értéket tudnak létrehozni. Is­meretes, hogy létrejöttük ere­deti értelme menet közben kissé háttérbe szorult, és ez torzulást idézett elő, amelyet meg kell szüntetni. Figyelembevéve a dolgozók részéről elhangzott véleménye­ket, a szocialista brigádok mű­ködési feltételeit célszerű lenne úgy módosítani, hogy vgmk- jellegű munkát is tudjanak vé­gezni. Ennek érdekében növelni kell önállóságukat a munkaszerve­zésben, a munkaerő-gazdálko­dásban, a bérosztásban, hogy a közös ügy szolgálatában még jobban érdekeltnek érezzék magukat. De ezen túl még gondoskodni kell arról is, hogy a dolgozók keresete a tényle­ges teljesítménnyel arányosan valóban növekedhessen, és a nagyobb teljesítmény ezáltal beépülhessen a törvényes mun­kaidőbe. A népgazdasági kérdésekről szólva Gáspár Sándor rámu­tatott: most a fő feladat min­den erőnkkel elősegíteni ha­zánk gazdasági erejének növe­lését, az infláció csökkentését, a reálbérek csökkenésének megállítását, majd emelkedé­sét, a nyugdíjak — különösen az alacsony nyugdíjak — ér­tékének megőrzését. Segíteni kell mindazon célkitűzések megvalósítását, amelyek a XIII. pártkongresszus nyomán a VII. ötéves tervben megfogal­mazódtak. — Az ötéves terv teljesítésén vagy nem teljesítésén múlik je­lentős mértékben az ország, a dolgozók sorsa. Sorsforduló ez az öt esztendő. Ettől függ, mi­lyen módon tudjuk gondjain­kat enyhíteni, hogy tudunk előbbre jutni a gazdaságban. Ha teljesítjük a tervet, szinte minden területen egy kicsit előre tudunk menni. Ha lema­radunk a nemzeti jövedelem növelésében, akkor megint olyan gondokkal fogunk küsz­ködni, amilyenekkel az elmúlt esztendőkben is kínlódtunk. Az adósságállomány csök­kentésére, valamint a műszaki fejlesztésre mindenképpen je­lentős összeget kell fordítani. Ha nem teljesítjük a tervet, is­mét a lakosságtól való elvo­násra kényszerülünk. Ez tör­vényszerű következménye lehet az eredménytelen munkának. Ezért most a magyar szak- szervezeti mozgalomnak is a VII. ötéves terv jelenti az öt esztendőre szóló akcióprog­ramját. — A szocializmus a munka társadalma. A munkafegyelem nem egyéni ügy, főleg nem ak­kor, ha már nagy tömegek ér­zik hiányának kedvezőtlen ha­tását a munkahelyek szerve­zetlenségében, a kiszolgálás­ban, az áruk minőségében, ügyeik hivatali intézésében, a szolgáltatás minőségében. Amikor a lazulás mértéke már a kollektívát sérti, egyéni életutakat tesz tönkre, mi sem lehetünk közömbösek. Közünk van hozzá, milyen a légkör a munkahelyen, elítélik-e vagy sem a fegyelmezetlenséget, és hogy ki az elismert ember a kollektívában, a munkáját jól végző, fegyelmezett dolgozó vagy az ügyeskedő. Nem hall­gathatunk, ha a fegyelem la­zulása morális értékeket rom­bol. — A dolgozók mind nagyobb része ma már látja, hogy gazdasági életünkben nemcsak átmeneti zavarok kiküszöbölé­séről van szó, hanem a ma­gyar gazdaság gyökeres átren­dezéséről. Arról, hogy ne csak pillanatnyi gondjaink megol­dására legyünk képesek, ha­nem mielőbb jöjjön létre egy, a mainál műszakilag fejlet­tebb, modern magyar gazda­ság, amely alkalmas arra, hogy távolabbi társadalmi céljain­kat is megvalósítsa. Ez bonyolult és minden vo­natkozásban nehéz feladat. Megoldása alapvetően fontos nemzeti ügy, a munkásosztály ügye, és csak az egész társa­dalom összefogásával érhető el.i Változtatni kell azon a hely­zeten, hogy a kereseti arányok nem felelnek meg mindenütt a munka szerinti elosztás kö­vetelményének, alacsony a szakképzett fizikai és értelmi­ségi munka díjazása, nem tud­juk megfelelően fizetni a ne­héz és kedvezőtlen körülmé­nyek között dolgozókat. A végzett munkát, a hozzá­értést, szorgalmat jobban elis­merő, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását szorgalmazzuk, amely elősegíti, hogy a fő munkaidőben legyen érdemes mindenkinek tudása, teljesít­ménye maximumát nyújtani. Ez a folyamat, ha lassan is, de már megindult. De tapasz­taljuk, hogy feszültséget is okoz. Sokan máris észrevétele- zik, hogy nagy a differencia a keresetek között és ezt össze­függésbe hozzák egyesek anyagi gyarapodásával. A munka szerinti bérezés, a tudps megbecsülése, a telje­sítmények elismerése együttjár a keresetek differenciálásával. Ezt akartuk, ezt meg kell szok­ni, ez nem ellentétes a szocia­lista elvekkel. Ami pedig a gyarapodást illeti, a munkából szerzett anyagi javakra más­képpen kell tekintenünk, mint a spekulációval vagy a mun­kanélküli jövedelemből szer­zett javakra. — Normális körülmények között az árak ^nagyarányú emelkedése nem törvényszerű —• mondotta. — A stabil árak biztonságérzetet adnak, meg­teremtik az élet tervezhetősé­gét. A politikai érdekek tehát feltétlenül emellett szólnak. De számos olyan részintéz­kedést is lehet hozni — ezeket is elsősorban helyileg a válla­latoknál, intézményeknél, ta­nácsoknál —, amely hozzájá­rulhat a hefyi lakásalap növe­léséhez és jobb elosztásához. A fejlődéssel együttjárónak tartjuk és támogatjuk a csa­ládi terhek egy részének tár­sadalmi átvállalását. Indokolt a családi pótlék és az ösztön­díj reálértékének megtartása, a nyugdíjak vásárlóerejének minél szélesebb körű megőrzé­se, a gazdasági fejlettségben és az életkörülményekben meglevő indokolatlan területi különbségek csökkentése. Kez­deményezzük az egészség megóvását, a betegségek meg­előzését szolgáló program ki­alakítását és megvalósítását. Úgy látjuk, hogy ebben az öt­éves tervidőszakban ennél töb­bet nemigen várhatunk. Meg kell és lehet azonban találni minden munkahelyen a mód­ját, hogy a valóban rászoruló­kon, a nehéz helyzetben levő­kön segítsenek. — A tagságnak egyértelmű kívánsága volt, hogy a szak- szervezeti mozgalom módsze­reiben, vezetési stílusában jobban alkalmazkodjon az adott körülményekhez. A szak- szervezeti mozgalomnak ezt a képességét erősíteni kell, mert itt mintha megtorpantunk vol­na. A társadalmi, gazdasági feltételek változásával a szak- szervezeti feladatok is újsze­rűén jelentkeznek. A tagságot több és másfajta hatás éri, bonyolultabb viszonyok között él és dolgozik, mint korábban. A szakszervezeti munkát erősíteni szükséges mind az alapszervezetek, mind az ága­zatok, az SZMT-k és a SZOT szintjén. Tevékenységüket kö­zelebb kell vinni az üzemek­hez, vállalatokhoz. Tovább kell társadalmasíta- ni a szakszervezeti munkát, nagy számban szükséges be­vonni fiatal aktivistákat. Javí­tásra szorul az értelmiség és az ifjúság között végzett tevé­kenység, s ügyelni kell arra, hogy mindkét réteg megőrizze sajátos arculatát. A mai igényeknek megfelelő rétegmunka hiányosságai és gyengeségei miatt a szakszer­vezet tevékenységében érzé­kelhető némi belső feszültség. Ez igényli a korszerű munkastí­lust, a réteg- és szakmai érde­kek hatékonyabb érvényesülé­sét és a szakszervezeti életbe, döntésekbe való szerves be­épülését. A tömegek szemében a bi­zalmiak, főbizalmiak és helyet­teseik testesítik meg a szak- szervezeti munkát. Tevékenysé­gük a mozgalom egészének tükörképe, hiszen ők végzik legérzékelhetőbben a dolgozók érdekeinek védelmét, képvise­letét, meggyőzését és mozgósí­tását. Tekintélyük legfőbb mércéje az, hogy mennyire képesek összefogni és együtt dolgozni tagságukkal. El kell érnünk, hogy a szakszervezeti csopor­tok tagjai minden fontos, a kollektívát érintő kérdésben még a döntések előtt egyeztes­sék álláspontjukat. A bizalmi azt képviselje, ami­ben egyetértés alakult ki cso­portjában. De a bizalmi nem egyszerűen „véleményösszesí­tő", aki mindenféle véleménnyel — a közösségnek, a társada­lom egészének érdekeit sértő véleménnyel is — egyetért. Ha szükséges, a bizalmi vitatkoz­zon az általa helytelennek ítélt véleményekkel, s ha szükséges, nemet is kell mondania. A nemzetközi kapcsolatokról szólva Gáspár Sándor kifejtet­te: — A magyar szakszervezetek következetes harcosai a külön­böző országok szakszervezetei­vel való együttműködésnek. A szovjet szakszervezetekkel és a szocialista országok szakszer­vezeteivel való együttműködést állandóan erősítik a közös cé­lok, a közös tapasztalatok, a testvéri összetartozás érzései. Békében élünk, de nem fe­lejthetjük el egy pillanatra sem, hogy ez a világ feszült­ségekkel, fenyegetésekkel ter­hes. A dolgozók alapvető joga az élethez fűződő jog. A szak- szervezetek számára nem lehet fontosabb feladat, mint har­colni a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, egy bizton­Az első felszólaló Bischof Antal, a Mecseki Szénbányák csoportvezető vájára volt. (Fel­szólalását külön közöljük.) Pet- rikovics Istvánná, a Nyíregyhá­zi Konzervgyár raktárvezetője, Herczeg Károly, a Vasas Szak- szervezet főtitkára, Gömöry Zsuzsa, a Fogtechnikai Válla­lat fogtechnikusa, Szatmáry Zoltán, a KFKI Atomenergia Kutató Intézetének igazgató- helyettese, Medveczky Antal, az Építők Baranya Megyei Bi­zottságának titkára (felszóla­lását külön közöljük), Kun Lászlóné, a XVII. sz. Autójavító Vállalat szb-titkára, Dr. Ko­vács Ferenc, az Állatorvostu- dománvi Egyetem rektora, Puer Gézáné, a Centrum Áruházak Szakszervezeti Intéző Bizottsá­gának titkára, Antal Géza, a Bonyhádi Cipőgyár szakszerve­zeti bizottság titkára, Németh Károly, az MSZMP KB főtitkár- helyettese, (beszédét külön kö­zöljük), Fekete Sándor, a MÁV Budapest-Keleti Körzeti üzem­főnökség villamosmozdonyveze­tője, Martos Istvánná, a Textil­ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára, Tamók Gyula, a Borsodi Vegyi Kombinát szak- szervezeti bizottságának titká­ra, Ibrahim Zakaria, a Szak- szervezeti Világszövetség fő­titkára, Zámbó Árpádné, a Pedagógus Szakszervezet Szol­nok megyei bizottságának tit­kára. A mandátumvizsgáló bizott­ság jelentését Simó Tibor el­nök terjesztette elő. Bejelen­tette, hogy a megválasztott 803 küldöttből 774-en jelentek — Tisztelettel köszöntőm a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusának küldötteit, valamennyi résztvevőjét. Meg­tisztelő kötelességem, hogy át­adjam a kongresszusnak és az önök által képviselt szervezett dolgozóknak a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága szívélyes üdvözle­tét és jókívánságait. Kifejezem köszönetünket politikánk tá­mogatásáért. Pártunk nagyra értékeli a szakszervezetek te­vékenységét, a választott tes­tületek, a tisztségviselők, a bi­zalmiak, az aktivisták sok száz­ezres táborának odaadó mun­káját, a szocializmus iránti el­kötelezettségét. A több mint egy évszázados múltra visszatekintő magyar szakszervezeti mozgalom min­dig a társadalmi haladás ügyét szolgálta. Tisztelettel és megbecsüléssel emlékezünk az elődökre, akik az elnyomatás, az üldöztetés nehéz évtizedei­ben is bátran kiálltak a mun­kásosztály jogaiért, védték ér­dekeit, küzdöttek a kizsákmá­nyolás felszámolásáért. A szakszervezetek nélkülöz­hetetlen szerepet töltenek be szocialista társadalmunkban. A párt elvi-politikai irányításá­val önállóan, a politikai hata­lom részeseihez illő felelősség­gel látják el feladataikat. Nem kívülálló szemlélői, ha­nem tevékeny alakítói a társa­dalmi, gazdasági folyamatok­nak. Közreműködnek a politi­ka formálásában, aktívan se­gítik valóra váltását. A mögöttünk lévő nehéz öt év bizonyította, hogy a szak­(Folytatás a 3. oldalon) Megnyitottuk új amatőrbaltunkat! SZOLGÁLTATÁSAINK A KÖVETKEZŐK: # Fekete-fehér amatörfilmek kidolgozása, 9 Színes amatőrfilmek kidolgozása, # Filmeladás, # Diáról papirkép készítése; s ami ÚJ: 24 órán belül készítjük el! (Expressz kidolgozás) :S '.V ■ * k CÍMÜNK: PÉCS, SALLAI U. 18. VARJUK MEGRENDELÉSEIKET! I '.V *1^ A magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa. Kép az üléste­remből.

Next

/
Thumbnails
Contents