Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-06 / 5. szám

1986. január 6., hétfő Dunántúli napló 5 Szerkesszünk együtt! Vasárnapi magazin Legalább félmillió dél-du­nántúli rádióhallgató várta vasárnap kilenc órakor a Pé­csi Rádió ismert szignálját, 'hogy az utána következő Va­sárnapi magazint és a leg­népszerűbb adást, a Szer­kesszünk együtt! zenés kíván­ságműsort meghallgassák. Tegnap négyen szórakoz­tattak félmillió rádióhallga­tót a 'Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Stú­diójából. Nógrádi Erzsébet szerkesztő műsorvezető reg­gel 6 órára jött be, hogy a 9 órakor kezdődő magazint friss hírekkel és a Vasárnapi Dunántúli Napló cikkeiből összeállított lapszemlével in­díthassák. Végighívta az ügyeleteket, megírta a 'be­konferáló szöveget, a híre­ket, a lapszemlét, s mire végzett, a beolvasó stúdió­ban Háros Gabriella be­mondónővel magnóra olvas­ták a nyitó szöveget, az üvegfal túlsó oldalán, a ke­verőasztalnál Tamás Gyula hangtechnikus kezelte a stú­diómagnókat. Az egyórás magazin többi része már szerda óta összejátszva vár­ja, hogy adásba kerüljön. — Néhány emlékezetes ré­gi riportomat, beszélgetése­met szeretném felidézni a mai összeállításunkban. Olyanokat, amelyekre min­dig szívesen emlékszem visz- sza, hiszen akikkel készítet­tem — mi tagadás —, kissé a szívemhez nőttek embersé­gükkel, szerénységükkel vagy a munka iránti mélységes elkötelezettségükkel... — •mondja Nógrádi Erzsébet. Az öt riport között gondo­san kiválasztott zeneszámok fokozzák a hatást vagy ép­pen oldják fel a beszélge­tést Az első riport 'hét éve készült az akkor 100 éves Müller nénivel, azt követte Faludi Lászlónak, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tag­jának művészi hitvallása, majd Marton Frigyessel, a rádiókabaréról készült be­szélgetés forgott a magnón. (Marton Frigyes azóta már nyugdíjas, januártól vendég­rendezőként megkezdi a Pé­csi Nemzeti Színházban egy új darab próbáit.) A borok­ról, a bor élvezetéről dr. Diófási Lajos, míg az étkek­ről, étkezési kultúránkról Nagy Ferenc, az eszéki Bás­tya étterem szakácsa mon­Háros Gabriella bemondónő dott igencsak megszívlelendő jótanácsokat. Lenk Irén Szerkesszünk együtt! című műsorában sza­lagról 14 zeneszóm váltotta egymást, 87 felnőtt és gye­rek, férfi és nő kívánsága teljesült házassági évforduló­ra, születés- és névnapra, hálás megemlékezésül. Új­donságként először szakítot­ták meg a leghallgatottabb műsort, hogy a Pécsi Rádió jövő heti műsorait - köztük a hétfői 90 perces Stúdió hangos újságot — ajánlják. M. L. A magánkapcsolatok játsszák a legnagyobb szerepet az üzleti életben Graziak pécsi hétvégén Még a lámpatestek stílusára is tanácsot tudunk adni Új kooperációkra számítunk a környezetvédelemben és a biotechnológiában Egy hirdetmény tíz forint A vásár szervezői Bált rendezett szombat este a Nádor Szálló termeiben a szeptemberben megalakult pé­csi Lenau Egyesület. Hagyo­mány, hogy a pécsi svábbálok­ra Ausztriából, az NSZK-ból is érkeznek vendégek évek óta, s közöttük találtunk két olyan ér­dekes grazi vendégre, akiknek nagy szerepük van az osztrák— magyar kulturális és gazdasági kapcsolatokban. Elmondták, számukra a fő vonzerőt a város szépsége és a szombati bált is végigmuzsikáló versendi Krä­mer—Buben-zenekar képviseli eredeti magyarországi német népi muzsikájával. Ők játsza­nak a Grazban rendezett sváb­bálokon, s rövidesen újabb két­hetes grazi vendégszereplésre indulnak. A vendégek között Pécsett tartózkodott dr. Heinz Pammer, a Grazban székelő Nemzetközi Városfórum elnöke. Egyesületük idén érkezett tízéves fennállá­sához : — Egész Európát összeköti egy sajátságos építészeti kultú­ra — mondja dr. Pammer -, melynek emlékei a második vi­lágháború alatt és az azt köve­tő két évtizedben súlyos káro­kat szenvedtek, sőt, pusztulás­nak indultak. Ezt látva nyilvá­nították a Közös Piac országai 1975-öt a műemlékvédelem évének, majd ezen értékek számbavételére alapítottunk Grazban egy nyilvántartó, do­kumentációs központot. Igen gazdag a könyvtárunk, az ösz- szes európai szakkönyv megta­lálható benne. Apró részletkér­désekben, például a lámpates­tek stílusára is tanácsot tudunk adni tagjainknak, 12 európai ország, köztük Magyarország 720 nagyközségének és városá­nak. — Minek örül legjobban a NemzetköziVárosfórum elnöke? — Antiak, hogy nálunk nem léteznek határok a két világ- rendszer között sem: 1983-tól Krakkó után Szombathely majd Júliusban a londoni és a philadelphiai „Live Aid" kon­certen — amelyet a legnagyobb popzenei világeseménynek ne­veztek Woodstock óta — igazi nosztalgiaműsornak lehettünk tanúi. A mai sztárok mellett egész sor olyan muzsikus lépett fel, akik már 15—20 éve világ­hírűek vagy korábban azok voltak. Többen pocakot eresz­tettek, hangjuk sem volt a ré­gi, de nem voltak kevesen azok sem, akik bebizonyították: 30 felettinek lenni ma már a pop­zenében is legfeljebb tapasz­talatlanságot jelent. Az év lemezkinálata is ezt mutatta. Gyönyörű koronggal Florian Neller Pécs is tagja lett a Nemzet­közi Városfórumnak. Idén lép tagjaink sorába az NDK. öt­évenként nagyszabású nemzet­közi kongresszust rendezünk. A legutóbbi grazi kongresszuson, 1985-ben 20 országból érkezett 360 résztvevő, köztük dr. Mol­nár Zoltán, Pécs Város Taná­csának elnökhelyettese, aki elő­adást is tartott, — Mi az, ami most Pécsre hozta Pammer urat? — Évenként szimpozionokat rendezünk egy-egy témából. Jól ismerem Pécset, ezt a történel­mi emlékekben bővelkedő vá­rost, és azt szeretném, ha kö­vetkező szimpozionunkat itt ren­dezhetnénk. Ez ügyben eljártam a bécsi Collegium Hungaricum- ban, egyetértettek választásunk­jelentkezett a súlyos betegsé­géből felépült Eric Clapton, né­hány évi meddő kísérletezés után visszahozta a legszebb countryt Neil Young, „lehal- kuIt” a legamerikaibb dalnok, Bruce Springsteen, tiszta költé­szetet kínálva egy szál gitárral és szájharmonikával. A „komolyabb” műfaj ked­velői sem csalódtak: Vangelis „Maszk" című lemeze Orff „Carmina Burana"-jához mér­hető. Frank Zappa groteszk musicalt írt „Izéhal" címmel, készített barock-lemezt és folytatta kortársi zenei kísérle­teit, ezúttal olyan rangos ko­molyzenésszel közösen, mint kai, és további magyar városok meghívását javasolták. A bál vendége volt Florian Neller, a hazánkban is jól is­mert Waagner—Biró cég igaz­gatója. — Cégünket főleg ipari ka­zánjaink révén ismerik Mohács­tól Debrecenig, Győrig, hiszen több, mint huszonöt éve vannak igen jó kapcsolataink Magyar- országgal. Budapesten állandó képviseletet tartunk. Számos magyar vállalattal szállítunk például közösen alumíniumfel­dolgozó és vegyiüzemeket a harmadik világ országaiba. — Milyen lehet ez az együtt­működés majd az előttünk álló öt évben? — A magyar ipar az elmúlt években elért fejlődése ered­Pierre Boulez. Az „év embere” kétségkívül Phil Collins volt. A Genesis kutyaarcú énekes-do­bosa kitűnő szólólemezt készí­tett, ezenkívül zenészként, éne­kesként, producerként tucatnyi sikeres lemezen segítette ki kollégáit; (Ö volt az egyetlen, aki a „Live Aid” mindkét kon­certjén részt vett, néhány óra alatt átrepülve az óceánt.) Az év meglepetése Sting volt, aki a jazz-szaxofonos fenomén Branford Marsalissal szövetkez­ve szokatlanul szépívű dalla­mokat, tökéletes hangszerelé­seket valósított meg. Az év tartogatott néhány meglepő visszatérést is: John ményeként önállóbb lett, ke­vésbé függ a külföldi import­tól, így a miénktől is. Mi leg­újabb fejlesztési témánkban számítunk új kooperációkra, és ez a környezetvédelem, vala­mint a biotechnológia. Minden országnak vissza kell térnie sa­ját tartalékaira, és itt most nem a szénre gondolok például, amit elégetünk örökre, hanem az erdőkre, az évelő növények­re, amelyek mindig újraterme­lődnek. E tartalékok feltárásá­ban számítok én új kapcsola­tokra Magyarországgal. — És az ilyen magánlátoga­tás hogyan segíti az üzletet. — Ha nem is mondják ki mindenütt, világszerte az ilyen privát kapcsolatok játsszák a legnagyobb szerepet az üzleti életben. Minél többet utazom magánemberként egy ország­ban, annál jobban meg tudom érteni annak mindennapjait. Két éve például ezen a bálon ismertem meg Váradi Imrét, a Sopiana Gépgyár osztályveze­tőjét. Azóta igen jó együttmű­ködés van cégeink között. „A jó szomszéd a legjobb segítő­társ” — tartja nálunk a mon­dás, és mi ezt valóban érzé­keljük. A Waagner—Biró-cég az egész világgal kapcsolat­ban áll, de a legszorosabban pontosan a szomszédos Ma­gyarországgal, hiszen ez eset­ben a közlekedés, szállítás gondjai is egyszerűbbek, ol­csóbbak. És ez nem kis dolog. Fogerty, az egykori country-rock szuperbanda, a Creedence Clearwater Revival kockásinges gitárosa leporolta jó öreg hangszerét és mindjárt a le­mezlisták élére került. Az im­már 41 éves nagy blues-gitár- tekerő, Jeff Beck újra felfedez­te egykori énekesét, az azóta „discosított” Rod Stewartot és felejthetetlen duót adtak elő. A fiatalok között az idén megjelent néhány érdekes stí­lusú zenekar, mint például a Waterboys, a Colorfield, vagy az Alarm, már a legnagyobbak közé küzdötte magát a Maril- lion. A többi inkább „csak” si­keres, de meglehetősen kevés bennük az ötlet, és nem való­színű, hogy hallhatjuk őket tíz év múlva is. Az üvöltő rockerek már egyre kevésbé kellenek. Ahogyan elterjedt a video­clip műfaja, úgy fordultak a zenészek egymás után a mozi­film felé is. Az Oscar-díjas Vangelis, az iskolát teremtő Pink Floyd és Fritz Lang „Met­Rettenetesen hideg van, mondják a helypénzszedő asz- szonyok, akik egymás után jön­nek be .pár percre melegedni a vásárirodába. Épp csak reg­gel hét óra múlt, de ők már kora hajnaltól dolgoznak: ki négykor, ki ötkor, ki hatkor kez­dett. S hiába a sokrétegű, vas­tag öltözék, ilyen időben csak fázik az ember a vásártéren. — Negyvenen dolgozunk itt — mondja Szabó Péterné vá- sárigazgató-helyettes. — Eb­ben a létszámban benne van­ropolis”-át bravúros szemtelen­séggel modernizáló Giorgio Moroder után beírta nevét a filmzeneszerzők aranykönyvébe Mike Oldfield a „Vesztőhe- lyek”-kel, a Dire Straits a „He­lyi hős”-sel, Sting a „2010, az Űrodisszea folytatódik”-kal (ő egyébként több filmben is ját­szott prózai szerepeket), de az új fiúk is sikeresek voltak a filmvásznon: a Simple Minds jegyezte a „Reggeli klub” cí­mű kedves kamaszfilm zenéjét és a Duran Duran szolgáltatta a legutóbbi James Bond-film hátterét. A jóslás veszélyes dolog, kü­lönösen egy ilyen gyorsan vál­tozó világban, mint a popzene. Az azonban látható, hogy a műfaj immár végérvényesen visszatér a dallamhoz és el­képzelhető, hogy egyre jobban funkcionális zenévé válik a film, a színpad, a ' video szol­gálatában. Göbölyös László nak a rendezők, helypénzsze- dők, ellenőrök, egyszóval min­denki, aki a vásár lebonyolítá­sában részt vesz. Ma tizenöt rendező és helypénzszedő van itt. Ők lépcsőzetesen kezdik a munkát. Sőt, vásár előtti szom­batokon déli tizenkettőtől van ügyelet, mert sokan jönnek, akik előre biztosítani akarják helyüket. Körülbelül nyolc óra­kor kezdenek dolgozni az el­lenőrök. S hát természetesen itt is, mint minden hasonló he­lyen, egyenruhás és civil rend­őrök járják a teret. Rájuk tar­toznak az olyan ügyek, mint a lopás, a verekedés. Szervezésnek,' s egyáltalán a vásárnak nélkülözhetetlen ré­sze a stúdió. Zilahy Lajos be­mondónak reggel fél kilenctől nemigen van megállása. Egy- egy hirdetmény háromszori be­mondása tíz forint. S nem csupán olyasmit lehet bemon­datni, ami közvetlenül az az­napi vásárral kapcsolatos. Olyan vásár még soha nem volt, hogy egy-egy délelőtt két- három gyerek el ne veszett volna. Gyakorta vesznek el kulcs­csomók, iratok, táskák. S, hogy előfordul-e szokatlan hirdet­mény is? Hát igen, néha. Há­rom hónapja például bement valaki a stúdióba, megmondta nevét, s kérte, mondják be: X. Y. csókoltatja a volt meny­asszonyát . . . D. Cs. Gállos Orsolya Popvilág, 1985 Visszatér a dallam

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents