Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-13 / 43. szám

1986. február 13., csütörtök Dunflntüit napló s Pasztellszínek, finom bőrök Tavaszi-nyári cipőbemutató Közel 700 modellt szállítanak az üzletekbe Rózsaszínűek, padlizsánli­lák, fehérek, szürkék és piro­sak a női- és gyermekci­pők. Az erősebb nemnek ajánlott lábbelik visszafogot­tabbak: barnás, mogyoró, egérszürke és fekete árnyala- túak. A fazonok mindegyike elegánsabb — több a tűzés, raffolás, fonás mint a koráb­bi években. Ehhez a művelet­hez természetesen finomabb bőr a megfelelő: emiatt vi­szont az árak drágultak meg kissé. Ellensúlyozásképpen több vószoncipő kerül — minden korosztálynak — az üzletekbe. Tegnap délelőtt a Dunán­túli Cipőkereskedelmi Válla­lat központi tanácstermé­ben mutatták be a kereske­dőknek az idei tavaszi— nyári divatcipőket. Közel 700 modell kellette magát a polcokon. Ez nyolc­van százaléka annak a kíná­latnak, amely az első félév­ben kapható lesz: hiányoz­tak a szocialista és a tőkés importból várható lábrava- lók. A bemutatott cipőkből, szandálokból a nagykereske­delmi vállalat 3ő0 millió fo­rint értékben 850 ezer pár belföldi, és 280 ezer pár kül­földi lábbelit értékesít Bara­nya és Tolna megyében. A Cipőnagyker' beszerzése idén a bőrlábbelik felé tolódott el, de ellensúlyozásként ol­csóbb vászoncipőkről is gon­doskodnak. Megfigyelhető, hogy még mindig a gyer­mekcipők aránya a legma­gasabb: a készlet 58 száza­lékát teszik ki. Az import lábbelik száma növekedik 3,5 százalékkal. Ausztriából sportcipőket, Bulgáriából strandpapucso­kat, NDK-ból szabadidőcipő­ket, szandálokat, Csehszlová­kiából leányka szandálokat, Indiából leányka boka- és női balerinacipőket, Kínából olcsó vászoncipőket és drá­gább árfekvésű, sevró felső­részű férfi, női cipőket, Len­gyelországból olcsóbb férfi, női cipőket, Pakisztánból női és fiú textilcipőket, és női műbőrszandálokat, félcipő­ket várnak. A hazai gyártók — hat gyár, harmincnégy ktsz — divatos cipőket küldött min­den korosztálynak. A női szandálok száma csökkent, viszont több lesz az alkalmi félcipő és a vászoncipő. Ér­dekességként megjelennek a puha, bőrhatású műbőrök is. A sarkak általában 3—6 centi magasak. Férfiaknak idén több szan­dált kínálnak. Ugyancsak több vászon és sportcipő ké­szült nekik is, és kevesebb lesz a drága bőrből készült lábbeli. A cipősarkok ala­csonyak, az orr nyújtott. A színek visszafogottabbak: egérszürke, mocsárszín, bar­nás változatok. A gyermekcipők száma 25 000-rel lesz több, mint ta­valy. Sokkal több olcsó vá­szoncipőt szereztek be. A színek vidámak, élénkek. Adóig Erika Borverseny Villányban A benevezett borok egyharmada aranyérmes lett Villányban szerdán borver­senyen minősítették a Tenkes- alja ÁFÉSZ szőlő-gyümölcs- oltványtermelő szakcsoport tagjainak 245 'benevezett bo­rát. Harminc neves szakember döntése alapján 84 arany, 75 ezüst, 59 bronzérmes nemes nedű öregbíti továbbra is a villányi bor hírnevét. Nagydíj­ra érdemesítették Bock József (Villány) oportóját, Dómján János (Nagyharsány) tramini­jét, Nagy Béla (Villány) sille­rét, Solymosi Tibor (Pécsdeve- cser) kékfrankos óborát, vala­mint egyéb vörös kategóriában Gobi Antal cabernetjét. — A tapasztalatom az, hogy míg a korábbi években Kiosztották a XVIII. Magyar Játékfilmszemle dijait Fődíj: Bábolna Kismányoki: Martyn és a Bauhaus a díjasok között A XVIII. Magyar Játékfilm­szemle szerdai programjában délelőtt sajtótájékoztatón vitat, ták meg a kedden bemutatott alkotásokat, és tartották meg a versenyfilmek nyilvános vitá­ját. A nyilvános vitában megál­lapították, hogy az utóbbi évek­ben a szépirodalomban tapasz­talható stiláris megújulás, a sűrített nyelvi megfogalmazás a film kifejezési eszközei kö­zött is megjelent, bár olykor nehézkesen, máskor viszont a művészi megjelenítést gazda­gítva. A fesztivál díjait az esti zá­róünnepségen adták át. A XVIII. Magyar Játékfilmszemle zsűrije a fődíjat a Bábolna című filmalkotásnak ítélte, a történelmi fejlődés és a mai magyar valóság jelentős és hi­teles ábrázolásáért. A film ren­dezője Sára Sándor, .operatő­re Kurucz Sándor. A zsűri két rendezői és két különdíjat adott ki. Rendezői díjat kapott Bereményi Géza azért a teljesítményéért, amely- lyel „A tanítványok" című film­jében megjeleníti a tanítványi hűség nemzedékeken átívelő, megtartó erejét. Ugyancsak rendezői díjat ítélt a zsűii Gothár Péternek az „Idő van" című filmjéért, a sajátos nem­zedéki életérzés új film nyelven való megfogalmazásáért. Különdíjban részesült a „Kovbolyok" című film, azért a dokumentarista eszközökkel elért művészi hatásért, amely- lyel a magyar paraszti élet vál­tozásait örökíti meg. A film rendezője ifi Schiffer Pál. A zsűri másik különdíjat a „Fal- fúró" című film kapta, a he­ves vitákat kiváltó társadalmi jelenségek szellemes ábrázo­lásáért. A film rendezője Szom­jas György. A XVIII. Magyar Játékfilm- szemle zsűrije a legjobb szí­nészi alakítás díját Andoral Péternek ítélte, a „Falfúró" cí­mű filmben „az örök” házmes­ter alakjának megformálásáért. A társadalmi zsűri díjait Új­helyi Szilárd, a zsűri elnöke adta át. A KISZ Budapesti Bizottsá­gának díját Erdőn Pál „Visz- szaszámlálás" című alkotásá­nak ítélték oda. A díjat Kiss Péter, a KISZ Budapesti Bi­zottságának titkára adta át. Az elmúlt évek hagyomá­nyainak megfelelően a Ma­film igazgatósága által felaján­lott szakmai díjakról külön zsű­ri döntött. A két magyar származású filmkritikus, Gene Moskowitz és Mari Kuttna emlékére alapított díjakat a külföldi filmkritiku­sok Erdőss Pál „Visszaszámlá­lás" című filmjének, illetve Kismgnyoki Károly (Pécs) „Mar­tyn és a Bauhaus" című ani­mációs filmjének ítélték oda. A zsűri külön dicséretben ré­szesítette Békési Sándor „Fé­nyek virradat előtt" című film­jét. A díjakat Anne Head franciaországi és David Strat­ton ausztrál filmkritikus adta át. A díjátadást követően leve­títették Bujtor István „Az elva­rázsolt dollár" című filmjét. Képernyő előtt Van egy örök nézői, befo­gadói kíváncsiság, mely leg­primitívebb formájában az intimitásokat, „hálószobatit­kokat" firtatná, legjobb eset­ben pedig a művész, a hí­resember produkciója mögöt­ti személyiség és személyes­ség érdekli. A két véglet kö­zött igen széles a skála, s ki mondhatná, hogy van olyan apróság, szokás, magánem­beri gesztus, mely valahol, valamilyen módon nem épül bele a műbe, legyen az akár alkotás, akár interpretáció. Közhely, hogy a mű rávallaz emberre, az ember a műre, s tartósan és gyökeresen nem különbözhetnek, mert hazug lesz a mű, inadekvát, s en­nek késői felismerése fölrob­bantja, megsemmisíti a sze­mélyiséget. Ami az előbbi Esti tar lat vezet es a diákoknak Galéria a Geisler­kollégium­ban Legyen a kollégium valódi otthon, s az ott-töltött évek alatt szerezzenek a diákok mi­nél több élményt tudásuk, mű­veltségük gyarapítására — fo­galmazódik meg a kívánalom, hiszen szülő és társadalom, ta­nár és diák egyaránt ezt várja ettől az intézménytől. Ezúttal olyan programról számolhatunk be, amely igen­csak közel jár ezekhez a kíván­ságokhoz: ifjúsági galéria nyílt nemrég a Ge’isler Eta utcai kollégium egy eddig kevéssé használt, elhanyagolt földszinti folyosóján. A tágas, boltíves helyiséget fehérre festették, néhány ízléses függönnyel, lámpasorral olyan hellyé vará­zsolták, ahová kellemes belép­ni. Először Szatyor Győző Ka- levala-képeiből volt itt kiállí­tás, 'most Soltra Elemér akva- reHjei, harminc év munkái lát­hatóak a falakon. A kiállítás nyilvános, diákok, szocialista brigádok is eljöttek mór ide tárlatlátogatásra. De mint Ár Zsuzsa igazgató és Csapó Ist­ván gazdasági igazgatóhelyet­tes elmondja, elsősorban a kollégiumban lakó középisko­lások ízlésének, tájékozottsá­gának gyarapítását szeretnék gazdagítani ezzel az ötlettel, s azzal is, hogy a kiállító mű­vészt meghívják egy kis beszél­getésre a diákok közé. Továb­bi pécsi alkotók, fiatal képző­művészek, végzős főiskolások bemutatkozását is tervezik. Legutóbb Soltra Elemér ta­lálkozott a Geisler utcai kollé­gium lakóival. Mintegy húsz, művészetek iránt érdeklődő középiskolás lány vett részt ezen a tárlatvezetésen. A ké­pek előtt meg-megállva, Soltra Elemér beszélt a művek szüle­téséről, az ihletet adó élmény­ről, a festői technikáról. Sok minden szóba került: a meg­figyelés, az anyaggyűjtés, a rutin, az ihlet kérdései, az absztrakt képeket inspiráló ha­tások, egy találkozás Kodály- lyal, egy Balaton-felvidéki ba­rangolás élményei... Aztán egy másik helyszín kö­vetkezett, amiről ugyancsak ér­demes néhány szót ejteni: a Soltra Elemér akvarelljei között kollégium klubja. Hófehér fa­lak, Csontváry-reprodukeiók, nem tiritarka szőnyegek, füg­gönyök, bőrfotelek, virág — minden ízlészavar nélkül. Ke­vés ilyen egyszerű és esztéti­kus környezetet látni diákott­honainkban. Itt folytatódott a beszélgetés a művész és a diá­kok között — már nemcsak a művészet, hanem az élet, az ifjúság dolgairól is. Mint Soltra Elemér elmond­ta, a művészek szívesen eleget tesznek a meghívá­soknak, találkozóknak. Hi­szen szükséges az ilyenfajta kapcsolat is a közönséggel. Az sem igaz, hogy a fiatalok nem fogékonyak a műveltség, az emberi kultúra értékei iránt. Csak meg kell találni a módot a találkozásokra, a párbeszéd­re. S ha mindehhez esztétikus környezet adja a hátteret, for­málódni kezd az, amit kultu­ráltság, műveltség néven hiá­nyolunk oly sokszor. Kollégium­ban, iskolában, munkahelyen — bárhol. Gállos Orsolya befogadói igényben közös, hogy a mű, a produkció bo­nyolult és teljes egészében sose fogható közvetítése nél­kül, „direktben" kíváncsi a mögöttesre s ezt legszíveseb­ben a művésztől magától hallja. A skála egyik végén csak elcsámcsog, a másik végén a produkció és utóbb az azt létrehozó személyiség ismeretében a néző maga teremti meg ezeket az ösz- szefüggéseket. Ami még kö­zös e kíváncsiságok mind­egyikében, hogy a maguk szintjén céljuk a közelkerü­lés, hiszen ha valakit „sze­mélyesen" ismerek, ha „lát­tam", ha tudok az életéről, más lesz hozzá a viszonyom, több közöm lesz a művéhez is. Ezért is hát az érdeklő­dés a kulisszatitkok, a me­Páger moár, a riportfilm iránt, any- nyira, hogy olykor a mű lét­rehozójáról való tudás fon­tosabb és „konvertálhatóbb” lesz, mint a műről való. Az író, aki többé vagy kevésbé, de a saját életéből dolgozik, ezt az igényt akár közvetle­nül is kielégítheti, gyakran szól esszében, tanulmányban, vagy — újabban —; akár a műben magában is a mű­helyről, a „titkokról” és fo­gásokról, de a képzőművész, a zenész, s talán leginkább a színész ebből a szempont­ból olykor egész életében néma marad. A színésztől, aki estéről estére más bőré­be bújik, olykor még azt is elvitatják, hogy alkotó sze­mélyiség, holott nyilvánvaló­an az, csak mint interpretá- tornak nehezebb a dolga, egy kész szövegbe kell bele­lopnia, a testével, a gesztu­saival belefogalmaznia saját magát. A 87 éves Páger An­tal a Mestersége: színész so­rozatban vasárnap este ta­lán akkor volt a legérdeke­sebb, amikor az alkotó szí­nészről beszélt s arról a — lehet, csak számomra külö­nös-érdekes — módszerről, ahogyan szerepet tanul, többször leírja a szöveget kézzel is, géppel is, nem ta­nulja tehát, hanem magáévá teszi, „újraírja”, szinte el­játszva a szöveg megalkotá­sának írói folyamatát. így eggyéválva az eljátszandó figurával aztán már lehet „eszköztelen”, mely titulus tényleg a „színikritikusi mar­haságok legcsillogóbbika”, mint a beszélgetést vezető Molnár Gál Péter megje­gyezte. Mert nincs eszközte­len művészet, legföljebb esz­közöket, fogásokat oda nem illően használó, rossz művé­szet, és jó, mely az adekvát eszközök gazdagságával, az­zal, hogy nem lehet őket ész­revenni, lehet „eszköztelen”. Csak úgy néz ki, hogy nem csinálok semmit, mondja Páger (egyik cigarettáról gyújtva a másikra, s egyre nehezebben lélegezve ugyan­akkor), csakhogy ezért az egyszerűségért meg kell kín­lódni. Noha élvezetesen, ösz- szetéveszthetetlenül beszélt pályája egyes szakaszairól, csak sajnálni lehet, hogy a mesterségről való elmélke­désre nem juthatott még en­nél is több ideje. Hisz ami a művészetet és a művészt igazán demitizálhatja, közel hozhatja a befogadóhoz, az épp ez, a mesterségről való egyszerű, világos beszéd. Parti Nagy Lajos a csúcsminőségekre töreked­tek a termelők, addig most a forgalmi tétel, a nagyobb mennyiség is feljött a külön­leges minőség szintjére. Ez te­szi ezt a versenyt országos je­lentőségűvé — mondja Kato­na József, az Országos Sző­lészeti Kutató Intézet nyugal­mazott főigazgatója, a bor­verseny elnöke. A szakcsoport 1985-ben öt­ezer hektoliter bort vásárolt fel a tagoktól, ebből 1700 a VOSZK Szövetkezeti Kereske­delmi Ipari és Szolgáltató Kö­zös Vállalat közvetítésével ke­rült a belföldi piacra, a többi saját értékesítési hálózatán keresztül jutott el a fogyasztó­hoz.-T- Magas a villányi vörös bo. rok minősége, ezért Magyaror­szágon itt fizetjük a legmaga­sabb átvételi árat, 31—33 fo­rintot literenként — tájékoztat dr. Heiter Lajos, a VOSZK igazgatóhelyettese. — Ezek az úgynevezett különleges minő­ségű borok sorszámozott pa­lackokban, a termelő nevét feltüntetve jutnak forgalomba a szövetkezeti bolthálózaton keresztül. A VOSZK öt éve vásárolja Villányban az oportót, 'kezdet­ben húsz termelőtől, jelenleg már kilencventől. S országunk­ban példa nélkül állóan hir­detik a hét deciliteres üvege­ken a bor származási helyét, a szőlősgazda megnevezésével. L. Cs. K. A közélet II hírei Aczél György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója szerdán Nógrád megyébe látogatott. Salgótar­jánban, a megyei pártbizott­ság székházában meghallgatta Géczi Jánosnak, az MSZMP Nógrád megyei bizottsága első titkárának tájékoztatóját a me­gye gazdasági, társadalmi hely­zetéről, pártéletéről, majd fel­kereste a Pénzügyi és Számvi­teli Főiskola salgótarjáni inté­zetét. Aczél György látogatásának következő állomása a salgótar­jáni öblösüveggyár volt. Az üzemlátogatás során a Politikai Bizottság tagja találkozott a gyár brigádjaival. Aczél György délután a me­gyei pártbizottság székházában időszerű kérdésekről tartott ak­tívaértekezletet a helyi politi­kai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet képviselőinek. Ez­után a megyei párt-, tanács-, szakszervezeti és népfrontveze­tőkkel folytatott eszmecserét. ■ft Alakuló ülést tartott szerdán a Hazafias Népfront Országos Elnöksége balesetvédelmi tár­sadalmi munkabizottsága. A testületben — amely elsősor­ban az otthoni balesetek meg­előzésével foglalkozik — a tár­sadalmi szervezetek, a keres­kedelmi hálózat, az iparvállala­tok, a biztosító és más intéz­mények szakemberei együttesen tevékenykednek majd annak érdekében, hogy minél keve­sebb embert érjen otthonában baleset. * A Szocialista Népi Líbia Arab Dzsamahirija termelők szakmai szakszervezeti kong­resszusai általános kongresz- szusónak küldöttsége a SZOT meghívására Ali el-Ghabisi tit­kár vezetésével február 6—12 között hivatalos látogatást tett Magyarországon. A líbiai dele­gáció megbeszélést folytatott a SZOT küldöttségével a kétol­dalú kapcsolatok fejlesztéséről és a nemzetközi helyzet idősze­rű kérdéseiről. A SZOT küldött­sége a magyar dolgozók és szakszervezeteik teljes szolida­ritásáról biztosította a líbiai né­pet és dolgozókat.

Next

/
Thumbnails
Contents