Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-10 / 9. szám

1986. január 10., péntek Dunántúlt napló 3 llllllllliiil motó taggyűlések után Egység* fegyelem, kiállás 1985. december 15-vel befejeződtek — az oktatási intézmé­nyekben és a Pécsi Nemzed Színháznál működő pártalapszer- vezetek kivételével — a beszámoló taggyűlések. A párton belüli demokratizmus, a demokratikus centralizmus gyakorlati érvénye­sítésének e fórumain a pártalapszervezetek számot adtak az éves munkáról, a választott vezetőségek tevékenységéről. A végzett munka értékeléséhez kedvező alapot biztosított az MSZMP XIII. kongresszusa, az ott hozott határozatok megismerése, a végre­hajtás megkezdése és az a politikai légkör, amely a képviselői és tanácstagi, a szakszervezeti és a népfrontválasztások során i _________i„IL' ..>ll Cs elekvő­készség A beszámoló taqgyűlések összességében sikerrel töltötték be szerepüket, tovább erősítve a párton belüli demokratiz­must és egységet, a fegyelmet. A beszámolók, a Hozzászólók reálisan szólta1' a munka ered­ményeiről, de őszintén, nyíltan és kritikusan tették szóvá az országos, a megyei és a saiát munkahelyükön, területükön je­lentkező gondokat. Az értéke­lésre, a véleménynyilvánítások­ra egyaránt a társadalom és önmaguk sorsa iránti felelős­ségérzet, a gondok-bajok or­voslására vonatkozó jobbító szándék és cselekvőkészség volt a jellemző. A párttagokkal folytatott személyes beszélgetések, a taggyűléseken elhangzott érté­kelések és vélemények a poli­tikai munka minden fő terüle­tével és kérdéseivel foglalkoz­tak. Közülük is megkülönböz­tetett figyelmet kapott a gaz­dasági építőmunka eredmé­nyeinek és gondjainak elem­zése. A végzett munkáról — a helyi viszonyoktól függően — elismerően szóltak ott, ahol ezt az eredmények lehetővé tették, de sok helyen, a jobbí­tás szándékával kritikusan szóltak a termelésben, gaz­dálkodásban fellelhető prob­lémákról. Határozottabban fe­jezték ki igényüket a hatéko­nyabb, minőségében jobb, a fegyelmezett, a jól szervezett és irányított munka iránt. Bí­rálták a laza munkafegyelmet, a szervezetlenséget. Mindezek változtatására azonban csak kevés konkrét javaslatot tettek. Ennek egyik oka, hogy a párttagság egy része nem is­meri kellően és reálisan a nép­gazdaság, sokszor saját üze­me, vállalata helyzetét, a gaz­dasági folyamatok összefüggé­seit és ezért több intézkedés érthetetlen a számára, illetve a feladatokból sem látja ön­maga tennivalóit. Bizonytalan­ságot okozott egyes gazdasági vezetők helytelen szemlélete is, miszerint a problémák okait a helyi szervezeteken, termelő- egységeken és munkahelyeken kívül álló okokban . — például a szabályozásban kell keres­ni—, mintsem a belső viszonyok reális mérlegelésében, a tar­talékok feltárásában és kiak­názásában. A munkaidő becsülete Élénk es-mecsere alakult ki a gmk-kat és a vgmk-kat érin­tő kérdésekről, az ott meg­szerezhető magasabb jövedel­mekről. A megítélés azonban megoszlott. Voltak,' akik szük­ségesnek, a munkahely számá­ra is hasznosnak, mások fe­leslegesnek, a fő munkaidő be­csületes csökkentőjének minő­sítették működésüket. Abban azonban egységes volt az ál­láspont, hogy a fő törekvés az alapmunkaidőben végzett ered­ményes és minden összetevő­jében eredményes munka alap­ján szerzett jövedelem képez­ze az egyéni boldogulás forrá­sát. A népgazdasági ágazatok közül az ipari termelés javítá­sa általános igényként vető­dött fel. A mezőgazdasági ter­melés eddigi sikerei elismeré­sén túl több észrevétel is el­hangzott. A jelzések különösen az állattenyésztés területén ér­zékeltettek gondokat, neveze­tesen, hogy a párttagság sem látja biztosítottnak a korszerű technika, technológia és a te­nyésztői munka szükséges mér­tékű fejlesztésének lehetősé­geit. A gazdasággal, a munkahe­lyekkel összefüggő felvetések, észrevételek többségét a párt­tagok a vezetés színvonalával, módszereivel, a személyi adott­ságokkal, illetve ezek javításá­nak szükségességével kapcsol­ta össze, értelmezte. Sokan tet­ték szóvá az egyes párttagok és vezetők magatartásában, módszereiben tapasztalható fo­gyatékosságokat. Különösen nagy hangsúllyal szóltak a ve­zetői példamutatás hiányáról, a munkahelyi demokrácia meg­sértéséről, az elharapódzott italozásról, a durva hangnem­ről, az önteltségről, az emberi kapcsolatok hiányáról. Megemlítették a nemtörődöm­séget, a problémák feletti elsik- lást, a társadalmi tulajdon káro­sítását, a bűnözés növekedését mint negatív társadalmi jelen­ségeket. Az ezek elleni na­gyobb mértékű és határozot­tabb fellépést jónak és erősí­tendőnek tartja a párttagság. Változás, megújulás A város- és községpolitikai politikai kérdések közül a leg­főbb figyelmet a területfejlesz­tési hozzájárulás bevezetése, annak konkrét, helyi összegé­nek megállapítása kapta. A legtöbb zavart e tekintetben is az ismeretek, a reális tájékoz­tatás hiánya okozta. A párt­tagság többsége megértette szükségességét, egyetért vele és támogatja. Az ellátással összefüggésben főleg a kiste­lepüléseken tapasztalható gon­dok merültek fel többségében. Párttagságunk kellő önkriti­kával szólt a pártélet kérdé­seiről is a megújulás, a válto­zás, a jobbítás szándékával. Észrevételezte, hogy helyen­ként, és egyre több párttagnál nem elég szilárd a pártfegye­lem, az egység, a politika mel­letti kiállás, a negatív jelensé­gek és torzulások elleni fellé­pés. Ügy véli, nem elég haté­kony az ideológiai munka, a világnézeti nevelés, a tagság tájékoztatása. Élénken foglal­kozott a párt utánpótlásának nevelésével, a pártépítő mun­kával. Elismerve az idevonat­kozó feladatok teljesítésében elért eredményeket, erős bírá­lattal illette az irányító szer­vek részéről tapasztalható me­rev módszereket, érzékeltette a több helyen is meglévő feszült­ségeket. A gazdaság pártirá­nyítására vonatkozóan is az az általánosított vélemény for­málódott meg, hogy bár alap­szervezeteink igyekeznek sze­repüket betölteni, de — különö­sen az új vállalatvezetési for­mák bevezetését követően — sok esetben nem találják meg az irányítás, a segítés és el­lenőrzés módszereinek optimá­lis összhangját, és csak ritkán gyakorolnak pozitív hatást a folyamatokra. Társadalompolitikai kérdé­sekről szólva jónak minősítet­ték a párttagok azt, hogy a párt kongresszusán, a kong­resszusi határozatokban vissza- iaazolódtak az irányelvek vitá­jában általuk felvetett észre­vételek és javaslatok, ugyan­akkor lassúnak, késedelmes­nek ítélték a végrehajtás meg­kezdését. Azt is érzékeltették, hogy a feladatok helyi végre­hajtásában maguk is többet tehettek volna. Kedvezőnek minősítették a fiatalokról, az idősebbekről szóló társadalmi gondoskodást szolgáló intézkedéseket, de szükségesnek tartják helyzetük további fokozatos javítását. Tárgyilagos megítélést kaptak a tömegszervezetek és tömeg- mozgalmak, erősítve az ott dol­gozó párttagok felelősségét, igényelve még hatékonyabb munkájukat. Konkrét végrehajtást! A beszámoló tagnyűlések egész menete a személyes be­szélgetések, a munkáról szóló értékelések, az elhangzott vé­lemények, az irányító szervek minősítései kellő alapul szol­gáltak ahhoz, hogy az 1987. évi munka fő irányait már itt kialakítsák. Az alapszerveze­tek, a pártvezetőségek a be­számolókhoz kapcsolódva és az elhangzott véleményekre építve mindenütt határozottab­ban jelölték meg a további tennivalókat. Erényük általá­ban az volt, hogy a napjaink­ban is, és helyileg is tapasz­talható problémák megoldását célozzák (fegyelem, rend, ki­állás, negatív jelenségekkel szembeni fellépés stb.). Hibá­juk, hogy mindezt konkrétság nélkül, túl általánosan fogal­mazták meg. Ezért a jövő évi tervezés időszakában konkré­tabban célszerű a helyi tenni­valókat csokorba kötni. Ehhez mindenekelőtt olyan felfogás­ra és gyakorlatra is szükség van, hogy minden olyan fel­adat, amely helyileg megold­ható és abban a párttagság­nak szerepe van, kerüljön vég­rehajtásra. Úgy vélem, hogy hasznosabb a társadalom és önmagunk számára is, ha a felismert gondok jelzésével és továbbításával együtt meg­kezdjük - minden szinten és minden munkahelyen - a konk­rét végrehajtást, ha keressük azokat a helyi eszközöket és módszereket, amelyek adott keretek között is a leghatéko­nyabban szolgálják* a célok megvalósítását. Pártszervezeteink a kong­resszusi határozatok ismereté­nek birtokában, számolva az irányító pártszervek útmutatá­saival és segítségével, a párt­tagság tettrekészségével, elkö­telezettségével, a munkahelyi kollektívák és a párton kívü­liek közreműködésével megte­remthetik az 1987. évi felada­tok sikeresebb, a végrehajtás­hoz szükséges feltételeket. Rózsahegyi István, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának osztályvezetője Itthon és otthon A. Fadol családjával — Hogyan teltek napjai, élte dz arab nők számunkra zártabb életét? Arab vagy magyar konyhát vezet? — Vegyesen, egyszer arab, egyszer magyar ételt főzök. Nem jártam népviseletben, sa­ját ruháimat hordtam, európai szokás szerint éltem. Az arab nők közül is egyre több vállal munkát és öltözködik európai divat szerint. — Fadol doktor, az ön csa­ládja mit szólt, hogy magyar nőt vesz feleségül? ban, Erensin elvitt a családjá­hoz, bemutatott a falubeliek­nek, mindenhol kedvesen fo­gadtak. — Mi tizenhatan vagyunk testvérek, földművelők a szüle­im, a testvéreim Ségué falu­ban — meséli Sangala Eren­sin. — A mamámnak köszön­hetem, hogy diplomát kaptam. Jó tanuló voltam, hát nem en­gedte, hogy az apám vissza­hívjon az iskolából dolgozni. Mifelénk nagyon szegény em- emberek élnek. A Dogon törzs tagjai, — közéjük tartozunk — lehetnek félmillióan, főleg föld­művelésből élnek. Nem szépí­tettem semmit, ne érje csaló­dás Tímeát. — Rosszabbra számítottam, mint amit valójában tapasztal­tam — jegyzi meg rögtön Tí­mea. — Az esős évszakban utaztunk Maliba, minden gyö­nyörű zöld volt, csodálatos a táj, elviselhető a meleg. — Egyik részről sem elle­nezték a házasságot? — Szüleim először nem örültek, hogy nem magyar fiú­hoz megyek feleségül, egye­düli gyerek vagyok. Amikor jobban megismerték Erensint. nem kifogásolták — mondja a feleség. — Nekem azt mondták: felnőttem, 28 éves vagyok, rám bízzák a döntést — így a férj. — Amikor visszajöttünk Maliból, Tímea nem változta­tott a véleményén, házasságot kötöttünk. Tímea most francia órákot vesz, ez a hivatalos nyelv Maliban, készül az új életre. Tervezgetnek, három gyereket szeretnének. Egy ideig itthon maradnak még Magyarorszá­gon, de ha otthon lesznek Maliban, akkor is vissza-vissza- térnek majd, Itthon és otthon — csaknem kétezer kilométer. Tímea azt mondja: — Megpróbáljuk lerövidíteni a távolságot... H. T. — Rám bízták a döntést. A mi hitünk szerint a moha­medán férfi feleségül vehet más vallású nőt is. Szudánban 572 törzs él, én a nyugat­Sangala Erenszin és felesége Fotók: Hauer Lajos — KS. Nemzetközi házasságok A férj Afrikából származik, a feleség magyar. Nem­zetközi házasság. Két világ találkozása. Különböző látásmódok, életformák, mé­lyen gyökerező szokások, val­lások, hagyományok kerülnek szembe, hogy aztán egymásba olvadva teljesebbé tegyék az életet. Mindezeket bizonyítan­dó bemutatjuk a Fadol és a Sangala családot. — Lassan kilenc éve háza­sok vagyunk — kezdi a beszél­getést dr. Mohamed Abdalla Fadol — évekig barátkoztunk, Erzsi nyugodt, csendes, gon­doltam, tudna élni Szudán­ban. Elvittem Omdurmanba, a régi fővárosba, ahol mindent látni lehet Szudánból. Ezután sem változott a véleménye, 1974-ben visszamentem, de kapcsolatunk tovább tartott. — A családom nem ellenez­te a házasságot, de az ide­genek időnként megszóltak. Amikor mi összeházasodtunk, 1977-ben, kevés színesbőrű élt még Magyarországon — mondja a feleség. — Röviddel a házasságkötés után Szudán­ba mentünk, Mohamed szü­lei, testvérei kedvesen, sze­retettel fogadtak. Budapesten beszélgetünk, Ungvár utcai bérelt lakásuk­ban, amely épp olyan, mint bármely budapesti lakás. Rö­vid ideig ismét a magyar fő­városban élnek, mert a férj állatorvos, aspiráns, a vírus­kutatás a területe, és szeretné a kandidátusi fokozatot elér­ni. Felesége, Csonka Erzsébet idegennyelvű levelező egy szál­lodában. Fiuk, Rasid, hat- esztendős, szépen beszél ma­gyarul, jól tanul, neki itthon legeslegjobban az iskola tet­szik, és sok barátja van. El­fogadták a gyerekek. Rasid sötét bőre nem volt „vízvá­lasztó”. — Azt gondoltam, nehéz lesz beilleszkedni a szudáni környezetbe, de nem jelentett különösebb problémát — em­lékezik vissza Csonka Erzsébet. — Karthumban éltünk 1982- ig. Én egy szálloda vezériqaz- gatója mellett voltam titkár­nő. szudáni Midob törzs tagja vagyok. Őszintén elmondtam Erzsinek mindent Szudánról, az emberekről, a szokásokról, ne gondoljon többet, mást, mint ami valójában van. A Fadol család 1985 kará­csonyát itthon, Budapesten ün­nepelte. Fenyőfát állítottak, megajándékozták egymást, de így tesznek majd 1986-ban is, csakhogy már otthon, Kart­humban, ugyanis az idén visz- szaköltöznek Szudánba. És egyébként is, a fenyőfaállítás­díszítés Szudánban is szokássá vált. Szilveszterkor ugyanúgy vígadnak az emberek, mint nálunk. Bár tagadhatatlan, a szudáni mohamedán családok­ban a Ramadán és a mekkai zarándoklat végén szokás leg­inkább ajándékozni, a több­napos ünnep alatt általában ruhákkal kedveskednek egy­másnak a család tagjai. * Sangala Erensin, a másik férj Maliból érkezett. Ő geo­fizikus, gyakorlati idejét tölti Budapesten, a Földmérő- és Taldjvizsgáló Vállalatnál. Mindössze néhány hete kötött házasságot Ottlakán Tímeá­val. A feleség biológus, a Chinoinban dolgozik. A házas­ságkötési ceremónia egy kicsit magyar, egy kicsit mali szokás szerint zajlott. Meghívót kapott minden hazánkban tanuló mali a nemzetközi diákklubban közös énekléssel köszöntötték az ifjú párt, ahol is a fiatal- asszony mali népviseletbe öltö­zött. Az ELTE-n ismerkedtek meg, egyazon társaságba jár­tak, az idő múlásával meg­szerették egymást. Házasság- kötésüket hatéves barátság előzte meg. — A fiatalok elfogadják, ha egy színes- és egy fehérbőrű együtt jár, de az idősebbek megjegyzéseket tesznek ránk. Elítélnek engem —. mondja Sangaláné Ottlakán Tímea. — Egy hónapig kint éltem Mali-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents