Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-08 / 7. szám

6 Dunöntaii napló 1986. január 8., szerda IVe egy nöuényre bízzuk a Óvatosan a váltással! 1985 próbára tette a zöld­ségtermelőket. Nemcsak az időjárás, hanem a forgalma­zás is. ötven évre visszame­nően nem volt olyan szél- és fagykár, mint tavaly palánta­nevelés idején és március ele­jén a kiültetésnél. Már akkor látni lehetett, nem lesznek ala­csonyak a zöldségárak. A fólia alatti hajtatásnál a saláta az első növény. Vele, az enyhén fűtött fóliaházak­ban nagyon jól jártak, 6 fo­rintos átlagárat értek el. Paradicsomból nem voltak értékesítési gondok. De mivel sokan termeltek, a megszokott ár mögött maradtak. Sláger az uborka lett. Ebből sem az egészen korai, hanem az, amely májusban kezdett piacra kerülni, mivel a sza­badföldi és a másodvetésű nagy része tönkrement. így a kígyóuborkánál soha nem ta­pasztalt árat értek el. Arra még nem volt példa, hogy jú­lius-augusztusban, amikor a kígyóuborka általában elad­hatatlan, húsz forintot adjanak érte. Legtöbben paprikát hajtat­nak. Hegyes paprikából évről évre kevesebb van. Amíg da­rabos az áru, addig van ke­letje, kilósban nemigen veszik. A tölteni való paprikából szin­tén nagyon jók az eredmények főleg ott, ahol duplán takart fólia'házakban vegetációs fű­tésre voltak berendezkedve. Július közepén a fogyasztói ár 28-30 forint volt, s húsz forint alá később sem ment. A tavalyi siker, illetve ku­darc kétségtelenül befolyásol­ja az idei vetésszerkezetet. Szeretném nyomatékosan alá­húzni : nem biztos, hogy az a növényféleség, amely tavaly hiánycikk volt, az idén is menő lesz. Mértéktartóan változtas­suk meg a vetésszerkezetet! A jelenlegi vetőmag-igénye­ket figyelve úgy látom, kissé átestünk a ló túlsó oldalára. Uborkából a Vetőmagtermel­tető Vállalat nem tudta az im­portigényeket kielégíteni. Te­hát országosan felfutás lesz. Török Ferenc Gyümölcstermesztés - korszerűen Rügyek Gyümölcstermő növényeink rügyeit megkülönböztethetjük élettartamuk, minőségük, ki­hajtásuk, fejlettségük és el­helyezkedésük alapján. Ezek a meakülönböztetések a ter­mesztők számára gyakorlati jelentőséggel bírnak. Élettartamuk szerint egy évig és több évig élő rügye­ket ismerünk. A csonthéja­sokra az egy évig élő rügyek a jellemzők. Ha a keletkezé­sük utáni vegetációban nem tudnak valami oknál fogva kihajtani, „kivakulnak" és le­peregnek. Részben az a ma­gyarázata a csonthéjasokra jellemző felkopaszodásnak. A több évig élő rügy az al- matermésűeket jellemzi, ezek kihajtós nélkül is több évig életben maradnak. Minőségük szerint virág- rügyeket és átmeneti rügye­ket különböztetünk meg. A virágrügyek rendszerint zö­mök, vaskos rügyek, amelyek a kihajtásukat megelőző években alakulnak ki, a ma­gyarországi viszonyokban ál­talában nyártól kezdődően. Ősszel a lombhulláskor már szabad szemmel is jól elkü­lönülnek a náluk kisebb és vékonyabb hajtórügyektől. Ebbe a csoportba sorolhat­juk az ún. vegyes rügyeket is, amelyek nemcsak virág-, ha­nem hajtáskezdeményt is tartalmaznak. (Az almater- mésűeken kívül előfordul meggyen is.) Átmeneti rügy­nek nevezzük az almatermé- sűek azon jól fejlett, vastag rügyeit, amelyek megjelené­sük szerint hasonlítanak a virágrügyekhez, de belőlük az esetek többségében haj­tás keletkezik. Ezek értékes rügyek a termelő számára, mert belőlük rövid hajtás ke­letkezik és ezek csúcsán a következő évben termőrügy alakul ki. Kihajtásuk alapján alvó- és hajtórügyeket határozha­tunk meg. Alvórügyeknek ne­vezzük azokat, amelyek egy vagy több évig nyugalmi ál­lapotban vannak. Előfordulá­si helyük általában az ág­gyűrűkben, a vesszők alapi részén, vagy a növekedési zónák határán van. Ismere­tük fontos, mert ezek a rü­gyek csak akkor hajtanak ki, ha az ágakat károsodás éri, vagy erős — esetleg túl erős — metszést alkalmazunk. Az ifjító metszés alkalmazása esetén szinte kizárólag ezek­ből a rügyekből nyerünk haj­tásokat. Hajtórügyeknek ne­vezzük azokat a hajtást, vi­rágot vagy virágtartót adó rügyeket, amelyek a tárgyév­ben hajtanak ki. A gyümölcs- termő növények továbbfejlő­dését biztosító rügyeit, ame­lyekből hajtások fejlődnek ki, hajtásrügyeknek nevezzük. Fejlettségük szerint meg­különböztetünk fejlett és fej­letlen rügyet. Fejlett rügyek általában a vesszők középső és felső részén alakulnak ki a levelek hónaljában. Fejlet­len rügynek a rendes körül­mények között keletkezett, de az ép, egészséges rügynél kisebb hajtásrügyet nevez­zük. Visszametszés esetén ezekből gyengébb hajtások­kal kell számolnunk. Buzássy Lajos Tizennyolcezer broiler egy tehénistállóban November 1-től a téli hóna­pokra 2 forinttal emelték a broilerárakat. Ez élénkülést vitt a termelésbe. Szommer József reagálása: munkaközösségével 18 000 broilercsibét állított be november végén Rádfalván a diósviszlói tsz-től bérelt, hosz- szabb ideje kihasználatlanul álló tehénistállóba. Ez a 27. turnus, amit felnevel. Évek óta feltűnt, hogy a 6- os úttól délre a vasasi vasúti hídnál az egykori Kulcsos csár­dában egész éjjel ég a vil­lany. Szommer József a hajdani malmot vette bérbe 10 évre, át­alakította és broilert nevelt ben­ne. Az átalakítás irgalmatlanul nagy munka volt. Csak a ma­lomkerék helyére 50 teherautó földet hordtak, mindent le kel­lett betonozni, újra vakolni, ventillátorokat felszerelni. Tíz hónapig dolgoztak rajta. — Aztán megfizette a tanu­lópénzt ... — Nem, azt nem kellett — állítja az egykori pécsi rádió- és ív-szerelő. — Komoly ráfize­tésem egyszer volt, akkor 183 forintot kerestem egy 4000-es turnuson. Ez két éve történt, amikor nagyon rossz takarmányt kaptunk. De az is előfordult, hogy 20 forintot kerestem egy csirkén. A jó és rossz kiegyen­líti egymást. Van egy techno­lógia, amit az integráló nagy­üzemek adnak. Ha ezt betartja valaki, nagy hibát nem követ­het el. A Kulcsos csárdái malmot öt év után a fertőzések miatt egy ideig pihentetni kell. Épü­letet kerestek, és a rádfalvi is­tálló bizonyult a legelőnyö­sebbnek. Út, villany van, s a tsz 1 forintot kért csibénként. Az istállót természetesen fel kellett szerelni: fóliák a falak mentén s fóliák bontják reke­szekre a hosszú épületet is, automaták kapcsolják be aven- tillációt, tartják megfelelő fo­kon a hőmérsékletet. Aggregét kapcsol be egy esetleges áram­szünetnél. „A rezsire nagyon oda kell figyelni — vallja Szom­mer József. — Fűtés, ventilláció csak annyi, amennyi kell, de annyi legyen. Ezen sokat lehet spórolni. S hát ez az idő ne­künk tiszta pénz. Hogy mennyi? — Ki lehet jönni. Hogy meny­nyire, az mindig a harmadik hét után dől el. Ha akkor meg­van a csibe súlya, utána már nehezen lehet elrontani. A 75 dekagrammnak meg kell len­nie. 5 forint tiszta pénzzel szá­molhat az ember évi átlagban. Ez reális. Ennyi marad. Érdemes csinálni. Zöldsegtermesztes kiskertekben A zöldségtermesztés megha­tározó munkája a vetés. Helyé­vel, idejével, sűrűségével, mély­ségével alapvetően meghatá­rozzuk a termesztés sikerét. Az első gond a tenyészterü- let megválasztása (sortávolság x tőtávolság). A tenyészterület méretének meghatározásakor jó tápanyaq- és vízellátású te­rületeken arra kell törekedni, hogy a majd teljesen kifejlett növények sűrűn egymás mel­lett helyezkedjenek el. A teljes kifejlettség állapota viszonylagos, zöldségfajonként változó, mivel a növények más­más részeit fogyasztjuk. A sár­garépát, petrezselymet a gyö­keréért a spenótot, saláta a levéléért, a paprikát, paradi­csomot, a kobakosokat és a hüvelyeseket a virágzatokból képződő termésükért, a karalá­bét szárgúmójáért termesztjük. A generatív részért, azaz a vi­rágokból fejlődő termésért ül­tetett zöldségnövényeknél pl. célul tűzhetjük ki, hogy mind­egyik növényről sok termést szedjünk le. Ilyenkor a szedés! idény hosszan elnyúlik, hosz- szabb idő alatt érjük el a ter­vezett termésmennyiséget. Erre a célra a ritkább növényállo­mány felel meg. Ha viszont ar­ra törekedünk, hogy a nagy ter­mést rövid idő alatt szedjük le, akkor sok növényt sűrűn kell ül­tetni, hogy a sok növény első termései biztosítsák a korai nagy hozamot. A sűrűbb nö­vényállomány azt is jelenti, hogy a nagy adagú trágyázás­ról és vízről gondoskodni kell, de még így is viszonylag keve­sebb tápanyag és víz jut egy növényre. A terméséért ültetett növé­nyeknek van egy olyan tulaj­donságuk, hogy a szűkösebb tápanyagkészletet a faj fenn­maradását szolgáló genératív részekbe irányítják és terem­nek. Nagyon kevés tápanyag és víz jelenlétében azonban a ge­neratív részeknek sem jut elég tápanyag és víz. Ennek követ­keztében csököttek, koraéré- sűek lesznek a termések. Ritka állományban a levelek, a vege­tatív részek fejlődnek lendüle­tesen. Ebből következik, hogy a generatív szerveikért ültetett növények érését a sűrűbb, a vegetativ részért ültetett zöld- séqnövények érését viszont a ritkább állománnyal siettetjük. A tenyészterület elrendezését illetően a négyzetes, illetve az egyenlőszárú háromszög alakú elosztás lenne az optimális. A gyakorlatban azonban főként a talajművelési munkák meg­könnyítése érdekében ettől elté­rünk és sorba vetünk ill. palán- tázunk. Kézi kapáláshoz a kisebb te- nyészterületű növényeknek a 20—30 cm-es sortávolság, a nagyobb tenyészterületű növé­nyeknél a 40—100 cm sortá­volság ajánlható. A főbb zöldségfajokból egy négyzetméternyi területre az alábbi számú növényeket ül­tetjük. Fejeskáposzia 4—10, kelká­poszta 6—10. karalábé 8—25, karfiol 4—6, bimbóskel 3—4, kí­nai kel 4—6, zöldborsó 80—100, retek 30—100, torma 3—4, zöldpaprika 5—20, fűszerpap­rika 20—40, paradicsom 3—10, korai burgonya 3—6, tojásgyü­mölcs 3—6, sárgadinnye 0,5— 1, tépősaláta 10—20, uborka 3—20, spárgatök 1—2, sütőtök 1—2, spárga 1—4, sóska 80— 100, rebarbara 1—2, sárgarépa 60—100, petrezselyem 60—100, zeller 6—12, céjda 20—30, zöldbab 40—60, földimogyoró 8—10, lóbab 10—14, vörös­hagyma 50—100, fokhagyma 30—60, póréhagyma 20—40, sarjadékhagyma 40—60, fejes saláta 10—25, görögdinnye 0,5 —1, cikóriasaláta 15—20, spe­nót 40—80, újzélandi spenót 40—60, patisszon 1—4, cseme­gekukorica 2—4. Egy növény tenyészterületét a táblázatból egyszerűen kiszá­míthatjuk. Ha egy négyzetmé­teren azaz 10 000 cm2-en 80 db spenótot vagy sárgarépát, pet­rezselymet tervezünk elhelyezni, akkor 10 000:80=125 cm2 egy növény tenyészterülete. Ha 30 cm-es sortávolságot választunk, akkor 125:30=4 centiméteren­ként kell egy-egy növényt hagy­ni a sorban. A sortávolságot a rendelke­zésünkre álló talajművelő esz­közök szerint úgy válasszuk meg. hogy az minél keskenyebb legyen, így a nagyobb tenyész­terület igényű növényeknél megközelítjük vagy elérjük a négyzetes elrendezést. Tóth Attila Pécsi utcák- hires emberek Piri­cseszma A cím nem sajtóhibás, nem is szerzői elírás. A háromszáz évvel ezelőtt megszűnt török uralom egyik ittfelejtett em­léke, amely ma némi hang­tani változással a Piricsizma nevet viseli. E területrész ne­vének azonban semmi köze sincs a csizmához. Török ere­detű összetett név: a Piri és a cseszma szóból. E területen volt és folyt Piri basa (törökö- sen: pasa) csorgója. Evlia Cse­lebi, a XVII. század híres uta­zója nemrég újra nyomott könyvében többször is szere­pel Piri nevű pasa. Mivel a XVI. század végétől kezdve a inagyobb nTélflóságok mellett a szandzsákbégeknek is kijárt a pasa cím, valószínűsíthető, hogy a pécsi Piri pasa váro­sunk egyik nagy kiterjedésű területtel rendelkező szand­zsákbégje lehetett. A cseszme, cseszma csorgó- kutat jelent. Akként működött, hogy a mögötte levő tartályba vezetéken hozott víz folyama­tosan csörgött ki a kút csövén. Pécsnek a török hódoltság idején — Evlia Cselebi szerint — 47 csorgókútja volt. Ezek közül a legjelentősebbek vol­tak: a. Kászim pasa csorgója, a Kadi és Merni sah csorgója. A Kászim pasa dzsámijának mihrábja (a Belvárosi temp­lom délkeleti részén levő imádkozófülke) előtt, az út túl­só felén, bal oldalt kellemes fürdő is volt, amelynek me­dencéje közepén ,,a legsár­gább aranyhoz hasonló réz­ből" volt a szökőkút pohara, ebben 15 ember is elfért. E körül 12 sárkányszájalakból ez élet vize szökkent ki, amely ezután a nagy medencébe folyt át. Erről a művészi szép­ségű, pohár afakú kisebb me­dencéről megjegyzi még Ev­lia: ,,Az ügyes mester a három bronz ökörfejet és 3 bronz tek- nősbékaderekat úgy helyezte el, hogy a szemlélő elméje meaáll ratja, s elbámulva ma­rad.” Kiemeli Evlia Cselebi a Szi­getvári kapun belül Merni pa­sa kellemes, meleq fürdőiét, amelynek fürdőszolgái (ma: masszírozol) olyan tenyerűek voltak, mint a nap. Még vers is keletkezett erről a fürdőről: ,,Gyengédséggel bement a fürdőbe egy szép ezüst test; nincs erről mit mondani, csak hogy szebben jött ki rögvest." E fürdőket a helybeli potu- rok, vagyis a bosnyák muzul­mánok is látogathatták. A po- tur szó tulajdonképpen a bos- nyákok nadrágjának a nevét jelentette. Aki ilyen nadrágot viselt, azt a törökök potumak nevezték. (Emléküket az egy­kor az Ágoston térbe szaladó Puturluk utca őrizte mindad­dig, amíg a nagy névváltozta­tások korszakában ezt az ut­cát is át nem keresztelték.) Nem tudjuk, melyik pasa emlékét őrzi a Basamalom helynév. Érdekes, hogy még ma is élnek Pécsett Passák. A pasa szó egyes magyarázatok szerint a padisah (= uralko­dó) rövidítéséből keletkezett cím, amely kezdetben harcias dervisek, majd fejedelmek, je­les tudósok rangja volt. Ké­sőbb szandzsákbégek is visel­ték a pasa címet. Köz- és irodalmi nyelvünk­ben a pasa szónak zöngésített változata: a basa terjedt el. Igesíteni is szokták, Az értel­mező szótár a következő pél­dát hozza: Az igazgató bá­báskodott beosztottaival. A mondat nem kíván magyará­zatot, a basáskodás annál in­kább. A város lakossága nemcsak a csorgókat, a meleg fürdő­ket kereste fel, hanem a Fera- viának nevezett Mecsek lanká­it is, ahol a fák árnyékában, a csillogó vízmedencéket alko­tó források közelében, ott, hol a nap soha át nem hatol: „mindenki a maga szerettével ba rátkozik”. Úgy látszik, a hóremhölgyek nemcsak az arcukat fedték el, néha a szemüket is betakar­ták. Tóth István dr. ^Háztáji]

Next

/
Thumbnails
Contents