Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)
1986-01-21 / 20. szám
6 Dunántúli napló 1986. január 21., kedd Pécsiek a városért A szakosztályok idei terveiből Nemzetközi magazin Észak-írország A feszültség földje Belfastban százezren tiltakoztak múlt év november végén az Észak-lrországra vonatkozó egyezmény ellen. A kép előterében jobbról Paisley lelkész, a Demokratikus Unionista Párt vezetője. (Fotó: MTI - KS - DN) Az építészeti-városrendezési szakosztály a város általános rendezési tervének a bemutatására és véleményezésére vállalkozik a természet- és környezetvédelmi szakosztállyal közösen. Figyelemmel kiséri a belvárosi rehabilitáció tervezését, kivitelezését, és gyűjti a szakmai és társadalmi véleményeket, amelyeket továbbit az illetékesekhez. Kihelyezett szakosztályülések megtartását tervezik néhány nagyobb vállalatnál az egyesületi és szakosztályi munka, valamint időszerű városrendezési kérdések ismertetésére. A várostörténeti-műemléki szakosztály a pécsi temetők síremlékeinek a dokumentálására készül, előkészítik az Ang- ster-orgonagyár műhelyépüleA taglétszám közelmúltbeli vizsgálata különös képet mutatott: tovább csökkent azoknak a száma, akik a Pécsi Városszépitő és Városvédő Egyesület keretei közt kívánnak Ré<sért munkálkodni. A mérce egyszerű: azokat számíthatjuk egyesületünk tagjainak, akik ezt tagdíjfizetéssel is megerősítik. Az egyesületi tagság mindig is mindenütt a befizetett tagdíj függvénye, s így van ez a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesületnél is. Nagyon sokan vannak olyanok, akik úgy vélték: elegendő kitölteni a belépési nyilatkozatot, s ezzel „életfogytiglan’* tagjai az egyesületnek. Pedig az alapszabály is kimondja: a PVVE tagja az, aki fizeti a megállapított tagdíjat. Ez később kiegészült azzal a gyakorlattal, miszerint a vezetőség döntése szerint az évente befizetett tagdíj „ellenértékeként" a tag megPénteken délután nyílt meg az Ifjúsági Házban nagy érdeklődés mellett egyesületünk első fotókiállítása „Az ezerarcú Pécs" címmel. Itt kértük rövid -beszélgetésre az egyik első díjjal jutalmazott kiállítót, Tóth Károly ny. röntgentechnikust, aki mindenekelőtt elmondta, hogy 1941 óta fényképez folyamatosan, 1955 óta pedig, amióta itt él, Pécs a fotószenvedélye tárgya.- Ennek a városnak teljesen egyedülálló a hangulata, és aki szereti, az mindig talál új, meg új témákat, s mást a különböző évszakokban, napszakokban, időjárási viszonyokban, de mindig szépet... Annak idején úgy jöttem ide, hogy nem maradok itt, s íme, 30 év után ezek is — mutat a falon függő képeire — igazolják, amit mondtam. Első pécsi képei a Széchenyi .téren készültek, s e helyhez azóta sem 'lett hűtlen, de szívesen fényképezi a székes- egyházat és környékét különböző időszakokban, a Kossuth Lajos utcát, a Sallai utcát. . . Á-m nemcsak a régi Pécs érdekli, talál témákat az újabban épült városrészekben is. Szereti fényképezni a baranyai falvakat, különösen azoknak a múltat idéző vonásait, s érdekli a falusi emberek élete. A mostani kiállítás -kapcsán tének a védetté nyilvánítását, s az alapítás centenáriumára emléktábla elhelyezését. Megszervezi a Zsolnay-mauzóleum környezetrendezésének a társadalmi tervezését és kivitelezését, továbbá a Bartalits-féle apostolszobrok — régebben ezek díszítették a székesegyház homlokzatát — konzerválását. „Mesélő régi házak” címmel előadásokat fognak tartani. A természet- és környezetvédelmi szakosztály városszépítő társadalmi munkák szervezésén túl ismét megrendezi a „tiszta, rendezett környezetért” akciót, kapcsolatot épít ki a városi közterületfelügyelettel, javaslatokat dolgoz ki a természetvédelmet igénylő területek lehatárolására, emléktáblák és szobrok tisztítására. kapja az arra az évre érvényes tagsági igazolványt. Az év vége felé levélben kértük fel hátralékos tagtársainkat az 1985- ös tagdíj rendezésére, közülük csaknem százan eleget is tettek már a kérésnek. Most új esztendő elején vagyunk, elérkezett az 1986-os tagdíjak rendezésének az ideje. Ezúton kérjük mindazokat, akik fenn kívánják tartani tagságukat — $ bízunk abban, hogy sokan vannak ilyenek -, fizessék be az esedékes tagdíjat. S tegyék ezt azért is, mert egyesületünk kellő pénzalap nélkül - ennek fontos része a tagdíj — nehezen tehet eleget a vállalt kötelezettségének. Csak szavakkal nehéz eredményt elérni a városszépítésben is. A közeljövőben egyesületi rendezvényre kerül sor, a kiküldendő meghívóhoz befizetési lapot is mellékei a vezetőség azoknak, akik 1985-ben már rendezték tagdíjukat. elmondja, hogy eddig kb. 200 kiállításon láthatták világszerte a képeit, de mind között a leg ra ngosabbnak tekinti ma is az 1958-as London Saloon-on való részvételét. Ott — úgymond — egyetlen képpel a falra kerülés a díj. Jelenleg három géppel - egy Nikon F—2- vel, egy Pentacon Six-szel és egy Ma-miya Press-szel — dolgozik, ezekkel készültek a kiállításon látható képei is, melyek közül néhányat be is mutat: — A városháza főhomlokzatán levő címert nyomban a felújítás után (alul még bontották az állványzatot) fotóztam vörös szűrővel, késő délután jó fényviszonyok között. A Per- czel utcai kapu fölötti címert viszont még a régi állapotában örökítettem meg, délután súrló fényben, ami jól kiemeli a lényeget. Rengeteg érdekes részletet kínál a székesegyház; a nyugati kaput, ami egy ötvösművészeti remek, kevesen ismerik. Nagyon megkapott az Ótemető utcai lépcsős járda, és egészen elbűvölt a Tinódi utcai öreg ház rozzant kapuja . . . Múlt vasárnap a hóval takart Pécset fényképezte, s egy kollekció öszeállításán dolgozik, ami a Lvovban tavasszal rendezendő pécsi kiállítás része lesz. Enyhén szólva baljós előjelek kísérték annak a választási kampánynak szűkre szabott heteit, amely az Észak-lrország- ban január 23-án esedékes időközi választásokat előzte meg. Egyrészt szinte állandósultak a tiltakozó felvonulások, tüntetések, megszaporodtak a hatóságok „biztonsági intézkedései”, másrészt - hivatalosan ugyan meg nem erősítve a lépést - több száz újabb angol katonát vezényeltek a Nagy- Britanniához tartozó Ulsterbe, hogy elejét vegyék a zavargások erősödésének. (A másfél milliós északi országrészben állomásozó brit egységek létszáma ezzel csaknem tízezerre emelkedett.) Letartóztatássorozat A legnagyobb vihart az a letartóztatássorozat kavarta, amelynek során a tavalyi év utolsó napjaiban az Ir Köztársasági Hadsereg, az IRA politikai szárnyának, a Sinn Fein pártnak másfél tucatnyi vezetőjét — köztük egy tartományi képviselőt — vettek őrizetbe. Az összehangolt, több városra kiterjedő akció célja a voksolás közeledtével egyre fenyegetőbb terroristahullám megakadályozása volt, ám a megfigyelők egy része azt jósolta, hogy az intézkedés végső soron épp eredeti céljával ellentétes hatást fog elérni. A mostani időközi választásokat London ugyanis annak nyomán volt kénytelen megrendezni, hogy a tavaly novemberben megkötött, emlékezetes brit—ír megállapodás elleni tiltakozásul testületileg lemondanak mandátumaikról az ulsteri protestáns unionista (vagyis a Nagy-Britanniához való alkotmányjogi kötődést mindenáron védelmező) pártok képviselői. E politikusok úgy értékelték a Margaret Thatcher brit és Garret Fitzgerald ír miniszterelnök között létrejött, több szempontból kétségtelenül történelmi jelentőségű egyezményt, hogy „az felér Ulster kiárusításával", a kétharmados többségben levő protestáns lakosság „cserben- hagyásával”. Pedig hát erről szó sincsen. A dokumentum semmilyen formában nem hozott változást az évtizedek óta véres politikai csatározásba bonyolódott észak-írországi terület jelenleg érvényes jogállásában. Sőt, egyenesen kimondta: bármilyen módosításra — értsd, az Írországhoz való csatolásra - kizárólag a lakosság többséA kínai légitársaság Cseng- tu-Lhasza járata annyira pontosan betartja a reggel hét órai indulást, hogy Boeing 707- ese felpörgetett motorokkal már 6.58-kor a kifutópálya szélén remeg. Narancsot osztogatnak. Mögöttünk marad az örökké párás, meleg és termékeny vörös talajú szecsuáni medence. A „senki” földje következik, kopár hegyek, csontkemény száraz talaj. Torokszorító látvány. Százkilométereken át az életnek semmi jele. Szecsuánban százmillióan laknak. Az egymillió négyzetkilométernél valamivel nagyobb Tibetben kétmil- lióan. Másfél—kétezer méter magas hegyek emelkednek ki „a világ tetejének" elkeresztelt tibeti-csinghaji fennsíkból. A főváros, Lhasza is már négyezer méterrel a tengerszint felett van. Keringési zavarokkal, szívbántalmakkal, fülproblémákkal bajlódó embertársainkgének beleegyezésével kerülhet sor. Mivel azonban a népességnek csak egyharmadát teszik ki a katolikusok, így belátható ideig nemigen nyílik esély a Dublinban szent történelmi feladatnak tartott országegyesítésre. Szomorú mérleg Ám ennyi is elég volt az indulatok elszabadulásához - tegyük hozzá, mindkét oldalon. A szélsőséges katolikus szervezetek, mindenekelőtt az IRA radikálisai éppúgy elhatárolták magukat az „aljas kompromisszumtól”, mint ahogy elutasították az egyezményt az északi unionisták vezetői. S a tiltakozás nem csupán szavakban jelentkezett. Belfastban például olyan méretű, százezres tömegtüntetést szerveztek, amilyen még soha nem fordult elő. A protestáns szervezetek hangadói mindenféle, Londonban elhangzó megnyugtató nyilatkozatot lesöpörve utasították vissza a megállapodás előírásait. Paisley tiszteletes és társai voltaképp népszavazás kiírását akarták elérni, de a tory kormányzat ettől természetesen elzárkózott. így maradt az időközi választások kikényszerítése, amivel az unio- nistáknak az a céljuk, hogy képviselői helyük elsöprő arányú, ismételt elnyerésével kifejezésre juttassák Észak-lrország lakosságának egységes ellenállását „Thatcher és Fitzgerald összeesküvésével" szemben. A papírforma alapján erre meg is van az esélyük. Az elmúlt hetek fejleményei újból arra figyelmeztetnek, hogy meglehetősen behatárolt tere maradt a mérsékelt politikai nak nem ajánlják az utat. A tanácsok monoton sorrendben ismétlődnek: nem szabad cigarettázni, szeszes italt inni, a levegő oxigénben szegény, lassan, óvatosan kell járni. Alattunk a Brahmaputra (ti- petiül: Jarlung Cangpo), mely többezer kilométert tesz meg tibeti területen, majd hirtelen kanyarral Indiának és Bangla- desnek veszi útját. Vize sekély és smaragdzöld. Már-már azt hinné az ember, hogy a pilóta meg akarja mártani a kieresztett kerekeket a vízben, de végül is simán landolunk Lhasza repülőterén. A hallottak, olvasottak hatására az utas azt hiszi, hogy miután kinyitják a repülőgépek ajtaját a „híg levegő” rögtön leteríti és az utaskísérők máris rohanhatnak az. oxigénpalackért. Semmi ilyesmi nem történik. Hideg van, s éppenhogy csak kivilágosodott. Óráink háromnegyed- kilencet mutatnak, pekingi időt, erőknek, s nemegyszer biztonságát teszi kockára, aki teljes mellszélességgel kiáll a Dub- linnak biztosított engedmények mellett. Pedig a szomorú mérleg kijózanodásra inthetné a forrófejűeket: az elmúlt bő másfél évtizedben körülbelül két és fél ezer halálos áldozatot, s mintegy 28 ezer sebesültet követeltek a felszínen vallási köntösben jelentkező, ám valójában sokkal szélesebb, gazdasági és társadalmi érdekkülönbségekben gyökerező ellentétek. Nem segített a tartomány önálló törvényhozásának feloszlatása, s a közvetlen londoni kormányzás bevezetése, majd a helyi parlament munkájának felújítása sem — ezt ugyanis 1982 óta a katolikus honatyák bojkottálják. Kezdeti lépések Mindennek tudatában bizonytalan, milyen következményekkel járhatnak a mostani választások. Rábírhatják-e Londont a visszakozásra az általános sztrájk fegyverével is fenyegetőző unionisták, vagy a mérsékelt politikai erők esetleges térnyerése a feszültség enyhülését hozza el? Milyen kilátások nyílnak a katolikusok előtt az egyezményben beígért gazdasági és kulturális jogok „teljesebb érvényesítése” terén? A kezdeti lépések itt sem különösebben biztatóak. A megállapodás előírásai szerint megalakult brit—ír kormányközi konferencia például ezer főnyi karhatalom védelme alatt, egy szögesdróttal körülzárt épületben tudta csak megtartani első ülését. Szegő Gábor mivelhogy egész Kínában, a két—három időzóna ellenére is, egységes időt mérnek. Tibet azonban többezer kilométerre nyugatra van Pekingtől, a nap később kel, ezért az itteni hivatalokban is csak fél tízkor— tízkor kezdődik a munkaidő és tart ebédszünet közbeiktatásával este hatig. A vegyes összetételű társaság egyelőre valamilyen szállítási alkalmatosságra vár. A két kölni diák, kiknek Csengtuban támadt az az ötletük, hogy pár napra Tibetbe jönnek, gazdag nyugati turistákból álló csoport, a „Marco Polo nyomdokain járó” olasz házaspár... Az egyre rugalmasabb kínai idegen- forgalom egyaránt számít a vastag és vékony pénztárcáié utasra, a világvándorokra, akik Nepál után mintha kizárólag csak Tibetet akarnák meglátogatni. A turista Tibetben kaphat szállást hatszemélyes szobákKihalnak az osztrákok? A termékenységi arány Ausztriában újabban eddig sosem tapasztalt mélypontra zuhant. Mint a bécsi Központi Statisztikai Hivatal egy tanulmányából kiderül, 1985. januártól augusztusig minden hónapban csak 58 191 gyermek jött a világra, ami közel két százalékkal kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában. A statisztikusok számításai szerint napjainkban Ausztriában nem fog minden szülőképes korban levő nőre „másfél gyermek" jutni. 1984-ben átlagosan még 1,52 gyermek született. A statisztikusok szerint azonban igazában nem önmagában a százalékos visszaesés a riasztó, hanem az a tény, hogy ez olyan időszakra esik, amikor valójában igen nagy létszámú évjáratok jutottak „szülőképes" korba. A demográfusok attól tartanak, hogy ez hosszú távon problémákat okoz az osztrák lakosságnak. Először is, a társadalombiztosítás és a nyugdíjak finanszírozása kerül veszélybe, ha nem nő fel elég gyermek. Másodszor, 30 év múlva egyharmaddal kevesebb nő lesz szülőképes korban, mint jelenleg. A még távolabbi jövőben ennek az lesz a következménye, hogy a következő száz éven belül egy teljes osztrák nemzedék „esik ki”. A legújabb felmérések azt eredményezték, hogy Ausztriában ma minden fiarmadik 20 es 30 év közötti nő teljesen tudatosan mond „nem”-et a gyerekre. Ennek társadalrni okain évek óta törik a fejüket a szociológusok. „Sok nő kereső tevékenységét nem lehet elegendő közvetlen oknak tekinteni” — jegyzi meg erre dr. Peter Findl statisztikus. A parasztasszonyoknak és „csak háziasszonyoknak" is kevesebb gyermekük születik. A szakértők ezt inkább az emberek életük tudatosabb alakításával hozzák összefüggésbe, ami „megfontoltabb” gyermeknem- zést is jelent. Nem utolsósorban a gazdasági helyzet is barométere a termékenységi ban öt jüanért is, de a Lind- blad-utak résztvevőitől naponta kétszáz dollárt is elkérnek a szállás, a szállítás, az étkezés és az idegenvezetés fejében. A legdrágább tétel: a szállítás. A benzin cseppje drágább az arany grammjánál. Mesélik, hogy ha egy tíz kocsiból álló teherautókonvoj útnak indul Szecsuánból, vagy Csinghajból — e két tartományt autóút köti össze Tibettel —, a tízből kettő csak benzint szállít: útmenti töltőállomások hiányában a többi nyolc sofőrje onnan vételez üzemanyagot. A Tibetben kapható áruk 96 százalékát be kell hozni az autonóm területre, a turisták élelmét is. És már nem is csodálkozunk az árakon: az étlapon tengeri uborka, tengeri moszat- ból készült leves, ananász és mandarin is szerepel. 1980, Tibet megnyitása óta körülbelül tízezer turista látogatott el ide. S. Kovács Ferenc A tagdíj - működésünk alapja „Pécs mindig kínál új témákat...” Beszélgetés Tóth Károly fotóművésszel aránynak. (Die Presse) Tibeti út,jegyzetek Utazás „vi/ág "
