Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-12 / 11. szám

fi Holnap Háziállata, a gímszarvas A húsáért tenyésztik Látogatás a gálosfai szarvastolepen Múlt év nyarán nyitották meg a kontinens első szelídített szarvastelepét a zselici erdők­től övezett, festői fekvésű Gó­losfa határában. A helybeliek legjobb tudomása szerint a vi­lágon csak három helyen, a Brit-szigeteken, Skóciában, a távoli Új-Zélandon és Ma­gyarországon az erdős-dom­bos Zseiicségben működik olyan szarvastelep, ahol a gímszarvast háziállatként tart­ják. A falutól egy kilométerre húszhektáros legelőt, hozzá egy darabka erdőszéli cserjést ke­rített be a helyi tsz. A külső drótkerítés jó magas, hogy a vad gímszarvasok be ne ugrál­hassanak. Belülről három szá­las villanypásztor őrzi a szelíd állományt. Sanyi, Bandi a két fiatal bika alig félévesek és a nyolc kis üsző, mint a kezesbá­rányok, úgy követik Papp István állatgondozót, aki kérésünkre óramtalanítja a villanypásztort. Ahogy a fotóriporter belép, a szarvasok azonnal körül­veszik, kíváncsian szagolgatják, nyalogatják a válltáskáját, nya­kukat nyújtogatják a fényképe, zőgép felé. — Pedig az anyjuk még vad — mondja Papp István, szere­tettel simogatva a kedves gí- meket —, ezek is vadon szület­tek a zalai, a dél-somogyi, a gyulaji erdőkben, kettő kivéte­lével. Két kis gímszarvas a pé­csi állatkertben látta meg a napvilágot. Az újszülötteket a Kaposvári Mezőgazdasági Főis­kola vásárolta meg. A főisko­lán ifjabb Horn Artúr irányítá­sával kezdődött meg a dom- szetikációs program. A szopós gímeket a gímszarvas tejösz- szetételével egyező speciális tápszerrel nevelték fel 120 napos korukig. A receptúrát dr. Csapó János dolgozta ki. Kaposváron önként jelentkezett főiskolások gondozták éjjel­nappal a borjakat, s közben egy sor technológiai-etológiai megfigyelést is elvégeztek. A szentbalázsi Surjánvólgye Tsz adott végleges otthont a jövő új háziállatainak. Há­romhónapos korban érkeztek Gálosfára, akkor fülszámot kaptak, ami az utódok szárma­zását igazolja majd. Eddig le­gelő füvön, szénán és zabon éltek, január elején kapták az első silótakarmányt. A, szemes takarmányt a főiskola adja, a többit a termelőszövetkezet. Kaposváron már nevelik az újabb gímborjakat — Papp István mondja, hogy vadászok­tól, magánszemélyektől is vesz újszülötteket a főiskola. Az egy-hét napos üszőkért 4000, a bikákért 2500 forintot fizetnek. Gálosfán most újabb 100 hek­tárt kerítenek be, ez év végéig már 150, a következő évben pedig 300 szarvasuk lesz. Egyelőre a létszám felszaporí­tása folyik. Külföldön kelendő a törzskönyvezett élőállat is. A végső cél mégis a nagyüzemi szarvashústermelés. A szarvas húsa kiváló minőségű, nagyon ízletes, a marhánál kevésbé zsíros. Külföldi adatok szerint egy 135 kilós, 2 éves gím­szarvasbika vágott tömege 80 kiló, zsírja mindössze 11 száza­lék. Vágási százaléka 60 szá­zalék, jobb, mint a marháé vagy a juhé. A program egy éve indult, a kezdet biztató, s bár a gya­korlati alkalmazás még elég távoli — egyelőre a program kísérleti stádiumban van — a magyar zoológusok úgy vélik, hogy Európában a dunántúli dombvidéken van- leginkább reális esélye a húsirányú gím­szarvas tenyésztésnek, mint új exportorientált állattenyésztési ágazatnak. — Rné — n* _ • f « rI rI r I r r ■ Pisti es a túlélés dramaja Tegnap este Nincs szívfacsaróbb történel­mi korszak, mint amikor egy nép legfontosabb gondolata, — a túlélés. De nincs szívderí­tőbb, csodálatosabb élmény, mint amikor ez a túlélés, gép­pisztolyok és tankok, bombázá­sok és megszállások után sike­rül. Az este vetített Pisti a vérzivatarban című Örkény Ist­ván remekmű, az egyszeméiy- ből több személyre változó Pisi ti történelmi szerepei és szen­vedése révén vált társadalmi­történelmi drámává. Mind­annyiunk múltjának drámájá­vá. Talán sok néző, furcsán ült a képernyő előtt, amikor egy ne­vet, egy személyiséget — Pistit — annyiféle színész formált meg, annyiféle embernek. Hi­szen lelki alakváltozásainkat, környezetünk okozta, jellemtö­réseinket ugyanazon fizikai testben, ugyanazzal személyes arccal, fizimiskával éljük túl. Örkény, a groteszk látásmód révén kapott élesképek egyéni tollú írója, a Pisti-ben, a leg­rettenetesebb történelmi hatá­sokat tárja elénk — önma­gunkról. Azt a hatást, amikor a külső erőszak, a szemünk színét, a hangunk tónusát is átformálja. Megöli eredeti egyéniségünket, hogy a teljes győzelem gyönyörével láthassa a helyette gyúrt másikat. Csakhogy mindenféle Pisti — a nagy orrú és a bajuszos, a testes és a sovány, a gyáva és a hős, a félszeg és a rámenős — mégiscsak ugyanaz a Pisti. Az általános ember — monda­ná a németes megfogalmazást: „Das Mann". De sem a bioló­giában sem a lélektanban nincsen általános ember, csak sokszáz millió egyéniség van. Aki az Örkényi szenvedés sze­rint ha semmi másban, de egy valamiben mégis egyéni és azonos, — a túlélésben. Ez a kisember halhatatlansága: ké­pes túlélni, a rossz történelmet is! Téli vonatozás, lovasszánkózás, gyalogos és autóbuszos túra, borkóstoló Olcsó téli hétvégi programok Nógrádi István már tóflásHatt pincéi« a pécsi „Grinzigben* s Bagoly-dűlőben. A családok, baráti társasá­gok legtöbbje szívesen kirán­dul közösen a hétvégeken. Vannak akiik ugyanarra az út­vonalra mennek gyalog, vagy kocsival, míg mások szívesen vállalkoznak olyan túrára, ahol a még ismeretlen bara­nyai, vagy szomszédos megyei tájakkal ismerkedhetnek meg. Természetesen ennek legfőbb kívánalma, hogy viszonylag kevésbe kerüljön az út. Baranya megyében az IBUSZ megyei Irodája változatos ki­kapcsolódási lehetőséget kí­nál. Legkedvezőbbek a gya­logos és autóbuszos séták a törökkori és a római kori em­lékekhez, az új városrészek­ben, a Mecseken idegenveze­tővel együtt. A vidámságot kedvelőket a pécsi szőlősgaz­dák zenés délutáni, esti bor­kóstolóra, szalonnasütésre in­vitálják. Félnapos és egész napos barangolásokra hívják azokat, akik még nem jártak a jellegzetes baranyai-ormán- sági, szigetvári, siklósi, villá­nyi, harkányi, mohácsi, me- cseknádasdi — tájakon. Szer­veznek harkányi, szigetvári és magyarhentelendi fürdőtúrá­kat kulturális programmal és étkezéssel. A Baranya Megyei Idegen- forgalmi Hivatal február 28-ig kedvezményes áron — 560 Ft/ fő — háromnapos pihenést ajánl a kikapcsolódni, pihenni vágyóknak a siklósi Tenkes, a mohácsi Csele és a harkányi Dráva Szállóban. Ebben az összegben a félpanziós ellá­tás is szerepel. A Baranya Megyei Vendég­látó Vállalat a reumás beteg­ségekben szenvedőknek már­cius 15-ig a harkányi Napsu­gár Szállodában kedvezmé­nyes üdülést ajánl. Somogy megyébe látogatók­nak a Siótour kínál változatos programot. A téli lehetőségek — szánkózás, korcsolyázás, fa­kutyázás - teljesen az időjá­rástól függnek. Ezért most a december végén átadott új, siófoki 'szabadidőklubba vár­ják a vendégeket. Itt tekézni, szaunázni, soláriumozni és a kondicionáló teremben edzeni lehet. Szállást a klub közelé­ben levő aranyparti üdülőben biztosítanak. Belső Somogy­bán — Barcson a Boróka Szál­lóban és Kaposváron a Cso­konai fogadóban — játékte­rem, automata tekepálya és söröző áll a vendégek foga­dására. A Tolna megyébe látoga­tóknak a Tolna Tourist ajánl téli programokat. Feledhetet­len élményt nyújt a téli vona­tozás a gemenci erdőben. A kisvasút naponta kétszer — 10.30 és 14.00 órakor — indul a Keselyűsből. Az induláshoz 20 fő előrendelésre van szük­ség. Mórágyon szánkópályát építettek ki. Ezenkívül gyalog­túrák tehetők a környező er­dőkben, és korcsolyázni is le­het a csónakázótavon. Szál­lás a falusi turizmus keretében vehető igénybe. Főként gyer­mekes családoknak szervezték az őcsényi ilovasszánkázást. A felnőtt csoportok pedig a tsz pincéjében forralt bort ihat­nak. Hétvégi — két- és három­napos — üdülést kínálnak Dombóvár-Gunarason és Szek- szárdon, a Sió kemping terü­letén levő lakosztályokban. A E. Nemzetközi galamb- és díszmadár-kiállítás Pécsett Ma még megtokinfheto Burukkoló, csivitelő, pittyegő és kukorékoló hangok töltik be a pécsi vásárcsarnokot péntek reqgel óta. Most, ja­nuár 10— 12-e között rendezte meg a Pécsi Galamb- és Kis- óllattenyésztő Egyesület az ötödik nemzetközi galamb- és díszmadárkiállítást jugoszláv, bolgár és román egyesületek részvételével. Közei 1400 ga­lambot és 100 díszmadarat mutatnak be az érdeklődők­nek. Az egymásra helyezett ket­recekben némán, vagy buruk- kolva sétálnak, mozgolódnak a galambok. Egyik szebb mint a másik. A szakembereknek mindent elárul a fej, és csőr­formájuk, tollazatuk rajzolata. A laikus csak azt látja, hogy gyönyörűek. Van, amelyiknek egészen picike a csőre, a má­siknak teljesen fodros a tolla, nagy testű, vagy óriási begyű, esetleg pávafarka, vagy szemölcsös csőre van. A színek pedig lenyűgözőek. Hófehér alapon fekete cserépminták, aranybarnán galambszürkék, opart- és popart-utánzatúak.. Van közöttük kopasznyakú, és parókás tollazatú is. Akad, amelyik nem búg, burukkol, hanem ugatásszerű hangot ad. A galambok között kapott helyet többféle krédli, nagy testű díszkakas, fácán és ja­pánmintás kacsa is. Kicsit ar­rébb papagájok, díszgerlék ug­rálnak a ketrecekben. Csak keveset tudnak bemutatni a hely szűkössége miatt. Suvák György, a Pécsi Ga­lamb- és Kisállattenyésztő Egyesület titkára elmondta, hogy igen jól sikerült az idei kiállítás. Megismerkedhettek olyan galambokkal is, melyek hazánkban eddig ismeretlenek voltak, illetve az azonos fajták tenyésztési tapasztalatait meg­vitathatták. Kirukkoltak egy eddig ismeretlen, mini válto­zatú King-galambbal is. A szabadkai tenyésztőket a Szabadkai Galamb- és Kisál­lattenyésztő Egyesület titkára, Crokovic Kalman képviselte. Egyesülete legnagyobb Ju­goszláviában. Több mint nyolc­száz tagjuk van. Újdonságként Szabadkai keringőt és Sza­badkai rezgőt hoztak. Ezenkí­vül szívesen bemutattak volna különböző kisállatokat — nut- riát, nyulat, pávát, pánit, rókát - ha nagyobb lett volna a te­rület. A Zombori Galamb- és Kisálattenyésztő Egyesület kép­viselője, Vilim Franyo is újfaj­ta galambokkal érkezett — Zombori rövid csőrösökkel, no- vinádi gatyásokkal és szerb magasszállóval. Első próbálko­zásaikat — a különböző dísz­baromfiakat — is elhozta mu­tatóba. A Nagyváradi Galamb­tenyésztő Egyesület titkára, Sáfrány Imre is teljesen új faj­tákkal érkezett. Érdekesek a román kopasznyakú galam­bok, a galaci pergő, az erdé­lyi duplakontyos és a Ploesti Ciung. Ugyancsak ritkaság az Indus berber, a Lahora és a Szalontai galamb. Bulgáriából, Russeből érke­zett Milko lljev Dami’anov. Ö a Galambtenyésztő Egyesület díszgalamb-szakosztályának tit­kára. Európai fajta galambok­kal érkezett, de néhány új­donság is akad a 'ketreceiben — így a lengyel rövid csőrű, vagy a volgai keringő. A kiállítás ma, vasárnap reggel 8-tól 17 óráig tekinthe­tő meg. Ádám Erika vasárnapi 3

Next

/
Thumbnails
Contents