Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)
1986-01-25 / 24. szám
Tekintélyt a teljesítmény ad A Zsolnay-gyári vállalati tanács egyöntetűen választotta meg elnöknek Otterbein Istvánt, termelési főmérnökét. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, s már egyetemista korában kapcsolat fűzte a Zsolnay-gyárhoz; társadalmi ösztöndíj, nyári munkák, s az üzemi gyakorlat. Azon kevesek közé tartozhatott, akik konkrét üzemi feladatot oldhattak meg diplomamunkájukban: az ellenál- lástest-gyártóssal összefüggő kérdésekből készítette a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. Nem ismeretlenként kezdte meg tehát munkáját mérnökként a porcelángyár ellenál- lástest-gyáregységében 1968- ban, ezerháromszáz forintos kezdő fizetéssel. — öt évig üzemmérnökként, majd másfél évig gyáregység- vezetőként dolgoztam, s úgy érzem ma is, hogy sikeres időszak volt, különösen az utolsó két-három év. Mégis tevékenyen részt vettem a gyáregység megszüntetésében. Hiába értünk el ugyanis jó eredményeket a selejt csökkentésében, a minőség javításában, válaszút elé érkeztünk. Vagy lépést tartunk az elektronika miniatürizálásával, s akkor jelentős beruházást hajtunk végre, vagy pedig felszámoljuk az ellenál- lástest-gyártást. Ez utóbbit választottuk, pedig akkor ott jelentős nyereséget produkáltunk. De akkor azt is megtanultam, hogy nem akkor kell abbahagyni valamit, amikor már rosszul megy, ha már veszteséges, hanem időben kell tudni dönteni. Mivel nyereséges volt az a munka, ezért lehetett fokozatosan megszüntetni az ellenállástestek gyártását, s nem egyik napról a másikra. Volt idő felkészülni az új munkákra. Az újat pedig a porcelánfajansz jelentette, mely jobban is illet a gyár tradícióihoz. Otter- bein István azonban a gyáregyFelelősség a gyár sorsáért Beszélgetés a Zsolnay-gyári vállalati tanács elnökével ség megszüntetése után egy évig távol volt a gyártól: a napi munkában bizonyító fiatalembert egyéves vezetőképző tanfolyamra küldték. A tanfolyamhoz tartozó gyakorlati időt az Alföldi Porcelángyárban töltötte, s a mások munkájának megismerése legalább annyit jelentett számára, mint az elméleti gyarapodás. 1976 nyarán újra a Zsolnay-gyárban találjuk, néhány hónap múlva kiS ezf az arányt is úgy kell növelnünk, hogy a nyereség ne romoljon. Ma ugyanis el tudnánk sokkal többet is adni, csak nem azon az áron, amit valójában érnek termékeink. Vannak ellentmondások az export és a belső érdekek között, elérhető jobb ár is, de emellett arról sem mondhatunk le, hogy hatékonyabban dolgozzunk. S erre van hazai példakép: He- rend például nyereségének szinA külföldön is keresett porcelán-fajansz dísztárgyakat festik Fotó: Läufer László nevezik termelési osztályvezetőnek, majd a FIM feloszlásakor elnyert vállalati önállóság, számára a termelési főmérnöki, azaz a műszaki igazgatóhelyettesi beosztást hozza. A négy gyáregység és az azokat kiszolgáló üzemek tartoznak hozzá — feladatmeghatározással, koordinálással, a végrehajtás megszervezésével és ellenőrzésével. — Kiemelt jelentőségű részfeladat volt a porcelánfajanszüzem beruházása, a termelés megindítása, fejlesztése. S ez nem volt kockázatmentes, hiszen azt várták el a gyáregységtől, hogy a nyereséghordozó képességet a termelés felfutása mellett is megtartsuk. Ez sikerült, s az akkori 20 milliós termelési volumen tavaly elérte a 76 milliót. A váltás tehát időben történt, de megállni most sem lehet. A tőkés exportarányt kell javítanunk, hiszen a gyár teljes exportjának kilencven százalékát az edény és a szigetelő jelenti, a maradék csak a diszmű és a porcelánfajansz. te száz százalékát az exporton keresztül realizálja. A termelési főmérnök elmondja, hogy ugyan imponálóan alacsony a selejtszázalékuk, de azt is hozzáteszi, hogy ez annak is köszönhető, hogy statisztikai adat, s hogy azért nem elégedettek az iparági szép eredménnyel, mert minden nap újra meg kell küzdeni érte. Fordítva: nem elég biztonságos ahhoz az anyagelőkészítés, a technológia, hogy különösebb figyelem nélkül tartható lenne ez a selejtszázalék. A porcelán- fajansz pedig különösen érzékeny a technológiai ingadozásokra. — S mit mond a vállalati tanács elnökeként Otterbein István? — A vállalati tanácson nekem is egyet ér a szavazatom: meglehet, hogy leszavaznak, akár mint elnököt, akár mint főmérnököt. Sőt elvileg, ad abszurdum még az is elképzelhető, hogy az elnöki önmagomnak kell szavaznia a termelési főmérnök íavaslata ellen. Remélem, ilyen konfliktusra rtem kerül sor, s nemcsak az önmagommal való békesség kedvéért nem. Mint termelési főmérnöknek ugyanis az a feladatom, hogy kollégáimmal együtt kidolgozzunk alternatívákat, legyen szó termékszerkezetről, nyereségességről, selejt- csökkentésről; vállalati tanácstagként pedig az, tudjunk dönteni rövid és hosszú távon a lehetőségek között. A vállalati tanács elnökeként pedig az a fő feladatom, hogy minden segítséget, lehetőséget megadjak, megteremtsek vagy biztositsak a vállalati tanács minden tagjának a lehető legszélesebb körű informálódáshoz, hogy valóban a dolgok teljes ismeretében dönthessenek. A vállalati tanácsban először azt kell megtanulnunk, hogy szinte mindannyiunknak kell olyan kérdésekben is állást foglalnunk, ami eddig nem volt a feladatunk. Ez rám is érvényes, de már jobban a gyáregységvezető tanácstagokra, s különösen a fizikai tanácstagokra. Bízom abban, hogy ezt a felelősséget a vállalati tanács tagjai érzik, s ez vezérli ök'et a munkájukban. A tisztség számomra még azt is jelenti, hogy lő feladatomat még jobban ellássam. Gondolom, ugyanezt érzi a tanács minden tagja. Nekünk, a vállalati tanács tagjainak kevesebb hibát szabad elkövetnünk, hiszen egyrészt élvezzük munkatársaink bizalmát, s ezzel nem szabad visszaélni, másrészt pedig a gyár sorsáért felelős tanácstagoknak kell a példát mutatni. A Zsolnay-gyár közössége nem volt közömbös a tanácstagok megválasztásakor, majd a tanács megalakulásakor sem. Egy hónap után ez a figyelem természetszerűleg lanyhult. De közben — s biztosan a vállalati tanács létének érdemeként is — át is alakult. Ha tíz—húsz éve a többséget szinte csak a kereset érdekelte, akkor ma már az is, hogy e keresetet hogyan lehet növelni. S egyre többen ismerhetik fel a vállalati tanáccsal együtt, hogy a Zsolnay Porcelángyár hírnevének növelésével. Ez ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy a gyárakból kikerülő termékek megfelelő és megbízható minőségével, a nyereséget produkáló alkotó munkával. B. L. Új hitelfeltételek A lakáscsere megoldására is új hitelfeltételeket vezetett be az Országos Takarékpénztár január elsejétől. Ha a szociálpolitikai kedvezmény és minden olyan forrás, amely saját anyagi eszköznek számít, valamint a kedvezményes kamatozású kölcsön együttesen nem elegendő ahhoz, hogy az emberek az igényeiknek minél jobban megfelelő lakást vásárolhassanak, akkor segítséget az áthidaló bankkölcsön nyújt. Ezt az újfajta hitelt azok kaphatják meg, akik már rendelkeznek személyi tulajdonú lakással. A kölcsön kamata az összeg nagyságától függ, legfeljebb három évre adható, és az eladott lakás árából kell visszafizetni. Időközben törleszteni nem kell. Tatarozáshoz, bővítéshez, felújításhoz is kedvezményes kölcsönt ad az OTP, kamata évi 3 százalék. A lakások bővítéséhez adható hitel felső határa 150 000 forint. A lakóházak felújítására, megosztására, kisebbek összevonásához, korszerűsítéséhez, közművesítéséhez, utólagos hőszigeteléséhez, valamint energiatakarékos fűtési módszerek kialakításához 100 000 forint. Ha a felújítást, utólagos hőszigetelést és fűtéskorszerűsítést együttesen végzik el, akkor a felső határ 150 000 forint. Újdonság, hogy az állami tulajdonban volt lakóépületek teljes felújításához, amennyiben a legutóbbi tatarozástól már 15 év eltelt, is adható legfeljebb 150 000 forint hitel. Az állami kölcsön kiegészítésére bankhitel is nyújtható, legfeljebb tíz évre, lakóház felújításnál az építési költség 80 százalékáig, míg hőszigetelésnél, valamint többlakásos épületek teljes felújításánál az építési költség 90 százalékáig. Többféle lehetőség lesz ezentúl a lakások cseréjére is. Az OTP-kölcsönnel terhelt ingatlanok magánforgalomban történő eladásakor a kedvezményes állami kölcsön a vevőre száll át. A jelenlegi szabályozás alapján a lakáscserét lebonyolíthatta az OTP, a tanácsi ingatlanközvetítő, a takarékszövetkezet, lakást építő és építtető gazdálkodó szervezet, valamint a lakásszövetkezet. Január elsejétől azonban mindez kiterjed valamennyi, nem állami tulajdonban álló használt lakás értékesítésére jogosult szervezettől történő vásárlásra. Ha például a tanács az eladó részére másik lakás megvételét teszi lehetővé, építési telket ad el, vagy azt tartós használatba adja. Másik példa: a munkáltató másik lakás építését teszi lehetővé, vagy munkáltatói kölcsönt ad az új lakás megépítéséhez. Harmadik: a lakásszövetkezet is lehetőséget ad új lakás megépítésére: a lakásokat forgalmi áron vásárolják visz- sza, a vásárlást követően a volt tulajdonos — ha ezt igényli — továbbra is a lakásban maradhat és használatáért lakbért (használati díjat) köteles fizetni. A vételárból azonban ki kell egyenlíteni a kölcsöntartozást, a munkáltatói hitelt és a tanácsi helyi támogatást. Ez utóbbi kettőt abban az esetben nem kell visszafizetni, ha a munkáltató és a tanács hozzájárul ahhoz, hogy a kölcsönt az újabb lakásra átjegyezzék. Sz. K. Megélénkült a társközségek közélete Elöljáróságok B Baranya SS 1985. december 23-i ülésén tekintette át a községi elöljáróságok működésének tapasztalatait és meghatározta munkájuk fejlesztésével kapcsolatos tennivalókat. A megyei testület megállapította, hogy az elöljáróságok munkájának kezdeti tapasztalatai igazolják létrehozásuk helyességét. Első megnyilvánulásaik élénkítették a székhelyen kívüli társközségek közéletét. Az elöljáróság a nem székhely társközség lakosságának népképviseleti-önkormányzati testületé, amely a közös tanács szervezetének részeként működik. Feladata, hogy képviselje a közös tanácsban és más szervek előtt a társközség lakosságának érdekeit, szervezje a helyi feladatok végrehajtását, a közösségi életet, a lakosság tájékoztatását, a helyi ünnepségeket és rendezvényeket. Megyénkben a községek 73 százalékában, 214 helyen létesült elöljáróság. A lakosság köztiszteletben álló elöljárósági tagokat választott. Az elöljáróságok első ülésükön megválasztották az elöljárót, amelyek 2/3-a 'korábban is tanácstag volt. Közülük többen valamilyen tisztséget is viseltek, 40 százalékuk párttag, 50 százalékuk a népfrontbizottságokban dolgozik. Az elöljáróságok többsége öntevékenyen dolgozik. A társközség és közös tanács érdekeit egyaránt figyelem- bevéve tárgyal a feladatokról. Nem volt olyan eset, hogy ennek során a társközségek sajátos érdekei miatt feloldhatatlan feszültség 'keletkezett volna. Megfigyelhető viszont, hogy az elöljáróságok a társközségek fejlődésének közvetlen elősegítésére összpontosítanak, főként a halmozottan hátrányos helyeken szembetűnő ez. Munkájuk praktikus, érdeklődésük elsősorban a fejlesztési feladatokra irányul. Az ellátásért érzett felelősségük a problémák jelzésében és a közös tanács szerveihez való továbbításában fejeződik ki. Ma még kevés figyelmet fordítanak a helyi közélet szervezésére, bár a falugyűlés a legtöbb helyen az elöljáróságok aktivitásával a korábbinál már nagyobb szerepet tölt be a község életében. A jogszabályok kiterjedt hatáskörrel ruházzák fel az elöljáróságokat az állam- igazgatási ügyek elintézése tekintetében. Leggyakrabban a szociális segélyezés és a földek hasznosításának ügyei fordul elő. Hz elöljáróságok általában szükség szerint üléseznek. Munkájukban azonban előtérben áll az üléseken kívüli tevékenység, a folyamatos munka. Munkájuknak lendületet adott, hogy a községi tanácsok bevonták őket a VII. ötéves terv előkészítésébe. A lakosság igényeit felelősséggel fogalmazták meg és nyoma- tékkal szóltak a választási gyűlések felvetéseiről. Jelentős segítséget adtak a lakosság konkrét mozgósításával, a településfejlesztést segítő társadalmi összefogás szervezésével. Ennek is eredménye, hogy a jellegüket tekintve az alapellátás tárgykörébe vágó javaslatok 95 százaléka zömmel a tervcikius első felében realizálható. Az elöljáróságok munkájának gazdasági megalapozása érdekében tett intézkedések igen differenciáltak. A tanácsok: közül néhány már 1985-ben, többnyire a I korábbi gyakorlat szerint ■ pénzalapot képezett és bocsátott az elöljáróságok ren- 1 defkezésére. Döntő többségük azonban 1986-tól készül gazdálkodási hatáskörük kibővítésére. Több helyen az érdekeltségi bevételeken kívül a fejkvóta bizonyos aránya feletti döntés jogát is átengedik az elöljáróságoknak, másutt a felújítást, karbantartást véleményüktől teszik függővé. Néhol a költségvetés egészének egyfajta lakossági arányhoz igazodó felhasználását fontolgatják. Az elöljáróságok közéleti szerepe kibontakozásának döntő tényezője, hogy jól kiépítették kapcsolataikat a politikai és társadalmi szervekkel. E szervek jelentős kezdeményező szerepet töltenek be az elöljáróságok munkájának segítésében. A kapcsolatok tartalma differenciált, nagymértékben függ a társközségben működő pártalapszervezetek öntevékenységétől, a társadalmi szervek politikai erejétől, és az elöljáró személyes aktivitásától. B lakosság St 'ként fellépve az elöljáróságok többsége jelzi az ellátásban észlelhető zavarokat. Közülük néhány tárgyalásokat is kezdeményez az ellátásban részt vevő tanácsi szervek képviselőivel a községfejlesztés időszerű feladatairól. E fellépéseket a nem tanácsi szervek általában készségesen fogadják. Hátráltató tényező, hogy a tanácsok egy részénél még nem tisztázódott kellően a nem tanácsi szervekkel 'kialakítandó kapcsolatokban a munkamegosztás a közös tanács szervei és az elöljáróság között. Azt tapasztaljuk, hogy az elöljáróságok működése elősegíti a közös községi tanács tevékenysége hatékonyságát. A tanácsi szervek többsége érzi ezt, s felelősen segíti munkájukat, a részleteket tekintve azonban differenciált kapcsolatokat építettek ki, ami több helyen javításra szorul. Sürgeti ezt, hogy az elöljáróságok lendületesen ténykednek, erős politikai felelősséggel képviselik községük érdekeit, s zömmel a közös tanács szer- veinek támogatásától függ, miként lesznek képesek aktivitásukat a közösség javára a legteljesebben kamatoztatni. A vezető testületekkel kialakult a kapcsolat, ennek folyamatos gazdagításáról 'kell gondoskodni. A tanácsi tisztségviselők mindenütt kapcsolatot teremtettek az elöljáróságokkal és az elöljárókkal. A legtöbb helyen az elöljárók rendszeres, személyes jellegű informálása, gyakorlati munkájának elősegítését szolgálja. Figyelmet érdemel, hogy a kezdeti bizonytalanság nem szűnt meg az elöljáróságok hatósági munkát segítő tevékenységével kapcsolatban. Hetvenként még ma sem vonják be őket a jogszabályokban kifejezetten az elöljáróságok hatáskörébe utalt ügyek intézésébe. Az elöljáróságok többségénél a munka további fellendülése döntően attól függ, miként gyarapodik folyamatosan eredményes és öntevékeny működésük feltétele; miként sikerül ehhez a közös tanácsok adta személyi, szervezeti, anyagi lehetőségeket felhasználni. A legfőbb feladat ezért: megfelelő szemléletet teremteni a tanácsi szervezetben és a közvetlen környezetben, a községekben; a kellő kapcsolatrendszer kiépítése mindenekelőtt a tanácsi szervezet keretében; a lehetőségek teljeskörű kiaknázásával megalapozni az elöljáróságok öntevékeny munkájának fejlődését, HÉTVÉGE 3.
