Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)
1986-01-30 / 29. szám
1986. január 30., csütörtök Dunántúlt napló 3 Este Királyegyházán Három dolgozatról beszélnek a szerzők Az iskola a faluért Egy pályázat tanulságai A gyerekek a szünetekben is megtalálhatják az igazgatónőt. Fotó: Läufer László Egy falu múltjával és jövőjével, lakóinak éle* tével ismerkedem ezen a kora téli estén. Mégpedig egy bizonyos nézőpontból szemügyre véve az elmúlt és elkövetkező évtizedeket: mit tett a falu az iskoláért, és hogyan befolyásolja az iskola a falu fejlődését. A királyegyházi iskola igazgatói irodájában ülünk Gajdus Istvánnéval, előttünk feljegyzések, statisztikák és egy vaskos kézirat: pályázat, Az iskola szerepe a falu népességének megtartásában, ezt a címet viseli. Tavaly Baranya megyei második díjat nyert és országos harmadikat. „Amikor Pesten átadták a díjat, mondták a nevem után: Pécs. Én kijavítottam: Királyegyháza." Gajdus Istvánné a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar—történelem- orosz szakán végzett 1967-ben, azóta itt tanít. Elvégezte az egyetemen a pedagógiai szakot, 1970 óta igazgató. Kétkezi munkával — Itt mindig sokat tettek az iskoláért, már akkor is, amikor ezt a néhány házat még Vásárosszentgálnak és Magyar- szentivánnak hívták — mondja. — Nemrég, amikor két és fél millióért bővítettük az iskolát, 1,8 millió forint volt a falu hozzájárulása. De nem pénzben, hanem kétkezi munkában, és ez 1052 lakostól nem kevés. Megharcolt a tanács és az iskola ezért a tekintélyért. Királyegyházához tartozik Gyöngyfa, Sumony, Csoboka- puszta. 1973-ban kezdődött a körzetesítés, 1980-ig tartott — főként a pedagógushiány sürgette a kisiskolák megszüntetését. A felsőtagozatosok bejárását még megértették a szülők, ám a kicsiket nehezen engedték, féltették őket az utazás fáradalmaitól. Ma a 163 iskolás közül 74 bejáró, és az óvoda is körzeti. Az iskola teljesen osztott, a napközis csoportok száma már öt. Mindkét intézmény szakmailag jól ellátott és jól felszerelt. — Amikor a pályázatra készültem, 39 családdal beszélgettem el, olyanok adtak interjút, akik a királyegyházi iskolában tanultak és itt laknak, bár eljárnak dolgozni. A „Mit tart településfejlesztő, népességmegtartó tényezőnek a lakóhelyén?" kérdésre sorrendben a következő válaszokat kaptam: iskola, óvoda, tanács, orvosi rendelő, bolt, a község pénzével való gondos gazdálkodás, közlekedés. A „Mivel lehetne csökkenteni a faluról való elvándorlást?" kérdésre: munkahelyek létesítése, a szabadidő szórakoztató eltöltése, a szolgáltatások színvonalának emelése. A királyegyházaiak az iskola szerepét a jövő szempontjából a továbbtanulásra, a szakmára való felkészítésben látják.- Többen említették, az itteni letelepedés motívumaként az iskolás éveket, a gyerekkori baráti kapcsolatokat. Ha ez így van, az iskolát fontossá kell tenni a falu társadalmi életében: nyújtson minél többet és legyen minél kényelmesebb. öt évig jártam érte, hogy reggelenként két önálló iskolabuszunk legyen, vállaltam, a fél 9-es kezdést is. hogy ne kelljen a kicsiknek háromnegyed hatkor kelniük, A 17 pedagógus közül 16 szakképzett, pedig a volt szentlőrinci járásban nagyon magas a képesítés nélküliek száma. Külön programot dolgoztunk ki az 50 hátrányos helyzetű és 29 veszélyeztetett gyerekkel történő foglalkozásra. Szívesen kísérletezünk, kipróbáltuk az egész napos nevelést is. A gyerekek tanulhatnak számítástechnikát, és vettünk videó-magnót, hogy az Iskolatelevízió adásait jobban fel lehessen használni. — A pedagógusoknak magasabb fizetést tudok adni, ebben segítségemre van a tanács. Adtunk letelepedési segélyt, kölcsönt. De az anyagiaknál fontosabb, ha a szakját taníthatja a kolléga — még a napközis is. így nálunk a napközi nem számít száműzetésnek. Sokan tanultak a munka mellett, négy év alatt négyen készítettek pályázatot. Végül, de nem utolsó sorban az iskola nagy vonzereje, hogy jó a falu közlekedése. A Királyegyházán tanító pedagógusok fele Szentlőrincről és Pécsről jár ki. Az élet ugyanis túlhaladta azt az elképzelést, hogy a pedagógus lakjon helyben, és úgy dolgozzon a falujáért: szép, romantikus idea volt, de nem reális. A faluból bejáró munkás mellett polgárjogot nyert a városból kijáró értelmiségi. — Én is Pécsen lakom, de több időt töltök Királyegyházán — mondja Gajdus Istvánné. — és ezt a kollégáimtól is elvárom. A közművelődési munkát is mi végezzük, és annak nem a délelőtt, hanem az este az ideje. Annyit teszünk, amennyit ilyen kis faluban lehet: szülők akadémiája, szakkörök, kulturális szemle, ifjúsági klub, tánccsoport, batyuból. Minderre a pénz kevés, csak megköszönni tudom a kollégáim fáradságát. De azt mindig megteszem. Mindenki akar szakmát tanulni Mint minden iskolában, Királyegyházán is el tudják sorolni, a régebbi diákok közül kiből lett orvos, mérnök, pedagógus, katonatiszt. A lista nem hosszú, az eredményt nem lehet az értelmiségiek számával mérni. Itt eredmény, ha a cigánygyerek eljut a nyolcadikig vagy középiskolába, ha a segédmunkás gyereke szakmát akar tanulni. Volt olyan nyolcadik, ahonnan öten mentek szakközépiskolába, az idei 18 nyolcadikos közül egy szakközépben, 17 szakmunkásképzőben kíván tanulni. „Milyen lesz az életed tizenöt év múlva?", faggatta a pályázat a gyerekeket. A megkérdezettek 36 százalékának apja, 12 százalékának anyja szakmunkás: háromnegyed rész szakmunkás akar lenni. Szellemi foglalkozású az apák 4 százaléka, az anyák egytizede: szellemi pályára készül 14 százalék. Szakképzetlen az apák egyharmada, az anyák háromnegyede — de egy gyerek sincs olyan, aki nem akar szakmát szerezni. A tapasztalatok szerint a középfokú végzettséget szerzettek többsége - bár dolgozni helyben nem tud — lakni visszajön. Királyegyháza lakosságának száma, amely a tsz-szerve- zés, a tanácsi és iskolai körzetesítések idején csökkent, most lassan újra emelkedik. Becsukjuk a pályázatot, a beszélgetés véget ért. Indulnak az üzemi autóbuszok, amelyek Pécsre, Szentlőfincre éjszakai műszakba viszik a munkásokat. Ezzel mennek haza a pedagógusok is. G. T. Vörös Rébék Képernyő llSfiff Jegyzetíró egykedvűen lapozza vissza a -múlt heti tévéműsort. Vélte, lesz mit írnia a csütörtöki háromtételes esettanulmányról (Egységben az erő), de igazából nincs mit, az ilyenfajta vállalkozások rendre érdekesek inkább, mint jók, hasznosságukhoz kétség nem férhet, hisz mai húsbavágó problémákat exponálnak, jelen esetben azt, hogy az alulról jövő kezdeményezések mennyire nehezen illeszthetők bele a felülről jövő „szocialista demokráciába". Nincs hát baj a bennfoglalt tartalommal, jószándékkal, éles szemmel, a kérdés viszont megint kikerülhetetlen, hogy miért és kinek kell imitálni a dokumentumfilmet, kik azok a „gyengébbek", akiknek kedvéért felhabosít- tatik a televíziós publicisztika, szociográfia. Mondhatni — s jó ellenérv -, hogy új műfajjal kísérletezik a televízió s e kísérletek eredményt hoznak előbb-utóbb. Az irodalmi szociográfia mintájára meg akarja teremteni a tévés szociográfiát, csakhogy a művészi és a dokumentarista közelítés ötvözésének akkor van igazán értelme, ha általa többet, bátrabban és mélyebben lehet közölni a témáról, mint amit a „napi", szimpla szociográfia „megengedhet magának." Ezzel a többlettel pedig rémisztőén nagy nyilvánossága s így ellenőrzöttsége miatt aligha szolgálhat épp a televízió. Utóbb a szombat esti Agatha Christie tévéfilmen akad meg jegyzetíró, azon a profizmuson, elegancián és könnyedségen, ami szinte utánozhatatlannak tűnik. Aztán kiköt Arany Jánosnál és Gáti Józsefnél, akiknek a múlt heti összeműsoridő alighanem leg- szuggesztívebb öt percét köszönheti. Hogy a Vers mindenkinek az utóbbi időben meglehetősen kevés figyelmet kap a kritika részéről, annak oka — megszokottsága mellett - a meglehetős közepesség. Markáns szerkesztői koncepció, a választott művekből kirajzolódó vonulat nemigen figyelhető meg a hetente ismétlődő öt percekben, az se mondható, hogy elsőrangú előadóművészi teljesítmények mentén szerveződne a műsor. Van, valahol a kettő között és időnként olyan kiemelkedő produkciókkal ajándékoz meg, mint Gáti József versmondása szombaton. Az 1877-es Arany-ballada talán az egyik legszaggatot- tabb, „legballadább” Aranymű, előadása, megszólaltatása rettenetesen nehéz, hisz a dráma félmondatok, utalások, elhallgatások mögött és ezekből bomlik ki. Az előadásnak egyszerre kell megértetnie a történetet, megéreztetni tragikumát s megtartani a többértelműséget, épp ez utóbbival emelve Vörös Rébék, a gonosz kerítőnő és Pörge Dani „párharcát” olyan magasságokba, melyek már túl vannak témán és történeten. Gáti előadásában süt és sugárzik Arany hihetetlenül modern versszövege. Ebben a több mint száz éves balladában olyan technikát, eszközöket alkalmaz Arany, mely „fogásokról" azóta könyvtárnyi irodalom született, csak épp a „modern”, 20. századi művészet apropójából és példáin. Ds vajon eszünkbe jut-e elégszer Arany János montázs-technikp- ról, elhallgatásról, fragmentált és elliptikus versről beszélve, hangsúlyozzuk-e elégszer, hogy mi mindent köszönhet Aranynak az e századi, sőt a mai magyar irodalom? Gáti József tolmácsolásában és az életbölcsességen, a Vörös Rébékről való tudáson túl és mellett ez a tudás is érezhető, érzékelhető volt, nem kérdésként, de állításként, Arany modernségének, számunkra valóságának bizonyosságaként. Parti Nagy Lajos Balatoni iszap, liftek, vasntmegsziintetések Tudományos ülésszak a PMMF-en Érdekes mozzanat tette emlékezetessé számomra a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola amúqy is rendkívül színvonalas, jubileumi tudományos ülésszakának plenáris részét. Somogyi László építésügyi és városfejlesztési minisztert jelentették be, aki annak rendje- módja szerint elindult a szónoki emelvényhez, kezében mintegy 50—60 oldalnyi papírköteggeh Döbbent csend lett a teremben. Nem felolvasásra számítottak a résztvevők. Nos, a miniszter egyetlenegyszer sem nézett papírjaiba. Szabadon, szuggesz- tíven beszélt 70 percig. Azért mondtam el az esetet, mert a múlt héten, a PMMF működésének 15. évfordulójára rendezett nagyszabású tudományos, ülésen hallható mintegy 150 dolgozat közül elkértem néhányat, amelyről feltételeztem — közérdeklődésre tarthatnak számot. Valamennyi tudományos munkát megkaptam írásban. A szekcióüléseken azonban túlnyomó többségben szabadon adták elő készítőik, sikert aratva. A gépész, az építőipari, a vízgazdálkodási, a társadalom- tudományi, a neveléstudományi (ezen belül pedagógiai és pszichológiai, alkalmazott nyelvtudományi, irodalomtudományi), a matematika és számítástechnikai, valamint a vállalatszervezés és -vezetés szekciókban oktatók, gyakorlati szakemberek tudományos munkái hangzottak el. Közülük hármat arra kértem, néhány mondatban foglalják össze témájuk eddigi kutatásának lényegét. Dr. Csizi Csaba főiskolai docens a balatoni iszap hasznosításával foglalkozik: — A Balatonban 2 milliárd köbméter, víz alatt körülbelül ugyanennyi iszap rejtőzik. Ez önmagában nem volna baj, de ha figyelembe vesszük, hogy a Balaton átlagos vízszintje 3,5 méter, és az évente képződő iszap mennyisége 600 ezer m3, már aggasztó a tó eliszaposodásának folyamata. Énnek megfékezésére legalább annyi iszapot kell folyamatosan kikotorni, mint amennyi képződik. Ennek part menti elhelyezése is egyre többe kerül. A PMMF-en kidolgozott eljárás szerint reális lehetőség van az iszap építőanyag-ipari hasznosítására. Az így gyártott falazótéglák megfelelő szilárdság mellett igen jó hőszigetelő képességgel is rendelkeznek. A laboratóriumi és félüzemi kísérleti eredmények biztatóak. A gyártástechnológia igen egyszerű. Az iszapot a mészégetéshez hasonlóan hőkezelni kell, majd megfelelő előkészítés után formázásra kész masszát kapunk. A formázott idomok cement- szerűen önmagukban szilárdulnak. A kutatás befejezése előtt egy kísérleti ház megépítésére lenne szükség. Ezzel meghatározhatók lennének a falazat épületfizikai tulajdonságai. Csak egy gyártó kíváncsi A felvonóberendezések (személy- és teherliftek) megbízhatóságáról irt Juhász Pálné főiskolai adjunktus: — Elsősorban azzal foglalkozom, hogy a felvonók alkalmazhatóságát, minőségét vizsgáljam. Arra vagyok kíváncsi, hogy a minőségi paraméterek a használati idő során mennyiben változnak. A jelenleg használatban lévő felvonók vezérlő- berendezése relékből épül fel, érintkező elemeket tartalmaz. A meghibásodások többsége ezzel a résszel kapcsolatos. Itt Jegyzem meg, hogy a PMMF és a VILLGÉP Szövetkezet által kifejlesztett, mikrogépes irányítású liftek, amelyekből mintegy 50 már üzemel, sokkal megbízhatóbbak. A megbízhatósági vizsgálatokra kifejlesztett módszerünk összehasonlítható, rendszertechnikai jellegű, ennek a fajtának vezérlési vizsgálatára is alkalmas. Mint kiderült, kutatásaim eredményei elsősorban a piacot érdeklik, mert hasznos információkat szerezhetnek a felvonók minőségéről, megbízhatóságáról. Pillanatnyilag egyébként a felvonók kínálata nem kielégítő. Érdekes lehet, hogy a lifteket gyártó három magyar nagyvállalat közül egyedül a Felvonójavító Vállalat kérte vizsgálataink eredményét. Ezzel viszont, úgy tűnik, lassan az iparágon belül lehetőségünk lesz arra, hogy segítsük a felvonóberendezések megbízható- sáaának javítását. Ebben bízva, eddigi kutatásaimat szeretném doktori disszertációvá bővíteni, és a felvonós vállalatok további figyelmébe ajánlani. A lakosság bánja A vasútmegszüntetésekk ö- rülményei és következményei a dél-dunántúli régióban címmel a hetvenes évek második felében felszámolt pécs—harkányi, szigetvár—kaposvári és egy Zala megyei vasútvonalakkal foglalkozik közös dolgozatában Erdősi Ferenc tudományos főmunkatárs, MTA Regionális Kutatási Központja, valamint a PMMF két oktatója: Komano- vics József főiskolai tanár és Kovács Árpád főiskolai adjunktus. Kovács Árpádot kértem a főbb tapasztalatok vázlatos összefoglalására: — Interjúk, dokumentumelemzések alapján elsősorban a vasútmegszüntetések gyakorlati problémáinak feltárását tűztük ki célul. Egyértelműen kiderült, hogy a nemegyszer széles körű társadalmi tiltakozás ellenére 1984-ig felszámolt mintegy 1700 kilométer hosszú, különböző mellékvonalak többnyire inkább káros, mint hasznos gazdasági következményekkel jártak hazánkban. A pályamegszüntetések következtében az érintett vidékek gazdaságában, a lakosság ellátásában, életkörülményeiben okozott károk érintik a kistermelők áruszállítását, az ingázást és az idegenforgalmat is. A Volán a nyakába zúdult gondokat a mai napig sem tudta maradéktalanul megoldani. Nem sikerült pótolni a vonatot. Az átterelés több helyen hozzájárult az ingázás arányainak megváltoztatásához, növelte az elvándorlást az érintett falvakból. A legnagyobb feszültséget a tüzelő- és az építőanyagok beszerzésének igen magas költsége, körülményessége okozza. Az első években visszaesett a volt vonal mentén található görcsönyi téglagyár termelése, megnövekedett itt az alapvető építőanyag előállítás! és szállítási költsége. Vizsgáltuk a környezeti hatásokat is. A felhagyott vasúti pályák még nagy költségek árán is csak alacsony értékű termőfölddé rekul- tiválhatók. Nem szólva a más közlekedési esközökből a természetbe kerülő egyre több szennyező anyagról. Az említetteken kívül is seregnyi figyelemre méltó dolgozat hangzott el a PMMF legutóbbi tudományos ülésén. Az előadott dolgozatok később kötetekben is megjelennek, az intézmény kiadásában. Bozsik László
