Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-17 / 16. szám

1986. január 17., péntek Duncintüli napló 3 Nagyobb érdeklődést várnak Vegyész-, gépész- és építőipari technikusok Folytatva bemutató soroza­tunkat, amely a technikuskép­zéssel foglalkozik megyénk szakközépiskoláiban, két intéz­ményről kell még szólni. Ipari jellegű technikusképzés folyik a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskolában és a Ve­gyipari és Vegyipari Gépésze­ti Szakközépiskolában. A pécsi Pollack Mihály Épí­tőipari Szakközépiskola 1985 szeptemberében indított há­rom osztályt, amelyekben 108- an kezdték meg technikusi ta­nulmányaikat. Az első két év­ben a közismereti tárgyaik mel­lett szakmai alapismereteket sajátítanak el a tanulók. A harmadik évtől szakosodhatnak magasépítési és mélyépítési szakra. Ettől kezdve megsza­porodnak a szakmai tantár­gyak. A negyedik év végén az érettségi vizsga magyar, tör­ténelem, és matematika, fizi­ka tárgyakból kötelező. Aki nem szándékozik továbbtanul­ni, vagy nem vették fel, az folytathatja tanulmányait és az ötödik év után technikusi vizs­gát tehet. A Vegyipari és Vegyipari Gépészeti Szakközépiskola is már 1985-ben megindította a technikusképzést. Általános vegyipari szakon kettő 32 fős, vegyipari-gépészeti szakon szin­tén kettő, de csak 30-as lét­számú osztályban tanulhatnak az ide jelentkezők. Az utóbbi szakon az első két év után a 'bányagépészet és vegyipari gépészet között választhatnak a diákok. Az öt év oktatási rendszere itt hasonló az építő­ipari iskoláéhoz. Az általános vegyipari szak érettségiében van csupán eltérés, fizika he­lyett kémia szerepel a vizsga­tárgyak között. A két iskolában az első két évben megközelítőleg gimná­ziumi szintet kívánnak elérni. Ezt célozza második idegen nyelvként az angol, illetve a német bevezetése, valamint egy évig a biológia tanulása is. Megfelelő alapot akarnak nyújtani a továbbtanulni szán­dékozóknak, a szakirányú fel­sőoktatási intézményekben vár­ják az itt érettségizett fiatalo­kat. Az ötödik évet befejező, technikusi minősítéssel rendel­kező diákok középszintű veze­tői állás betöltésére alkalma­sak. Lehetőség van azonban arra is, hogy szakmunkásként helyezkednek el. Az intézmények vezetői az érdeklődés fokozódását vár­ják az iskolák iránt, igyekez­nek több információval szol­gálni azoknak, akiket ezek a pályák érdekelnek. Az okta­tás technikai és szakmai fel­tételei megvannak, és gond nélkül kaphatnak kollégiumi elhelyezést a vidékről jelent­kező tanulóik is. K. E. Öt éuuel a diploma után Pályán az építészmérnök A pénzkeresés mellett önművelés Is Horváth András pécsi épí­tészmérnök 29 évesen szeren­csésnek tartja magát: önálló munkát végezhet. Már mű­egyetemi tanulmányai alatt tudta, lesz állása: hároméves szerződés költötte a pécsi DTV- hez. Ma is egyértelműen úgy vélekedik, jól döntött, amikor idejött. Évfolyamtársai közül legtöbben a fővárosban ma­radtak, s a jóval kevesebb ön­álló munkalehetőség miatt az­óta sokan kötöttek ki valame­lyik termelőszövetkezet mellék­üzemágában. — Jó és komoly munkákat állami vagy tanácsi tervező- vál la latnál lehet végezni, s igazi gyakorlatra is csak így lehet szert tenni. A DTV-nél Getto József műtermében kezdtem el dolgozni, s itt kap­tam élőször önálló, felelősség­gel járó munkát. Az öt év tör­ténetéhez még hozzátartozik, hogy közben hét hónapig ka­tona is voltam, s amikor két éve újra dolgozni kezdtem, már egy másik műterembe ke­rültem, a 2-es irodába. Azóta is itt vagyok. Éppen abban az időben kezdődtek el a ver­senytárgyalásos munkák: ilyen­kor az ajánlati tervet néhány nap alatt kell elkészíteni. Ez ennek a nehézsége és egyben a szépsége is. Sok lehetőség adódik így az önálló munkára. Horváth András első verseny­tárgyalásra készült munkája egy 156 lakásos, 14 épületből álló terv volt. Ezek a házak már épülnek Dombóváron. Megvalósult tervei közül a bar­csiak már használják az SZTK-t, a pécsiek pedig a nemrég nyílt Titán Áruházat. Feleségével és négyéves kis­lányával saját lakásában él. Nemsokára megszületik máso­dik gyermekük ,is. A lakáshoz azonban, teszi hozzá rögtön, a szülők támogatása nélkül nem­igen jutottak volna. — Mindenütt azt tapaszta­lom - mondja —, hogy akik ilyenfajta családi segítséget nem kaptak, azok körülbelül harmincéves korukra tudnak otthont teremteni maguknak. S minthogy nekünk lakásra nem volt gondunk, tudtunk venni egy autót. — A lakást fenntartani, au­tót venni és megélni harmad­magával: — nagyon sok pénz. — Az anyagi előbbre jutás­hoz pluszmunkákat kell vállal­ni. Egy építészmérnök számára vannak pályázati lehetőségek, S vállalhat magántervezést is. kell Munkahelyem szakmailag rendkívül előnyös: de a meg­élhetéshez szükséges pénzt az előbb említettekkel kell elő­teremteni. Természetesen akár­milyen megbízatást az ember már csak szakmai hiúságból sem vállal el, de a jó munká­nak nem tudok ellenállni. Mindebből adódik, hogy ami­kor jut rá idő, akkor szinte kampányszerűen szórakozunk. Ezt úgy értem, hogy ha egy- egy hétvégére Budapestre uta­zunk, egymás után több szín­házi előadást is megnézünk.- Mik a tervei, elképzelései a következő öt évre? — Szeretném, hogy minél több ház minél gyorsabban és közmegelégedésre felépüljön, s hogy megtaláljak egy olyan építészeti formát, amire azt mondhatom: ez az én stílu­som. Mert az egyéni stílus na­gyon fontos, erről nem lehet lemondani. Ami az életszínvo­nalat illeti, én most nem a pénzre gondolok, hanem in­kább, ha lehet így mondani, a szellemi életszínvonalra. Sze­retném, ha sokkal több időm lenne olvasásra, utazásra, ar­ra, hogy tájékozott legyek a világban, hogy tudjak azokkal a dolgokkal is foglalkozni, amik érdekelnék, de nem köz­vetlenül a szakmámmal kap­csolatosak. S persze szeret­ném, ha több időm jutna a családra. Dücső Csilla Szociálpolitikai intézkedések a MÁV-nál Két évtized óta először megállt a vasútnál a munka­erő elvándorlás folyamata, sőt valamivel több mint 800-zal nőtt is a létszám. Ebben nem kis szerepet játszottak a MÁV szociálpolitikai, munkaerő-gaz­dálkodási intézkedései, a munka- és életkörülmények ja­vítására szolgáló vállalati erő­feszítések. A vasút összesen 2,3 milliárd forintot fordított tavaly szo­ciálpolitikai célokra. Ezen be­lül különösen a lakáshelyzet javítását kezelte megkülönböz­tetett figyelemmel - hangoz­tatta Szemők Béla, a MÁV ve­zérigazgató-helyettese az MTI munkatársának adott tájékoz­tatójában. A lakásgazdálkodás a munkaerő-gazdálkodás egyik fő eszközévé vált a vasútnál, s a juttatások, támogatások odaítélésekor a vállalati érdek dominál. Elsődleges szerepe, hogy segítse a MÁV szállítási feladataihoz szükséges mun­kaerő megszerzését, illetve megtartását. Tavaly több mint stöz vasutas családnak oldot­ták meg közvetlenül a lakás­gondját, emellett 241 millió forintot fizettek ki vállalati ka­matmentes kölcsönként, amivel 1200 vasutas dolgozó számára könnyítették meg a lakáshoz jutást. A régi MÁV-lakások helyreállítására, komfortjuk nö­velésére 152 millió forint ju­tott. A vasút a csökkenő fejlesz­tési lehetőségek mellett is nagy gondot — az elmúlt öt év alatt 51 millió forintot — fordí­tott az üzemegészségügyi há­lózat színvonalának növelésére, a rendelők korszerűsítésére. Ennek köszönhetően ma már egy üzemorvosra 570 vasutas ellátása hárul. Nagy hagyomá­nyai vannak a MÁV-nál az üdültetésnek: 70 üdülő és hét­végi pihenőház áll a vasutasok rendelkezésére. Ezek fejleszté­sére több mint százmillió forint jutott az elmúlt öt évben. Az elkövetkező időszakban az eddiginél is fokozottabb kö­vetelmény, hogy a vállalati szo­ciális intézkedések erőteljesen járuljanak hozzá a vasút mun­kaerőmegtartó és -vonzó ké­pességének növeléséhez, a munkaerő-gazdálkodási feszült­ségek feloldásához — hangsú­lyozta Szemők Béla. A tavalyi­val csaknem megegyező össze­get fordít a MÁV az idén ezek­re a célokra. Ezen belül to­vábbra is kiemelt figyelem öve­zi a lakásgondok megoldását. Mivel az elmúlt évben növeke­dett a magánerős építkezés aránya, így növelték a szétoszt­ható lakásalapot, s ugyancsak többet fordítanak a vissza nem térítendő támogatásra, vala­mint a bérlő- és vevőkiválasz­tási jog megszerzésére. Nagy idők tanúi Ütiven eve parttag Az első pillanattól kezdve kellemesen éreztem magam, minden feszélyezettség nélkül, pedig amikor lakásán felkeres* tem, akkor találkoztunk először. De az ismerkedés első percei­nek szokásos kényszeredettsé- gét azonnal föloldotta Dunai- né Veres Erzsébet barátságos, közvetlen személyisége. Mozgékony, jókedvű, térül- fordul, hozza a kávét — való­ban senki nem gondolná, hogy hetvennégy éves. — Nekem létkérdés még most is a munka, mint ahogy egész életemben! az volt. Az én temperamentumomtól ide­gen a tengés-lengés, valamit, aminek értelme vani mindig tenni kell, enélkül nem tudom elképzelni az életemet, ötven éve vagyok párttag; a párt­munka szép, legalábbis én an­nak találom, s amíg járni tu­dok, biztos, hogy dolgozni is fogok itt az újmecsekaljai alap­szervezetnél, ahol egyébként vezetőségi tag, gazdasági fe­lelős vagyok. Könnyű utánaszámolni: ötven éve párttag, tehát 1935-ben lépett be — mint mondja, a húgával együtt — a szociálde­mokrata pártba. Szülei parasz­ti származásúak voltak, Szol­nok megyéből kerültek Buda­pestre, ahol apja buszkalauz­ként dolgozott. Apja alapitó tagja volt o szakszervezetnek, a család a Népszavát járatta — s ezek a dolgok mind hoz­zájárultak ahhoz, hogy már fiatalon aktívan dolgozzon a mozgalomban, kezdetben a Bosnyák téri alapszervezetben. A kommunista párt megalaku­lásakor átigazolták, s így 1945- ben már elmondhatta magáról, hogy tízéves párttag. Sok helyen dolgozott. 1958- ban került Szombathelyről Pécs­re. Ekkor az MSZBT-nél volt pártvezetőségi tag, majd 1962- ben a MÉV kutató-mélyfúró üzeméhez került személyzetis­nek. Onnan ment nyugdíjba, s mint nyugdíjas 1979-ig dolgo­zott az Ércbánya pártbizottsá­gán. Azóta pedig az újmecsek­aljai 2-es lakóterületi alapszer­vezet aktív tagja. — Tíz-tizenketten látogatunk rendszeresen idős párttagokat |— mondja Veres Erzsébet —, énhozzám tizennégyen tartoz­nak. Igaz, én is idős vagyok, s meg kell mondanom, hogy a tizennégy között csak egy olyan van, aki nálam idősebb, dehát én még bírom a munkát, s sze­rencsére nem vagyok beteg, ök azonban rászorulnak egészség- ügyi, esetenként anyagi támo­gatásra, s bizony vannak köz­tük mozgásképtelenek is. És minden embernek jólesik, ha meglátogatják, ha törődnek vele, ha érzi, hogy nem feled­keztek meg róla. Ezt a munkát ezért is tartom különösen szép­nek és fontosnak. Dunai József eközben ez egyik szekrényhez lép, és hoz­za felesége tizenegy kitünteté­sét. Az elsőt, a Munka Érdem­érmet 1955-ben kapta. A kitün­tetések között ott a Szocialista Hazáért Érdemrend is, amit rajta kívül még ketten meg­kaptak a családiában. Azután kitüntette a tanács, a népfront nem is egyszer; legutóbb pe­dig felszabadulásunk 40. évfor­dulója alkalmából kapott kitün­tetést. Ugyancsak az előző év­ben, tavasszal, a Komarov Gim­náziumtól megkapta „Az isko­láért" plakettet. — A lakóterületi alapszerve­zetnek nagyon jó a kapcsolata a gimnáziummal. Az alapszer­vezettől többen járnak oda osztályfőnöki árára, ahol politi­káról, s elsősorban a felsza­badulás előtti időről beszélget­nek a gimnazistákkal, de vé­gül is mindig arról, ami a diákokat legiobban érdekli. S az csak a legtermészetesebb, hoav a felszabadulás előtti, alatti s közvetlen utáni esemé­nyek izgatják őket legjobban. Én maoam nem tartottam ilyen osztályfőnöki órát, de én vagyok már régóta az összekötő az alapszervezet és az Iskola kö­zött. Ezért kaptam tőlük ezt a kitüntetést. Szóval, mindent összevetve, ezt a munkát egy­szerűen nem tudom abbahagy­ni. Mennyi-időm megv el rá? Ha mindent beleszámítok, ha­vonta egy hét. — Van az kettő is — teszi hozzá férje — s ráadásul nem is tud mindenhová elmenni. Hétfőnként az alapszervezet­ben van elfoglaltsága, így az­után nem tud járni az Ellenál­lók és Antifasiszták Szövetsé­gének összejöveteleire, pedig annak is tagja. — És szabadidejében mivel tölti legszívesebben idejét? A gyerekeket akarjak ünnepeiéi Május 26.—június 2.: Úttüröhét Negyvenéves az úttörőmozgalom Az úttörőmozgalom ebben az évben lesz negyvenéves: „születésnapjának” 1946. jú­nius 2-át tekintik. A Magyar Úttörők Szövetségének, amely elődjének tekinti az 1919-es gyermekmozgalmakat és a felszabadult Magyarország csákányos jelvényes ifjú út­törőit, ma másfélmillió tagja van. Ezenkívül fontos kapcso­lata van a társadalom je­lentős rétegével: szülőkkel, s mindazokkal, akik közel áll­nak a gyerekekhez, részt vesznek nevelésükben. Az úttörőmozgalom 40. évT fordulóját természetesen or­szágszerte megünneplik, de a szövetségnek kifejezett szándéka, hogy semmikép­pen sem önmagát, hanem a gyerekeket akarja ünnepel­tetni. Éppen ezért nem lesz­nek különösebben nagy, lát­ványos demonstrációk, ha­nem a gyerekek kisebb kö­zösségekben, iskolákban, út­törőcsapatokban színes, ér­dekes programokkal ünnepel­hetnek, így emlékezve meg a kerek évfordulóról. Mindez­zel a Magyar Úttörők Szö­vetsége Országos Tanácsa azt szeretné hangsúlyozni, hogy a szervezet a gyereke­ké, s általuk működik. Az ün­neplés tartalmának három fő vonását hangsúlyozták: a múlt tiszteletét, a gyermek- nevelés jelen feladatait, s a jövő feladatainak vállalását, mindebben pedig a szövet­ség hívja és várja a társa­dalom segítségét. Az ötvenezer kisdobost és úttörőt számláló Baranyában az első olyan rendezvényre, ami már ennek az évforduló­nak a jegyében zajlott, de­cemberben már sor került — ez volt a Szigetvárott meg­tartott városismereti verseny. A Magyar Úttörők Szövetsé­ge Baranya megyei elnöksé­ge elkészítette már a szüle­tésnapi rendezvénytervet, amely a nagyobb eseménye­ket tartalmazza. Legközelebb február 22-én Hímesházán lesz nemzetiségi fesztivál, majd ezt követően április 19-20-án Komlón néptánc, népi játék, népzenei rendez­vényre és megyei szakköri kiállításra kerül sor. A ter­mészetjáró úttörők megyei találkozóját május 10—11-e között tartják Sikondán, majd ezt követően május 28- án Siklós—Kistótfalu útvona­lon indul a barátságtúra. Május 29-én ünnepi ülést tart a megyei úttörőelnökség, s a legnagyobb rendezvényre pedig június 2-án kerül sor a Sportcsarnokban és a pé­csi Szabó István Úttörőház­ban: ekkor tartják többezer gyerek részvételével a megyei úttörőtalálkozót. Sor kerül egyébként egy országos úttörőtalálkozóra is Budapesten, május 30-a és június 2-a között; erre a ta­lálkozóra háromszáz baranyai gyerek utazhat. Láthatóan a rendezvényeket időben ará­nyosan elosztották, hogy ne kampányszerűen ünnepeljék az évfordulót, de az termé­szetes, hogy a legjelentősebb események közvetlenül a szü­letésnap előtt lesznek. A MUSZ OT a május 26-tól jú­nius 2-ig terjedő időszakot úttörőhétnek nyilvánította, s az úttörőhét szinte valameny- nyi programjának megszerve­zését rábízta az úttörőcsapa­tokra, hogy a gyerekek saját tetszésük szerint tervezzék és szervezzék meg a hét prog­ramjait. — Ketten vagyunk itthon, so­kat olvasunk, de azt megmon­dom, azért is sajnálom nagyon, hogy már megöregedtem, mert gyermekkori álmom, az utazás, s csak 1960-ban jutottam oda, hogy először külföldön járhat­tam. Azóta háromszor voltam a Szovjetunióban, voltam Ha­vannában, egy fekete-tengeri és egy földközi-tengeri hajó- úton. Szeretnék még utazni, amennyit lehet — három hely van, amire nagyon kíváncsi va­gyok: Szibéria, Baku és Nis. Az emberek megítélésében mindig csak egy szempont ve­zette, s ezzel is fejeztük be be­szélgetésünket: — Én csak kétfajta embert ismerek: becsületest és becste­lent, s alapvetően e szempont szerint viszonyultam mindig mindenkihez. D. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents