Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-12 / 42. szám
1986. február 12., szerda Dunántúlt napló Sf 15-000 ügyeletes hetem során sok bejelentést kaptam Pécs különböző részein lakóktól a közvilágításra. Ezeket a panaszokat —• hogy csak néhányat említsek: Török József utca, a Veress Endre úti orvosi rendelőintézet előtt lévő gyalogos-átkelőhely környéke— — rendre továbbítottam is a DÉDÁSZnak. Az egyik gond itt kezdődik. Pécs majd minden nagyobb részén tevékenykedik részlegük, s a telefonáló — ha nem tudja, melyiket hívja, esetleg melyik jó számot hívja ismét — így vagy nem jut el a gondot orvosolni hivatott kirendeltséghez, egységhez, vagy valahol „elvész” a bejelentése. Az ügyeletes újságíró is nyomozhat az „illetékes” után. Elhiszem, hogy egy kiégett közvilágítási fényforrás kicserélésénél mindig akad valóban sürgősebb tenni, szerelni és javítanivalója a vállalatnak. De azt is kénytelen vagyok elfogadni, hogy a telefonálókat bosszantja a napok, hetek (netán hónapok) óta kiégett fényforrások miatta vaksi sötét. Nem tudom, nem lehetne az ilyen sötét- 'ségpancszokat valamilyen módon gyorsan orvosolni? Akár úgy, hogy a DÉDÁSZ szakemberei rendszeresen ellenőriznek, akár úgy, hogy ebben népfrontaktívák, tanácstagok, vagy mások segítenek. Olyanok, akik azt is tudják, hogy melyik városrész (utca, tér stb.) köz- világítási hiányosságait melyik egységnek kell bejelenteni. Nincs irigylésre méltó helyzetben a tűzoltóság sem. Néhány évig rendszeresen írtam életükről, a tűzesetekről, s tudom, hogy ők nem mondhatják egyetlen bejelentésre sem, hogy nem érünk rá kivonulni, vagy hogy ugye csak ugratni akarnak. Nekik köte- : lességük mielőbb a helyszínre vonulni, hisz másodperceken, perceken is élet, vagy milliós érték megmentése múlhat. A pécsi 25 emeleteshez mégis „heccből” riasztották őket. S ha már az ugratásnál tartunk: vajon szándékos, vagy feledékenységből elkövetett ugratás az, hogy egyre több lakóházban bolondját iáratiák a postai kézbesítőkkel? Úgy látszik, nem divat, hogy a lakók legalább a levélszekrényre kiírják a saját — más nevű hozzátartozóik, netán az albérlőjük — nevét, így megkeserítik a kézbesítők és lényegében a saját helyzetüket is. Az is ugratásnak fogható csak fel, hogy Pécsett számos ottfelejtett „Útszűkület”, „Megállni tilos” és más tábla emlékeztet a korábbi és a már helyrehozott útfelbontásra? Remélem, csak feledékenységről van szó. Bejelentések nyomán igyekeztem körbejárni a diabetikus készítményeket hiába keresők keserű helyzetét. Egy választelefon nyomán jó hír: a Baranya Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat Supermarket áruháza (Pécs, Mün- nich u. 2.) nagy — ha sajnos nem is teljes — választékkal várja a diabetikus készítményeket keresőket. Tehát, aki még nem tudná a cukorbetegek közül: Supermarket. Jó hírrel is találkoztam ügyeleti hetem során. A hatéves pécsi Bágyi Robi- ka a jóérzésű, segíteni akaró emberek és közösségek összefogásával előteremtett 3 millió forintból elvégzett müncheni szívműtétet követően itthon van, jó egészségnek örvend és már óvodába jár. Szülei nem is tudják, hogyan köszönjék meg a sok ismerős- nek-ismeretlennek a gyermekük életét. Murányi László Technikai feltételrendszerünk rendben van Tisztább lesz a város A PKUV új igazgatója a vállalat céljairól a lakosság jogos igényeiről és egyesek mrendszeretetérőT- Lokálpatriotizmusom győzött, mikor visszajöttem a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalathoz. Az utak állapota, a tisztasága, o szemét- szállítás színvonala is erősen .befolyásolja a közérzetet. Azt hiszem, ennek javításáért tudok tenni... — mondja Pfeffer Elemér, a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat január elsejével kinevezett igazgatója. Pfeffer Elemér valóban visz- szatért a PKUV-hoz, hisz korábban - mint főmérnök — tizennégy évig dolgozott itt. Három évvel ezelőtt ment át igazgatónak a Dél-Dunántúli MÉH Vállalathoz. Ám, mint született pécsi, szívesebben vállalta a városért való közvetlen munkát. S tette ezt annak ellenére, hogy tisztában van a lakosság elvárásaival. Mint igazgató, az első perctől kezdve azt mondtam, visz- szalépni nem lehet, csak előre. Az a véleményem, hogy a technikai feltételrendszerünk rendben van, dolgozóink szemléletén kell változtatnunk, s a kétségtelenül meglévő tartalékainkat jobban kihasználni. Feladataink elvégzésére tervet készítettünk, melynek végrehajtása nem lehet vita tárgya. Mindenekelőtt belső dolgainkat kell rendezni: nagyon hatékony szervezési intézkedéseket teszünk, például átcsoportosítjuk a munkaerőt. Sokan vagyunk — a vállalat létszáma 880 fő — nagy az adminisztrációnk, néhányon nem férnek a munkához... Dolgozóink szemléletén is változtatni kell. Tudom, hogy alacsonyak a bérek, mindenképpen végrehajtunk béremelést, ennek egyik eleme olyan érdekeltségi rendszer kialakítása, mely a jobb, hatékonyabb munkára ösztönöz. Mert csak így tudjuk elérni, hogy az alapszolgáltatásokban, például a közterületek tisztántartásában, a szemétszállításban, az utak karbantartásában, síkosságmentesítésében lépni tudjunk. (Nem kétséges, hogy lépnünk kell.) Pfeffer Elemér nem arról beszél, hogy beszűkültek a pénzügyi források, nem panaszkodik. Saját erejükből igyekeznek jobbítani, sőt azon gondolkodnak, hogy szolgáltatásaikat bővítik. — Terveink között szerepel, hogy a kommunális gépek javítására, karbantartására műszaki bázist alakítunk ki, s létrehozunk egy konszignációs raktárot, hogy az alkatrész- ellátással se legyen problémánk. Ismerem a területet, a feladatokat, s a dolgozóink nagy részét. Nem titkolom, hogy terveink megvalósulásának gerincét elsősorban ezekre az emberekre támaszkodva szeretnénk megoldani. — Mi a véleménye o város tisztaságáról? — Nagyon bízom abban, hogy a jogos kritikákat megelőzzük, s tisztább lesz a város. Persze, ehhez kevés a vállalat munkája, a lakosságnak is jobban kell vigyázni a közterületek tisztaságára. A napokban álltam a buszmegállóban, egy lány szotyolát rágcsált, s a héjat a járdára köpte Szóltam, miért nem a tőle fél méterre lévő szemétládába dobja, erre azt válaszolta, majd összesöpri, akinek ez a feladata ... Dinamikus ember hírében áll, aki a fegyelmet magától és másoktól is megköveteli. Végzettsége szerint villamos mérnök, tanít a gépipariban, s tagja a Baranya Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elnökségének. Roszprim Nándor „Város a Mecsek alján" A Magyar Úttörő Szövetség megalakulásának 40. évfordulójára a pécsi iskolák úttörő- csapatainak hirdették meg a „Város a Mecsek alján” mozgalmat. A verseny résztvevői helytörténeti és természetesen az úttörőmozgalommal kapcsolatos feladatokat oldanak meg az első fordulóban. Képünkön a Jókai utcai Általános Iskola 6. C. osztályos tanulói virágot helyeznek el dr. Heim Pál szobránál. Fotó: Tóth László A megtakarítás s 2,5 millió forint Számítógéppel az ivóvízért A vízszivárgási helyek felderítésére korszerű berendezést vásárolt a Pécsi Vízmű az NSZK-beli Sewerin cégtől. Évek óta növekvő gondot okoz, hogy kis lyukakon szökik az ivóvíz, amit csak abban az esetben fedeztek fel eddig, ha már vagy megsüllyedt az épület, amíg alá befolyt, vagy rendszeresen megtelt a pince vízzel. A nyugati országokban a vízkincs megmentésére különféle műszereket és eljárásokat dolgoztak ki, ezek közül választott a Pécsi Vízmű. Eddig egy úgynevezett zajérzékelő berendezést alkalmaztak. A legnagyobb zajintenzitású ponton volt feltehetően törött a cső. Ennek a hagyományos elektroakusztikai eljárásnak a hátránya azonban abban volt, hogy az eredmény nagymértékben a bemérést végző megítélésétől, gyakorlatától függött. A nyugatnémet Sewerin cégtől vásárolt berendezés az úgynevezett SeCorr eljárással kutatja fel a vízszivárgási helyeket. A vizsgálat lényege a hanghullámok terjedési sebességére és a két irányból érkező hullámok időkülönbségére épül. Ehhez kétféle hangérzékelőt használnak fel, amelyet mágnestalp segítségével helyeznek el kívülről a vezetékre. Az érzékelők vezetékről felvett jeleit a mérőkocsihoz kábellel vagy rádióátvitellel juttatják el. Mindezt az abban elhelyezett számítógép feldolgozza és a helyszínen már választ is ad a szivárgás pontos helyére. A SeCorr eljárás segítségével felderíthetők azok a hibák, amelyek még nem jelentkeznek a felszínen. A műszer rendkívüli érzékenysége és pontossága miatt a hibahelyek feltárása nem igényli kutató munkaárok kiásását. Nagy segítséget ad a hálózat állandó ellenőrzéséhez és a helyreállítási munkákhoz. Előzetes számítások szerint, ha ezzel az eljárással évente egy százalékkal tudják csökkenteni a hálózati veszteséget, akkor 800 köbméterrel több ivóvízzel számolhatnak évente, valamint 2 és fél millió forintot takaríthatnak meg. Sz. K. Hol szorít a cipő? Baj van a minőséggel A fogyasztók tanácsa intézkedést javasol Szakemberek, kereskedők, vásárlók lassan már egy évtizede mondogatják, hogy baj van a hazai cipők minőségével. Megszámlálhatatlan fórumon hangzott el eddig, hogy változtatni kell a kialakult helyzeten. Vannak, akik úgy vélik, hogy a háttéripart, a javító szolgálatot kellene megfelelően felerősíteni, gépekkel, eszközökkel és szakemberekkel jobban ellátni. Mások szerint az ipar feladata, hogy olyan terméket gyártson, ami ízléses, szép és tartós, állja a versenyt a hazai piacon is. * A Fogyasztók Baranya Megyei Tanácsának legutóbbi ülésére nemcsak a testület tagjai, hanem a kereskedelem képviselői is meghívót kaptak: mondják el ők, hogyan látják a minőség problémáját. Mit tapasztalnak a pult másik oldalán, vagy az áruátvételnél? Van-e megoldás, lehet-e tenni valamit, hogy minél kevesebb minőségi hibás termék kerüljön a boltokba és onnan tovább a vevőkhöz? A Fogyasztók Baranya Megyei Tanácsa korábban is foglalkozott a témával. Ezt megelőzően például 1985. június 13-án vitatták meg a kérdést, tettek javaslatot a Fogyasztók Országos Tanácsának. Konkrét intézkedés azóta sem született, a helyzet tovább romlott. A lábbelik gyenge minősége elsősorban a vevőkkel közvetlen kapcsolatban átló kiskereskedőknek jelent gondot. Véleményük szerint a hibák jelentős százalékát egyszerű szemrevételezéssel nem lehet megállapítani. Van ugyan egy Ru- mes-nek nevezett, kifejeztetten az ellenőrzésre szakosodott szervezet, amely műszaki vizsgálatokat is végezhet, a probléma mégsincs megoldva. Vegyük sorra a dolgokat. A minőség ellenőrzése elvileg már cvgyártáskor megkezdődik. A kész termék tulajdonképpen csak úgy kerülhetne a nagy- kereskedők raktáraiba, ha kifogástalan. Ellenkező esetben viszont az lenne a logikus, ha a hibát számon lehetne kérni. Erre azonban mindmáig nincs lehetőség, hiszen a cipőkön sehol sem jelzik: kik ellenőrizték, vagy egyáltalán vizsgálták-e a minőségét. íme egy példa a sok közül: Debrecenben gyártják azt az 561 forintos fiú bokacipőt, amelyen teljesen rossz műanyag-cipzár van. Elég, ha a vásárló egyszer föl- és lehúzza, máris kipotyognak a húzózár fogai. A silány alkatrész teljesen használhatatlanná tett egy terméket. Mindez talán nem fordulhatna elő, ha például a gyártásért és a minőség, a szabvány betartásáért felelős személyek havi jövedelmét a hibáik száma is befolyásolná. Az ipar valószínűleg csak akkor venné komolyan a minőségi kifogásokat, ha a kereskedelem kategorikusan megtagadná a selejt átvételét, vagy ha emiatt nehezebb helyzetbe kerülne. Érdemes megvizsgálni, mi történik, amikor a nagykereskedelem a különféle hiányosságok miatt visszaküldi az árut. A gyár a termelői áron felül csak egy bizonyos kezelési költséget ad, a forgalmazó viszont elesik a haszontól, holott egyszer már foglalkoznia kellett a termékkel. A nagykereskedelmi vállalatoknál általában a dolgozók 10 százalékát köti le a reklamációk intézése. De még rosszabb a helyzet, ha a hibás lábbeli a bolti eladás után a vevőtől kerül vissza. Minél hosszabb a reklamációs darab útja — tegyük fel, hogy közben kétszer—háromszor javították is —, annál többe kerül a hiba. A selejtes termék kényszerkörei legalább annyi embernek adnak munkát, mint ahányon létrehozták. Nem vitás, hogy mindez jelentős kárt jelent, persze nemcsak a fogyasztónak, hanem végsősoron az egész gazdaságnak. Van erre is magyarázat. Egy, a tanácskozáson felszólaló szakember véleménye szerint mindez arra vezethető vissza, hogy a gyártók nem veszik komolyan a belföldi fogyasztók igényeit. A hazai piacra jobbára csak olyan áru kerül, amely az exportból — valószínűleg okkal — kimaradt. A kereskedelem ugyanakkor a termékkel együtt árszínvonalat is vásárol. Márpedig erről tudni kell, hogy a termelők a külföldön elért magas exportárakat a belföldi árakba is be- vihetik. Magyarán a gyengébb minőségű lábbelit is jó áron lehet értékesíteni, hiszen eszi, nem eszi, a hazai kereskedelem nem kap mást. A kereskedőknek és a fogyasztóknak egyaránt érdekük, hogy jó minőségű termékhez jussanak. Az egyik és a másik is sok bosszúságtól szabadulna meg, ha az ipar nem csupán egy-egy kiállítás, vagy időszaki bemutató erejéig vállalná, hogy kényelmes, szép és strapabíró cipőket, szandálokat, csizmákat készít. A fogyasztók érdekvédelmi szervezete mindenesetre intézkedéseket javasol. A legfontosabb, hogy a gyártók vegyék komolyan a minőséget, fokozzák az ellenőrzést! Ferenci Demeter A berendezést vezérlő számítógépet és a tartozékokat egy Volkswagen mikrobuszban helyezték el.
