Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-14 / 44. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nopto XLIII.' évfolyam, 44. szám 1986. február 14., péntek Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Speciális gimnázium (3. oldal) Gyémánt- lakodalom (4. oldal) Szakmunkástanulók szak­tárgyi vetélkedője (5. oldal) Élni a lehetőségekkel Kongresszusra készülnek a magyar szakszervezetek. Az elmúlt hetekben alapszerveze­ti taggyűléseken, fővárosi, me­gyei küldöttértekezleteken, ágazati 'kongresszusokon érté­kelték a szervezett dolgozók, a tagok és a küldöttek az el­telt öt esztendő eredményeit és gondjait, meghatározták a következő öt év legfontosabb feladatait, és megválasztották az ágazati szakszervezetek kü­lönféle rendű-rangú tisztség- viselőit. Ezeken a gyűléseken szóba kerültek a tagságot leginkább foglalkoztató kérdések. S mi­vel a szakszervezetek legna­gyobb számban a bérből és fizetésből élőket tömörítik ma­gukban, nincs mit csodálkoz­ni azon, hogy leginkább az ide tartozó népes rétegek sza­porodó gondjai, no meg a munkával kapcsolatos néze­tek, vélekedések, hiányossá­gok és javaslatok kerültek el­sősorban felszínre. E tanács­kozások legfontosabb — és talán a legörvendetesebb — tanulsága az, hogy növeke­dett az érdeklődés a szak- szervezetek munkája iránt, az értekezleteken az alapszerve­zeti tagok részvételi aránya felülmúlta a korábbi évekét. Fontos az is, hogy a dolgozók a helyi és a társadalmi köz­ügyekben őszintén, nyíltan mondták el a véleményüket. A bírálatok, a panaszok is el­sősorban arra irányultak, ho­gyan lehetne változtatni vala­mely kifogásolható helyzeten, gyakorlaton. Ez a jobbító szán­dék jellemezte eddig a szak- szervezeti tanácskozásokat, s megvan minden remény arra, hogy így legyen a szakszerve­zetek februári kongresszusán is. Éppen az előző tanácskozá­sok tapasztalataiból kiindulva nem nehéz megjósolni, hogy miről esik majd a legtöbb szó a kongresszuson. Tény ugyanis, hogy erre az eseményre a ko­rábbinál nehezebb, ellentmon­dásosabb gazdasági és társa­dalmi helyzetben kerül sor. Az elmúlt öt évben — mint annyi átfogó értékelés megállapítot­ta már — a gazdasági növe­kedés megtorpant, országos átlagban csökkentek a reálbé­rek. Nagy társadalmi vívmá­nyunk, hogy átlagában sike­rült megőrizni az életszínvona­lat, de ezért sok területen nagy árat kellett fizetnünk; egyes rétegek életkörülményei rom­lottak, egyes társadalmi fe­szültségek erősödtek az utóbbi években. Nos, úgy tűnik — er­re utalnak az eddig megtar­tott szakszervezeti tanácskozá­sok —, hogy ezek a nehézsé­gek nem távolították el a tag­ságot a mozgalomtól, hanem éppen ellenkezőleg, közelebb hozták őket. Ez érthető is, hi­szen nehezebb időkben az embereknek nagyobb szüksé­gük van arra, hogy védjék, képviseljék az érdekeiket. Már­pedig a szakszervezetek leg­inkább erre „esküdtek fel". Mindebből persze egyben az is következik,, hogy jelentősen növekedtek a tagok igényei a mozgalommal szemben. Ma már nemigen hagyják meg a posztián azt a szakszervezeti tisztségviselőt, aki a bélyeg­pénzek összeszedésén kívül másra nem használható, mivel nem tud, vagy nem akar part­nere lenni a gazdasági veze­tésnek kényes kérdések eldön­tésekor. Megnövekedett tehát nap­jainkban a szakszervezetek ér­dekfeltáró, ütköztető és kép­viselő szerepe, s a kérdés most az, hogy vajon a mozgalom egészében és részeiben meg tud-e felelni ezeknek a na­gyobb és sokrétűbb feladatok­nak? Elvileg minden lehetősé­gük megvan a szakszerveze­teknek arra, hogy felnőjenek ezekhez a követelményekhez, hiszen tevékenységükben nagy­fokú önállóságot élveznek, sőt támogatja őket a párt: „To­vábbra is vegyenek részt a po­litika kimunkálásában, elfo­gadtatásában és megvalósítá­sában. Erősítsék érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenységü­ket, mert ez a feltétele annak, hogy befolyásuk fokozód­jon ... A szakszervezetek élje­nek azzal a lehetőséggel, ame­lyet a vállalati önállóság te­remt a tevékenységükhöz." (Idézet az MSZMP XIII. kong­resszusának határozatából.) A feltételek, a lehetőségek tehát megvannak, a kérdés csak az, hogy a szakszerveze­tek vajon élni is tudnak-e ve­lük? A tagság részéről eddjg elhangzott bírálatok azt jelzik, hogy nem mindig. Sokak sze­rint például nagy szükség vol­na arra, hogy a szakszerveze­tek a jövőben a különféle dolgozói rétegek és csoportok bizonyos mértékig egymástól eltérő, illetve más-más hang­súllyal felvetődő érdekeit job­ban ismerjék meg, tárják fel, és differenciáltabban képvisel­jék azokon a fórumokon, ahol szavuk van. Vannak a mozgalomnak tisztázatlan vagy viszonylag kevéssé tisztázott kérdései, amelyekkel kapcsolatban a tagok határozott állásfoglalást várnak a kongresszustól. A ko­rábbi tanácskozások vitáiban is számtalanszor felvetődött például a vállalati gazdasági munkaközösségek és a szo­cialista brigádok eltérő meg­ítélésének és anyagi megbe­csülésének problémája, amely- lyel kapcsolatban az utóbbi években számos magyarázat és állásfoglalás született, ám úgy tűnik, ezekkel egyelőre nem sikerült megválaszolni a dolgozókat igencsak foglalkoz­tató kérdéseket. Sokhelyütt nem világos a vállalati taná­csok, önkormányzati és a szak- szervezeti szervek hatásköré­nek elkülönültsége, előfordul, hogy az új fórumot csak arra használják, hogy ugyanazt a témát — ráadásul majdnem ugyanazok - még eggyel több alkalommal vitassák meg. Bizonyos jelek arra utalnak, miközben a szakszervezetek egyre többet tesznek azért, hogy a dolgozókat érintő ügyes-bajos dolgokat minél demokratikusabb szellemben és keretek köpött intézzék el, addig a saját háza táján is van még mit tenniük a moz­galom belső demokratizmusá­nak javításáért. Példa erre — s a mostani szakszervezeti gyűléseken igen sokan felem­legették — az üdülési idő csök­kentésével kapcsolatos döntés, amely előtt úgy látszik nem ismerték meg eléggé a tag­ság vélekedését, akaratát. Témában tehát nem lesz hiány a szakszervezetek mos­tani kongresszusán, s az is vi­lágos, hogy a küldöttekre igen nehéz, felelősségteljes munka vár, ha el akarják végezni mindazt a rengeteg feladatot, amelyet korunk kérdései, prob­lémái rájuk róttak. Márpedig - az eddigi tanácskozások ta­pasztalatai arra utalnak - el­határozott szándékuk, hogy ezt a munkát véghez vigyék. Karcagi László Elutazott a ma kezdődő Magyar Szakszervezetek 25. kongresszusára a 26 küldöttből és 9 meghívottból álló Baranya megyei kül­döttség. Képünk tegnap délután az indulás előtti percekben készült a vonaton. Ülést tartott a Miniszter- tanács A kormány Tájékoztási Hiva­tala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén megtárgyalta a sajtóról szóló törvényjavaslatot, és úgy döntött, hogy azt az Or­szággyűlés elé terjeszti. A kormány módosított né­hány társadalombiztosítási jog­szabályt. így többek között — 1986. március 1-től a gyermek másfél éves koráiq terjesztette ki a gyermekgondozási díjra való jogosultságot, egyszerűsí­tette a jogosultság megállapí­tásának módját. Ma ül össze a magyar szak­szervezetek kongresszusa Több mint 800 küldött, va­lamint a hazai és külföldi meghívott vendégek részvételé­vel ma reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődé­si Házában megkezdi tanács­kozását a magyar szakszerve­zetek XXV. kongresszusa. Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének előterjesztése alap­ján megvitatják a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának beszámolóját a XXIV. kongresz- szus óta végzett munkáról és a magyar szakszervezetek soron következő feladatairól. Megvi­tatják a számvizsgáló bizottság jelentését, amelyet Biszku Béla, a bizottság elnöke terjeszt elő. Végül megválasztják a Szak- szervezetek Országos Tanácsát és a Számvizsgáló Bizottságot, a SZOT pedig megválasztja a szakszervezetek egyéb vezető szerveit és tisztségviselőit. Egyenletes a tüzelőellátás Az elmúlt napok hideg, havas időjárása ellenére sem volt fennakadás a szén- és tűzifaellátásban. Január első felétől már a megye összes tüzelőanyagot árusító telepén megszűnt a sorbanáilás és az előjegyzés. A Mecseki Erdőgazdaság is megkezdte a tűzifa szállítását. Az elmúlt évben a Mecseki Szénbányák a lakosság ellátására 636 000 tonna szenet adott, az Alföldre is mentek irányvonatok. A Dél-dunántúli Tüzép magas kalóriatartalmú barna- és feketeszenet vásárolt kül­földről, 60 000 tonnát aiNSZK-ból és 16 000 tonnát Jugo­szláviából. Mi a helyzet az elmúlt év végi szénfeszültségek után? Baranya megye tizennyolc szövetkezeti és állami Tüzép- telepén mindenhol kapható szén és néhány hely kivételé­vel tűzifa. Az import és hazai szenek a megrendeléseknek megfelelő­en érkeznek — tájékoztatott Kiss Béla, a Dél-dunántúli Tüzép tüzelőanyag-osztályának vezetője. — Most már inkább az a gondunk, hogy nem tud­juk hol raktározni a telepekre érkező készletet. 1986-ban 80 000 tonnát hozunk be kül­földről. 80 000 tonna mecseki darabos, 70 000 tonna pécsi iszap- és 35 000 tonna barna­szenet rendeltünk. Március elején már megkezdjük az utal­ványok árusítását és a kedvez­ményes vásárlási akciónkat. Pécsett, a Megyeri úti Tüzép- telepen fűrészelt és hasábfa egyaránt kapható. Kétféle — oroszlányi és ajkai — dara­szénből, jugoszláv borsó- és kocka szénből választhatnak a vevők. Kokszot, nagymányoki brikettet és import fekete sze­net is tudnak adni az igények­nek megfelelően. Siklóson pillanatnyilag to­jás- és iszapszén várja a vá­sárlókat, valamint balinkai ros­tált daraszén. December köze­pétől már megszűnt a sorbán- állás. A Mecseki Szénbányák még ebben a hónapban leszál­lít részükre 150 tonna pécsi diót, 60 tonna pécsi mogyoró­szenet, valamint érkezik még 90 tonna diószén Ajkáról és 60 tonna rostált dara Balinká­ról. Jugoszláviából és Lengyel- országból is várnak szállítmá­nyokat, összesen 125 tonnát. Várhatóan a tüzelőakcióban nem lesznek gondjaik, minden­kinek tudnak szenet adni. Komlón ötféle szén közül választhatnak a vásárlók. Na­ponta érkezik újabb és újabb szállítmány. Most kevesebb a vevőjük, de az elmúlt évben tízmillió forinttal forgalmaztak többet, mint 1984-ben. Mázpszászváron brikett, ju- joszláv barnaszén, nyugatné­met kőszén, iszapszén kapha­tó. December közepe óta itt is megszűnt a sorbanáilás. Ebben a hónapban 300 tonna külön­böző minőségű szén érkezik még a Tüzép-telepére. Véménden, Sellyén, Sásdon, Pécsváradon, Szigetváron, Mo­hácson, Görcsönyben, Bolyban, Beremenden, Mágocson több­féle szénből vásárolhatnak a vevők. Mágocson .csak február­ban sikerült megszüntetni az előjegyzést a hazai szenekre, ezt a lakosság szívesebben vásárolja mázsánként 40—60 forintért, mint 140—150 forin­tért import szenet. Szalai K. Rakodják a tűzifát a megyeri úti TUZÉP-telepen Baranyában nincsenek széngondok

Next

/
Thumbnails
Contents